Megkönnyebbülök, amikor végre kihúzódom Yu-ból és Goo-t nem látom sehol. Eddig az előbb még alattam fekvő lánytól undorodtam, de most már saját magamtól is. Hogy tehettem ezt? Most, hogy túl vagyok rajta, nem vagyok képes felfogni. 

- Dühös voltál - ez Goo hangja, visszajött. - A terápiák alkalmával a kezeletlen dühkitöréseidről is beszélnünk kell majd. 

Nem nézted végig, ugye? 

- Nem. Mielőtt elélveztél volna, kimentem. 

Yu mellett áll, két lépés távolságra a barátnőjétől. Kérdőn nézek rá, fejben néhány kérdést küldök még hozzá, de egyikre sem válaszol. 

- Ismerős neked az a név, hogy Saint Pleasure? - Yu a konyhapultnak dől, még mindig félig meztelen. - Nem ártana utána nézned, ha eddig nem tetted, mert a volt szerelmed nem említette a kapcsolatotok alatt. Vagy talán tévedek? 

- Mi az a Saint Pleasure? - a kérdést egyszerre intézem Yu-hoz és Goo-hoz, az előbbi csap le előbb a válasszal.

- Egy barlang - feleli könnyedén. Ezzel nem mond sokat és erre ő is rájön. Látom rajta, mennyire élvezi a dolgot. - Szeánszokat szoktak ott tartani. Oda jár a város egy bizonyos rétege, akik nem vetik meg a szex durvább, de művészibb oldalát. 

- BDSM - teszi hozzá Goo. - Jártam ott párszor, emlékszem. Arra nem, hogy mit csináltam, csak az a foszlány van meg, hogy lesétálok a lépcsőkön. 

- A volt barátnőd oda járkált szabadidejében - Yu az e-cigarettáját szívja, ekkor már lesajnálóan néz rám. - Ugye, milyen kis ártatlannak tűnt eddig? Hát, nem volt az. Sosem hívott magával, még bemutatókra sem, pedig tudta, hogy érdekelt a dolog. Tudod, mi a csattanója az egésznek? 

A szemem sarkából látom, amint Goo megfeszül és ezt részben a bennem feltámadó nyugtalanságnak könyvelem el. Yu ért ahhoz, hogyan húzza az ember idejét és idegszálait.

- Mi? - kérdezem. 

- Hogy Goo nagybátyja vitt el oda engem először, ugyanis ő is rendszeresen látogatta azt a helyet. Gondolhatod, mi volt Goo reakciója, mikor meglátott ott minket együtt. Azt hittem, azonnal kigyullad - kuncog az emlékektől. - Sajnáltam is, mert addig nem tudta, hogy én a nagybátyjával vagyok. Kellemetlen volt a szituáció. Érted már? Együtt jártak oda. Ez már eleve beteges. 

- Igaza van - ismeri el Goo. - Ez tényleg az. Már, ha valóban így volt.

- Szóval Goo-t érdekelte a BDSM - mondom, hogy szóval tartsam Yu-t. - Meglátott téged a barlangban a nagybátyjával és akkortól féltékeny lett rád. 

- Nem, te buta. Azért volt rám féltékeny, mert a nagybátyjának a haverja sem tartott már rá igényt, miután én megjelentem ott. 

- Nem emlékszem senkire - Goo  a fejét rázza, a hangjában kétségbeesés bujkál. - És azt sem tudom eldönteni, mennyire mond igazat. Jól szórakozik rajtad. 

Lehet, hogy Yu már ferdít és én észre sem veszem. Goo ismeri őt, ha azt érzi, a lány nem a teljes igazságot mondja, akkor innentől nem sok keresnivalóm van itt.

- Goo melyik szerepet preferálta? - kérdezem, miközben felállok a kanapéról és elindulok a kabátomért, ami a földön hever. Még a cipőmet se vettem le, mielőtt megdugtam volna Yu-t. Örülök, amiért a készülődéssel nem kell sokat vesződnöm és hamar eltűnhetek innen. 

- Azt hiszem, egyértelműen alávetett típus. 

- Csak hiszed? Azt mondtad, értett ahhoz, hogyan tegyen keresztbe másoknak. Mit értesz ezalatt? 

- Jaj! - Yu idegesen felsóhajt, megigazítja magán a melltartóját. - Állítólag azért nem mondta el, hova járkál és nem akart összehozni a nagybátyjával, mert féltett engem. Az nem érdekelte, hogy én mit akarok. 

- Talán azért, mert fontosabb volt neki a testi épséged - vonok vállat, kezem már a kilincset szorongatja. - Goo nem lehetett biztos a te határaidban és lehet, hogy túl jól ismerte a nagybátyja határait. Akármit is akartál bemesélni, kizártnak tartom, hogy bármiféle aberrált kapcsolat lett volna közöttük. A legjobb barátnődként emlegetted, de ennyire sem ismerted. 

- Mintha te olyan jól ismernéd. 

Goo is az ajtóhoz jön, a tekintetében látom, hogy eleget hallott. 

- Még nem végeztünk, Min Yoongi - szól utánam Yu, amint átlépem a küszöböt. 

- Abban biztos lehetsz.

Nem azért mondom, mert vissza akarok jönni ide. Eszem ágában sincs. De még azelőtt tudom, mi lesz a következő lépés, hogy Goo mondana bármit is. Meg fog kérni rá, hogy menjek el a Saint Pleasure-be. 

- Elmész? - kérdezi, miközben elhagyjuk a lépcsőházat. 

- Eddig is tudtál így a gondolataimban olvasni, vagy ez új dolog? - az, hogy az érzéseimet ő is érzi, szinte már rendben van, hozzá szoktam. De csak most tudatosult bennem, mit is csinál pontosan. - Mennyire látsz bele a fejembe? 

- Könnyebb így, nem? Senki sem fog bolondnak nézni, mert magadban beszélsz. 

Soha többet nem vagyok hajlandó azért lefeküdni valakivel, mert szerinted az előrébb viszi az ügyedet. 

- Nem is kérnélek meg rá újra. 

Megtennéd, hogy kimászol a fejemből, amikor nem azon dolgozom, hogy kiderítsem, mi a franc történt veled? 

- Ez nem olyan egyszerű, de megpróbálom. Sokat segítenél, ha hangosan beszélnél.

- Akkor nem fogtam fel, de ez egy éles határ volt - állok meg az utca kellős közepén, a zsebeimben melegedő kezeim ökölbe szorulnak. - Megdugtam miattad. Azért, hogy információkat szedjek ki belőle. Ez egyszerűen undorító, Goo. Undorodom magamtól és gyűlölöm azt, amit tettem érted. Akkor is, ha sajnállak. 

- Ha nem dugod meg, akkor kárt tettél volna benne - suttogja, mintha bárki is meghallhatná, amit mond. - Olyan erős düh volt benned és közben annyira gyenge vagy mentálisan, hogy bántottad volna Yu-t. Éreztem, amit te is éreztél. Rettegtem attól, hogy valóban elroppantod a nyakát ott a lépcsőházban. Ez volt a jobbik eset.

- A jobbik eset? - nevetek fel, fittyet hányva a mellettünk elsétáló fiatal srácra. - Úgy állítasz be, mint aki elmebeteg.

- Valamilyen szinten tényleg az vagy. A múltbéli feldolgozatlan traumáid tehetnek róla. Nem tudtad senkivel megbeszélni azt, amivel magadban küzdöttél. Ez kiszámítható reakció tőled, több millió szakirodalom foglalkozik ezzel. Nem újdonság, hogy...

- Fogd be, Goo! - újból megindulok a buszmegállóhoz, ő pedig szó nélkül követ. - Nekem most csendre van szükségem. Hagyd békén a gondolataimat! 

- Rendben - feleli, majd láthatatlanná válik, de tudom jól, hogy az úton végig mellettem ül.

***

A lakásomhoz visszaérve megrökönyödve látom a szétbarmolt bejárati ajtót. Alig tartja a helyén valami a kilincset. Körbe nézek a folyosón, hallgatózom egy ideig. A zárat nem tették tönkre, nem tudtak bejutni a lakásba, viszont megpróbálták. 

- Bemegyek - Goo átsiklik az ajtón, körbenéz oda bent, aztán újból megjelenik. - Semmi. Megkérdezem a többieket. 

Azzal már ott sincs, áthatol a plafonon és egyedül maradok. Beillesztem a kulcsot a zárba, nagy nehezen sikerül is elfordítanom és térddel belököm az ajtót. Oké, holnap mindenképpen szakembert kell hívnom. 

- Yoongi, van egy látogatód - ahogy megfordulok Goo hangjának irányába, a szívem a meglepetéstől és a kisebb sokktól szinte átüti a bordámat. 

Sookie áll előttem, ugyan olyan áttetsző, szellem-formában, mint Goo. A piros-fekete dzsekijét viseli. Abban a ruhában van, amiben meghalt. A látványtól szóhoz sem jutok. 

- Nyugi, még mindig szokatlan neki, hogy szellemeket lát - mondja Goo Sookie-nak. - De örül neked. Sokat gondol rád.

- Nekem is új ez az egész. - Sookie higgadtnak tűnik, nem különösebben zaklatott. - Ne haragudj a bejárati ajtó miatt, az én művem. 

- Hogyhogy itt vagy? - bukik ki belőlem. Goo válaszol Sookie helyett:

- Az itteni szellemek ölték meg. Így sajnos örökre itt fog maradni. 

- Tényleg? - néz rá Sookie csodálkozva. - Mármint, szó szerint örökre? Nekem nincs túlvilág? 

- Sajnálom, de nincs. 

Várom, hátha Sookie kiakad, viszont nem történik semmi. Rövid ideig ismertem személyesen, ám már akkor feltűnt, hogy Sookie nem reagálja túl az életet. Egyszerűen azt tette, amihez éppen kedve volt és örömét lelte benne. Megtetszettem neki, megadta a telefonszámát, én felhívtam, ő átjött, ettünk, szexeltünk; és aztán meghalt. Ő pedig csak vállat von a tényre, hogy soha nem szabadul a ház falaitól.

- Ez van, járhattam volna rosszabbul is. De jó életet éltem.

- Te emlékszel a korábbi életedre? Mindenre? - kérdezem, végre visszanyerem a hangom. 

- Mindenre, igen. Kicsit örülök, amiért nem kell többet a boltban robotolnom. Ami azt illeti, legalább kijutott egy jó orgazmus, mielőtt bedobtam a törölközőt - kacsint rám.

Goo kuncog, napok óta először látok rajta őszinte jókedvet. Valószínűleg tetszik neki, hogy Sookie ilyen könnyedén veszi az akadályokat. 

- Miért tetted tönkre a kilincset? - terelem a témát vissza az eredetihez, Sookie gondterhelten felsóhajt.

- Láttam egy pasast az ajtód előtt ácsorogni - kezdi, nekem meg lezsibbadnak a vállaim a szavaitól. - Jó fél óráig itt volt, kopogott is párszor. Mivel nem nyitottál ajtót neki, ezért lelépett. Az van, hogy nem tudtam bejönni a lakásodba úgy, mint most, a falon keresztül. Fogalmam sincs, miért nem, de olyan volt, akárha ténylegesen falba ütköztem volna. Ez felidegesített, ezért elkezdtem rángatni a kilincsedet. Gondoltam, arra már tényleg előjössz, ha itthon vagy és talán csak nem akartál látogatókat fogadni. 

- Mi? Nem tudtál átjönni a falon? 

- Bizony. Nem szándékoztam így szétszedni a zárat, azért szerencsére még használható.

- Hogy nézett ki a férfi? - kérdezi Goo sietősen. 

- Hát, elég jól. Sötét, rövidre nyírt haj, komor tekintet. Olyan, amivel leolvasztaná a bugyit rólam. Fekete, hosszú kabátot viselt és láttam a névtábláját. Úgy hívják, Beon Dong-Sun, rendőrnyomozó beosztású. Kár, hogy már nem zárhat bilincsbe - Sookie próbál poénkodni, de az arckifejezésem láttán ráfagy a szórakozott vigyor az arcára. - Mi az? Ismered? Meggyűlt a bajod a hatóságokkal? 

- Mondhatjuk így is - felelem. - Vissza fog jönni. 

- Gyanút keltettél - Goo is idegesen beszél, Sookie ettől már rendesen befeszül. 

- Mivel keltettél gyanút? - billenti oldalra a fejét. 

Ránézek Goo-ra, ő csak bólint. 

- Sookie, elmondunk mindent, ha adsz nekünk két percet kettesben - mondom, mire Goo meglepetten kapja felém a fejét. 

Nem kell kétszer kérnem, Sookie átsétál a falon és megadja nekünk a teret, amit kértem tőle. 

- Goo - fordulok a lány felé, ő mozdulatlanul áll a helyén. - Miért nem tudott Sookie bejönni ide? 

- Kipróbáltam valamit, amiről nem tudtam biztosan, hogy működik. De úgy néz ki, sikerrel jártam. 

- És pontosan mi is volt az? 

- Emlékszel az első alkalomra, mikor rájöttem, hogy érzem az érzéseidet? Akkor említettem Harint. Ő...nos, ő képes volt arra, hogy egy bizonyos személyt védjen. Olyan ez, mintha pajzsot képeznék a lakásod köré. Egy szellem sem tud áthatolni rajta, csak én. Már egy hete megpróbálkoztam vele, aztán meg is feledkeztem róla. 

Döbbenten meredek rá. Fel akarok idézni egy alkalmat a héten, mikor zajt hallottam a lakásban, de nincs ilyen. Kívülről jött zaj, itt bent viszont semmi nem történt.

- Ő is olvasott a srác gondolataiban? 

- Nem tudom, ezt sosem említette. Emlékszem, megpróbált másik lakás köré is ilyen védelmet adni, de nem volt rá képes. Egyedül a srác lakását tudta védeni. 

- Mi lett velük? Hol vannak most? 

Goo szomorúan lehajtja a fejét, ami miatt a legrosszabbra gondolok.

- Harin a túlvilágon, Ryeo viszont elköltözött. 

- Nem tudunk mindent arról, mit is fed le egészen pontosan az, ami közöttünk van - mutatunk rá, aztán magamra. - Talán jó lenne felkeresni Ryeo-t és megkérdezni tőle, mi volt vele és Harinnel. 

- Én nem tartom ezt olyan jó ötletnek - pont az ellenkezőjét mondja annak, mint amire számítottam. - Akármi is volt közöttük, az majdnem megölte Ryeo-t, mikor Harin átlépett a túlvilágra. Szerintem nem lenne bölcs dolog felkavarni benne a történteket. 

- Igazad lehet - hagyom rá, mert végül is tényleg. - Attól még kíváncsi vagyok. Mi van, ha nem csak a gondolataimban tudsz olvasni, meg ilyen szellemellenes védelmet képezni a lakásom köré? Mi van, ha van itt más is? 

- Nincs itt semmi, Yoongi. Kiválasztottalak, te belementél az egyezségbe. Ez van közöttünk, nem több. 

- Akkor nem árthat nekem az, ha átmész a túlvilágra. Nem fogok becsavarodni, vagy megőrülni tőle. 

- Valószínűleg nem - bólint. - Ezek csupán a megállapodásunkkal járó kellemetlenségek. Elmegyek innen, ha ennek az egésznek a végére jártunk és te is elköltözöl. Olyan lesz, mintha soha nem is ismertük volna egymást.