Sötét van a lakásban, csak az ágyam melletti kislámpa ég és figyelem, ahogy Goo fel-le sétálgat a galéria lépcsőjén. Ez lesz a negyedik alkalom, mikor megindul felfelé és szándékosan hangosan teszi ezt. A lépteinek zaját veri vissza minden egyes lépcsőfok. Nem azért csinálja ezt, mert hiányzik neki a testmozgás, vagy mert szerinte kilazult az egyik fok. Goo rám vár, a válaszomra, de már lassan tíz perce. 

Elkezdtük a terápiát, ám az első kérdéssel kifogott rajtam. Azt kérte, röviden mondjam el neki, miért szeretnék terápiát, miért gondolom azt, hogy szükségem lenne rá. Ez az, amit nem bírok megfogalmazni. 

- Abba hagynád a fel-le mászkálást? - csattanok fel pár perccel később. - Az idegeimen táncolsz.

- Én legalább csinálok valamit - szól vissza a válla fölül. - Te csak ott ülsz és húzod az időt. 

- Nem olyan egyszerű.

- Érzem. 

Goo tisztában van a vívódásommal, azzal a sok érzelemmel, ami bennem tombol. Ezért annyira nyugtalan ő is, de próbál uralkodni magán. 

- Mikor mondták neked a barátaid először, hogy jó lenne meglátogatnod egy pszichológust?

- Pszichiátert - javítom ki, Goo felmordul. - A városban volt egy klub, amolyan anonim költők-írók klubja, ahová névtelenül lehetett jelentkezni és a szerzeményeinket előadni. Nem korlátozták annyira, mit lehet és mit nem, vihettünk dalokat is. A többiek jó ötletnek tartották, együtt mentünk el oda. Nem szándékoztam fellépni.

- Erőltették?

- Csak Jae. A többiek viszonylag hamar lemondtak róla, látták, hogy nincs ínyemre. De Jae kedvéért megtettem. 

Goo a galéria széléről néz le rám, várja a folytatást. 

- Az akkor aktuálisan befejezett dalt adtam elő. A végén nem tapsolt senki. Több, mint ötven ember meredt rám, köztük a hat fős baráti társaságom tagjai is és nem tetszett az arcuk, emlékszem, még azt is megkérdeztem, hogy mi a faszt bámulnak. Jae kezdett tapsolni először, ő támogatott és lelkesített. Követték páran, de Hoseok, Taehyung és Seokjin... - az emléktől dühös leszek, újra érzem azt a megalázottságot. - Ők nem tapsoltak. 

- Talán nem tetszett nekik az, ahogyan előadtad? 

- A dalszöveg volt a bajuk. 

Mikor újra felemelem a fejem és végre nem az asztallapot bámulom, Goo már a kanapé mellett áll. 

- Miről szólt?

Ezt nem akarom. 

- Nem szerelmes dal volt - vonja le Goo a következtetéseit. - Azokat általában kedvelik az emberek. 

- A dalban nyolc különböző módon öltem meg magam. 

Gyűlölök arra a napra gondolni és eddig elég jól eltemettem az agyam egyik hátsó, sötét zugába. Most viszont átélem megint, rosszul vagyok tőle és elegem van az egészből. Még Goo-ra is haragszom, pedig segíteni akar és mégis ő volt az, aki a kérdésével megbolygatta bennem az álló vizet. 

Nem azt kérdezi, mi volt az a nyolc mód. Nem kéri, hogy részletezzem, vagy adjam elő a dalt neki. Talán azért, mert nincs rá szükség egyelőre, vagy mert a közöttünk lévő kapocs miatt tudja. Tehát ez a kérdés elmarad, helyette egy másikat tesz fel, ami alapjaiban rendíti meg az eddig is elbaszódott lelki világomat:

- Jae miért tapsolt? 

Szúrást érzek a mellkasomban. Goo elém sétál, ad egy kis időt, hátha megválaszolom a kérdést, de aztán rájön, hogy úgysem fogom. Ezért felteszi újra, kissé átfogalmazva:

- Miért tapsolta meg a volt barátnőd azt, hogy nyolc különböző módon akartad megölni magad?

***

A terápiának tegnap annál a bizonyos utolsó kérdésnél lett vége. Sokkal nehezebb Goo-nak úgy terápiát tartania, hogy megéli az érzelmeimet. Mivel én nem tudom kontrollálni őket, így rá maradna az egész feladat, csakhogy úgy zúdult rá minden, mint a lavina és nem bírta el egyedül. 

Következő alkalom három nap múlva lesz. Goo azt mondta, ennyi idő mindkettőnknek kell. Másnap délelőtt Yu keres telefonon, azt kérdezi, jó-e nekem, ha öt körül találkozunk valahol. 

- Úgyis itt fogtok kikötni - von vállat Goo. - Vagy az ő lakásán. 

- Nem fogom megdugni - ismétlem magam ezredjére és már kezd az agyamra menni. 

- Legalább rendesen öltözz fel, hadd ne legyen könnyű dolga, mikor vetkőztet. 

Goo egész nap rosszkedvű. Eszembe jut, amit Yu mondott róla, meg a nagybátyjáról. Logikátlan felvetés, Yu a látszatnál jóval önteltebb és butább lehet. 

Dolgozok a dalszövegeken, unalmamban még takarítok is egy kicsit. Mielőtt elindulnék a buszra, a fürdőszobai tükör előtt egy vékony hajgumival félig felfogom a hajam. Úgy, ahogy Goo szerint Yu megőrülne érte. Ennyit tehetek azért, hogy beszéljen. 

- Yoongi - Goo akkor jelenik meg, mikor a dombon sétálok lefelé a megállóhoz. - Yu fontos információkat is tudhat. Olyanokat, amiket a rendőrség nem. 

- Épp ezeket megyek kideríteni - nézek rá értetlenül. - A rendőrségen felsültem. Talán oda is ilyen hajjal kellett volna mennem. 

- Nem érted - ugyan nem szilárd az alakja, de Goo most mégis úgy áll meg előttem, mintha egy áthatolhatatlan fal lenne. - Akkor fog beszélni, ha cserébe kap valamit.

- Ezt is tudom, mondtad korábban. 

- Dugd meg, ha azt akarja! 

- Mi van? Bassza meg, Goo, neked teljesen elment az eszed! Nem fogom megdugni a hazudós, kétszínű legjobb barátnődet, aki a hátad mögött minden szarnak képes lenne elmondani téged.

- Yu csak őszinte.

- Kezdem teljesen elveszíteni a fonalat - rázom a fejem idegesen és kikerülöm őt. A buszmegállóban néhány fiatal várakozik, ezért úgy döntök, nem beszélek Goo-hoz, amíg társaság vesz körül. 

- Az ő nézőpontjai és a tények nem ugyan azok. Ki kell hámoznunk, mik a tényleges információk és azokkal tovább haladni. Yoongi, már alig emlékszem valamire a középiskolai és az egyetemi éveimből. Legalábbis azok az emlékek halványulnak, amik Yu-val kapcsolatosak - meglep, hogy Goo szinte már könyörög. - Azt mondtad, nem fogod megdugni, nem pedig azt, hogy nem akarod. 

- A kettő egy és ugyanaz - sziszegem felé, mielőtt felszállnék a buszra. Nem kell elmennem az ékszerboltig, Yu az egyik közelebb lévő kávézót szúrta ki az alkalomra. 

A busz elindul, én pedig látványosan úgy teszek, mintha nem vennék tudomást Goo-ról. Ő kitartóan a mellettem lévő üres ülésen üldögél és bámul. Néha lehorgasztja a fejét, azt remélem, legalább kicsit szégyelli magát amiatt, amit kér. 

Yu a kávézó előtt vár rám. Hosszú, térd alá érő fehér ballon kabátot visel, a haja kontyba rendezve és szájfény csillog az ajkain. Észreveszem a különbséget a tegnapi és a mai megjelenése között. Yu készült, konkrét célja van, méghozzá az, hogy elcsábítson. Annyira látom rajta az igyekezetet, amit titkolni akar! Futólag megérinti a bal karom, mikor kinyitom neki a kávézó ajtaját és előre engedem. Undorodom tőle. Ez a viselkedés, a szándéka egyszerűen kiborító. Meghalt a legjobb barátnője, Yu úgy tudja, én voltam az utolsó kapcsolata és mégis képes lenne lefeküdni velem. Ha én szánalmas vagyok azért, mert a múltkori orgazmusom érdekében Jae-re gondoltam, akkor Yu már egy egészen más, fejlettebb kategóriába tartozik. 

Hamar felvesszük a beszélgetés fonalát. Goo az asztal mellett ácsorog, néha elmegy sétálni a környező emberek közé, még a pult mögé is belép, figyeli a dolgozókat. Fél füllel mindig velem van, de le se tagadhatná, mennyire megviseli ez a helyzet. A barátnője kész kiteregetni nekem Goo múltját és, mivel egyre kevesebb dologra emlékszik, még ő is fél attól, amit hallhatok. 

Yu a citromos teáját iszogatva elmeséli, milyen volt az a bizonyos karácsonyi összejövetel, ahová Goo elhívta. Bár Goo nem emlékezett rá biztosan, Yu megerősíti a gyanúm: már az ünnepek előtt is találkozott Goo nagybátyjával. A férfi vitte volna haza Goo-t az őszi szünet kezdetekor, nagycsaládos utazást terveztek Jeju szigetére. Mivel Goo-nak le kellett adnia egy esszét, ezért Yu tartotta szóval a nagybátyját. Mindketten úgy tettek, mintha a karácsonyi vacsora alkalmával találkoztak volna először.

- Mielőtt hazavittem volna Yu-t karácsonykor, csak annyit mondtam otthon, hogy egy barátnőm is velem tartana. A nevét nem említettem. A nagybátyám viszont Yu-ként üdvözölte, mikor beléptünk az ajtón.

Goo megjegyzéseivel válik csak teljessé az a történet, amit Yu megpróbál előadni. Persze, annak is van értelme, de pontos részletek nélkül szart sem érne. 

- Honnan tudod? - kérdezem Goo-t halkan, mikor Yu kiszalad a mosdóba. - Azt mondtad, nem vagy biztos benne, mikor találkoztak először.

- Miközben Yu beszélt, ez valahogy beugrott. 

- Hű, kicsit későre jár, nem? - Yu a karórájára pillant, nem ül le újra. - Van kedved sétálni a városban? Bár nagyon hideg van, szóval mehetünk egy melegebb helyre is.

- Itt meleg van - vágom rá, de úgy tesz, mint aki meg se hallotta volna.

- Szép próbálkozás - kommenteli Goo, de ő már pontosan tudja, mire megy ki az egész és én is kezdem átlátni. 

- Miből gondoltad, hogy Goo féltékeny volt rád? - kérdezem, és igazam is lesz. Az történik, amit Goo is előre megjósolt.

- Ezt beszéljük meg máshol - Yu a kabátját veszi, szórakozottan mosolyog rám. - Nálad, vagy nálam? 

A rossz megérzésem és a Yu iránt táplált ellenszenvem miatt nem sokat beszélek az út alatt, de azért igyekszem szóval tartani a lányt. Mi tagadás, egyszerű dolgom van, mert imád magáról beszélni. Goo szorosan mellettem sétál, ügyelek rá, hogy a kabátom és a nyakam köré tekert sál kellően fedjen mindenhol, így egyikünk sem fázik. 

- Nem emlékszem rád a temetésről - mondja egyszer csak Yu a semmiből, miközben a piros lámpánál várakozunk. 

- Nem tartoztam a közeli családhoz és ismerősökhöz, ezért csak tisztes távolból voltam jelen. 

Egy pillanatra megváltozik Yu arca, ahogy megint visszaemlékezik a temetés napjára és ekkor látok megint őszinte szomorúságot rajta. Jó, ezek szerint valamilyen szinten tényleg megviselte Goo elvesztése. Ezt láttam rajta tegnap is, ahogy szóba hoztam őt az ékszerbolti találkozásunk alkalmával.

- Borzasztó volt - mondja megtört hangon. Nem kerüli el a figyelmem Goo, aki most úgy ontja magából a hideget, mint egy két lábon járó légkondicionáló. - Senkinek sem kívánom ezt. Ráadásul nyitott koporsós temetést kért a családja. Az édesanyja teljesen össze volt törve, fel nem foghatom, hogyan élte túl ezt a megrázkódtatást.

- Mégiscsak a lánya volt és holtan látta.

Yu fel néz rám, pislog párat, mielőtt megszólalna.

- Tényleg távolról követted végig a temetést. 

Bólintok, aztán megindulok, miután átvált zöldre a lámpa. Yu beér, majd halkan még hozzáteszi:

- Nem volt holttest. Üres koporsót temettünk. 

***

Goo nincs sehol, nem látom őt. Még akkor sem, mikor belépünk a lépcsőházba. Nem hallom tőle azt, hogy ő megmondta. Yu ugyanis az első lépcsőfordulóban megtorpan, két fokkal felettem áll. A szemeiben csillog valami, talán könny, talán fáradtság. Akármi is az, arra ösztönzi Yu-t, hogy kezeit a két vállamra tegye és lehajoljon hozzám. Megcsókol, de nem viszonozom. 

- Yoongi - ez ő, Goo. Ott áll Yu mögött, a lépcsősor tetején. Ha én is érezném az ő érzéseit, most biztos megszakadna a szívem. Még a lépcsőház ablakain beszűrődő holdfényben is látom a reményvesztett tekintetét. - Kérlek! 

Nem tudta, hogy nem találták meg a holttestét. Fogalma sincs arról, mi történt vele és szenved attól, ami eddig kiderült. Még nincs vége, ennél csak rosszabb lesz, mert egyetlen gyilkosság sem könyörületes, sem tiszta. Abból ítélve, ahogy a rendőrségen reagáltak rám, Goo-t brutális módon ölték meg. De, ha nincs holttest, honnan tudják, milyen halált halt? 

- Azt hittem, hogy te is... - nem hagyom Yu-t beszélni, még azelőtt megcsókolom, hogy befejezhetné a mondatot. Nem, én nem. Én nem akartam őt úgy, mint ő engem. Normális körülmények között sem lennék erre képes, csakhogy a körülmények messze vannak a normálistól. - Legyél a vigaszom, Min Yoongi és leszek én is a tiéd! 

Soha nem nyújthatna vigaszt egyetlen problémámra sem egy olyan lány, mint ő. 

Csukott szemmel csókolom tovább, lassan felfelé haladunk a lépcsőkön. Néha a falhoz szorít, néha én szorítom őt. Azt hihetné, vágyból teszem, de a dühöm vezérel. Elárulja Goo-t. Már tegnap elárulta, ez viszont minden szavánál rosszabb. 

- Miért volt féltékeny rád? - szakítom meg a csókot, Yu lihegve néz rám. - Áruld el! 

- Pont most...

- Ha megteszed, megteszem én is - felszisszen, ahogy beleharapok a fülébe és nagyon kis híja, amiért csupán ennyi fájdalmat okozok neki. - Úgy duglak meg, ahogy akarod. 

- Nem voltál ott a temetésen - közli tényszerűen. - Szűk családi körben, zárt ajtók mögött történt. Nem lehettél ott még távolról sem. Ki vagy te? 

- És te? - teljes testtel a falnak nyomom, Yu akkor sem tudna szabadulni, ha sikítana. Jobb kezem a nyakára simul és tudja, amit én is: elroppantom, ha egy felesleges hangot is kiad. - Pityeregsz, mert meghalt a legjobb barátnőd, de simán széttárnád a lábaid nekem. Egy nyomorult kis ribanc vagy - súgom a fülébe. - Nem érdemelted meg a barátságát. 

- Yoongi, fejezd be! - szól rám Goo kétségbeesve. - El fogod ijeszteni. 

- Kurvára leszarom - csattanok fel, Yu szemeiben félelem villan. Muszáj az eredeti sztorihoz ragaszkodnom, különben tényleg veszett ügy az egész. - Azért kellek, mert őt is megdugtam? Ez nálad olyan, mint a trófea gyűjtés? Ha neki megvolt valaki, neked is kell? 

Yu futólag elmosolyodik. Gonosz, sokatmondó mosoly ez és feláll a hátamon a szőr tőle. 

- Felizgattad - Goo nagyot sóhajt, ezzel együtt Yu hozzám nyomja az altestét. 

- Információkat akarsz - mondja, nehezen tud csak szavakat formálni a nyakát körbefogó ujjaim szorítása miatt. - Legyél, aki akarsz. A volt szeretője, zsaru, vagy  akárki, de ezek után nem adok ingyen semmit. 

Annyira elszáll az agyam, hogy majdnem ráüvöltök. Legszívesebben még erősebben szorítanám a nyakát, annyi düh gyűlt fel bennem az elmúlt pár percben. 

Olyan erősen harapok az ajkába, hogy kiserken a vére. Yu felnyög, aztán két karjával átöleli a nyakam és szinte ledugja a nyelvét a torkomon. Uralkodnom kell magamon, nehogy megfojtsam, vagy felpofozzam. Akármit is tennék, az csak jobban felizgatná. Ezek szerint ő ilyen lány, a durva és obszcén dolgokra bukik. 

Felbotorkálunk a lakásához, majdhogynem belököm az ajtón, miután kinyitja és elkezdem lerángatni róla a ruháit. Minél előbb túl vagyunk rajta, annál jobb. Nemsokára Yu előttem térdel, a farkam tövig a szájában van, a torka megfeszül körülöttem és heves igyekezettel azon van, hogy keménnyé varázsoljon. 

Megpillantom Goo-t a nappali túlsó felében. Nem tudom, mit olvasok le az arcáról, de az nem tetszik. Neki ez a nap kész horror. A barátnője a szeme láttára árulja el és, ha ez még nem lenne elég, velem is felveszi a szemkontaktust. Legnagyobb csodálkozásomra Yu eléri a célját, készen állok és nem is vesztegetem az időt. 

- Nem foglak kinyalni - dörrenek rá, mikor a kanapéra fekszik és megpróbálja lejjebb nyomni a fejem. - Nem érsz annyit. 

Nincs is szüksége rá, a lépcsőházban történtek és a szopás megtették a hatásukat. Yu buta, de nem teljesen hülye. Kinyúl az asztalhoz, ahol egy bizonyára előre kikészített dobozból óvszert vesz elő. Magamra görgetem és figyelmeztetés nélkül, durván hatolok belé. 

- Mindent elmondasz - szavaimat egy-egy erőteljes lökéssel nyomatékosítom. - Különben az a videó, ahol a középiskolában még kiskorúként a földrajz tanár farkán pattogtál a férfi mosdóban, napvilágot fog látni.

Nincs a birtokomban a felvétel, de hála Goo-nak, tudom, hogy valahol létezik. Yu ugyanis rohadt viccesnek tartotta a dolgot és megosztotta a jövőbeli legjobb barátnőjével. Ennyire gyomorforgató a lány. 

- Te aljas rohadék - feleli Yu és igen, most én vagyok nyeregben. - Akkor dolgozz meg az információkért! 

Azt teszem. Keservesen megfizetek értük és csak azt remélem, hogy mikor a nem kívánt orgazmus elér, Goo valamilyen csoda folytán nem érez belőle semmit.