Abban a pillanatban csukom be a szemeimet, ahogy az ujjaimmal körbe fogom magam. Nem is tudom, mikor csináltam ezt utoljára. Azóta biztosan nem, hogy ide költöztem. Sookie volt az utolsó, aki orgazmushoz juttatott. Sookie pedig halott. 

És az előttem lévő asztalon is egy halott lány ül. Csakhogy ő engem néz, figyeli minden mozdulatom és a kérdés szép lassan beeszi magát az én agyamba is: mi lesz, ha elélvezek? Vajon Goo is érezni fogja? 

Megmozdítom a kezem, figyelek arra, melyik mozdulat esik a legjobban és azt ismétlem. Tudom, hogy Goo árgus szemekkel néz. Látnom sem kell ahhoz, hogy ebben biztos legyek. A nappali levegőjének hőmérséklete emelkedni kezd. Hátra döntöm a fejem a kanapé támlájára, felidézem az egyik alkalmat a sok közül, mikor Jae-t a korábbi közös lakásunk fürdőszobájában tettem a magamévá. Látom a testét, neki nyomódva a zuhanykabinnak és akármi is lelt aznap, mindent beleadtam. Az emléktől párszor erősebbet rántok magamon, amitől elakad a lélegzetem és velem együtt Goo is kiengedi a bent tartott sóhajt. Egy pillanatra ugyan megfeledkeztem róla, de most visszarántott a valóságba és a meglepettségtől a mozdulataim is megváltoznak. Esik a hőmérséklet.

- A francba... - kizökkentem. Az emlék után kapok, viszont nem elég. Így hát felidézem azt is, amikor egy kiadói visszautasítás után annyira magam alatt voltam, hogy Jae addig lovagolt rajtam az autója hátsó ülésén, amíg már csillagokat láttam. Majdnem. Majdnem elkaptam megint. 

Ha elélvezel, megteszem. 

Goo szavai újabb löketet adnak, de ezúttal biztosra megyek. Felpattanok a kanapéról, a fürdőszoba felé indulok és út közben ledobom magamról az összes ruhadarabot. 

- Gyere! - szólok Goo-nak. De miért? Azt mondtam, nem csinálom úgy, ha néz. Most mégis azt kérem, hogy kövessen. Goo pedig első kérésre is azonnal cselekszik. 

Megengedem a vizet, várom, amíg elviselhetően langyos lesz és beállok alá. Hátamat a hideg csempének vetem és újra magamra markolok, erősebben, mint korábban. Goo felszisszen, szinte egyidejűleg azzal a vággyal, ami végig söpör rajtam. Egyedül nem ugyanaz. Egyedül fele annyira sem jó, mint valaki mással. 

Bevillan, mikor rajtakaptam Jae-t és Taehyungot. 

- A rohadt életbe! - csattanok fel. 

- Yoongi - Goo szólít és én ránézek. Viszontlátom rajta a bosszúságom. Közvetlenül előttem áll, csak ő nem lesz nedves a vízsugártól. De ha hús-vér ember lenne, már más módon lenne az. Én tenném azzá. - Ha tehetnéd, megdugnál?

Jézusom! 

Goo jó megoldást kínál a gondolatelterelésre. Egyszerűen beválik a terve és bár nem akartam őt elképzelni, mégis megteszem. Gondolatban a csempének nyomom, haját a csuklóm köré tekerem és hátra húzom a fejét magamhoz, miközben mozgok benne. 

- Azt csinálom - szűröm a fogaim között, újra és újra elönt az az érzés, ami közvetlenül egy orgazmus előtt szokott. - Fejben épp téged duglak a zuhany alatt. 

- Hogyan?

- Hátulról.

Lenéz a kezemre, aztán az arcomra és megint le. 

- Milyen vagy? Ilyen visszafogott? - feszegeti a határt és pontosan tudja. Érzi, meddig lökhet anélkül, hogy még ne menjek el. - Vagy olyan erősen dugsz, hogy már fáj? 

Még nem fáj neki. Még többért könyörög, dicsér, amiért ilyen jól megadom neki azt, amire vágyik. Addig-addig kér, amíg úgy nem döntök, hogy megfordítom és felemelem. 

- Majd most - mondom, a testem előre görnyed. - Most... A lábaiddal körbe fonod a derekam és sikoltasz, miközben félájultra keféllek - az ő szavait használom fel, nem kell több. 

Goo tényleg felsikít. Az orgazmustól eltompul a hallásom, egyik kézzel meg kell támaszkodnom a fal mentén, amíg az utolsó mozdulatokat végzem és a lábaim készek megadni magukat. Nem gyors orgazmus ez, sokáig tart. Szorosan behunyt szemekkel várom, hogy a hallásom újra kitisztuljon és kapkodva veszem a levegőt. Mikor a kielégülés utolsó hullámai is távoznak, akkor veszem észre, hogy bár valamiért jéghideg víz zubog rám, mégis forróság tombol a fürdőszobában. 

Összezavarodva nézek körbe, nem látom Goo-t sehol. Elzárom a csapot, kinyúlok a törölközőmért és a derekam köré csavarom. Vizesen sétálok ki a nappaliba. Ekkor fogom fel, mit is műveltem. A lakásban fullasztó hőség uralkodik, pillanatok alatt megszáradok, hogy aztán izzadtság csorogjon végig a hátamon és a halántékomon. Jó, elélveztem, de akkor miért van még mindig ilyen meleg? 

- Goo? - nem tudom, jó ötlet-e, ha most hívom. Fogalmam sincs, mi van vele. Viszont ez a hőség már kezd elviselhetetlen lenni. - Mi történik?

Bassza meg! Teljesen elment az eszem? 

Hirtelen kattanást hallok több oldalról is, aztán a hálószobában és a nappaliban lévő ablakok is kinyílnak. Nemsokára elér a kinti hűs levegő és tüdőgyulladással fenyeget. 

- Melyik dalt énekeljem fel először? - Goo a semmiből jelenik meg, a hálószobában ácsorog. Nem jön közelebb, az arcáról olyan érzelmek tükröződnek, amiket nem tudok hová tenni. Azt sem tudom eldönteni, vajon ezek az én érzéseim-e, vagy az övéi. - Mellesleg kitaláltam, hol folytathatnád a nyomozást. 

A melegség csökkenni kezd. Goo által az ablakok becsukódnak és ő még mindig kerüli a tekintetem. Zavart leszek, az előbb történtek után nem ezt a reakciót vártam tőle. De a fene essen bele, nem tök mindegy? Goo egy szellem, a reakciója nem számít. Megkapta, amit kért és cserébe én is megkapom. Ebbe nem kell többet beleképzelnem. Érez, mert én is érzek, ez minden. Ám ahogy ezek a gondolatok végig futnak az agyamban, Goo arckifejezése megint megváltozik. 

- Jól vagy? - csúszik ki a számon a kérdés, erre csak elfintorodik. - Mi van? 

- Nem számít - feleli, beigazolva a korábbi sejtésemet, miszerint valamilyen szinten nem csak az érzelmeimben, hanem a gondolataimban is osztozunk. - Szóval? Melyik dal legyen? Meg amúgy fel kellene keresned a volt legjobb barátnőmet. Szerintem ő sok mindent tudhat.

- Szerinted? - egy kézzel fogom össze magamon a törölközőt, komplett idiótának érzem magam, miközben a nappali közepén ácsorgok. - Ez nem hangzott túl biztosan.

- Feltűnt valami - a padlót nézi elmélázva, a tekintetéből levonom, hogy felszült. - Mióta segítséget kértem tőled, halványodnak az emlékeim. 

- Micsoda? Úgy érted, ezalatt a pár nap alatt elfelejtettél dolgokat a korábbi életedből? 

- Igen, egykor emlékeztem, még mielőtt megkértelek volna a nyomozásra és te elfogadtad. Most már csak sötét foltokat látok. Ez nem lehet véletlen. Nem adják a túlvilági életet olyan könnyen - keserűen elneveti magát. - Az emlékeim nélkül sokkal nehezebb dolgod lesz. 

- Akkor gyűjtsük össze azt, amit még nem felejtettél el. Felöltözök és akkor... - Goo bólint, de fejben teljesen máshol jár. - Érezted, ugye? - kérdezem gyorsan, mielőtt újból eltűnne. Az alakja halványodni kezd. - Mikor elélveztem, te is érezted? 

- Miért érdekel? - veti oda foghegyről. Rájövök, miért ilyen. Megbántottam a gondolataimmal. Úgy kezeltem, mintha Goo nem lenne érző lény és valamilyen szinten tényleg nem az. Attól még rosszul esett neki. - Nem kell a sajnálatod, Min Yoongi. Egy orgazmust kértem, megkaptam. Nincs időnk letargiába esni, meg személyeskedni. Nem kell foglalkoznod az érzelmeimmel. 

- De jó volt? - kérdezem erélyesebben. A jó életbe, személyes kudarcként fogom elkönyvelni magamban, ha nem volt jó neki. - Hallottam, hogy sikítottál.

Goo alakja kicsit erősebb árnyalatot vesz fel, bólint. 

- Ha tényleg megdugtál volna, valószínűleg elájultam volna ettől az orgazmustól. Így már jobb? - közelebb sétál, a szeme ide-oda jár az arcom és az ágyékom között. - Megmentettem az önbecsülésed? 

Közelebb hajol hozzám, az arca vészesen közel az enyémhez. Jeges hideget áraszt magából. A lekezelő tekintetétől harag támad bennem. Megkapta, amit kért. Megbántottam, de biztosan érzi, hogy sajnálom és nem akartam. Éreznie kell a bocsánatkérésemet is, meg a bűntudatomat. Ennek ellenére ugyan olyan komor, megvető pillantással méreget és ettől elkezd forrni az agyvizem.

- Az vigasztal, hogy tényleg így dugnálak meg, ha tehetném? - tartom vele a szemkontaktust. - De persze csak egyszer. Mégis kinek kellene olyan lány, aki kefélés után rögtön eltűnik? - célzok arra, hogy az orgazmusom után már sehol sem volt. - Az ilyen lányokra külön fogalom létezik.

- A volt barátnődre gondoltál, hogy fel tudj izgulni - vágja oda nekem. - Visszaemlékeztél arra, mikor megdugtad. Az nem szeretkezés volt, Yoongi. Részéről nem, így hát édes kevés, minek számított neked. És tudod, mit mondanak arra, akik a korábbi hűtlen partnerére gondol szex közben? Megsúgom - Goo a fülemhez hajol, a hideg, ami belőle árad, a csontjaimig hatol - Szánalmas. 

Nem tudsz te semmit - akarom mondani hangosan, de nem jönnek a szavak. Goo eltávolodik tőlem, oda megy az asztalhoz és a dalszövegeket kezdi nézegetni.

- Öltözz fel! - mondja semleges hangon. - Úgy állsz ott, mint egy idióta. 

- Hogyan tovább? - kérdezem ingerülten, miközben a hálószoba felé indulok. - Kit keressek? - hogy minél előbb eltakarodj az életemből? 

- Az egyik barátnőmet, a neve Yu Hae-Jung. A belvárosi Piaget Boutiqu ékszerboltban dolgozik. Együtt jártunk kézműves workshopokra és minden pénteken karaoke klubokban kötöttünk ki. Kavart a nagybátyámmal. 

Szép kis barátnő. Családban marad.

- Mire emlékszel még? 

- Hogy egy ringyó volt és minden srácot leszopott az egyetemi tornaterem szertárban. De attól még bírtam, ő volt a legjobb barátnőm. Ha felajánlaná neked a szolgálatait, ne legyél idióta és fogadd el - Goo hangja megtelik gúnnyal és a korábbi fesztelenebb hangulat közöttünk már nagyon távolinak tűnik. - Yu az a fajta lány, akit nem érdekel, ha nem foglalkozol az érzéseivel. Pont hozzád való. 

- Goo...

- Fogd be! - legyint. - Élvezd ki az életet, különben nem ér semmit az egész. 

Kiélvezni? Hónapok óta képtelen vagyok rá. Az életem, amit élveznem kellene, egy hullámvasútra hasonlít és most vagyok a legalján. 

Az asztalon heverő dalszövegekre nézek, fejben számolom a napokat. Kitűztem magamnak egy célt, egy határidőt és közeledik. Le fogom adni a dalszövegeket, producer lesz belőlem és nincs több vesztegetni való időm. De mi van akkor, ha nem tudom befejezni a dalszövegírást? Ha nem tudok túllépni a saját nyomoromon és Jae-nek lesz igaza, miszerint a semmiért küzdök évek óta? 

- Szánalmas... - motyogja Goo, nem elég halkan ahhoz, hogy ne halljam meg.

Jae-nek még nincs igaza, Goo-nak viszont igen. Tekintve az összetűzésünket, a gyomromban keletkező görcsöt és az agyamat elborító pánikot, felteszem a kérdést:

- Készen állok a terápiára. Mikor kezdjük?

Arra számítok, hogy nemet mond. Goo azonban csak fel néz rám és annyit mond:

- Holnap.