ᴇ ʟ s Ő ʙ ᴇ ɴ ʏ ᴏ ᴍ Á s

Nem igazán szentelt neked nagyobb figyelmet a kelleténél, mert a sportfesztivál után olyan érzelmi kilengéseket élt meg, hogy az is nehezére esett, hogy a saját osztálytársait felismerje. Teljesen a gondolatai közé merült, így jobbhíján arról is elfelejtkezett, hogy valaha is látott volna téged. Néhány hónappal később kezdett neki derengeni, hogy talán már találkoztatok, amikor bementél megnézni, Mei hogy van és hogyan halad a fejlesztéseivel, és ekkor Todoroki látott téged a folyosón keresgélni a fejlszetőtermet. Odalépett hozzád és felajánlotta a segítségét, amit te hálásan el is fogadtál.

– Ne haragudj – mondta csendesen, ahogy lefordul a folyosóról az alagsor felé, te pedig követted. – Tudom, hogy már találkoztunk, de nem emlékszem a nevedre.

Újra bemutatkoztál és most sem tudtad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen lágy a hangja. Ahogy előtted sétált mutatva az utat, megengedted magadnak, hogy kicsit alaposabba szemügyre vedd a fiút. Egészen kihúzott háta és egyenes tartása volt, ami magabiztosságot kölcsönzött az egész lényének. A haja dús volt és puha, a fény pedig mintha lecsúszott volna a tincseiről, ahogy Todoroki elhaladt a lámpák alatt. Az illata beazonosíthatatlan, friss volt, leginkább a lanolinos tusfürdőt idézte fel benned és egy pillanatra el is gondolkodtál, hogy ez vajon a saját illata-e, vagy csak valamiféle parfüm, de mivel a lanolin illata csak nyomokban csapta meg az orrod, gyanítottad, hogy semmiféle pacsuli nincs sem rajta, sem a ruháján.

Ahogy ezen gondolkodtál, Todoroki hirtelen megállt előtted, így az orrod rövidúton a fiúba ütközött, amitől kizökkenve hátráltál meg és megilletődve néztél fel rá.

– Itt vagyunk – mondta legalább olyan értetlenül, mint ahogy te néztél rá. Bólintottál, hogy érted, végül megköszönted, hogy elkísért és, miután egy félénk mosollyal intettél neki és bementél a terembe, Todoroki pislogva nézett még néhány pillanatig a lenyomódó kilincsre. Az első benyomása rólad az volt, hogy kedves vagy és gyengéd. Nem volt számára kínos az, hogy a fejlesztő terembe vezető úton nem beszéltetek, ezt pedig még imponálóbbnak találta. Összességében szimpatikus voltál neki, bár ekkor még nem gondolt semmi többre, minthogy kifejezetten kellemesnek találta a jelenlétedet.