Hajnalban arra ébredtem, hogy Mika szimplán hasba rúgott. Tudom, álmában csinálta, mert a szemmaszkja félig el volt csúszva az arcán és megint Sailor Moon-t kántálta álmában, ennyire csak nem jó színész.

Mindenesetre, ha már felkeltem és visszaaludni nyilván nem tudok, felvettem egy sortot meg egy elnyűtt felsőt azzal a céllal, hogy ha már a természetben vagyunk, futok egyet.

Éppen a sátor előtt nyújtottam, hogy legalább a nap további részében ne olyan legyek, mint egy öreg cammogó teknős az izomláztól, amikor megpillantottam egy alakot kimászni a fiúk lakókocsijából. Messziről J-Hope-nak tűnt. Ő kedves fiú igaz? Úgy döntöttem, hogy köszönök neki, sőt talán még egy két tippje is lesz számomra, mint tegnap Yoonginak volt.

- Sunbae? - kiáltottam félhangosan amint közelebb értem. A fiú félig kinyitott szemmel pislogott és egy halvány mosolyt erőltetett az arcára.

- Hívhatsz Hoseoknak, nem kell a formalitás - legyintett aztán. - Jó reggelt. Hova mész ilyenkor?

- Futni - vigyorogtam lelkesen és végigmutattam csodás öltözékemen.

Hoseok elismerően bólintott.

- Ez ám a lelkesedés.

- Nem akarsz velem jönni? - kérdeztem hirtelen, de rögtön bele is vörösödtem, pedig egy árva hátsó gondolatom se volt a dolog mögött. - Mármint egy reggeli séta is jót tenne, nem muszáj kocognom.

A fiú egy pillanatig elgondolkodott és nagyon úgy tűnt, hogy nemet mond, de végül mégis beleegyezett. Gyorsan magára húzott valami melegítőt, meg egy kis sminket rakott az arcára, aztán késznek nyilvánította magát. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy vajon minek a smink, talán a fáknak akar tetszeni? De aztán ráhagytam magamban, hogy biztos a megszokás.

Valahol az erdei ösvényen császkáltunk, egyetlen árva szó nélkül, ami nekem igazán fura volt, mert eddig a srácot egy örökké jókedvű, szinte hiperaktív valakinek ismertem meg.

- Hoseok - szólítottam meg óvatosan. - Akarsz pihenni egy kicsit?

- Oké - vont vállat a fiú, bár a legkevésbé se tűnt fáradtnak. Leült egy kőre és csak meredt maga elé.

- Ne haragudj, de valami baj van? Tudom, nem rám tartozik, de...

- Baj? Mi baj lenne? - nézett rám értetlenül.

- Hát, általában vidám vagy meg energetikus most meg... - vakartam meg a fejemet. Eunjoo te buta, biztos a reggel miatt. Senki se jókedvű a reggeli kávé előtt. – Ne haragudj sunbae, ha megsértettelek... - hajoltam meg egy kicsit, talán túlságosan kíváncsi és tiszteletlen voltam.

- Ja, hogy az. Igen, J-Hope mindig jókedvű - mormolta maga elé, szinte mintha csak magának mondaná. Talán nem is nekem szánta, de úgy döntöttem merész leszek.

- J-Hope... de te is J-Hope vagy.

- Nem, én Jung Hoseok vagyok - nézett rám. Végre először a szemembe. Mélységes fáradtság áradt a tekintetéből, a fiú mélyet sóhajtott és kinyújtotta a lábait. – Ne haragudj, hülyeségeket beszélek – Hoseok ismét elmosolyodott, de ezúttal a mosolya hamisabbnak tűnt, mint valaha. Valamiért úgy éreztem, hogy több van benne, mint amennyit elárul. – Eunjoo, igaz? Dolgozz keményen.

- Igyekszem.

- Ha adhatok egy tanácsot – kezdte, majd feltápászkodott. – tűnj ki a többiek közül. Különben elnyomnak. Az embereket először a külső fogja meg.

Válaszra nyitottam a számat, meg akartam kérdezni, hogy mit ért ez alatt, de e helyett a pólóm szélét gyűrögettem és zavaromban az ajkamat harapdáltam. Hoseok felém fordult mintha még mondani akarna valamit, de ekkor lépteket hallottam magam mögül, ő pedig az égnek emelte a szemeit.

- Hyung – szólalt meg Jimin a közvetlen mögöttem. – Mit csinálsz Eunjooval?

- Hé, ne akadj ki, elhívott sétálni – ezúttal Jimin tekintete rám szórt villámokat. ahogy felém fordult. – Hyung, a producer keres – sziszegte a fiú a fogai között, majd megragadta a vállamat és erősen megszorította. Amint Hobi halló távolásogon kívül ért, a srác szinte nekem esett.

- Nos? Mit csináltatok? – kérdezte sürgetően és egy fa törzséhez nyomott, esélyem se volt szabadulni.

- Semmit... - mondtam az igazat. Nem volt mit mondanom, hisz valóban semmi se történt, még annyira, se mint amire számítottam.

- Semmi. MEGINT SEMMI? – emelte meg a hangját ingerülten és hátrasimította szőke haját. – Min Yoongival semmi. Jung Hoseokkal semmi. Kivel fogsz még semmit csinálni?

Egyre mérgesebben nézett rám, én pedig nem értettem, hol az a kedves, segítőkész, játékos és vonzó fiú, akit megkedveltem. Teljesen ennek az ellentéte volt, és ez kezdett megijeszteni.

- Jimin én... nem értem miért vagy mérges – nyögtem elhaló hangon.

- Azt hittem kedvelsz – morogta a fiú és még közelebb nyomott a fa törzséhez, szinte éreztem a lélegzetét az arcomon.

- Kedvellek.

Jimin elnevette magát a válaszomon, majd egy picit elhúzódott.

- Tudod mit? Ez Park Jimin, aki itt van előtted - mutatott végig magán. Nem értettem, csak sápadtan pislogtam rá.

- Hogyan?

- Ne rossz értelemben vedd, de te ugyanazt a Park Jimint kedvelted, meg mint a rajongók, nem azt, aki valójában vagyok. Ismersz? Nem. Néha dühkitöréseim vannak, nehezen tartom magamban az érzelmeimet. Ha valakit igazán megkedvelek, azzal szemben birtokló vagyok, csak magamnak akarom. Tudom, tudom, Park Jiminnek sose volt barátnője, hát képzeld volt, nem is egy. De egyikük se bírta elviselni a hangulatingadozásaimat. Pedig ez is ugyanúgy én vagyok. Nem csak a mosolygós énem tartozik hozzám, hanem az is, amit a kamerán kívül látsz éppen, Kim Eunjoo. Még most is kedvelsz?

Hogyne kedveltem volna. Nem csak neki voltak hibái, olyan dolgaim voltak, amikről fogalma sem volt, de nem is terveztem elmondani neki. Én eleve ezt egy múló románcnak hittem, egy éjszakai csóknak, aminek abban a pillanatban egyikünk sem tudott ellenállni. Vajon Jimin mást is érzett irántam? Én mindenesetre hónapok óta azon vagyok, hogy kitöröljem őt a szívem legapróbb zugaiból is, erre itt van ő és felborít mindent. Bárcsak érteném a fiúkat.

- Kedvellek, mindent tudni akarok rólad Park Jimin – feleltem végül fátyolos hangon. Akármit is mondott, valamiért úgy éreztem, hogy a kedves fiú, akit megismertem, nem csak egy jól kitalált álarc volt – legalábbis nem teljesen, mire egy hamiskás mosoly volt a válasz. Amúgy meg senki nem lehetett tökéletes, plusz nem mintha ez a kapcsolat bárhova is haladhatna előre. Örökké egy helyben fogunk toporogni, amíg köt minket a szerződés. Egyre hevesebben vert a szívem, ahogy eszembe jutottak a táncórák, vajon oda is kamerák fognak követni? Vagy ketten leszünk?

- Még valami – mondta a fiú. – Te is meg fogsz változni – itt gondosan körbe nézett és megragadta a kezemet. – De kérlek, ne veszítsd el teljesen önmagad. Kedvelem ezt a Kim Eunjoot, nagyon is.

Ezúttal a szokásos, elbűvölő mosolyával nézett rám, majd elengedett és maga elé mutatott.

- A menedzseretek már mindenkit felrázott és csak téged keres egyébként. Jobb, ha visszasietsz, mielőtt avokádón kell élned két hétig.

Avokádó, istenem, már megint. Úgy szedtem a lábaimat, hogy majdnem el is hasaltam egy gyökérben. Egy kis fa asztal körül ült a három lány, a menedzserünk szürke kosztümben meredt végig rajtuk és nagyon, nagyon zabosnak tűnt aznap. Gyorsan leültem Mika mellé mintha mi se történt volna, de nyilván nem verhettem át senkit, a nő képes lett volna megölni a tekintetével.

- Nos, ahogy kértem, kitaláltátok magatoknak a személyiséget, amit a kamera előtt mutatni fogtok?

Mika jelentkezett, aznap egy cuki pink egybe részest viselt.

- Igen, én leszek a maknae, a kicsit dilis, de mindenkivel közvetlen lány – vihogott szemérmetlenül, de a menedzsernek tetszett.

- Illik rád, remek. Többiek?

Mindhárman szó nélkül ültünk és meredtünk az asztalra. Egy új személyiség? Másként éljem le az életemet, mint aki valójában vagyok? Azt hiszem a többieknek is ez járt a fejében.

- Semmi? – csóválta a fejét a nő, majd rám mutatta tollát. – Kim Eunjoo. Fő rapper – itt már majdnem elsüllyedtem, egy szót nem tudok kinyögni, könyörgöm. – Leader – hogy micsoda. – Hideg személyiség, igazi, magabiztos menő lány, akire felnézhetnek a rajongók.

Eltátottam a számat. Ennek egyetlen sora sem volt rám igaz. Sosem voltam hideg, mindenkivel barátságos voltam és közvetlen. Magabiztos is csak akkor tudtam lenni, ha napokig bűvöltem a bennem alvó Buddhát, hogy segítsen meg. De a legdurvább része az volt, hogy Leader. A vezető. Felelős kell legyek a lányokért, még az aranyhalam is elpusztult egy hét alatt, mert elfelejtettem megetetni szegény lelkemet.

- Értetted? – mordult rám a nő.

- Értettem, asszonyom – bólintottam megadóan.

- Nem úgy nézel ki – vetette oda aztán. – Tudod, mennyien akarnak a helyedben lenni? Ölnének érte, szó szerint. Ha nem tetszik, most közöld, hogy alkalmasabb újoncokat kereshessünk.

Egy mosolyt erőltettem az arcomra. Rendben, legyen, színész még soha nem voltam.

- Dehogy, köszönöm a lehetőséget.

Tompán zúgott a fejem, nem is hallottam, hogy a másik két lányhoz mit beszél. Azt hiszem az egyiküket énekesnek nevezte ki, másikukat pedig a csapat arcának, de már semmi se volt biztos. Még mindig az zakatolt a fejemben, hogy 'hideg, és elérhetetlen leader'. Nem így akartam, hogy megismerjenek az emberek, de nem mertem szembe szállni. Gyenge vagyok. De erősnek kellett maradnom, Hoseok szavai jutottak eszembe „tűnj ki a többiek közül". Ezt fogom tenni, akkor is, ha belülről elpusztít, akkor is ha elvesztem a személyiségemet.

Nem tudom meddig bambulhattam, de végül Mika bökdösése hozott vissza a valóságba.

- Durcás vagy? – csücsörített a lány.

- Csalódott – vallottam be őszintén.

- Sajnálom – vont vállat Mika közömbös arccal. Tudtam, hogy a legkevésbé se érdekli, de legalább úgy tett.

Idő közben átöltöztem valami normálisabb ruhába és próbáltam normális képet vágni az egész naphoz, mert közben bekapcsolták a kamerákat és ismét összecsődítettek minket egy körbe.

Ismét J-Hope volt az MC, és ismét ragyogott, mint maga a napfény. Fogalmam se volt mi lehetett vele valójában.

- Először is bejelenteni valóm van – a fiú sírást tettetett, majd széttárta karjait. – Ez az utolsó napunk itt és együtt, holnap a BTS-nek reklámforgatása van, ezért egy nappal kevesebbet tölthetünk a kedvenc gyakornokainkkal.

A többi srác mintha jól betanulta volna, egyszerre 'óóóóóóó'-zott, rettentő megtört és csalódott hangon.

- Viszont cserébe este grillparti lesz, napközben pedig izgalmas feladatokkal készültünk az ARMY számára – Hoseok a kamerába kacsintott. – ARMY készen álltok? A feladat a következő. Ismét párokra osztjuk őket, a feladat ezúttal megtalálni az erődben elrejtett 15 arany színű kártyát. Figyelem, tilos megnézni mi van a hátára írva. A játék lényege, hogy minél többet gyűjtsetek össze és minél több feladatot hajtsatok majd végre. Tiszta?

- Tiszta – bólogatott Taehyung és bedobott egy hatalmas, lehengerlő mosolyt az egyik kamerába. Én azon töprengtem, hogy már most elkezdjem a hideg és elérhetetlen perszónát, vagy majd csak a későbbiekben, de még mielőtt eldönthettem volna, Jungkook karon ragadott, hogy ezúttal ő lesz a párom.

Mika, aki Jiminnel került együtt, olyan arcot vágott először, mint akit éppen forró vízből húztak ki, még párolgott is, de aztán leesett neki, hogy Jimin. Majd rám bökött. És sátáni kacagásba kezdett.

- Min nevet? – vigyorgott Jungkook. Remek, ő normálisnak tűnt, de közben ugye ott forgott a kamera az arcában. – Mika nagyon vicces, szerintem menjen utánuk, mi megleszünk a kiskamerával – nevetett a fiú.

Egy kicsit beljebb merészkedtünk az erdőbe amikor meg mertem kérdezni.

- Tényleg jófejnek tartod?

- Mikat? – Jungkook felemelte az állát és hümmögött egy sort. – Sajnálom, de roppant idegesítő. Remélem, nem sértelek meg vele. Állandóan rajtam lógott, de nem tudtam, hogy lerázni, mert minket akartak a műsorba, jó képet kellett vágnom hozzá, rettenetes volt.

- Uh, remélem, nem leszek az idegeidre – tettem hozzá a túl őszinte kifakadása után.

– Miattam ne aggódj, de biztos vagyok benne, hogy Jiminre is rá fog mászni. Nézd, eláruljak egy titkot? – Jungook közelebb hajolt a fülemhez, sőt még kezével el is fedte, nehogy bármi hang kiszűrődjön. – Nem egyszer láttuk a lányt részvényesekkel, autók hátsó ülésén, és ahogy látod, előszeretettel környékezi meg az idolokat is. A lányból szólista lesz, ha tovább kamatyol a fejesekkel, valaki eleget fog fizetni érte. Mocskos az élet, mi?

Nem akartam elhinni, hogy Mika ilyen, amíg a saját szememmel nem láttam. Igen, lehet számító volt és kihasználna minket, de ennyire messzire még ő se menne. Azt meg végképp nem tudtam felfogni, hogy egy ennyire fiatal srác szinte mindent tud. Még annyi idős se volt mint én, akár noona-nak is hívhatott volna.

Mindenesetre egy hatalmas gombóc nőtt a gyomromban, ahogy elképzeltem Mikat Jiminnel.

Kettesben.

Megráztam a fejemet, most a feladatra kell gondoljak, tudom, hogy előre meg van tervezve, de mégis. Próbáljunk meg úgy tenni mintha.

- Jungkook az egyik fán egy arany kártya – böktem rá és azonnal a zsebembe gyűrtem.

- Nem nézed meg a hátát? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Nem, hisz az volt a feladat, hogy ne nézzük meg – ellenkeztem.

- Oké, tudod mit, már most jobban bírlak, mint... - a fiú szava elakadt és valahova előre meredt. - ...Mikat.

Követtem a tekintetét, de lehet nem kellett volna, a térdeim helyén hirtelen zselét éreztem az agyam helyére pedig egy sűrű köd telepedett és teljesen elvesztem.

Mika Jimin ajkai felé pipiskedett mint aki épp meg akarja csókolni a fiút, Jimin pedig gyengéden tartotta a derekát.

Teljesen összezavarodtam, Park Jimin ki vagy valójában?

Az ellenkező irányba szaladtam, a könnyeim patakokban folytak, nem akartam, hogy így bárki lásson kezdenem kellett valamit magammal. A napokban annyira el voltam veszve, hogy ennél rosszabb talán nem is lehetett volna.

Ész nélkül futottam, amikor egyszer csak egyenesen beleütköztem Yoongiba. A fiú sajnálkozva nézett rám, de csak egyetlen dolgot kérdezett.

- Hallotam,hogy Te vagy a hideg és elérhetetlen leader. Nem hinném, hogy jogodban áll sírni.

Igaza volt, de jelen pillanatban cseppet sem érdekelt. Elárulva éreztem magamat, gyerekesen elárulva. A sátorba futottam és rosszullétre hivatkozva elő se jöttem egészen estig, Jungkook végül Hoseokkal gyűjtögette a matricákat.

Este végül lekapcsolták a kamerákat, így elő mertem dugni katasztrofális ábrázatomat és a többekhez ülni.

- Örültem nektek – kezdte Jin – Arra gondoltunk, hogy ünnepeljük meg az első lánycsapatunkat egy kis vacsorával és sojuval.

A sojura felhorkantam. Hé, a soju a barátom. Naaaagyon jó haverok vagyunk.

Jimin szemben ült velem és értetlenül nézett rám, mintha maga lenne az ártatlan szent. Fogalmam sincs mi történt, délután, de magyarázatokat várok.

Persze, legalább öt soju után, addig nem volt hozzá merszem.

Még szerencse, hogy a kamerások elmentek a lakókocsikba és ennyi szabadságunk volt. Nyilván többet ilyen nem lesz, nesze élvezd ki alapon.

Lehúztam egy üveggel és máris bátrabbnak éreztem magamat.

- Bangtan Boys és Névtelen Lánybanda, van ötletem egy jó kis játékra – vigyorodtam el ördögien, majd kibontottam egy újabb kis üveget. Nesze nektek Leader. – Remélem mindenki benne van.

Naná, hogy benne voltak. Kim Eunjoo és soju kombó félelmetes.