JIMIN

Tehetetlenül álltam és csak meredtem a pontra ahol Eunjoo bevágta maga után az ajtót. Jó ötlet lett volna utána menni most? Vagy várjak vele? A francba, mennyit várhatok, két nap és el kellett mennünk az Államokba. Egyszerűen nem értettem se őt se, se magamat. Mit vár el tőlem? Én jobban ismertem Jaeul-t, miért ne védhetném meg a barátnőmet?

Én pedig... gyűlöltem magam amiért kezet emeltem rá, forrt a testem a dühtől, de a legrosszabb az volt, hogy fogalmam se volt mit tehetnék most ami miatt nem gondolna gyerekesnek és nem lenne rám még mérgesebb.

Egy szürke Hyundai gurult be a parkolóba, éppen Hoseok vezetett Jin pedig mellette nagyon jókedvűen kornyikált. Ha jól láttam, megint elmentek a kedvenc éttermükbe és elnézve Jint, a srácok nem csak ettek. Még Hoseok is piros volt, de képes volt így a volán mögé ülni.

Kedves ARMY, íme a BTS. Jimin aki lányokat üt, Hoseok aki ittasan vezet és Jin aki.. fene se tudja mennyi sojut fogyasztott.

- Hát te? - nézett rám Hobi. - Elég szarul nézel ki. Miért nem jöttél velünk?

- Nem hívtatok.

- Írtam a csoportba - mondta Jin nagyon nehezen, szerintem félig már aludt is. Gyorsan rápillantottam a közös kakaotalk beszélgetésünkre. Tényleg írt. Annyit, hogy gwkdhdsugzw. Nyilván Jin nyelven ez azt jelentette, hogy gyertek és együnk együtt, de inkább nem akartam megfejteni.

- Aha.

Hoseok az idősebbre zárta az ajtót és félrehúzott.

- Mi a baj?

Pont neki mondjam el, hogy miért állok itt úgy mint egy szerencsétlen? Pont Jung Hoseoknak? Megmasszíroztam a halántékomat.

- Összevesztem Eunjoo-val.

- Min?

- Csak aggódtam. Jaeul miatt - Hobi itt az égnek emelte a szemeit. - És ezt ő rögtön bizalmatlanságnak vette. Aztán...véletlen, esküszöm véletlen, megütöttem.

- Tessék? - még sose láttam Hoseok arcát ennyire elsötétülni a dühtől. Láttam, hogy ökölbe szorítja reszkető kezét. Azt hiszem meg akart ütni, de a turné miatt türtőztette magát, túl sok figyelmet vont volna maga után egy betört képű Park Jimin. - Arra nem gondoltál egyszer sem, hogy veled van a baj? Miért van vele bajod, hogy Yoongival tölt öt percet vagy velem beszél három mondatot? Mit gondolsz ki nevelte fel eddig? Nem te. Magától jutott el idáig. Egy felnőtt nő, majd megoldja ha gondja van, ha pedig a segítségedre van szüksége majd hozzád fordul.

- Úgy beszélsz róla mintha jobban ismernéd - mordultam rá.

- Csak annyit mondok amit kívülről látok. Senki sem tökéletes. Ő sem, de te még kevésbé. Fejezd be a Twitteren való posztolgatást is utoljára szólok - a fiú egy lépést közelebb lépett. - Magadat is kellemetlen helyzetbe hozod, őt is és mostmár engem is. A Big Hit-ről nem is beszélve. Hányszor fogják eltusolni a kis akciókat? Legyetek együtt, de annyi eszed lehetne, hogy titokban tartod - Hoseok nyelt egyet, majd hátat fordított. - Ezt pedig legszívesebben nem mondanám. De ha férfi vagy, még most utána mész. Gondolom az orvosiba ment ha vérzett az orra.

Értetlenül néztem utána, minden egyes szava pontosan úgy talált el mintha egy fegyver lenne és pontosan ott hagyott sebet ahol kellett. Hobi már távol állt tőlem, de még egy pillanatra megállt és hátrafordult.

- Nem csak te szereted őt. Megmondtam, hogy vigyázz rá, vagy másnál fog menedéket keresni.

Még mielőtt bármit is szólhattam volna, gyorsított a léptein és visszasietett Jinhez, aki közben teljesen bealudt a kocsiba ezért Hoseok csak a biztonságis segítségével vitte vissza a srácot a szobájába. Megértettem őt, turné előtt mindig kijárt nekünk egy kis lazítás, mivel a sok koncert után általában csak arra volt időnk, hogy együnk és zuhanyozzunk.

Hoseok-nak volt igaza, Eunjoo után kell mennem.

Kellett volna mennem. De mégsem tettem. Azt hiszem gyáva voltam. Lehajtott fejjel sétáltam vissza a szobámba és egy gyors zuhany után az ágyra dobtam magam. Aludni persze nem tudtam, de végig a telefonom gombján volt a kezem, hogy legalább egy üzenetet küldhessek neki. De még ehhez is gyáva voltam.

EUNJOO

Rohadtul fájt az orrom, bár szerintem csak egy porc repedt meg. Persze az még rohadtabb érzés volt, hogy Jimin volt az akitől a pofont kaptam és még annál is pocsékabban érintett az, hogy majdnem megsérült miattam.

Nem tudtam rá haragudni, annak ellenére sem amit tett, de egyenlőre nem akartam beszélni vele, reméltem, hogy ő jön rá magától, hogy a tetteinek súlya van és bocsánatot kér.

- Ocsmányul nézel ki - közölte Mika aki épp a zuhanyzóból jött.

- Kösz.

- De komolyan, verekedtél?

- Elestem.

- Valakinek az öklébe estél? - guggolt le a lány előttem és megtapogatta az orromat.

- MIKA, EZ FÁJ.

- Sejtettem, szerinted miért bökdöstem meg? - vigyorodott el. - Szerencséd van ma, hozok egy egész zacskó fagyasztott borsót.

- Honnan van neked fagyasztott... - Mika belenyúlt a kis hűtőnkbe, ahol általában csak vizet tartunk és előhalászott egy csomó előrecsomagolt zöldséget, majd óvatosan az orromra rakta, hogy lehúzza a duzzanatot.

- Tudod, az avokádó hét, bármi megeshet - forgatta meg a szemét. - Cserébe ki vele.

- Összevesztem Jiminnel.

- Megverem.

- Baleset volt - ellenkeztem. Végülis én okoztam a saját vesztem, inkább még én örültem, hogy Jimin keze rendben volt. Szörnyű alak voltam, lehettem volna végre egy kicsit önzőbb is, de nem ment. - Komolyan.

- Rendben, Eunjoo.

Mika innentől rám hagyta az egészet és nem kérdezett semmit, csak Jaeul-ről csacsogott, hogy nemrég itt volt és engem keresett, de valami zöld trutyi volt rákenve és, hogy még bűzlött is nem csak ronda volt. Egy csomószor annyira nevettem, hogy belefájdult az orrom de még az se érdekelt. Olyan sok mindenen mentünk keresztül Mikával, hogy fogalmam se volt mivel érdemeltem ki a bizalmát, de boldog voltam, hogy mégis így döntött.

- Unnie - a lány egy idő után lekapcsolta a lámpát, így már nem láttam az arcát. - Tudod japánul, hogy van az, hogy szeretlek?

- Suki - motyogtam a párnámba automatikusan.

Mika elnevette magát.

- Olyan az akcentusod mint egy koreainak.

- Koreai vagyok - emlékeztettem.

- Tudom - hallottam, hogy mosolyra görbül a szája. - Eunjoo, daisuki.

▬▬▬▬▬

Másnap minden a szokásos módon indult, táncpróba, énekpróba, találkozás a BTS-el a folyosón, kivéve, hogy Jimin ezúttal elfordult tőlem nem mosolygott ahogy eddig mindig tette ha összetalálkozott a tekintetünk. Viszont Hoseok-tól kaptam egy bátorító biccentést. Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam őket, mert aznap este korán indultak.

Talán jobb is volt így, lesz külön némi időnk, hogy átgondoljuk, hogyan tovább.

Délután a fodrászhoz vittek, ahol rájöttek, hogy igen, a narancs, jól állna nekem, ezért a hajamat három órás macerálás után halvány narancsra festették, inkább volt vöröses-szőke, de a stylist és a fodrász váltig állították, hogy ez pedig narancs.

- Olyan vagy mint egy mandarin - fintorgott Jaeul délután, amíg a többiekre vártunk. Éreztem a feszültséget a levegőben. -Uuuutálom a mandarint.

Erre csak megvontam a vállamat. Ha utálja, hát legyen. Nem akartam vele leállni vitázni, se kedvem, se energiám nem volt hozzá.

- Apropó, beszéltem egy-két feljebbvalóval és úgy érzik mégis nekem kellene a központban állnom - a lány az ujja köré csavarta a haját. - Igazából eleve úgy lehetne a koncepció, hogy én éneklek, ti pedig táncoltok és csak az alapot...

- NEM - ugrottam fel a helyemről. - A Valkyrie, nem erről szól. Mindannyiunk élete és kemény munkája van benne. Vagy mindannyian csillogunk a színpadon vagy egyikünk sem. Értetted? Mika, Hara és én, veled együtt - Jaeul egy picit összerezzent a hirtelen mozdulatomtól, talán nem erre a reakcióra számított. De én nem voltam hajlandó feladni a Valkyrie-t. Számomra nem csak egy név volt, hanem a szimbóluma annak, hogy mi harcosok vagyunk és nem adjuk fel.

- Oké, kislány, nyugalom, ne egyél meg - ráncolta a lány a homlokát. - Csak egy felvetés volt.

- Jó szar felvetés - fintorogtam. - Tőlem kirakhatod a közösségi oldalakra, hogy kit szeretnének a középpontban látni. Csak tessék. Eddig azért nem vetettem föl, mert nem akartalak megalázni, de hajrá.

- Heh, ki is írom, de szemtelen ribanc - Jaeul pötyögött valamit a telefonján. - A nap végén meglátjuk. Majd ez bezárja a hatalmas szádat.

Elegánsan meghajoltam előtte.

- Hajrá, kisasszony.

Mika és Hara megint egyszerre érkeztek karöltve, a közös táncpróba ismét katasztrófába torkollott, mert Jaeul megint rosszul lépett. Egyre jobban idegesített, de ezt egy nap alatt úgyse lehet kijavítani, majd beszélek a BTS koreográfusával amíg a fiúk ellesznek. A srác volt a legjobb egész Koreában, ha ő nem tud segíteni akkor senki.

A nap végén realizáltam, hogy ez volt az utolsó napom Jiminnel. Az utolsó napom, hogy legalább láthattam őt. Majdnem letargiába estem a fürdőben, egy szál törölközővel a derekam köré csavarva, amikor éktelen sikítás hangzott a folyosóról, mintha valakit meg akarnának erőszakolni. Nem törődve azzal mi van rajtam ki rohantam.

Jaeul a földön fetrengett a telefonját szorongatva és úgy sikított mint akibe a sátán szállt meg vakációzni.

Legnagyobb szerencsémre Jimin, Jungkook és Taehyung is érdeklődve nézték mi történik, egy jó pár gyakornokról nem is beszélve.

- Jól vagy? - Taehyung arcán egy apró fintor futott át, de azért kezet nyújtott a lánynak.

- Ez a kurva - rám mutatott. - Csalt.

- Mivan?

- Twitteren - reszkető kézzel mutatta a szavazást. - Megkérdeztük ki legyen a középpont, a leader. 89% Eunjoo-ra szavazott. 5% Mikara pedig bele se írtam. És a maradék vagyok ÉN. Követelem, hogy ismerje be a csalást.

Láttam, hogy Jimin izmai megfeszülnek és majdnem nekiugrik, de legnagyobb büszkeségemre visszafogta magát.

- Csalt a kurva anyád - szaladt ki a számon. Hirtelen a szám elé kaptam a kezemet és a gondosan tartott törölköző ismét majdnem lecsúszott rólam, de Jimin mögém ugrott és megmentett a totális szégyentől. - Kösz.

A fiú továbbra se nézett rám, csak elsunnyogott Jungkook mellé.

- Még lesz hozzám egy két szavam, ne örülj - visította Jaeul és dühösen eltrappolt. Az összes fiatal gyakornok hálásan nézett rám mintha legalábbis én lennék a hősük, sőt még egy kicsit meg is tapsoltak.

- Eunjoo, Hwaiting! - kiabált oda egy fiatal srác és a hüvelykujját mutatta. Jimin közben betolt a fürdőbe, hogy öltözzek fel. Gyorsan magamra kaptam a pizsamámat, reméltem legalább ő ott lesz amikor kilépek, de szokás szerint vak sötét volt és csak a szobám és Mika volt hátra.

- Beszélt veled az a tök? - érdeklődött Mika.

- Dehogy.

- Akkor így fog elmenni?

- Menjen ahogy jól esik - sóhajtottam. Szarul esett az egész, de nem erőszakoskodhattam, tudtam nekik most ez mennyire fontos turné lesz, hisz végre Európa is a terítéken van. - Ha szeretsz valakit, elengeded.

▬▬▬▬▬

JIMIN

- Komolyan otthagytad amikor direkt miattad húztunk el? - förmedt rám Jungkook. - Tudod, hogy nem volt könnyű odacsődíteni annyi tagot.

- Bocs.

- Légy már férfi - lökött meg Hoseok idegesen. - Esküszöm, hogy elveszem tőled, ha most azonnal nem írsz neki.

Fájdalmasan kikerestem Eunjoo nevét a listából.

Mo_Chim: mit csinálsz?

Eun_chuu: veled beszélgetek.

Mo_Chim: haragszol?

Eun_chuu: nem

Mo_Chim: akkor miért kerültél egész nap?

Eun_Chuu: te kerültél, majom.

Igaza volt.

Mo_Chim: ráérsz egy kicsit?

Vagy öt percig nem érkezett válasz.

Eun_Chuu: rá

Mo_Chim: park, húsz perc

Eun_Chuu: legyen

- Van két darab hűtött sör?

- Melyik, a pánik söröd? - kiabált oda Namjoon. - Van. - odapasszolt nekem kettőt.

- Ha megint elcseszed, kilöklek a repülőről. Chimmy - vigyorodott el Hobi.

Egy gombóccal a mellkasomban indultam el. Féltem, hogy ezúttal Eunjoo szakítani akar és hiába volt minden. Én se akarnék egy olyan fiú mellett kitartani mint amilyen én vagyok. Egy kicsit előbb értem oda, egy pár szem eledelt szórtam a halaknak akik minden egyes darab után szinte kapkodtak.

Elmélkedve néztem őket, amikor egy vékony ujj oldalba bökött és egy finom puszit adott az arcomra, egy fekete maszkon keresztül.

Narancs haj.

De neki még ez is jól állt.

Lehet ez az utolsó csókunk, de lehúztam róla azt az ostoba anyagot és a korlátnak szorítva hevesen megcsókoltam, pont úgy mintha nem lenne számunkra holnap.

Vicces, tulajdonképpen nem is volt.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

:)