EUNJOO

- Jeon Jungkook, ezért neveltelek fel? - Jin a combjára csapott és hangosan csuklott egyet.

- Bocs, de Mika azt mondta, hogy a legvonzóbbat csókoljam meg - Kookie zavartan megvakarta a haját és teljes értetlenséggel meredt a lányra, aki legörbült szájjal pislogott. - Ő volt az első számú megszavazott tavaly! Én csak azt csináltam amit mondtál.

- Utállak - Mika majdnem elsírta magát. - Én nem vagyok elég szép?

- De, de nem te voltál tavaly az első - a fiú megforgatta nagy barna szemeit.

- Jeon Jungkook, ezért neveltelek fel? - kérdezte Jin megint.

- Ezt öt másodperce mondtad neki.

- Komolyan? Nem rémlik - döbbent le a fiú és Namjoon kék itala után nyúlt.

- Ne nyúlj hozzá - csaptam a kezére. Esküszöm valami nem stimmel azzal az izével, olyan volt mintha itatná magát. Namjoon pedig állandóan sunyin röhögött, ha valaki hozzáért, kezdtem azt hinni, hogy elvarázsolta.

Mika hüppögött és felhúzta a térdeit, majd Jungkookhoz lökte az üveget, hogy pörgesse meg. A fiú továbbra is zavartan nézett körbe.

- Hé, Mika, direkt kérdeztem, hogy ez egy játék -e...tudod, hogy. Na.

- Nem tudom, hagyj békén - fordult el a lány és Rami vállára fektette a fejét. Jungkook megpörgette az üvegét, ami ezúttal Hoseokra mutatott.

- Hyung...öh, van valaki közülünk aki tetszik neked? - oké, a fiú tényleg gimiben érezte magát. Hobi ma egész nap vigyorgott.

- Van.

- Oké, mutass rá - dőlt előre Taehyung kíváncsian.

- Nem lehet - rázta meg a fejét. Jimin izmai megfeszültek mellettem, éreztem, hogy megint fel akar pattanni a helyéről és cirkuszolni, de ehhez volt ma a legkevésbé kedvem, amikor eddig minden jól ment. Gyorsan a fiú ölébe ültem, aki erre szerencsére ellazult és átölelt hátulról. Hoseok rám mosolygott, aztán lopva Ramira pillantott, aki Mika haját simogatta.

- Ilyenkor mi van? - Yoongi felült és félig nyitott szemekkel nézett felém. Szerintem most kelhetett fel.

- Hát, Hoseok kiesett - vontam vállat. - Pörgess te mielőtt visszaalszol.

Jimin.

- Chim, mióta kedveled Eunjoot?

- Egyszerű, amióta levetkőzött előttem a kávézóban.

- Nem vetkőztem le - háborodtam fel.

- De láttam a fenekedet.

- Park Jimin, ezért neveltelek... - kezdte Jin ismét, de Namjoon oldalba lökte. A fiú szemei keresztbe álltak, mert legnagyobb szerencséjére RM mellett ült, aki beledöntötte az összes kék löttyét.

- Leesett a rólam a törölköző - ellenkeztem, mire Jimin elnevette magát.

- Ahogy érzed.

- Úgy érzem, hogy ma mégsem jutalmazlak meg semmivel - fintorodtam el.

- Akkor majd én téged - suttogta Jimin a fülembe és a ruhám alatt végighúzta a mutatóujját a gerincemen. El se hiszem, hogy ennyire szemtelen tud lenni és, hogy körülbelül három másodperc alatt beadtam neki a derekamat.

- Oké, nem jut jobb eszembe, mutass rá ki a legvonzóbb közülünk - Yoongi visszadőlt a műanyag ágyára, de azért fél szemmel figyelt.

Jimin azonnal Jungkookra mutatott.

- Kösz, Jimin-ah - a fiú teljes szájjal elvigyorodott, még a szemei is felcsillantak.

- Te jó ég, mi van veletek? - értetlenkedett Rami. - Azt hittem, nem is kérdés, hogy Eunjoo az...

- Miért? - ezúttal én nem értettem. - Szerintem meg Yoongi a legvonzóbb.

Suga lefordult az ágyáról és eltátotta a száját, egyben szerintem az eszméletét is elveszítette a sokktól, vagy direkt ájultnak tettette magát, hogy ne kelljen a továbbiakban részt vennie semmiben.

- Mi van? Attól még Jimint szeretem.

- Én meg Eunjoot.

- Látod Mika? - próbálkozott Jungkook óvatosan. Mika hirtelen felpattant, valószínű azzal a szándékkal, hogy megragadja a fiú kezét, de ehelyett szinte beleszédült a karjaiba, mert már annyi mindent megivott.

- Séta. Most - motyogta a lány. Jungkook felsegítette és bocsánatkérően elsétált a lánnyal, jó messzire ahol, a sötét miatt már nem láttuk őket.

Terv első része: siker. Mika és Jungkook sínen.

- Jó tudjátok mit? - magam elé tartottam a kezemet. - Csak mindenki bökje ki, melyikünket tartja a legvonzóbbnak. Rami?

- Hát...Sunbae - pislogott a lány elvörösödve.

- Melyik a sok közül? - erősködtem. Rami, könyörgöm mondd már ki, neked szerveztem az egészet. Annyiszor láttam, hogy Hoseok után nézelődik és próbál vele beszélgetni, de túlságosan is félénk volt, Hobi néha feltörő rosszkedve meg biztos elüldözte a lányt.

Rami félve beharapta az alsó ajkát, és összeszorított szemmel Hoseokra mutatott.

- Jin mellettem ül, biztos, hogy...

- Sunbae, kedvellek, bocsánat - bökte ki Rami. Szinte egyetlen szó se volt tisztán értelmezhető, de nagy nehezen mindenkinek leesett. A lány még a sötétben is jól kivehetően vörös színbe váltott, majd a szája elé kapta a kezét és elrohant.

Hobi döbbenten nézett utána és magára mutatott.

- Utána, te hülye - löktem meg a fiút bátorítóan.

- Jung Hoseok, nem így neveltelek - Jin rosszallóan rázta a fejét. - Menj utána vagy dupla annyi táncórát veszünk tőled Namjoonnal.

Hobi arcán egy másodpercnyi rémület futott át, majd ahogy csak tőle tellett, Rami után sietett a lány nevét kiabálva. Egyenlőre fogalmam se volt mi lesz velük, de szurkoltam nekik. Rami tényleg kedvelte őt és Hoseoknak pedig nem rám volt szüksége hanem rá. Ha egyenlőre nem is mint szerelmesek, barátként is kezdődhet minden.

Terv második része: siker. Hoseok és Rami sínen. Vagy legalábbis olyasmi.

Így maradtunk öten, Taehyung, Jin, Namjoon, Jimin és én. Plusz Yoongi, bár a fiú egyenletesen szuszogott és álmában éppen angolul beszélt, úgyhogy elhittem, hogy tényleg bealudt.

- Ja, amúgy nekem Eunjoo jön be - kacsintott rám Tae a szemüvege mögül. Jimin majdnem fellökött, idegességében de hosszan kifújta a levegőt mintha a Buddha szállta volna meg és türtőztette magát.

- Nekem pedig Jin - mondta a fiú és saját magára mutatott. - Meg Namjoon, mert ő az egyetlen aki normálisan viselkedik.

- Namjoon? - néztem rá kérdően.

- Ezen még nem gondolkoztam, bocsi. Egyformán kedvellek titeket - vont vállat a fiú. - Najó, a srácokat jobban.

- Hmm - volt még egy dolog amire kíváncsi voltam. - Mi az a kék rettenet? - a kancsó már ki volt ürülve de a széle még mindig rikítóan kék volt.

- Vodka, abszint és ételszínezék - suttogta a fiú. - De holnap úgyse fogsz erre emlékezni és legközelebb megint megiszod.

Mennyire igaza volt.

Még egy fél órát nevettünk Jin viccein amelyeken ezúttal tényleg könnyesre nevettem magamat, a fiú legnagyobb örömére. Komolyan még a faviccek közül a leggázabb is annyira szórakoztatott, hogy belefájdult a hasam.

Se Jungkook és Mika, se Hoseok és Rami nem kerültek elő többet aznap este, így csak remélni tudtam, hogy minden jól alakult és a detektív énem erősködött, hogy holnap mindenképp derítsem ki mi történt köztük, ha önként nem vállalkoznak.

Mivel Taehyung is kezdett kidőlni, Namjoon és Jin úgy döntöttek, hogy felcipelik a fiút a szobájába és mi is holnap látjuk egymást.

- Eunjoo - szólt még oda Jin, Tae karjaival a vállán. - Köszi, amit értünk tettél. Nem emlékszem mikor éreztem magam ilyen jól.

- Csak legyen legközelebb is - mosolyogtam rá. - Jóéjt srácok.

Jimin és én is összekapartuk a pokrócot amin aludtunk, de Yoongival szinte nem tudtunk mit kezdeni mert álmában majdnem belerúgott Jiminbe és valamit káromkodott, szerintem a kurva anyád nevű csodálatos elszólás volt, visszafelé. De mint jó barátok, elvittük őt legalább a hotelig, ahol szerencsére kapott egy üres szobát éjszakára.

Kettesben, a szobánkba érve nem kissé szédülve az ágyra vetettem magam és a plafonra meredtem.

Forgott a szoba velem, de volt valami amit nem hagyhattam ki, pláne, hogy tudtam, hogy most Jimin is ittas.

- Fürödjünk együtt - kértem a fiút mert láttam, hogy megint zuhanyozni megy.

- Nem lehet - rázta meg a fejét, miközben direkt levette a pólóját előttem, hogy csak jobban feltüzeljen.

- Három nap alatt, háromszor akartam veled zuhanyozni. Egyetlen épeszű okot mondj, hogy miért nem.

- Mert - Jimin kínosan elvörösödött. - Azt csak a nászéjszakánkon lehet.

- Tessék? - egy hónapja se voltunk együtt.

- Eunjoo - Jimin törökülésben a földre ült és ledobált farmerja zsebéből előhalászott egy bordó bársonydobozt. - Ezt neked csináltattam.

Tudtam, hogy nem gyűrű volt, nem voltam bolond. De ez még annál is szebb és különlegesebb ajándék volt mint amit valaha elképzelhettem volna. Egy fehérarany nyaklánc volt, amin az EJ betűk szerepeltek.

- Eunjoo és Jimin - magyarázta a fiú és megfogta a kezemet. - De tudod, akár csak a nevedet is jelentheti, így mindig hordhatod. Nem tudom megkérdeztem már -e hivatalosan, de...lennél a barátnőm?

Ezernyi válasz jött a számra. De csak némán bólintottam. Akármilyen is volt, nem érdemeltem meg őt. Sokszor úgy éreztem, hogy túl jó volt számomra, féltem, hogy bármelyik percben elveszíthetem, féltem, hogy nem szeretem annyira mint ő engem.

- Eunjoo, a világot is megadnám neked ha lehetne - Jimin egy futó csókot nyomott az ajkaimra.

- Már megadtad. Nagyon szeretlek.

- És én mindig jobban - egy kicsit megemelt és az ágyra fektetett, majd otthagyott, hogy tényleg elmenjen fürödni. Meg akartam várni őt, hisz jutalmat ígértem neki és ma nem csak jó fiú volt, hanem a legjobb. De már alig voltam öntudatomnál mire a fiú kimászott a zuhany alól, így csak arra voltam képes, hogy lemossam magamról a homokot és Jimin egy pólójában visszamásztam az ágyba, hogy azonnal elnyomjon az álom. Még éreztem ahogy a fiú átölel és végigsimítja a karomat.

Rövid volt ez a kis pihenés, de annál boldogabb voltam. Talán nem végig voltunk kettesben, de még eljön a mi időnk is.

Legalábbis nagyon reméltem.

▬▬▬▬▬

Másnap a repülőn, leghátulra ültem mivel Jungkook ismét befoglalta a helyet Jimin mellett. Yoongi pedig, megint lefeküdt, ezúttal iszonyatos migrénre hivatkozva.

Egy darabig csak nézelődtem, de alig pár perc múlva lehuppant a két oldalamra Mika és Rami.

- Unnie - kezdték teljesen egyszerre.

- Várj, egyszerre egy - fogtam a fejemet és Mika felé fordultam. - Kezd te.

- Szerinted is velem van a baj?

- Oké, mi történt tegnap? - sóhajtottam fel. Halványan élt bennem a remény, hogy azért mégis jól alakult az estéjük.

- Belezúgtam - közölte Mika. - Tényleg. Nem érdekel a hírneve. Belezúgtam. De már egy hete bevallottam neki és azt mondta ő is érez irántam valamit, de fél, hogy mások mit gondolnak. Szerinted szégyell engem? Egyáltalán miért csókolta meg Taehyung oppát? Oké, nem mondom, nekem is bejön...

- MIKA - csattant fel Rami.

- Mármint érted. Aztán elmentünk sétálni és kettesben olyan mintha a felhőkön járnánk, de egyébként...nem értem.

Ha én értettem volna mi játszódik le Jungkook fejében. Csak arra tudtam gondolni, hogy még soha nem volt barátnője és nem tudta, hogyan viszonyuljon Mikához, de abban igaza volt a lánynak, hogy ami sok az sok.

- Tudod, hogy láttunk titeket Hoseokkal - ráncoltam a szemöldökömet.

- Én igen, de ő nem - sóhajtott fel Mika. - Kérlek, nem tudnál beszélni Jiminnel? Fogalmam sincs mit csináljak.

- Dehogynem, megpróbálom - bólogattam. Szóval ez félsiker. - Rami, és te?

A lány megrázta a fejét.

- Azt mondta egyenlőre maradjunk barátok, mert van valaki akit hiába akar kiverni a fejéből egyenlőre nem megy.

Oh, basszus.

- Kicsoda?

- Azt nem tudom - Rami egyre szomorúbb volt. - Olyan kínos volt. Próbált velem kedves lenni, vagyis kedves is volt...

- Dehát ez jó hír - biztattam. - Mindenki barátokként kezdi.

- Nem tudom... - a lány hirtelen furcsán nézett rám. A szemei összeszűkültek és apró ráncok jelentek meg a homlokán. - Unnie.

- I-igen?

- Téged szeret, igaz?

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Valamiért elkap valami ihlet hullám, valamikor meg csend van, de most megint egész hamar jött az új fejezet, remélem tetszik. c:

Azt hiszem a legtöbb, előző fejezetben felmerült kérdésre választ kaptatok. :D

Hobi bizony érez valamit Rami iránt, de nem olyan könnyű kiverni valakit a fejünkből, akkor sem ha valaki más tiszta szívéből szeret. :c Én azért drukkolok nekik. (;

Mika és Jungkook bizony egy pár...legalábbis elméletben, mert a fiú valamiért nagyon szeret titkolózni, de ez megint csak a következő fejezetre marad.

Ez a két apró megoldatlan konfliktus maradt csak, én szurkolok a legjobban, hogy minden sínen maradjon, főleg a lányok barátságát illetően. :D

Egyetlen apró spoiler-t elárulok: a történet körülbelül jelen időben játszódik, tehát a fiúk a történet végén turnéra indulnak, mint ahogy most is. (;