EUNJOO

Ugyanabban az alagsori gyakorlóteremben gyűltünk össze, mint mindig, ha a menedzser közölni akart valami fontosat. Már fél hatra ott voltam, mert szinte kivetett az ágy magából és még Jimin látványa se lepett meg, aki törökülésben, lehunyt szemekkel támasztotta a hátát a tükörnek.

- 'Reggelt – próbálkoztam, mire csak valami érthetetlent morgott. – Jimin, kellj fel.

- A herceg is csókkal ébreszti a hercegnőt.

- Mióta vagy hercegnő? – nevettem el magam és egy gyors puszit nyomtam a szájára, mielőtt más nem kívánatos személynek is eszébe jut korábban érkezni. – Nos és mióta vagy itt, Csipkerózsikám?

- Öt perce?

- És minek, ha szabad kérdeznem?

- Eunjoo...ismered az A kategóriásokat?

Megráztam a fejemet. Annyit tudtam róluk, hogy a szinte már debütáló traineek kerülnek A kategóriába, nagyjából tízen lehettek, mi B kategóriások voltunk, amíg a kis incidensünk történt így rögtön ebbe a szakaszba ugrottunk, ami keményebb munkát jelentett, de a jutalom is kedvezőbb volt.

- Figyelj, Eunjoo – Jimin átkarolta a vállamat és a szekrényhez nyomott, ami pont egy olyan holtpont volt, hogy senki nem láthatott meg minket. – Jaeul. Csak az ő nevét jegyezd meg. Az a lány csak arról híres, hogy mindent és mindenkit eltipor, aki nem szimpatikus neki. Aki gyengeséget mutat, azt egyszerűen félresöpri.

- Miért? – ráncoltam a homlokom. – Kapcsolatok?

- Is – suttogta a fiú. – Plusz tehetséges. Megpróbál majd kitúrni a leader pozíciódból. Egy cseppnyi gyengeséget se mutass. Érted?

Bizonytalanul bólintottam, amikor több határozott női cipő kopogása hallatszódott a folyosón. Beléptek a menedzsereink, egy magas és gyönyörű lányt közrevéve, aki már az első másodpercben is megvetően mért végig engem. Hosszú, formás, de izmos lábai voltak, vékony dereka és magabiztos tekintete. A haja frissen festett rózsaszín volt, ami éppen a válláig ért. Szabályosan szép arcát egy piros rúzzsal emelte ki. Egy pillanatra elnyitotta az ajkait, de aztán bezárta. Fogalmam sincs mit akart mondani, de ekkor befutott Mika a tornacipőjében és egyenesen leparkolt mellettem.

- Jó reggelt, Yukinoshita Mikako vagyok – hajtott fejet a lány gyorsan és megigazgatta kócos, szőke tincseit.

- Kim Eunjoo, örvendek – biccentettem a lány felé.

- Jaeul. Han Jaeul – felelte a lány, és ha lehet még jobban kihúzta magát. Mika szinte összerezzent, láttam rajta, hogy be akar szólni neki, de kérlelően pillantottam rá, hogy legalább most ne. – Ne hívjatok Unnie-nak. Gyűlölöm. Csak Jaeul. Ő mit keres itt? – mutatott rá Jiminre.

- Erre jártam – vont vállat a fiú. – Már megyek is, a többiek biztos elkezdték a koreográfiát. – a fiú aggódva nézett rám, de egyelőre, semmi veszélyt nem éreztem. Jaeul magabiztos volt és gyönyörű, de nem volt olyan érzésem, hogy nagyobb lenne az akarata, mint az enyém.

- Remek már csak az állandó későt várjuk – forgatta meg a szemét Jaeul, majd tanulmányozni kezdte pink körmeit, amelyek tökéletes összhangban voltak a hajával.

- Izé... milyen a másik lány? – próbálkoztam. Jaeul elfintorodott.

- Tehetséges rapper és táncos, de állandóan késik. Ezért nem kedvelem. Szakmai szempontból kiváló, de amúgy egy selejt.

Pár perc elteltével egy sietős, futást hallatszódott a folyosón, majd bátortalanul benézett az ajtón a negyedik tagunk.

- Bocsi a késésért – lihegte a lány és egyenesen rám vigyorgott.

A szám elé kaptam a kezemet, azt hittem soha többé nem látom őt. Azt hittem végleg kirúgták.

- HARA – sikította Mika és a lány nyakába ugrott. Park Hara, a lány, akiről mindannyian azt hittük, hogy vége a karrierjének, csupán pár deka felesleg miatt. Hónapok óta nem hallottunk róla, de ezek szerint, azért mert annyira keményen edzett. Talán még keményebben, mint mi.

- El se hittem, amikor engem választottak – Hara széles mosolyra húzta a száját. – Mégis debütálhatok veletek, szinte mintha álmodnék.

- Annyira örülök neked – öleltem át a lányt. Tényleg nagyon hiányzott a lököttsége és vele már a legelején nagyon jóban voltunk, ezért is viselte meg mindannyiunkat, amikor csak olyan hirtelen elragadták őt tőlünk, szinte minden átmenet nélkül.

- Nos – a főmenedzserünk megköszörülte a torkát. – Innentől ti négyen vagytok a Valkyrie. A csapatnév változatlan. A szerződés módosult. Semmilyen kérvényt nem nyújthattok be, ha nem tetszik a kiosztott pozíció, vagy konfliktusba keveredtek. Amennyiben mégis megteszitek a cégnek jogában áll bíróság elé vinni az ügyet. A Valkyrie név alatt futó lány együttes várható debütálása, 2019. január 1. Remélem mindannyiótok számára érthető. Az edzésterv nem változott, a debütáló számot PDogg fogja szerezni, a tervek szerint a hip-hop vonalat fogjátok képviselni. Amint kész a szám és felénekeltétek az alapokat, elkezdhetitek gyakorolni a koreográfiát, illetve cover dalokat és azok koreográfiáit. Ennyi lenne mára.

- Bőven elég – legyintette le Jaeul. – Köszönjük.

- Rendben, akkor kérem rövid ismerkedés után kezdjék a próbát a szokásos módon – biccentett a nő és a papírokkal a kezében kisétáltak az ajtón. Tisztán hallottam, hogy még utána is arról beszélnek, hogy Jaeul dominálni fogja a csapatot és az ő személyisége határoz majd meg mindent. Hát tudják mit?

Ez itt Eunjoo csapata. Jaeul pedig elmehet a francba. Kezdett feltüzelni a dolog, főleg miután a lány kihívóan a szemembe nézett és körbe járt mintha csak a testemet méregetné.

- Bökd ki – mondtam udvariasan.

- Eunjoo? Igaz? – Jaeul lehunyta hosszú szempilláit. – A leader?

- Talált.

- Miért is vagy az?

Némán néztem vissza rá. Azért mert kineveztek annak, de ezt nem mondhattam.

- A leader magabiztos, irányítja a csapatot és fegyelmezi őket, ha hülyeségeket csinálnak, mint például – Mikára mutatott, aki cigánykereket hányt Hara-val. – ŐK. Nem gondolod, hogy jobb lenne, ha én lennék a leader? De tudod mit? Csinos az arcod. Lehetsz a visual – Jaeul megemelte az állam és úgy tanulmányozta a vonásaimat.

- Nem, nem gondolom - továbbra is álltam a tekintetét, majd félresöpörtem tökéletesen manikűrözött ujjait.

- Ó, legalább van benned önbizalom - Jaeul hátrébb lépett. - Rendben. Kapsz egy esélyt.

Hara szemei nagyra nyíltak a lány háta mögött és valamit tátogott felém, de egy szót se tudtam leolvasni a szájáról.

- Egyetlen. Hónapot - suttogta a lány. - Bizonyítsd, hogy sikerre vezetsz minket és egy szót se fogok szólni. Átveszem a cipőmet és jövök vissza gyakorolni. Egy pillanat - Jaeul elmosolyodott, majd elegánsan kilépdelt a teremből.

- Huh - Hara hosszan kifújta a magában tartott levegőt. - Utálom ezt a lányt. El se hiszem, hogy vele leszünk.

- Hát... - egyelőre nem volt túl sok véleményem róla, de az tuti, hogy nagyon magabiztos és határozott személyisége volt.

- Nem, ő egy kígyó. Komolyan. Eltiport mindenkit, aki tehetséges volt, nehogy felfigyeljenek rá. Én lettem volna a következő, de pont jókor jött ez az egész helyzet... mármint. Sajnálom, de... Eunjoo, amikor azt mondta, hogy kapsz egy esélyt, mindent meg fog tenni azért, hogy elbukj, az egyik manager a szeretője, mindenki ismeri, és közelebbi kapcsolatban van velük, mint hinnéd...Eunjoo próbálj meg beszélni Bu...

- Bu? - Jaeul belépett és a karba fonta a kezét.

- Bocsi, senkivel - rázta meg Hara a fejét.

Mika gyorsan a magnó távirányítója után kapott és miután sikerült egy kevésbé tragikus formációba beállni, beindította a lejátszás gombot.

Hátul álltam, mert látni akartam mennyire voltak jók a lányok. Hara mozdulatai tökéletesek voltak, mintha minden porcikája a zenének született volna, a mozdulataiban volt valami plusz, ami egyszerűen felé vonzotta a tekintetemet. Mika a szokásos koncentrálásával, simán végigtáncolta a dalt, egyetlenszer lépett félre.

Jaeul viszont... nem tudott táncolni. Mintha nem értette volna a bal és a jobb oldal fogalmát, állandóan félrelépett és másra taposott. Ha mi a bal kezünket emeltük, ő a jobbat. De a legrosszabb, hogy fel se tűnt neki.

A dal végén úgy döntöttem megpróbálok beszélni vele.

- Jaeul-sshi - köszörültem meg a torkom. - Ne haragudj, de a koreográfiád...nos...egyetlen helyes mozdulat se volt benne. Majdnem orrba vágtad Hara-t.

- ÉN? - hördült fel a lány. - TALÁN TI HÁRMAN RONTOTTATOK EL MINDENT.

- Te hülye vagy? - meredt rá Mika és meglengette az arca előtt a kezét.- Mármint most komolyan. Ha segítség kell, szólj, ezért vagyunk itt.

- NEKEM? Nektek fog segítség kelleni, mert ezt jelentem a feljebbvalóknak. MOST - Jaeul a nyakába dobott egy törölközőt és ismét magunkra hagyott minket.

- Komolyan? - fintorgott Mika.

- Ja, ezt csinálja mindenkivel - vont vállat Hara. - De nyugi, hozzátok nem érhetnek. Főleg Eunjoo miatt.

- Miattam?

- Hát meg ugye, Jimin miatt?

- M-m-m-m-mit értesz ez alatt?

Mika elfordult az arcom láttán, olyan röhögő görcse támadt.

- Hát egy csomó posztot rakott ki rólad.

- De az régen volt - legyintettem megkönnyebbülve.

- Tegnap.

- MI? - Hara felém fordította a telefonját. Ezúttal is hátulról látszottam, de szerencsére mellettem ült Hoseok is, mindketten a tengert bámultuk, Jimin pedig hátulról csinálta a képet. Egy kicsit megnyugodtam, bár eszébe juthatott volna, hogy jobban tenné, ha visszavesz magából.

- Eunjoo - kérdezte Hara. - Egyre több netizen írogatja azt, hogy Jiminnek egy trainee a barátnője.

- Én nem...

- Én csak, azt akartam mondani, légy óvatos. És semmiképp se engedd, hogy Jaeul tudomására jusson az egész. Akkor lenne vége az egész karrierednek.

▬▬▬▬▬

JIMIN

Aznap éjjel megint nem tudtam aludni, egyszerűen azt vártam, hogy végre átköltözhessünk a nagyobb házba ahol saját szobám lehetett és esetleg, néha Eunjoo is átjöhetett volna, mint vendég. Így meg? A kezemet tördeltem idegességembe, Jaeul úgy nézett rá, mint aki fel akarja falni.

Muszáj volt találkoznom vele.

Mo_chim: Öt perc múlva a hátsó parkolóban?

Eun_chuu: Őrült! Hajnali három van!

Mo_chim: 10 perc?

Eun_chuu: Oké.

Halkan felkaptam egy fekete pulcsit és a mai nadrágomat, mivel ma még az utca sarkára se engedett ki minket a koreográfus. Eunjoo egy kicsit fázva várt ott egy szűk nadrágban és egy laza, fehér Nike felsőben.

- Hé, a hajad - mutattam rá.

- Csak egy pár színes melír...narancsra akarják festeni, de előbb, megnézik, hogy áll.

- Neked minden jól áll - fogtam közre az arcát és adtam a szájára egy gyors csókot. Rettegtem, hogy valaki meglát, de mégis mennyi ideig kell így élnünk? - Minden rendben volt?

- Azt hiszem - bólintott a lány.

- Komolyan? - néztem rá meglepve. Jaeul olyan arcot vágott, mint aki mindent tud, és ezt fogja felhasználni Eunjoo ellen. Vajon miért nem tette meg most? Vagy egyszerűen csak túl paranoiás lettem volna?

- Azt mondta egy hónap után meglátjuk ki a legmegfelelőbb leader.

Oké, ez mégis gyanús volt nekem sőt, egyenesen jobban aggasztott, mintha a lány rögtön Eunjoo szemébe mondta volna az igazat. Valami alattomos terve volt, nyilván meg akarta tartani Eunjoo-t, de csak, mint a csicskását, vagy egy darab háttértáncost az ő csapatában.

Fogalmam se volt, és ez egyre jobban idegesített. Egyszerűen belerúgtam a falba, nem is gondolkoztam hirtelen, csak az járt a fejemben, hogy Eunjoo mennyit küzdött azért, hogy itt lehessen, nem veheti el tőle ezt senki.

Még egyet a falba.

- A francba - fellendítettem a karomat, de Eunjoo a legnagyobb pechjére megpróbálta lefogni a kezemet én viszont nem reagáltam időben és puszta reflexből, megütöttem a lányt, hogy kiszabaduljak a fogásából.

Eunjoo a földre esett és az orrához szorította a tenyerét, amiből ömlött a vér.

Még soha nem ütöttem meg nőt.

Soha nem ütöttem meg olyat, akit szeretek.

- Eunjoo... - közelítettem meg. De a lány elfordult és csak feltartotta a tenyerét felém. - Ne.

- Eunjoo, Eunjoo...én csak miattad...

- MIATTAM MI? - a lány orra csúnyán vérzett, de felállt és mellkason lökött. - Park Jimin, felnőtt vagyok, ne avatkozz bele a munkámba. El tudom intézni, neked ennyire gyengének tűnök? He? Ezt pedig ne használd kifogásnak, azért, mert a felgyülemlett agressziót le akartad vezetni. Mentél volna edzeni. Egyáltalán felfogtad mi lett volna, ha megsérül a kezed, a turné előtt?

- Látni akartalak és....

- És - Eunjoo majdnem sírt. - Azt hittem megbeszéltük, hogy visszaveszel.

- Megígérem, de...most... - ökölbe szorítottam a kezemet. Nem akartam többet őt bántani, se lelkileg se testileg. Féltettem őt, annyira szerettem. Már az boldoggá tett, ha rám mosolygott a folyosón, annyira szerettem volna vele együtt legalább egy kicsit több időt eltölteni karácsonykor. De egy szörny vagyok. Megütöttem. Azt, akit a legjobban szeretek. - Eunjoo, én tudom, mennyire keményen dolgozol, és nem bírok megbirkózni a tudattal, hogy ezt elvegyék tőled.

- Én pedig azzal a tudattal nem bírok megbirkózni, hogy a barátom nem bízik meg bennem – a lány letörölte a vért a pulcsi ujjával.

- Tessék? Én soha nem mondtam ilyet – hördültem fel. Éreztem, hogy hevesebben ver a szívem. Az aggódásomat is félreérti, mint ahogy azt is, hogy nem szerettem más férfiakkal látni.

Eunjoo elkerekedett szemekkel nézett rám, aztán egyszerűen némán megrázta a fejét.

- Hagyjuk. Remélem, biztonságban visszatérsz majd Koreába.

Ezzel elviharzott mellettem, magamra hagyva a gondolataimmal, egyedül a sötétségben.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Remélem mindenkinek jól kezdődött az év, én azt hittem laza lesz, de végül úgy döntöttem, hogy keményen veszem az ösztöndíj reményében. ;_;

Akik gimibe vagy egyetemre mennek majd duplán hajrá, de egyébként is kitartást a tanárokhoz.

Azok akiknek pedig már nincs suli, hát nektek még nehezebb, úgyhogy Hwaiting! 💜

Egy fejezetnyire vagyunk az epilógustól, mit gondoltok Jimin és Eunjoo haraggal válnak el vagy kibékülnek?

Jaeul tényleg tervez valamit vagy csak Jimin túlságosan aggódik mint mindig? 🤔

Jó hétvégét mindenkinek. 💜