ʙᴜᴛ ɪ ᴘʀᴏᴍɪꜱᴇ ʏᴏᴜ ᴛʜɪꜱ 

ɪ'ʟʟ ᴀʟᴡᴀʏꜱ ʟᴏᴏᴋ ᴏᴜᴛ ꜰᴏʀ ʏᴏᴜ

*

ᴊɪᴍɪɴ

Dam Seung, Sin Kyu-Bong, Son Jii, Geun Da.

Iseul ezeket a neveket diktálja le, mielőtt haza vinném. Azt mondja, Sin Kyu-Bong talán már nem is él, mind közül ő volt a legidősebb, már akkor túl volt a hetvenedik életévén. A többiek sem voltak éppen fiatalok, de jó esély van rá, hogy őket élve találnánk. 

- Talán nevet változtattak - gondolkodik Iseul a kocsiból kifelé bámulva. 

- Azt mondtad, apád sokkal tartozott nekik. Bizonyára gazdag, befolyásos emberek, akik csak úgy nem válnak meg attól a névtől, ahogy megismerte őket a világ. 

- Mit fogsz tenni? - néz rám, ölében nyugvó kezein még mindig kesztyűt visel, mintha folyamatosan fázna, pedig megy a fűtés. 

Ez a kérdés engem késztet gondolkodásra. Mit fogok tenni? A helyes kérdés inkább az, vajon mit tehetnék? Persze ötletem lenne bőven, hogyan semmizném ki mindet egytől egyig, de ahhoz én egyedül kevés vagyok. Ez a tény pedig idegesít. Segítséget kell kérnem. 

- Ha jutok bármire, azt el fogom mondani neked. Viszont más fontos dolgokra is koncentrálnod kell, nyakatokon az Újévi Gálaest, ráadásul a születésnapod jövő hét kedden lesz és remélem, tervezted megünnepelni. 

- Ünneplés? - rágja a szót, nem vagyok biztos benne, hogy tetszik neki. 

- Ha valakinek, neked igenis kijárna, Iseul. Hadd találjam ki! Még sosem ünnepelted. 

- Nem éreztem szükségesnek. 

Elégedetlenül megrázom a fejem, sebességet váltok és megelőzöm az előttünk sétakocsikázó Suzukit. 

- Mit szeretnél idén? Elképzelésed csak van. 

- Már adtál ajándékot, Jimin. Emlékszel, az üveg sakk készletet. 

Az semmi. Egy sakk készletnél sokkal többet érdemel. 

- Azért mondj még valamit - noszogatom, lassan lefékezek a hosszú sor végén. Kisebb dugó alakult ki a belvárosban, de ez az éjjel leesett hatalmas hómennyiségnek hála, egyáltalán nem meglepő. 

Voltunk már korábban ehhez hasonló helyzetben. Összezárva egy ilyen kis légtérben, kevesebb, mint egy karnyújtásnyira egymástól. Pokolian vonzott és közben rettenetesen megijesztett a közelsége, az, hogy tudtam, Iseul csak tagadja, de közben ugyan annyira vágyott rám. Ez a mostani szituáció nyugodt, már-már kellemesnek is mondható. Valószínűleg azért, mert bizonyos dolgokon túl vagyunk. Akárhogy is, van időm őt figyelni, amíg a kocsisor meg nem indul és ezt a pár percet ki is használom. Amíg gondolkodik, oda nyúlok az arcához, könnyed mozdulattal a füle mögé simítom egy elszabadult hajtincsét. Gyönyörű, amikor elpirul. 

- A társaság jó lenne - mondja végül, némi megkönnyebbülést látok rajta. Attól tartott, hogy majd senki nem akar vele ünnepelni? - Eddig minden születésnapomat egyedül kellett töltenem, mióta... Szóval régóta, ugye érted? - eljött a családi házból és Iseul összes napja magánnyal telt. Nehéz lenne ezt nem érteni. - Azt hiszem, ennek nagyon örülnék. 

Én meg annak örülök, hogy támpontot ad és a fejemben már meg is születik egy ötlet. Feltétlenül fel kell hívnom Nabit, ha hazaértem Iseullal. 

- Kérhetek még valamit? - úgy fordul felém, hogy az arca belesimul az érintésembe. Hová tűnt a megingathatatlan elhatározásom, miszerint szakmai profizmussal fogom tudni végig csinálni ezt az egészet? Iseul mindent felülírt. 

- Amit csak szeretnél. 

- Maradj nálam aznap éjjel! Vagy, ha az én lakásomban kellemetlenül érzed magad, mert nincs minden, amire szükséged van, akkor persze... - sok filmben láttam már ezt a jelenetet. A női főszereplő zavartan hadarni kezd, olyan dolgokért szabadkozik, amikről nem tehet és a férfinek minden teljesen jelentéktelen, mert csak egyetlen tényező érdekli: a nő mellette. Ezért csókkal folytja belé a szót, pont, mint ahogy én teszem ezt most Iseullal. Meglepetten levegő után kap, majd érzem, ahogy a teste ellazul és az ajkai szétnyílnak. 

- Úgy lesz, ahogy kéred - mondom, miközben elhúzódom és sebességbe teszem a kocsit. Araszol a sor, legnagyobb bánatomra kénytelen vagyok haladni vele. 

- De ugye tudod, miért kérem ezt? Hogy mit kérek ezzel tőled és a ma reggel után...

- Tudom, kedvesem - felelem, a becézéstől újra fülig vörösödik. - Nem kell aggódnod. 

***

Leadom az információkat Nabinak, aki egyből lelkesedik az ötletért. Nem bízom rá az egész feladatot, én is szeretném kivenni belőle a részem, de Nabi szintén közel került Iseulhoz és a kreativitása sokat segít. Kedd délelőttre csak egy fotózás és egy rövidebb interjú van beütemezve nekünk, a délutánunk és az este szabad. Nabi ehhez mérten áll neki a részletek kidolgozásának.

Az első gondolatom, hogy megkeresem Seokjint az Iseultól kapott nevekkel. De ezt egyelőre elvetem, talán nem is ő a megfelelő személy, akihez fordulnom kell. Így a puszta szerencsére bízom, vajon Heejin fogadja-e a hívásom, mikor felérek a babzsák szobába. Üres, csendes, pont olyan hely, amire most szükségem van. 

- Jimin? - a háttérzajból ítélve Heejin valamilyen tömegközlekedési eszközön utazhat. - Szia.

- Szervusz, Jinni. Hogy érzed magad, mi van veled? - jó hallani a hangját. Jó azt képzelni, hogy Heejin teljesen rendben van. Ám még a kérdésektől eltekintve is tudom, mennyire nincs. 

- Nemrég szálltam le a buszról, eljöttem otthonról. Úgy értem, a szüleimtől. Ők is jól vannak, szerencsére. 

Kissé feszült a beszélgetésünk, de csak mert mindketten tudjuk, hogy a következő téma elkerülhetetlen.

- Iseul anyja keresett téged azóta? 

- Nem - fáradt sóhaj hagyja el a száját. - Titeket igen?

- Ami azt illeti, Iseul találkozott vele. 

Heejin levegő után kap, a háttérben hosszas sípolás jelzi, hogy a metró tovább indul. Mivel nem mond mást, elmondom neki a részleteket és azt sem felejtem el, hogy a nő megzsarolta Iseult. Ezt a nagyon fontos rész. 

- Ezt így mondta szó szerint? Eszközei és tervei vannak? - kérdez vissza Heejin. - Bele se merek gondolni, mik lehetnek azok. 

- Vajon megtartja a szavát, ha Iseul aláírja a papírokat? 

- Sok mindent lehet mondani erre a nőre, de azt, hogy anya, illetve hazug, azokat nem. Ő mindig a valamit valamiért alapon élt. Őszintén forgatja ki az embert mindenéből, ha épp arra érez szükséget. Iseul jól van? 

- Nem teljesen, de igyekszünk oda figyelni rá. Heejin, nézd, Iseul mondott neveket. 

- Miféle neveket? 

- Azoknak az embereknek a neveit, akik bántalmazták. Négy férfi nevét adta meg. 

Felsorolom őket, Heejin a második névnél felszisszen. 

- Mi az?

- Ő hozzánk is járt. Apa ismerte, de úgy tudjuk, már nem él. Dam Seung neve a környékünkön volt elterjedt, ingatlanokkal foglalkozott és mindenkihez szeretett benézni, felmérve azt, mennyiért repíthetné ki az embereket a házaikból, hogy aztán nyerészkedjen rajtuk. Tudtam, hogy ismerősek voltak nekem, mikor láttam őket.

- Sajnálom, hogy ezt meg kell kérdezzem, de mit tudsz a másik kettőről? 

- Konkrétan semmit, Jimin. Azok a nevek nekem nem mondanak semmit. Viszont... - Heejin elhallgat és időt adok neki, amíg ki meri mondani azt, amitől tart. - Tudok valakit, aki talán tudna nekünk segíteni. 

- Még te figyelmeztettél, hogy maradjak ki a dologból. Most úgy látom, mintha te is részt akarnál venni ebben. 

- Jól látod. Sokat gondolkodtam odahaza, sokat gondoltam Iseulra és arra, hogyan kellett leélnie az eddigi életét. Az ellenségeimnek sem kívánnám azt, amin ő keresztül ment és én tudom, milyen ő. A légynek sem tudna ártani, soha még csak a hangját sem emelte fel senkivel szemben - ez érdekes, mert velem viszont már kiabált. - Nem csak Iseul van veszélyben, de az anyja miatt a szüleim sem alhatnak nyugodtan. Ráadásul szemtanú vagyok, ezt nem szabad elfelejtenünk. Mindenre emlékszem. Úgyhogy igen, benne vagyok én is, Jimin és tudom, hol kezdjük a dolgot. Féltem lépni, már bánom, hogy nem előbb tettem ezt meg. 

- El is árulod nekem, miről van szó, vagy ez a misztikus felvezetés...

- Szükség lesz egy fontos dologra - csörgés-zörgés a túloldalról, Heejin tüsszent, a többi utas duruzsolása is áthallatszik. Ez a hívás lehetne teljesen hétköznapi is, csak hát nem az. - Nem tudom, Iseul belemegy-e. Kellenek fotók. 

- Fotók? Róla?

- A sérüléseiről. Mindegyikről. 

- Kihez fognak kerülni azok a fotók, ha sikerül elkészíteni őket? - belegondolni is borzalmas. - Ki az embered, akiben szerinted megbízhatunk?

- Tudod, nem te voltál az egyetlen szeretőm, Jimin. Magunk közt megvallva azért a legjobb voltál, de nem az egyetlen. 

- Most jön az a rész, hogy meg fogok sértődni és féltékeny leszek? 

Heejin megengedi magának, hogy nevessen. Rég hallottam már. 

- Ri Yong családjogász. Mikor épp beszélgettünk, szerettem hallgatni, amiket az ügyeiről mesélt. Persze, a titoktartás kötötte, de azért ezt-azt elmondott. A vérében van, ő a mi emberünk. Bízhatunk benne. 

- Honnan tudod ezt biztosra? Az nem elég indok, hogy lefeküdtél vele. 

- Bízol bennem, Jimin?

- Igen - vágom rá egyből. Semmi okom nincs az ellenkezőjét tenni. 

- Én pedig bízom Ri Yong-ban. Szívügye az, hogy kiálljon minden olyan személy mellett, aki gyermekbántalmazás áldozata. Ha nem hiszel a sikerességében, keress rá az Interneten. Eddig még egyetlen ügyet sem veszített. 

- Oké, oké.

- Nem mellesleg, mióta nem járok össze vele, ugyan olyan figyelmesen próbál elérni és minden héten küld virágot. Találkozót is kért, én igent mondtam, holnap eljön hozzám. 

- Heejin, nem hinném, hogy holnapra meg lesznek a képek Iseulról. 

- Az nem gond. Iseul... Jövő héten lesz a születésnapja. Bárcsak azt kaphatná ajándéknak, hogy igazságot szolgáltatunk neki! Ó, ha már itt tartunk, tudnánk találkozni kedd előtt? Készültem Iseulnak egy aprósággal és megkérnélek, add át neki a nevemben. 

Iseul nem zárkózott el az elől, hogy találkozzon Heejinnel. Csak remélni merem, hogy a következővel nem teszek rosszat.

- Van már terved tizenhetedikére?