•𝙴𝚕𝚜𝚘̋ 𝚌𝚜𝚘́𝚔•
ᴍɪᴋᴀꜱᴀ
× Nem érzed túl jól magad, de nem maradsz otthon pihenni
× Igyekszel mindenben helytállni
× Napközben felmegy a lázad és elgyengülsz
× Mikasa végig a közeledben marad, ha bármi van, ott legyen melletted
× ❝[T/N]❞
× Felé fordulsz, a kezei közé veszi az arcod és hosszan, de finoman megcsókol
× Elenged és hátrébb lép, aztán visszaigazítja a sálat az orra elé
× ❝Lázas vagy. Csak ennyit akartam tudni. Szerintem pihenj le.❞
ᴀɴɴɪᴇ
× Nem érted utol az öltözős incidens után, ezért hazafelé mész és elmerengsz azon a szokatlan szerelmi vallomáson
× Figyelmetlenül lelépsz az útról egy autó elé
× Az autó nagyot fékezik, te pedig hátraesel és bevered a fejed
× A sofőr kiszáll és ordítozni kezd veled
× Te csak ülsz a hideg betonon és sokkosan nézel rá
× Annie a semmiből tűnik fel és néhány mondattal elküldi a sofőrt a francba
× Beljebb húz és padra és próbál kizökkenteni és itatni
× Hív hozzád egy mentőt, de amikor erre sem reagálsz, kezd őszintén megijedni
× Végső ötletként eléd hajol és lassan megcsókol
× Nem puhák az ajkai
× Nagyon lágyan csókol
× Ezzel kizökkent a sokkból
ʜɪꜱᴛᴏʀɪᴀ
× Régóta nem találkoztatok
× Összehoztatok egy közös ebédet együtt
× Korábban odaérsz és vársz rá
× Nagyon siet, hogy ne késsen
× Amikor meglát, szaladni kezd feléd
× A nyakadba ugrik és az ajka véletlenül a tiédhez ér
× El akar húzódni, de nem hagyod és megcsókolod
ʜᴀɴᴊɪ
× Összefuttok a városban
× Rögtön elkezd csacsogni, mennyi minden történt vele, amióta legutóbb láttátok egymást
× ❝Ja, és azt nem tudom, meséltem-e már, de szerintem tuti- NÉZD AZT A KUTYÁT!❞
× Végül egész nap együtt kóboroltok a városban
× Végig fogja a kezed és összevissza rángat mindenfelé
× Nap végén megígérteti veled, hogy lesz még ilyen közös időtöltésetek
× A kezei közé veszi az arcod és megcsókol
× A nyelvével megsimítja, aztán megszívja az alsó ajkad
× Számára ez teljesen természetes, ezért nem érti, miért jöttél annyira zavarba
× ❝Alig várom, hogy megismételjük!❞
ꜱᴀꜱʜᴀ
× Random ötlet az egész
× A Mekiben ültök és éppen sült krumplit eszetek
× Sasha már megette a sajátját, de vágyakozva pisloga a tiéd felé
× Nem mer kérni belőle, de a bánatos kiskutyaszemei mindent elárulnak
× ❝Kérsz, Sasha?❞
× Hevesen bólogat és áthajtol az asztalon
× A szádból kilógó krumpli végét kezdi rágni, amíg az ajkaidhoz nem ér
× Ad rájuk egy hosszú puszit, aztán teljesen elpirulva, a krumplin csámcsogva huppan vissza a székére
× ❝Szeretem a Mekit, máskor is jöhetünk, jó, [T/N]?❞
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro