Cressida a könyvtárban várakozott az egyik asztalnál ülve, folyamatosan az ajtó felé pillantva várta Regulus érkezését. A lány továbbra is rettentő fáradt volt így muszáj volt valamivel elfoglalnia magát amíg a fiú nem érkezett meg, s habár mindennél jobban szeretett volna aludni, azt inkább későbbre halasztotta.

– Kire vársz? – szólt mögüle egy hang mire a lány meglepetten nézett hátra, miközben kezével gyorsan eltakarta az előtte heverő kis papírt.
– Ó Lily – mosolyodott el a vörös hajút megpillantva – Regulus-t várom – húzta ki a mellette lévő széket ezzel maga mellé invitálva a lányt.
– Regulus-t? – vonta fel a szemöldökét helyet foglalva a szabad széken – Miért? – kérdezte értetlenül.

– Együtt kell megírnunk egy beadandót – húzta el a száját fáradtan, a zsebébe gyűrve a cetlit.
– Uh, sok sikert hozzá – veregette meg a vállát, gyanakodva nézve a hollóhátas zsebéből félig kilógó papírt – Nekem egyszer Sirius-szal kellett beadandót írnom – hagyta végül szó nélkül a lány különös viselkedését – Te jó ég! Be nem állt a szája, én még életemben nem hallottam egy embert ennyit fecsegni – forgatta a szemét.

– Valahogy meg tudom érteni – nevetett fel. – Szerencsére Regulus nem beszél sokat, vagy legalábbis velem nem, így talán egy fokkal könnyebb dolgom lesz – vont vállat ismét az ajtó felé lesve. – És te mi jót csinálsz errefelé? – fordult vissza Lily-hez, miután meggyőződött róla, hogy a fiú még nem érkezett meg.

– James elől bujkálok – válaszolt fáradtan – Egész nap rajtam lógott. Egy perc nyugtom sem volt – magyarázta a fejét fogva mire Cressa elmosolyodott. – Ráadásul elhívott Madam Puddifoot kávézójába – folytatta elborzadva.
– És, mit válaszoltál? – érdeklődött a szöszi visszafojtott nevetéssel.
– Nemet, még jó hogy – forgatta a szemét.

– Szegény James – mondta a lány lebiggyesztett ajkakkal.
– Igent kellett volna mondanom? – kérdezte viccelődve Evans.
– Meglehet – vont vállat Cressida, mire a vörös döbbenten pislogott felé. – James nagyon kedves fiú – noszogatta. – És odáig van érted. Első óta kitartóan epekedik utánad. Hét éve senki másra nem nézett olyan szemmel, mint rád. Sőt, valójában semelyik másik lányra rá sem nézett. Azért valljuk be, ez elég romantikus – vonogatta a szemöldökét – Plusz, ha elfogadtad volna a felkérését, mehettünk volna dupla randira – tette hozzá halkan mire Lily felkapta a fejét.

– Dupla randi? – kérdezett vissza. – Kivel mész te randizni? – érdeklődött.
– Edwinnel – mosolygott Cressa.
– Micsoda? – kiáltott fel meglepetten mire több diák is mérgesen fordult felé. – Bocsi – suttogta közelebb hajolva a szőkéhez. – Hallottam, hogy Remus erről beszélt Peter-rel, de azt hittem rosszul hallok – rázta a fejét hitetlenül.

– Hidd el, a hallásod tökéletes. Ma reggel kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem hozzá – bazsalygott a lányra, aki óriási mosollyal az arcán nézett vissza rá.
– Milyen kedves tőle – ábrándozott Lily.
– Valóban az – szólt egy elvékonyított hang a két lány mögül mire ők egyszerre kapták hátra a fejüket.

A fekete hajú fiú lezseren álldogált a mögötte lévő könyvespolcnak dőlve, unott tekintete lassan mérte végig a két lányt. Lily-n gyorsan végig futott a pillantása, ám Cressidán elidőzött a tekintete. Felvont szemöldökkel vizslatta a szőke lányt, aki a kelleténél sokkal sápadtabb volt, zöldes íriszei fáradtan csillogtak, szemei alatt óriási fekete táskák foglaltak helyet, ezzel jelezve, hogy a lány már jó ideje nem volt részese kiadós alvásnak.

– Igazán vicces vagy – forgatta a szemét Cressa, majd fáradtan a mellette ülőre pillantott.
– Akkor én most megyek is – mosolygott Evans felállva a helyéről, majd felvette a táskáját a földről, intett egyet a lánynak és elsietett a helyszínről.
Regulus pár pillanatig nézte az egyre inkább távolodó vörös hajú lányt, majd visszavezette a tekintetét a szőkére, aki álmodozva meredt maga elé.

– Kérlek, ne most álmodozz – morogta a göndör, enyhén megrúgva a lány lábát, ahogy elhaladt mellette.
– Mégis mikor érkeztél meg? – kérdezte a szőke, figyelmen kívül hagyva a fiú mondatát.
– Egy ideje már a könyvtárban vagyok, csak nem volt kedvem idejönni – vont vállat helyet foglalva mellette.

– Kedves – forgatta a szemét a lány majd álmosan megdörzsölve a szemét, a fiú felé fordult. – Az osztály nagyrésze itt tanyázik, szóval valószínűleg nekünk már csak a régi, poros könyvek maradtak – ismertette a helyzetet a fiúval.
– Az is jobb, mint a semmi – válaszolt Regulus körbe nézve.
– Akkor keressük meg őket – tolta hátrébb a székét lány, majd a táskáját felkapva a vállára, elindult a sorok között.

Dawsey és Black fél óráig keresték a számukra megfelelő könyveket, ám egy olyat sem találtak, ami hasznos lett volna nekik.
Cressida fáradtan támaszkodott az egyik szekrénynek, és félálomban figyelte az előtte körbe-körbe járkáló fekete hajú fiút.
– Most, hogy fogjuk megírni? – kérdezte Regulus megtorpanva.

Szürke szemei fáradtan meredtek a lányra, aki az álmosságtól elgyengülve egyre inkább csúszott le a szekrény mentén.
– Valamit biztos tudunk tenni – motyogta a lány már szinte álmában, mire a göndör ingerülten rúgta meg a lábát, ezzel felkeltve őt.
Cressa szemei kipattantak a lábába hasító fájdalom hatására, majd miután rájött, hogy mi történik körülötte, mérgesen pillantott az előtte állóra.

– A Zárolt részlegen biztosan vannak nekünk való könyvek – mondta megdörzsölve a pontot ahol a fiú eltalálta.
– És, hogy jutunk be oda? – érdeklődött gúnyosan Black.
– Prefektusok vagyunk, számunkra engedélyezett a Zárolt részlegre való belépés – adott magyarázatot a lány.
– Tényleg? Ilyet lehet? – kérdezte meglepetten.
– Persze, James adta a tippet – vont vállat Cressa, elindulva a Madam Irma felé, hogy megszerezze a kulcsokat tőle.

Cressida elszántan sietett a nő felé, egészen addig, amíg az egyik sorból valaki ki nem nyúlt és meg nem ragadta őt. Cressa meglepetten nyikkant meg, ahogy neki ütközött a személynek, aki magához rántotta, majd magához térve a sokkból, felvont szemöldökkel nézte a griffendél színeiben pompázó mellkast. A lánynak még ideje sem volt felfogni, de máris két erős kar fonta körbe a derekát. Bele telt egy kis időbe mire a szőke rájött, hogy az, aki előtte volt, nem a barátai közül való. Az orrát megcsapó illat egyik fiúéra sem hasonlított. Az aroma, ami lassacskán megtöltötte az orrát, fahéj, gyömbér és fenyő keveréke volt.

– Edwin? – pillantott fel a fiúra döbbenten, mire ő csak szélesen elvigyorodott. – Mit keresel te itt? – kérdezte zavartan.
– Hallottam, hogy itt vagy, gondoltam rád nézek – vont vállat vidáman.
A fiú kék szeme a lány arcáról a mögötte állóra vándorolt. Regulus undorodva nézett vissza a szőkére, aki csak fintorogva rázta meg a fejét vissza pillantva a karjaiba zártra.
– Mit keres ő itt? – kérdezte White továbbra is fintorogva.

– Páros munkát készülünk írni – válaszolt Cressa halkan.
– Miért pont vele? – folytatta.
– Abba most inkább nem mennék bele – sóhajtott a lány, lehámozva magáról a fiú kezét.
– Csatlakozhatok hozzátok? – érdeklődött átkarolva a lány vállát.
Cressida a szája szélét rágva nézett az ifjabbik Blackre, aki morcosan meredt rájuk.

– A zárolt részleg felé tartunk – mondta Cressa feszülten.
– Ó – döbbent le a szőke – Esküszöm, hogy nem fogok zavarni – nézett kérlelően a lányra.
– A belépéshez engedély kell – szólt közbe Regulus ridegen, ezzel magára vonvaa két diák figyelmét – Neked nincs rá engedélyed – tette hozzá egy gúnyos mosollyal az arcán.
– De Cressie-nek van– mondta vidáman Edwin.

– Igen, azzal mehet be. De tudod, ez nem olyan, mint egy bál, ide nem lehet plusz egy fővel bejutni – oktatta ki a göndör. – Mindenkinek saját kell –morogta.
– Ezt csak most találtad ki – legyintett a fiú, majd kérdőn nézett le a csöndesen ácsorgó szőkére.
A lány Regulus válla fölött figyelte, ahogy a barátai halkan nevetve nézik az egyik közeli polc mögül a történéseket, meg sem próbálva közbe avatkozni.

– Ugye Cressie? – bökte meg a vállát finoman a szőke hajú.
– Hm? – hümmögte halkan, tekintetét lassan elvéve a társaságról.
– Ugye nincs ilyen szabály? – vonta fel a szemöldökét.
– Öhm – gondolkodott el pár pillanatra – De, Regulusnak igaza van – füllentett.

Semmiféle szabályról nem tudott, arról is csak tavaly értesült, hogy azzal, hogy prefektussá választják őket, belépést nyernek a Zárolt részlegre. Habár mindennél jobban szerette volna, ha nem kell egyedül töltenie a szabad idejét Regulus-szal, mégis jobbnak látta, ha nem hívja meg a barátját, mivel az nagy valószínűséggelkatasztrófába torkollt volna.

Regulus szemöldöke az égbe szaladt, amikor meghallotta, hogy a lány igazatadott neki. Ez ugyanis nem vallott Dawseyra, ő még akkor is ellent mondottneki, ha tudta, hogy nincs igaza. Black meglepetten fürkészte a lány arcát, aki csak egy rosszalló pillantást küldött felé, pontosan tudva, hogy mi jár a fejében. Ám Regulus nem rettent meg a szőke tekintetétől, arcára lassan önelégült mosoly ült ki.

– Akkor itt megvárlak – ajánlotta fel a griffendéles, mire Black realizálva cselekedetét, megköszörülte a torkát, és eltűntette a mosolyt az arcáról.
– Nem kell – fordult felé a lány elbűvölően – Sokáig fog tartani, nem akarlak untatni – rázta a fejét próbálva minél hitelesebbnek tűnni.
– Szívesen teszem – akadékoskodott Edwin.
– Tényleg nem kell, biztosan van jobb dolgod, mint nézni, ahogy írunk – győzködte tovább a lány.

– De én tényleg szívesen – kezdett bele.
– White, fogd fel, zavarsz – szólt közbe unottan a mardekáros.
Cressida elkerekedett szemekkel nézett a fiatalabbik fiúra. Mindenki pontosan tudta, hogy  alapvetően Edwin a jámbor emberek közé tartozott, ám nem volt ínyére, ha valaki goromba volt vele, s ezt gyakran ki is mutatta.

– Szerintem jobb lenne, ha most elmennél – suttogta Cressa megfogva a fiú egyre inkább összeszorított öklét.
A griffendéles hangosan fújtatva pillantott le a mellette állóra, tekintete összekapcsolódott a lányéval. Dawsey egy bíztató mosolyt küldött a fiú felé, aki csak az orra alatt dörmögve valamit, kiengedte az öklét majd egy feszült mosolyt villantva a lányra, elindult a kijárat felé.
– Vacsoránál találkozunk? – torpant meg hátra pillantva a lányra.
– Persze – bólogatott bőszen – Sietek – somolygott a fiúra, aki egy aprót bólintva jelezte, hogy megértette, majd ismét elindult.

A szőke pár pillanatig figyelte, ahogy Edwin kisétál a könyvtárból, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem fog vissza jönni azért, hogy bosszút álljon Regulus-on, a göndör felé fordult.
– Halálvágyad van? – ripakodott rá halkan az említettre, aki csak elfintorodott.
– Csupán megkönnyítettem a dolgunkat, ha rajtad múlik még holnap is itt állunk – vont vállat hátat fordítva a lánynak. – Na, haladjunk – intett a kezével elindulva a könyvtáros irányába.