Az elkövetkezendő egy hét egy szempillantás alatt elment, s mire Cressida észbe kapott már idegesen ácsorgott a tükör előtt, maga elé tartva a két lehetséges opciót a randevúra. A lány ébredés óta küzdött a gyomorgörccsel, aminek okát nem tudta kitalálni. Két dolog is aggasztotta így nem volt egyértelmű, hogy melyik miatt zsugorodott dió méretűvé a gyomra.

– Melyik a jobb? – kérdezte oldalra billentve a fejét.
Pandora és Dorcas elgondolkodva pillantottak a két vállfán lógó ruhára. Már két órája próbálták megtalálni a megfelelő ruha kombinációt a randira. Cressida ezalatt a csekély idő alatt nem kevesebb, mint ötven kombinációt próbált fel, sikertelenül, így kezdett fogyni a türelme.

– Akarsz szoknyát viselni? – kérdezte a barnahajú mire ő csak megrázta a fejét.
– Akkor minek próbáltad fel a szoknyákat? – érdeklődött Lestrange döbbenten.
– Gondoltam, majd ha jól áll, kedvet kapok hozzá – vont vállat ismét a tükör felé fordulva.
– Na jó, ebből éleg! – mordult fel Meadowes – Legyen az a farmer! – mondta a mellette heverő fekete nadrágra bökve.

– És mondjuk – nézett körbe Panda – Ezzel a felsővel – vette fel az egyik fehér blúzt.
– És ha fázol, felveheted ezt – emelt a magasba Dorcas egy világoskék, kötött, v-nyakú pulóvert.
– Meg ezt a cuki masnit a nyakadba – ötletelt Pandora felvéve egy sötétkék szalagot.
– Hmm – vette ki a kezükből a ruhákat Cressa, majd pár másodperc mérlegelés után az ágyra dobta a másik két ruhát – Felpróbálom – mosolyodott el a fürdő felé sietve.

✧˚ · .

– Nos? – lépett ki a helyiségből vidáman majd a lányok felé sétált.
A két barátnő ámulva nézte az előttük állót majd egymásra pillantottak.
– Fordulj körbe – utasította Dorcas barátnőjét, aki engedelmesen forogni kezdett.
– Tökéletes – mosolyodott el Pandora mikor a szőke körbe ért.
– Szerintetek tetszeni fogok neki? – kérdezte aggódóan.

– Cressa, még akkor is tetszenél neki, ha egy kukás zsákot húznál magadra – forgatta a szemét játékosan a barna hajú – Tökéletes vagy. Már csak a sminkedet és hajadat kell megcsinálni. Szóval foglalj helyet – ütögette meg maga mellet a helyet, mire Cressida leült mellé. – Pandora, rád bízom a haját, én csinálom a sminket – mondta elszántan majd az éjjeli szekrényéről leemelte a smink palettáját.

Pandora csendesen elkezdte kiszedni a szőke hajából a hajcsavarókat, míg Cressa és Dorcas kiválasztották a megfelelő színű szemhéjfestéket. A három lány csicsergéssel ütötte el az időt, amíg kész nem lettek. Nem is telt olyan sok időbe mire késszé varázsolták Dawsey-t, a lány ugyanis mindössze 25 perc alatt randira kész volt.

– Tökéletes vagy – igazgatta meg utoljára a haját Lestrange.
– Valóban az vagy, nézd meg magad a tükörben – intett az említett tárgy felé Meadowes majd izgatottan nézte, ahogy barátnője felkel az ágyról és a tükör elé sétál.

Cressida egy pillanatra megtorpant, majd bátorságot véve megnézte magát. A lány száját egy döbbent nyekkenés hagyta el, ahogy megpillantotta magát. Nem volt semmi extra, sem a hajában, sem a sminkjében, mégis teljesen másképp festett. Szőke hullámos hajából pár tincs egy fonás keretében hátra volt fogva, a többi pedig lágyan a vállára hullott. Ami a sminkjét illeti, szemhéját halvány rózsaszínre festették, arcát pedig rózsaszín púderrel borították.

– Hű – nyögte ki halkan a barátnői felé fordulva – Elképesztőek vagytok – mosolyodott el hálásan.
– Ugyan – legyintett Dorcas.
– Elbűvölő vagy – bazsalygott Pandora – Na de – köhintett az órájára nézve – A hintók perceken belül megérkeznek – szólt a barátnőire pillantva.

– Akkor itt az ideje elindulni – motyogta Dawsey elvéve a Meadowes által felé nyújtott pulóvert.
A szöszi sietve belebújt a fekete magassarkú bokacsízmájába majd az oldaltáskáját felvéve megvárta a két lányt, és kilépett a szobájából.

A három lány nevetgélve sétált az udvar felé, ahol már a diákok nagyrésze várakozott. Cressida a szája szélét rágva nézelődött az egyre csak növekvő tömegben, a négy fiú után kutatva. Dorcas pedig barátnői kezét szorongatva furakodott át a tömegen, folyamatosan Marlene és Lily-t keresve.
– Azt hiszem látom őket – mondta vidáman Pandora az egyik kis csoport felé mutatva.

A három lány az erős napsütésben hunyorogva próbálták kivenni az ismerős alakokat, ezzel megbizonyosodva, hogy biztosan ők azok, akiket kerestek. Az egyik alak a sok közül, úgy tűnt felismerte őket, mivel egy hangos „Itt vagyunk!" kiáltás közepette intett nekik egyet.
A kis baráti társaság sietve indult el feléjük majd átküzdve magukat pár harmadikoson, boldogan álltak meg a csoport előtt.

– Azt hittük már soha nem jöttök – forgatta a szemét Lily, majd végig mérte a három lányt – Rettentő csinos vagy Cressida – mosolygott őszintén a vörös hajú.
– Valóban az vagy – bólogatott Remus mire a hollóhátas hálásan elmosolyodott.
– Együtt mentek? – érdeklődött Pandora körbe pillantva.

– Nem tudom – vont vállat a mellette állóra pillantva.
– Valószínű – szólalt meg Sirius, összeszűkített szemekkel figyelve az egyre csak feléjük közeledő alakot.
– Igazság szerint, nem beszéltünk erről – válaszolt Dawsey, majd meglepetten kapta hátra a fejét, ahogy a dereka köré két kar fonódott.

A szőke pár pillanatig lefagyva állt az ölelésben, majd egyre csak piruló arccal - amit a barátai kíváncsi tekintetei okoztak - zavartan fordult a fiú felé.
– Edwin – mosolyodott el felpillantva a szőkére.
– Elragadó vagy – nézett le rá a fiú csillogó szemekkel.
– Köszönöm – sütötte le a szemét pironkodva.

– Nem akarok megzavarni semmit, de le kell adni az engedélyt – bökte meg a lány vállát Dorcas.
– Rendben – bólintott Cressida, majd megvárta, amíg a griffendéles lehámozta róla a kezét és együtt elindultak McGalagony felé.

Dawsey gyomra egyre jobban görcsölt, ahogy az igazgatóhelyettes felé igyekeztek. Félt, sőt rettegett attól, hogy a nő rájön a kis csínyre és annyi az egésznek. Ha kiderül, hogy mit csináltak, nemcsak, hogy nem mehet el Edwinnel randizni, de még kínos helyzetbe is hozza magát előtte. Amit semmiképp nem akart.

– Miss Dawsey – nézett rá Minerva meglepetten. – Nocsak, ezúttal sikerrel járt? – kérdezte kedvesen, majd elvette a felé nyújtott papírt.
Cressa idegességében megmukkanni sem tudott, így csak egy apró bólintással válaszolt a professzorasszonynak, majd arrébb lépett, hogy a többiek is letudják adni az engedélyüket.
A szöszi aggódóan birizgálta a karkötőjét, a barátait figyelve, akik vele ellentétben semmiféle aggodalmat nem mutatva adták oda a papírt.

– Miről beszélt McGalagony? – szólt egy hang mellőle mire ő összerezzenve pillantott a mellette állóra.
– Csak arról, hogy eddig nem igazán sikerült kimennem Roxmortsba – legyintett hanyagul, majd felvont szemöldökkel fordult a mellette elhaladó Morgan felé.

A barna hajú lány vidáman sétált az egyik kisebb csoport irányába, akik éppen a hintójukra vártak. A három mardekáros halkan beszélgetett, majd amint a lány oda ért abbahagyták azt és üdvözölték őt. Cressida meglepetten figyelte, ahogy Evan és Barty egy öleléssel köszöntötték a lányt, míg Regulus csak egy aprót biccentett neki.

– Mehetünk? – kérdezte White, megzavarva a szöszi fürkészését.
– Persze – bólintott a fiú felé fordulva, aki csak szélesen elmosolyodott, majd együtt elindultak a többiek után.
Cressa csöndesen hallgatta, ahogy barátai nevetgélve beszélgettek. Nem akart részt venni a társalgásba, mivel túlságosan el volt foglalva a gondolattal miszerint Morgan három igencsak híres mardekáros bizalmába férkőzött. A dolog egészen különös volt számára, ugyanis a trió nem igazán volt befogadó a náluk "alacsonyabb" rangúakkal szemben, vagy úgy általánosságban bárkivel, aki nem az ő házukba tartozott.

Dawsey egyik lábáról a másikra helyezte a súlyát, miközben gyanakvóan a nem sokkal mellettük állók felé pillantgatott. Már percek óta figyelte őket, és próbált valami értelemeset kiszedni a beszélgetésből ám Sirius nevetése minden második szót elnyomott. A hollóhátas ingerülten pillantott az eléjük érkező kocsikra, majd egy utolsó pillantást vetett a négyesre. Habár nem akart túl sokat elidőzni a baráti társaságon, nem volt szerencséje mivel Regulus vele egy időben nézett az ő csoportja felé. A lány zöldes szemei összekapcsolódtak a fiú szürkéivel. Black tekintete a szokásosnál is unottabb volt, amit Cressida nem tudott mire vélni.

– Cressie ugye egy kocsiban utazunk? – zökkentette ki Edwin a lányt, öt perc alatt másodjára.
– Hm? – hümmögte elvéve a göndörről a tekintetét.
– Négy személyes a kocsi – magyarázta a szőke – Kivel szeretnél menni? – ismételte meg a kérdést.
– Ó... hát, nyilván veled – habogta zavartan, egy lopott pillantást vetve Regulus-ra.

Cressa a torkát köszörülve igazgatta meg a blúza ujját, majd értetlenül pillantott az őt figyelő Remus-ra. Lupin felvont szemöldökkel nézett vissza rá majd megrázva a fejét a kocsi felé fordult.
– Én veletek megyek – szólt Sirius a lány mellé lépve.– Ami azt illeti – kezdett bele Dorcas, de befejezni már nem tudta.
– Kérem szálljanak be a kocsikba – morogta McGalagony unottan mire mindenki behúzta a nyakát.

A társaság sietősen lódult meg a három üres hintó felé. Beletelt egy kis időbe mire mindenki megtalálta a helyét. Peter, James, Remus és Pandora egy kocsiba kerültek, utánuk jött Lily, Marlene és Dorcas egy másikba, végül pedig Edwin, Cressida, Sirius és Ben, Edwin egyik barátja a harmadik hintóban foglaltak helyet.
Cressa feszülten ült az ülésen, enyhén az ablaknak nyomódva. Nem volt hozzá szokva a szűk kocsihoz, s az sem segített a helyzetén, hogy három fiúval kellett osztozkodnia.

A hollóhátas szúrós tekintettel figyelte a vele szembe ülőt, aki csak csintalanul vissza mosolygott rá. A lány nem igazán értékelte Sirius aljas húzását, mivel ő az utolsó pillanatban cserélt helyet Pandorával. Ezzel nemcsak, hogy egy kínos szituációt kreálva, de megfosztva Cressát a barátnője támogatásától.

– Szóval a Három Seprűbe mentek? – tette fel a kérdést Sirius, ahogy a hintó elindult.
Dawsey és White halkan hümmögve pillantottak rá, majd látva, hogy Black nem elégedett a válasszal, tanácstalanul néztek össze.
– Igen – szólalt meg végül Edwin – Utána, pedig ha van kedved, elmehetnénk a Mézesfalásba vagy bárhová ahová szeretnél benézni – fordult a lány felé kedvesen.
– Nekem megfelel – bólintott Cressida halványan elmosolyodva.

– És ti? Hova mentek? – kérdezte White illedelmesen, mire Sirius megrántotta a vállát.
– A Mézesfalásba kezdünk – gondolkodott el – Remusnak elfogyott a csokoládéja és kicsit tartok tőle, hogy mik a következményei annak, ha még egy napig nem eszik csokit – húzta el a száját.
– Ennyire szereti a csokoládét? – döbbent le a szőke fiú.

– Remusnak farkasétvágya van, ha a csokoládéról van szó – válaszolt Cressa mosolyogva.
– És neked mi a kedvenc édességed? – érdeklődött a szőke, a hollóhátas felé fordulva.
– Nem vagyok édesszájú, de szeretem a csokibékát meg az egyszerű sütőtökös pitét – mondta kinézve az ablakon.

A kocsi lassacskán Roxmortsba ért, így a maradék utat inkább a nézelődéssel töltötték, mint fecsegéssel. Ahogy a hintó beért a faluba Cressida elkerekedett szemekkel nézett kifelé az ablakon. A hely sokkal szebb volt, mint arra számított. Persze nem egyszer látott képeket róla, de élőben még lélegzetelállítóbb volt.

Ahogy a fogat megállt ő már ki is szállt belőle. Annyira várta már azt a napot, amikor végre kijöhet ide. Mindent látni akart. A szöszi izgatottan forgolódva próbált mindenre vetni egy pillantást, ami a környéken volt. Úgy tűnt nem ő volt az egyetlen, aki izgatott volt. A harmadikosok majd kiugrottak a bőrükből amint meglátták a jobbnál jobb boltokat.

– Akkor később találkozunk! – szólt Edwin, beérve az idő közben az egyik bolt irányába siető lányt – Siessünk, mielőtt elfoglalják az összes helyet – suttogta White megragadva a lány kezét.
Cressida kissé csalódottan pillantott a bolt kirakata felé, majd végül megrázva a fejét, hagyta, hogy a partnere az épület felé húzza.

Halihó!

Nem nagyon szoktam így írni nektek, de azért majdnem egy hónap kihagyás után nem hiszem, hogy fair lenne csak úgy kirakni egy részt, magyarázat nelkül. Mind gondolom sokatoknak, nekem is rettentően fárasztó volt az utóbbi egy hónap. A tanulás mellett pedig sem erőm, sem pedig motivációm nem volt írni.  Viszont most, hogy letudtam mindent és elkezdődött a nyáriszünet, szeretnék hetente legalább egy részt kirakni. Igyekszem majd gyakran frissíteni a sztorit, de nem ígérek semmit.
Ami a következő részt illeti, már nagyon várom, hogy kirakhassam. Remélem tetszeni fog nektek Cressida és Edwin randija, ami lehetséges, hogy nem egészen olyan lesz mint amire számítottak ;)

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok.

További szép napot és jó nyarat kívánok <3