– Páros munka – vágta le a könyvet az asztalra Cuthbert professzor, mire az egész osztály felnyögött. – Két percet adok rá, hogy párokba rendeződjenek. Akinek nem lesz párja, azt én osztom be valakivel, amiben nem biztos, hogy lesz köszönet – nézett végig a diákjain, akik csak elhúzott szájjal ültek a padjaikban. – Miután ez sikerült, körbe fogok adni egy pergament amire legyenek szívesek felírni azt hogy ki kivel van. Kérem jól fontolják meg, hogy kit választanak párnak, mivel ha a későbbiekben valamilyen okból kifolyólag változtatni szeretnének, az már nem lesz lehetséges. Ahogy felkerülnek a nevek a listára, úgy kell dolgozniuk. Remélem ez így mindenki számára világos – nézett körbe. – Akkor hajrá! – kiáltott fel mire mindenki felpattant a helyéről és pár után kezdett kutatni.

A tanulók hangosan beszélték meg, hogy kinek ki lesz,  ezzel óriási lármát csapva. Ám még az óriási hangzavar sem volt elég ahhoz, hogy Cressidát felébressze az álmából. A lány az elmúlt héten olyan keveset aludt, hogy még a reggeli közben elfogyasztott két pohár kávé sem volt elegendő ahhoz, hogy ébren maradjon.
– Miss Dawsey – szólt a lányra a férfi amint észrevette, hogy a diák nem igazán mozdult el a helyéről.
A szőke halkan morogva fordította a másik oldalra a fejét, mire Pandora rémülten bökte meg a lány oldalát, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy felébredjen.

– Miss Dawsey! – emelte fel a hangját a professzor ám ő továbbra sem kelt fel.
– Cressida – csapta meg a lány fejét Evan a kezében lévő könyvvel mire a szőke morogva emelte fel a fejét.
Cressa mérgesen pillantott az asztala mellett álló szőkére majd realizálva, hogy a tanár is ott álldogál, visszafogta magát és nem küldte el Rosiert a fenébe.
– Igen? – kérdezte megdörzsölve a szemét, próbálva minél ártatlanabbnak látszani.

– Kérem ne most pihenje ki a fáradalmait, hanem inkább keressen magának egy párt – nézett rá rosszallóan – Akárcsak maga, Miss Lestrange – tette hozzá bosszúsan mire Pandora hevesen bólogatni kezdett.
– Ami azt illeti, már megtaláltam a páromat – bökött Dawsey álmosan a mellette ülő felé aki csak halványan elmosolyodott.
Cuthbert pár pillanatig mérgesen figyelte a két lányt majd végül szó nélkül hagyva a dolgot, inkább Barty felé fordult.

– Tud valamit arról, hogy Mr. Black lesz-e oly' szíves és megjelenik az órámon? – érdeklődött a férfi.
– Ó, hogyne professzor úr. Ne aggódjon, Regulus csak késik – legyintett vidáman a barna hajú.
Mintha a fiú egész végig erre várt volna, az ajtót kilökve lépett be a terembe, ezzel enyhén drámai hatást keltve.
– Elnézést a késésért – rontott be Black a terembe majd zavartan igazgatva a nyakkendőjét a professzor felé közeledett.
– Hol volt Mr. Black, ha szabad tudnom? – érdeklődött a férfi, mire Regulus gyilkos pillantást intézett a barátai felé.

– Történt egy kis incidens a reggel folyamán – köhintett a fiú – Aminek a részleteibe inkább nem mennék bele – tett hozzá. – Viszont rendkívül restellem, hogy késtem.
– Rendben – méregette gyanakodva a göndört. – Keressen magának egy párt akivel a páros munkát fogja végezni – legyintett a fiú felé, aki bólintva nézett körbe a terembe.
Cuthbert az orra alatt morogva valamit, sietett vissza az asztalához, majd az előtt megállva hangosan megszólalt:

– Nyissátok ki a könyveteket a 78. oldalon – utasította a professzor a diákokat mire mindenki fellapozta a könyvét. – Gondolom már mind nagyon vártátok, hogy beadandót írjatok számomra, így kedves leszek, és nem várakoztatlak tovább benneteket. Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok egy négy oldalas esszét. A téma a salemi boszorkányperek. Ha esetleg valakinek van valami kérdése a későbbiekben, természetesen felkereshet vele. A beadandó határideje jövő hét csütörtök, szóval van rá egy hetük, hogy elkészítsék. Remélem ennyi idő elegendő lesz rá. Amennyiben valaki nem adja le a kiszabott határidőig, az automatikusan elégtelent kap rá. Nem érdekel, ha az lett a világ legjobb fogalmazása, mivel nem felelt meg az elvárásoknak, nem osztályozhatom. – nézett végig szigorúan a diákokon. – Ha nincs kérdés, akkor körbe adnám a pergament – emelte fel az említett tárgyat, majd az első asztalhoz ment és lerakta azt padra.

Cressida és Pandora halkan beszélgetve várták, hogy hozzájuk kerüljön a lista, ám úgy tűnt az minden áron ki akarta kerülni őket. A két szőke felvont szemöldökkel nézte ahogy Summer aláírva a lapot, ahelyett, hogy nekik adta volna azt, inkább vissza sétált az asztalhoz és a professzor felé nyújtotta.
– Professzor úr! – tette fel a kezét Cressa ezzel magára vonva a szellem figyelmét – Elnézést, de mi még nem írtuk alá – mondta.

– Ez igen érdekes – nézett a pergamenre meglepetten – Itt van a neve – hajolt közelebb az íráshoz, hogy megbizonyosodjon róla, valóban jól lát-e. – Cressida Dawsey és Regulus Black – olvasta fel a két nevet mire a lány elhűlve pillantott először a mellette, majd a mögötte ölőre.
– Mégis mi a fenét csináltál? – kérdezte rémülten.
– Én? Semmit. Én sem kaptam meg a pergament – rázta a fejét Black.

– Akkor mégis ki volt az aki – kezdett bele a mondatban majd rájőve a válaszra mérgesen fordult az előtte ülő két fiú felé. – Melyikőtök volt? – kérdezte bosszúsan, ám választ nem kapott.
– Ha Idie Reggie-vel van, akkor én kivel vagyok? – kérdezte értetlenül Pandora.
– Miss Lestrange – nézett ismét a névsorra Cuthbert – Maga Miss Grey-jel van – válaszolt, mire a lány csak bólintott.

– Egyéb kérdés? – érdeklődött a professzor mire a diákok megrázták a fejüket. – Az elkövetkezendő órákon ezzel fognak foglalkozni, hogy kevesebb idő menjen el a szabadidejükből. Szóval hajrá! Lássanak hozzá! – tapsolt kettőt majd, mint aki jól végezte dolgát, egyszerűen átment a falon, ezzel magára hagyva a diáksereget.
Cressida elgyötört arccal figyelte, ahogy a barátnője összeszedte a cuccát majd hátra ment Odette-hez.

– Utálom a barátaidat – fordult hátra, Regulus felé, aki feszülten dörzsölte meg szemeit, miközben halkan mormolt valamit.
– Hidd el, én is – morogta feltápászkodva a helyéről majd előrébb sétálva leült a szőke mellé, miközben gyilkos pillantásokat intézett az egyre csak nevető barátai felé.
Miután Black kigyűlölködte magát, visszavezette a tekintetét a lányra, s annak arcát fürkészve próbált rájönni az azon éktelenkedő vörös csík keletkezésére.
– Mi az? – kérdezte Cressa, megunva a fiú bámulását .

– Van egy csík az arcodon – bökött az említett hely felé – Aludtál az órán? – vonta fel a szemöldökét gyanakodva.
– Soha nem tennék olyat – rázta a fejét lehajolva a táskájához, majd kutakodni kezdett benne. – Fene egye meg ezt a hülye táskát – motyogta a pad alól, továbbra sem találva a tükrét.
Regulus szórakozottan figyelte, ahogy a lány szenved a táskájával, meg sem próbálva neki szólni arról, hogy a tükör még a kutakodás elején kiesett a táskából és már egy ideje a földön hever.

– Végre megvan – motyogta Cressida megtalálva a földön heverő tükröt.
A lány vidáman emelte fel a fejét ám azzal nem számolt, hogy a pad alatt volt, így nagy lendülettel kelt fel a helyéről, egy nagy koppanást hallatva, ahogy a feje találkozott a fapaddal. Regulus elkerekedett szemekkel nézett a lányra, aki a fejét fájlalva mászott ki a pad alól, majd egy morcos pillantással jutalmazta őt.
– Mi van? – kérdezte értetlenül Black. – Nem csináltam semmit! – védekezett.

– Ne bámulj! – morogta a lány, egyik kezével a fejét dörzsölve, míg a másikkal sietve az asztalra helyezte a kis tükröt. – Fele-fele – mondta miközben sietve fellapozta a könyvét.
– Gondoltam, hogy ezt mondod majd – válaszolt Black.
– Akkor talán neki kezdhettél volna, amíg én kotorásztam – tett szemrehányást Cressa a kis tárgy felé nyúlva.
Regulus megforgatta a szemét és inkább nem szólt semmit, mielőtt felesleges vitába keveredett volna a lánnyal. Helyette csendesen figyelte, ahogy a szőke a tükörben nézegeti a vörös csíkot, ami az arca közepén éktelenkedett.

– Szerinted két óra alatt meg tudjuk írni? – érdeklődött a szöszi, becsukva kis tükröt.
– Esélytelen – rázta a fejét a göndör levéve a lányról a szemét.
– Akkor plusz időt kell együtt töltenünk? – húzta el a száját fáradtan.
– Nagyon úgy tűnik – bólintott Black.
Cressida elgondolkodva nézett rá majd halkan megszólalt:
– Háromtól ráérsz? – kérdezte hirtelen.

– Úgy tudom igen, hova akarsz menni? – vonta fel a szemöldökét.
– A könyvtárba, esetleg a csillagvizsgálóba, attól függ, hol tudunk jobban dolgozni.
– Mindkettő csendes – válaszolt a fiú értetlenül.
– Viszont a könyvtárban túl sok a kíváncsiskodó szempár – vont vállat a szőke. – Akarsz lyukat égető tekintetek mellett dolgozni?
– Nem igazán – rázta a fejét.

– Akkor maradjunk annyiban, hogy találkozunk a könyvtárban, kikölcsönzünk pár könyvet majd felmegyünk a csillagvizsgálóba – avatta be a tervébe Regulus-t.
– Nekem megfelel – bólintott a göndör.
– Akkor ez lesz – biccentett elégedetten Cressa majd a könyvére pillantva elkezdte olvasni azt.