Cressida levegő után kapva nyitotta ki a szemeit, majd gyorsan vissza is csukta a hirtelen őt érő vakító fény hatására. A lány hunyorogva nyitotta ki a szemeit ismét, majd halkan felsóhajtva fordította oldalra a fejét, hogy rá lásson az ágya szélén ülő Pandorára.

- Hála az égnek - mosolyodott el Panda, ahogy meglátta, hogy barátnője ismét eszméleténél van. - Felébredt! - kiáltott fel boldogan, mire hangosan léptek ütötték meg Cressa fülét.
Madam Pomfrey szapora léptekkel közeledett feléjük két lánnyal a nyomában.
Oda érve hozzájuk, kissé megnyugodva pillantott le az ágyon fekvőre majd annak kezébe nyomva egy pohár vizet szólította fel annak megivására.

- Jobban érzi magát? - érdeklődött a nő a lány arcát figyelve.
- Igen - válaszolt két korty között - Köszönöm - bólintott visszaadva a poharat Pomfreynak.
A nő pár másodpercig összeszűkített szemekkel vizslatta a lányt, hazugság jelei után kutatva majd miután megbizonyosodott róla, hogy valóban igazat mond, sietősen megfogta a csuklóját és ellenőrizte a pulzusát.

- Minden rendben van - engedte el a kezét - Nincs más dolga, mint pihenni egy kicsit. A barátnője itt maradhat egy kicsit, ha szeretné, habár jobban örülnék neki, ha egyedül lenne, hogy tényleg tudjon pihenni - magyarázta.
- Meddig kell itt maradnom? - kérdezte Cressa a szája szélét rágva.
- Ha jól érzi magát, egy óra múlva visszamehet a szobájába - mosolygott - Nos, nem is tartom fel tovább, pihenjen csak - indult el az ajtó felé majd észbe kapva megtorpant - Ha szüksége van bármire, szóljon nekem, vagy Summernek és Aurorának - mondta kedvesen majd kisietett a szobából.

Cressida felvont szemöldökkel pillantott a két lányra, akik az ágya végénél álldogálva halkan diskuráltak, majd megérezve a szőke fürkésző tekintetét, abbahagyták a beszélgetést.
- Summer és Aurora azért vannak itt, mert felajánlották a segítségüket Pomfreynak - szólt Pandora, látva barátnője értetlen arcát.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten.
- Igen, mostanában szoktunk itt önkénteskedni - válaszolt kedvesen Summer - Így legalább eltanulunk tőle egy s mást - vont vállat. - Egyébként biztosan jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz? - kérdezte aggódva.

- Minden rendben - legyintett.
- Max az egója sérült - tette hozzá Panda mire Aurora és Summer halkan felkuncogott. - Egyébként... emlékszel rá, hogy mi történt? - kezdett bele óvatosan.
- Igen - bólintott - Vesztettem - suttogta szégyenkezve.
- De ügyes voltál - csendült fel egy félénk hang.
- Ó - vezette tekintetét a vöröshajúra, aki csak félénken rá mosolygott - Köszönöm - mosolygott vissza Aurorára zavartan - Ti is - tette hozzá összeszorítva a szemeit a hirtelen fejébe nyilaló fájdalomtól.

- Azt hiszem pihenned kéne - kelt fel Pandora az ágyról - Jobb lesz ha mi most megyünk - fogta meg barátnője kezét, majd egy apró szorítás után elengedte azt - A nagy teremben találkozunk - szólt kedvesen.
- Rendben - bólintott.
Barátnője egy utolsót intve neki, elindult a kijárat felé a két lánnyal a nyomában. Ahogy a három lány elhagyta a szobát, arra csend telepedett.

Cressida az ágyban forgolódva próbált pihenni egy kicsit, ám sehogy nem sikerült neki. Unatkozott, nagyon unatkozott.
Mindössze egy órát kellett egyedül lennie, de ez neki elég volt ahhoz, hogy halálra unja magát. Az elején még próbált aludni, de hamar rájött, hogy úgy sem fog tudni, ezért elkezdte számolgatni a falon lévő repedéseket, de az is mindössze öt percet vett igénybe. Ezek után próbálkozott a haja befonásával, de ahhoz nem volt elég türelmes, ezért ismét megpróbálkozott az alvással, ami újból kudarcba fulladt. Már a Dorcas által küldött virágok szirmait is megszámolta és még így negyven perc volt hátra. A virágszirmok számolgatása után unalmában kiszámolta hány órát kell Regulusszal töltenie az év során, s amint kijött az eredmény, még a maradék életkedve is oda lett.

- Hogy lehet valami ennyire unalmas? - morogta kikelve az ágyból.
Fáradtan megdörzsölve a szemét, megigazította a takarót és a párnát, majd a falon lévő órára pillantva elfintorodott. Még fél óra volt hátra.
Cressa egy ideig vacillált azon, vajon kimenjen-e vagy várja meg amíg letelik az ideje, de végül úgy döntött nem különösebben érdekli, hogy még egy jó darabig a helyiségben kéne tartózkodnia, így elindult a kijárat felé. Szapora léptekkel sietett az ajtó irányába majd oda érve, óvatosan kinyitotta azt és kilesett rajta. Madam Pomfreynak nyoma sem volt.

Megkönnyebbülten felsóhajtva szélesebbre nyitotta az ajtót majd kilépett a szobából és sietve elindult a folyosón.
Néhány diákkal találkozva, le-le sütötte a szemét, és próbált nem is nagyon odafigyelni a mellette elhaladókra, akik egytől egyig mind az ebédlőbe siettek.
Cressida hasa hangosan felkordulva adta a tudtára, hogy itt az ideje enni, ám a lánynak esze ágában sem volt az ebédlő felé menni, a végén még összefutna Regulusszal amihez a szokottnál is kevésbé volt kedve.

A szőke néha-néha hátra pillantva ellenőrizte, hogy Pomfreynak nem tűnt-e fel, hogy kiszökött és nincs azon, hogy vissza küldje a gyengélkedőbe, ám szerencséjére senki nem volt mögötte.
Cressa megkönnyebbülten kapta előre a fejét, majd a hangos nevetést meghallva, rémülten pillantott a vele szembe jövő három fiúra. A lány a haját az arcába fésülve s oldalra fordítva a fejét, erősen szugerálta a kicsit sem érdekes kőfalat annak reményében, hogy nem veszik őt észre.

- Dawsey! - hallotta meg Evan hangját mire halkan szitkozódva fordult feléjük.
- Rosier - fintorgott a fiúra kelletlenül.
- Regulus éppen téged keresett - lökte meg kajánul mosolyogva a mellette állót, aki csak unottan nézett vissza rá.
- Aha - bólintott Cressa összevont szemöldökkel.
- Nagyon aggódott miattad - mosolygott Barty, tovább húzva barátja agyát.
- És neki elvitte a cica a nyelvét? - kérdezte a lány a fiúra pillantva, aki pontosan olyan fejet vágott, mint aki bárhol szívesebben lenne, mint ott aholjelenleg van.

- Bizony - bólintott Evan a szemöldökét vonogatva - Zavarban van a jelenlétedben - vigyorgott.
- Egészen biztosan - bólintott a szőke. - Egyébként - fordult Black felé, aki felvont szemöldökkel nézett le rá. - Gratulálok a győzelmedhez - nyújtotta felé a kezét. - Legyőztél - nyögte ki nehézkesen továbbra is Black felé tartva a kezét.
Regulus gyanakodva nézett a lányra majd végül óvatosan kezet fogott vele.
- De csak, hogy tudd ez egyszeri alkalom volt - tette hozzá kissé erősebben megszorítva a kezét.
- Ami azt illeti, másodjára történt meg - rikkantotta Barty, mire Cressida gyilkos pillantást vetett felé.

- Lényeg a lényeg - nézett vissza a szürke szempárba - Élvezd ki, mert nem lesz több ilyen - mondta vészjóslóan mire Regulus elmosolyodott.
- Úgy legyen Cressida - bólintott elengedve a kezét, majd a barátaival együtt sietősen tovább állt.
Dawsey pár pillanatig figyelte a három fiút, majd megrázva a fejét, ismét elindult. Léptei ütemesen kopogtak a padlón, ahogy egyre sietősebben haladt aCsillagvizsgáló felé.

- Cressie - pisszegett valaki a folyosóról, mire muszáj volt megállnia és körbenéznie, ám nem látott senki.
- Itt vagyok! - szólt a hang ismét ám Cressida továbbra sem látta, hogy ki beszél hozzá.
- Merlin szakállára, gyere előrébb! - nyúlt ki egy kar az egyik oszlop mögül majd intett egyet mire a lány felé lépett.
- Sirius - pillantott a falnak támaszkodó fiúra, aki egy széles mosolyt villantva nyomta el a cigarettáját.
- Idebent nem szabad cigizni - szólt rá játékosan.
- Valóban - biccentett. - Szóval nem hallgattál rám - váltott gyorsan témát. - Nem gondoltam volna, hogy Regulusnak lesz esélye ellened - rázta a fejét csalódottan.

- Én sem - válaszolt lesütve a szemét.
- Miért nem figyeltél? - kérdezett rá Black, meg sem próbálva kertelni.
- Hallgattam egy beszélgetést - válaszolt őszintén.
Nem sok értelmét látta, hogy hazudjon neki, túl rég óta ismerték egymást, Sirius rögtön rájött volna, ha nem mond igazat.
- Beszélgetés? Ez a mentséged - kérdezett vissza, hangja megvetést sugárzott. - Azért vesztettél el egy párbajt, mert neked fontosabb volt egy beszélgetésre koncentrálni, mint az ellenfeledre - rázta a fejét hitetlenül.

- Neked mégis mi bajod van? - háborodott fel Cressa.
Sirius még soha nem beszélt vele így.
- Nem tudom feltűnt-e már, de Cressie ez nem játék. Komolyabb bajod is származhatott volna belőle. Ráadásul te hívtad ki Regulust, jól gondolom? - pillantott rá felvont szemöldökkel.
- Igen - bólintott félénken.
- Szuper - dörzsölte meg az orrnyergét fáradtan - És mondd csak, miről szólt az a beszélgetés, ami fontosabb volt, mint a párbaj?

- Rólad és Francesről - vágta rá Cressida mire Sirius döbbenten meredt rá.
- Ó.
- Ó bizony. Legyőzted a nővéremet - nézett rá szúrósan.
- Nem én kezdtem - tette fel a kezét védekezően. - Frances hívott ki, én csak elfogadtam - magyarázta.
- Miért tette? - kérdezte Cressa értetlenül.
- Mit? - kérdezett vissza, próbálva értetlennek tűnni, ám mindketten tudták, hogy teljes mértékben tisztában van azzal, hogy miről van szó.

- Miért pont veled akart párbajozni? - faggatta tovább Blacket. - Jóban voltatok?
Sirius nem felelt a kérdésre, csupán az órájára pillantott.
- Későre jár - kerülte meg Dawseyt. - Menj vacsorázni, nemsokára menned kell járőrözni Regulusszal - indult el a folyosón.
- Sirius, mit titkolsz? - szűkítette össze a szemét utána menve.
- Kitartást az estéhez - kerülte a választ. - Holnap találkozunk! - intett majd mielőtt Cressida tovább kérdezgette volna, elsietett.