Cressida önfeledten mosolyogva lépett ki a kabinból. Több mint két órát beszélgetett a barátnőivel, így éppen ideje volt vissza vonulnia a saját kabinjába még mielőtt a fiúk elkezdtek volna aggódni érte.
Ahogy a lány mély lélegzettel próbálta csillapítani a mosolyát - nehogy leleplezze magát - hirtelen eszébe jutott a fiatalabbik Black. A szőkeség a fejét rázva próbálta elfelejteni a fiút majd mielőtt még túl sokat agyalt volna rajta, elindult visszafelé a kabinjába.
Az egyforma ajtók miatt nehéz volt kiigazodni azon, hogy melyik az ő kabinjához tartozó, de végül megtalálta a sajátját így fáradtan nyitott be a kis helyiségbe és körbe sem nézve egyszerűen ledőlt az ülésre majd nyöszörögni kezdett.

– Ó Sirius, hogy én mennyire nem bírom az öcsédet. Csak azért mert jóképű lett a nyáron, azt hiszi övé a világ – morgott a lány lehunyt szemmel – Pandora pedig egyfolytában azt mondogatja, hogy csak azért nem kedvelem, mert tavaly jobb lett a Bűbájtan esszéje, mint nekem – folytatta. – Pedig annak az ég világon semmi köze nincs hozzá – mondta felháborodottan – Mármint – gondolta végig az előbbi mondatot – Persze, hogy haragszom rá, hiszen az a kedvenc tantárgyam és baromi sokat dolgoztam vele. Ti is pontosan tudjátok, hogy napokig nem aludtam csakhogy kész legyen. Erre két százalékkal lemaradtam az övéhez képest! Kettővel! Képes volt erőlködés nélkül két egész százalékkal jobbat írni! Biztos vagyok benne, hogy az előző este állt neki az egésznek. Meg sem érdemelte! – mérgelődött tovább.

A kabinban tartózkodó személy fel sem nézett a könyvéből, amit éppen olvasott, amikor is a lány betört hozzá. Mindössze szórakozottan hallgatta a mérgelődést, néha-néha lapozva egyet a könyvben, amit félbe kellett hagynia.
– De mindegy is – legyintett. – Nem ezért nem kedvelem őt. Egyszerűen csak van benne valami idegesítő. Komolyan mondom, nem tudom ezt, hogy bírja ki bárki is. Ráadásul szerintem kicsit beképzelt is. Fél percet töltöttem vele egy légtérben, de már szinte fojtogatott a nagy egoja – forgatta a szemét Cressida.
Ezt már nem hagyhatta szó nélkül a másik, így a fiú megállt az olvasásban és egy pillanatra felnézett a lányra majd gúnyosan megszólalt.
– Ó akkor mostanra már egészen biztosan megfulladtál – mondta lassan leeresztve a kezét, majd a könyvét becsukva unottan fürkészte a szöszit.

Cressida ereiben megfagyott a vér, fülében visszhangzottak a szavak. A hang egyszerre tűnt idegennek, mégis ismerősnek. A lány egy pillanat erejéig becsukta a szemét majd újra kinyitva azokat, elgyötört arccal nézett rá a túloldalt ülőre.
– Regulus – biccentett feszengve, felülve a helyéről.
– Cressida – köszöntötte unottan a jeges tekintetű, aztán több időt nem fecsérelve a kelletlen társaságra, egyszerűen felemelte az öléből a könyvét majd fellapozva azt, ismét elkezdte olvasni a történetet.
A lány egy percet sem habozva állt fel a helyéről majd sietve kinyitotta az ajtót és éppen távozott volna a kabinból, amikor is megjelent előtte az édességes kocsi így eltorlaszolva az utat. Dawsey fáradtan pillantott a kedvesen mosolygó nőre majd hátrább lépett, hogy belásson a kabinba.

– Kértek valamit kedveseim? – kérdezte Matilde felváltva nézve a két diákra.
Regulus óvatosan felpillantott a könyvéből majd megrázta a fejét.
– Én kérek – szólt Cressa elmerengve vizslatva az apró, ámde annál több édességet hordozó kocsit – Egy csokibékát szeretnék – nyúlt a zsebébe egy kis pénz után kutatva.
Black csodálkozva pillantott a lányra, majd egy ötlettől vezérelve megszólalt.
– Az összes csokibékát szeretném – mondta ledobva maga mellé a könyvét.
A szőke gyanakodva, míg a hölgy inkább meglepetten figyelte, ahogy a fiú felpattan a helyéről és sietve megáll az ajtóban.

– Mit csinálsz? – kérdezte Cressa elővéve a pénzt a zsebéből.
– Vásárolok – vont vállat rá sem nézve.
– Sajnálom kedvesem, de azt hiszem rosszul hallottam, azt mondtad az összeset? – kérdezte a hölgy meghökkenve.
– Igen, az összeset szeretném – bólintott Regulus magabiztosan mire Matilde döbbenten pislogott felé.
– De a kisasszony előtted kért – bökött Cressidára mire a fiú egy lopott pillantást vetett a mellette állóra.
– Kifizetem az övét is – válaszolt mire Cressa szemöldöke az égbe szaladt.
– Nem fizetheted ki nekem – rázta a fejét a szöszi előre érezve, hogy valami nagyon nem stimmel.

– Dehogynem – kereste elő a pénzét a zsebéből.
– Ó drágám, nagyon kedves vagy – mosolygott Matilde levéve a kis kosarat a kocsiról – Te pedig igazán szerencsés vagy, hogy ilyen barátod van – mondta vidáman mire a két fiatal rémülten nézett össze.
– Nem vagyunk együtt, még csak barátok sem vagyunk – fintorgott Regulus átadva a pénzt a nőnek, aki cserébe a kezébe nyomta a csokibékákat tartalmazó kosarat.
Matilde mosolyogva rakta zsebre a bevételt, majd mielőtt a fiú meggondolhatta volna magát, gyorsan odébb állt.

Cressida továbbra is gyanakodva pillantgatott a fiú felé, aki mintha mi sem történt volna, egyszerűen leült a helyére és lerakta maga mellé a kosarat. A lány azonban nem moccant, kitartóan ácsorgott Black előtt, aki időközben ismét fellapozta a könyvét és belemerült az olvasásba.
A kabinra csönd telepedett, egyedül a papír sercegése hallatszott, amikor Regulus néha lapozott egyet. A percek teltek, de nem történt semmi változás, Cressa továbbra is mérgesen figyelte, ahogy Black nem is zavartatva magát, békésen olvasgatta a könyvét.
– Mit szeretnél? – kérdezte ridegen, megunva az égető tekintetet.
– A csokoládémat.
– Miféle csokoládédat? – tetetett értetlenséget rápillantva a mellette lévő édességekre – Ja, hogy ezt? – bökött rá az egyik dobozra. – Nem adom – vont vállat.
– Nem adod? – kérdezett vissza.
– Jól hallottad, nem adom – bólogatott – Én fizettem ki, szóval az enyém – tette hozzá.
– Tudtam, hogy nem szabad bedőlnöm neked – csóválta a fejét a lány.

– Mégis megtetted. Viseld a következményeit – válaszolt.
– Ez nevetséges – tette csípőre a kezét.
– Végre valami, amiben egyet értünk – mosolygott rá gúnyosan Regulus.
– Kifizetem a csokimat, csak add már ide! – nyúlt a zsebébe ismét.
– Jó! – vont vállat, mire a szöszi összeszűkítette a szemeit.
– Túl gyorsan belementél – fürkészte az arcát.
– Szeretnék végre egymagam lenni – indokolta meg a döntését Black.
– Reménykedem benne, hogy csak is emiatt egyeztél bele – vette elő a pénzét majd gondosan megszámolva azt, a fiú felé nyújtotta az pontos összeget.

Regulus elvette tőle a pénzt majd a doboz felé fordult.
Ötlete sem volt, hogy mit fog csinálni egy egész kosár csokibékával, nem gondolta végig, hogy mit csinál. Csak azért vette meg az összeset, hogy húzza a lány agyát. Semmi egyéb oka nem volt. Még csak nem is szereti a csokit.
A göndör kivette az egyik dobozt a kosárból majd a lány felé nyújtotta azt. Cressida gyorsan kikapta a kezéből az édességet és elégedetten bólintott.

Black éretlenül meredt a lányra, aki ahelyett, hogy elhagyta volna a kabint, csak egyhelyben állt, és nézte a dobozt. Regulus összevont szemöldökkel nézett a desszertre, valami nem stimmelt vele. Ahogy egyre tovább figyelte a csomagolást, az egyre gyanúsabbá vált számára, míg végül rájött, hogy mi a gond azzal. Nem tudta, hogy elmondja-e Cressának, hogy valaki jó mókának tartotta és elátkozta az édességet, vagy inkább maradjon csöndbe és figyelje a lány reakcióját. Egy ideig mérlegelte a helyzetet, ám végül csöndben maradt.
Dawsey egy ideig vizslatta a dobozt majd végül megvonta a vállát és óvatosan kinyitotta annak fedelét ezzel felfedve a benne rejlő csokoládét. A béka másodpercekkel azután, hogy a lány kinyitotta a fedelet, kiugrott, a gazdája arcán landolva.

Cressida meglepetten pislogott az arcán lévő kétéltűre, ami brekegve ugrott volna arrébb, ám mielőtt ezt megtehette volna, egyszerűen szétrobbant, egyenesen a lány arcába. Dawsey elkerekedett szemekkel pillantott a kezébe lévő dobozra majd Regulusra aki vele szemben összeszorított fogakkal nézett rá.
– Gyűlöllek – sziszegte bosszúsan a fiúra nézve, aki óvatosan letörölte az arcáról a pár csepp csokoládét.
– Azt hiszed én voltam? – kérdezte felháborodottan.
– Ki más? – kiáltott rá a pálcája után kutatva -, hogy azzal eltűntesse magáról a csokit -, ám az nem volt nála.

– Mondjuk az idióta bátyám és a barátai? – válaszolt a göndör, habár pontosan tudta, hogy nem ők álltak a csíny mögött. Ez ugyanis túl ócska és gyerekes trükk volt ahhoz, hogy őket gyanúsítsa vele. Az ilyesmi sokkal inkább Evanra és Bartyra vallott.
Cressa szó nélkül hagyta a fiú mondatát majd vetett rá egy utolsó gyilkos pillantást és mérgesen kirontott a kabin ajtaján. Az arcát takarva kutakodott egy zsebkendő után, amit hamar meg is talált. Szíve hevesen vert, ahogy elhaladt a vele szembe jövő Evan és Barty mellett, akik értetlenül néztek a rá, pontosan tudva, hogy hol járt az imént.

Cressida mérgesen tépte fel az ajtót majd a fiúk mellé leülve, az arcát a tenyerébe temette. A négy fiú felvont szemöldökkel figyelte az imént érkezettet.
– Utálom az öcsédet! – rivallt rá az idősebbik Blackre mérgesen, mire ő csak megszeppenve nézett fel rá – Nem elég, hogy rossz helyre mentem és találkoztam vele, még Matilde is akkor ért oda a kabinhoz, amikor kimentem volna. Gondoltam, ha már így hozta a sors, akkor veszek egy csokibékát, de még az sem jött össze, mert Regulus megőrült és megvette előlem az összeset. Nem is volt esélyem ellenkezni, nem engedte, hogy megvegyem magamnak, és ezek után még volt mersze kifizettette velem és még azt is hagyta, hogy az arcomba robbanjon a csokibéka! – gesztikulált haragosan mire a négy fiú összenézett majd a nevetésüket visszafojtva próbáltak meg minél együttérzőbben viselkedni.
– Sajnálattal hallom – szólalt meg James komoly hangon, ám a mondat végére hangja vékonnyá vált így leleplezve magát.
Cressida szúrós szemmel nézett a körülötte ülőkre, akikből egyszerre tört ki a nevetés, majd beletörődve sóhajtott és hátra dőlt az ülésében, hagyva hagy nevessék ki a barátai.