A nagy teremben a diákok hangosan beszélgetve ütötték el az időt amíg a vacsora kezdetét nem vette. A helyiség mint mindig, ezúttal is Halloweeni hangulatot árasztott. Hagrid idén is kitett magáért így a folyosókon és a teremben is óriási tökök díszelegetek. Az asztalok roskadásig voltak ezer féle sülttel, körettel és desszerttel amiknek az illata belengte az egész helyiséget.

Cressida fáradtan csoszogott be az ajtón a négy fiúval a nyomában, akik folyamatosan egymás szavába vágva próbálták meggyőzni őt, hogy jöjjön el a Halloweeni buliba.
– Remek lesz, James és Sirius már mindent megtervezett, senki nem fog unatkozni – magyarázta lelkesen Peter.
– Lesz egy csomó nasi, meg vajsör – folytatta James, mire a lány elfintorodott.
– Ezzel nem tudod meggyőzni – motyogta Remus.

– Tényleg, el is felejtettem, hogy nem szereted a vajsört – vakarta meg a tarkóját.
– Lehet, hogy azt nem szereted – kezdett bele a mondatba Sirius egy csintalan mosollyal az arcán – De nem csak azt lehet majd inni – vont vállat.
– Mire gondolsz? – vonta fel a szemöldökét Cressa – Miben mesterkedsz? – nézett rá gyanakodva.
– Én? Semmiben. Csupán azt mondom, hogy az olyan személyeknek mint te – bökött felé vidáman – Vannak egyfajta kiváltságaik – kacsintott rá.

– Ugye nem akarsz alkoholt becsempészni az iskolába? – kerekedett el a lány szeme.
– Dehogy is! – vágta rá rögtön. – Már megtettem – mondta büszkén, mire Dawsey szava elakadt.
Sirius elégedetten fürkészte a megdöbbent hollóhátast, aki egyre inkább összehúzott szemekkel nézett vissza rá.
– Te megőrültél! – csapta tarkón a fiút – Ezért ki is csaphatnak! – suttogta.
– Nem fognak – rázta a fejét.

– Ha Euphemia megtudja – gondolta végig a dolgot – Megöl téged! – ripakodott rá mire Sirius csak legyintett egyet – És téged is! – fordult James felé, aki csak védekezőn felemelte a kezét.
– Túl sokat aggódsz, nyugi, százszor csináltuk már, nem lesz baj.
– Én ebbe nem vagyok benne – fonta keresztbe a kezeit Cressa.
– Oké – biccentett Sirius. – De milyen buli az ahol nincs alkohol? – érdeklődött.
– Béna – válaszolt James.

– De biztonságos – tette hozzá a lány – Nem akarok bajba kerülni – vallotta be.
– Ne már, kérlek gyere Cressa – nézett rá kérlelően Peter – Jó lesz.
– Sajnalom Peter, de már így is megszegtem egy szabályt, ha megint megteszem lehet kicsapnak, vagy rosszabb! Írnak Cecíliának – aggodalmaskodott.
– Hé, nem kell túlgondolni – nyugtatta Remus – Nem lesz baj, vigyázunk majd. Kérlek, gyere!

– Még végig gondolom – nézett a fiúra fáradtan.
– Tízkor kezdődik, a jelszó kanapé – súgta James – Ja és jelmez kötelező – tette hozzá mellékesen.
– Tessék?
– Muszáj beöltöznöd, Cressie Halloween van, ez alap – forgatta a szemét Black – Ha nem leszel beöltözve, nem jöhetsz be.
– Honnan szedjek én jelmezt három órával tíz előtt? – érdeklődött.

– Te hogyan készülsz fel a Halloweenra, drága Cressida? – vonta fel a szemöldökét a fekete hajú.
– Miért ti talán már év eleje óta magatoknál tartjátok a jelmezeteket?
– Nyilván.
– Persze.
– Hogyne – válaszolt Peter a többiekkel egyszerre.
– Furák vagytok – vetett rájuk egy furcsálló pillantást a lány – Na jó, hagyjatok enni, mert éhen halok – fordított hátat a csoportnak akik erre hangos hőbörgésbe kezdtek.

– Amúgy ma járőrözök – nézett át a válla felett.
– És? Ez nem kifogás – rázta a fejét Remus.
– De az. Fáradt leszek miután Regulus-szal kell töltenem két órát – forgatta a szemét vissza fordulva a fiúkhoz.

– Én éveket töltöttem vele – vágta rá Sirius.
– Sajnállak is érte – vetett rá egy szánakozó pillantást.
– Ne már Cressida, ez az utolsó évünk itt! – szólt felháborodottan Pettigrew.
– Így igaz – bólintott egyetértően James.
– Csak nem akarod az utolsó közös Halloweenünket kihagyni – nézett rá felvont szemöldökkel Lupin.

– Miért, soha többé nem fogunk együtt Halloweenezni? – érdeklődött Dawsey.
– De, de az már más lesz – rázta a fejét Black. – Most még suli van, fiatalok vagyunk és nincsenek problémáink, vagyis... nem olyan sok mint később. Gondolj bele, nemsokára családunk lesz és akkor meg már a porontyokkal kell majd foglalkozni. Most még nincs ilyen gondunk, és ezt ki kell élvezni.

– Nem akarlak elszomorítani, de jelenállás szerint a közeljövőben még nagy eséllyel nem lesznek ilyen problémáink – nézett rá unottan Cressa. – Kivéve ha van valakitek akiről nem tudok – nézett végig a barátain szúrós szemmel.
– Az én szívem csakis Lily-é – emelete fel védekezően a kezét James.
– Én nem tudok róla, hogy lenne valakim – pislogott nagyokat Peter, mire Cressida elmosolyodott.

– És ti? – kapkodta a tekintetét Sirius és Remus között. – Gyanúsan csendesek vagytok.
– Nekem nincs mit titkolnom – vont vállat Lupin, majd egy gyors pillantást vetett a mellette álló fekete hajúra – Neked van? – érdeklődött.
– Nincs – tagadta rögtön Black – Az égvilágon semmi titkolnivalóm nincsen – szögezte le.
– Hát jó – hagyta annyiban a dolgot. – Ti minek öltöztök? – váltott témát.
– Titok – mosolygott angyalian James – Majd meglátod ha eljössz.
– Gonoszak vagytok – dünnyögte ismét. – Éjfél körül ott leszek – ígérte meg.
– Alig várjuk – mosolyodott el Potter.

– Akkor mehetünk végre enni? – súgta Peter a mellette állóknak, aggódva pillantgatva az egyre csak fogyó töltött pulyka felé.
– Mehetünk – biccentett Lupin, majd intve egyet a lánynak sarkon fordult és Pettigrew-val a nyomában elindult a Griffendél asztala felé.
Cressa érdeklődve figyelte a két fiút majd mély levegőt véve, figyelmét újra az előtte állóknak szentelte.

– Mit szeretnétek?
– Lenne egy kérdésem – vallotta be James, feljebb tolva a szemüvegét az orrán.
– Csak egy? – vonta fel a szemöldökét. – És miért tőlem akarjátok megtudni rá a választ?
– Te lány vagy – bökött felé Sirius.
– Örülök, hogy észrevetted – nézett rá unottan Dawsey.

– Ne légy ilyen – morogta a szemüveges.
– Mit szeretnétek tudni?
– Lily beszélt mostanában Amosról? – kérdezte halkan.
– Nem igazán – gondolta végig a dolgot – Miért?
– Azt hiszem tetszem neki – suttogta izgatottan.

James szemei örömtől csillogtak, arcára gyermeki mosoly ült ki, minek hatására Cressidának is mosolyognia kellett.
– Én is úgy gondolom – bólintott a lány egyetértően, mire a fiú arca még jobban kivirult.
– Mondott neked valamit?
– Nem nagyon. Mármint, még magának sem meri bevallani. Pedig egyértelmű, hogy érez valamit. De ez ne szálljon a fejedbe – figyelmeztette a barátját, aki heves bólogatásba kezdett.

– Nem fog. Ígérem – tette a szívére a kezét.
– Remélem valóban így lesz – mosolygott rá – És te, mit szeretnél? – vezette Siriusra a tekintetét.
A sötét hajú szórakozottan figyelte a barátját, majd megrázva a fejét felvont szemöldökkel pislogott a boszorkányra.
– Tessék?
– Merre jársz? – pöckölte meg a homlokát. – Azt kérdeztem mit szeretnél? – ismételte meg magát.

– Én? Semmit, csak kíséret vagyok – vont vállat.
– Értem – méregette gyanúsan. – Akkor mehetek enni? – mutatott maga mögé reménykedve.
– Persze, sajnálom, hogy eddig feltartottunk – vigyorgott James.
– Akkor nemsoká' találkozunk – búcsúzkodott a boszi.
– Úgy legyen – emelte fel figyelmeztetően a mutatóujját Sirius.

Cressida nem válaszolt, mindössze intett nekik egyet majd ismét elindult az asztala felé. Ezúttal szerencsére sikeresen oda is ért így fáradtan vágta le magát Pandora mellé aki már javában benne volt az étkezésben.
– Szedtem neked édesburgonyát és sültet – szólt a boszorkány megtörölve a száját. – Plusz elvettem két szelet tökös pitét. Ne tudd meg milyen harcok folytak érte – nézett barátnőjére elborzadva.

– Örök hála – húzta magához közelebb a tálat Cressa. – Te hallottál a buliról? – váltott témát.
– Persze – bólintott aprót Panda. – Van jelmezed? – érdeklődött rá sem nézve a mellette lévőre.
– Nem igazán – rázta meg a fejét elgondolkodva. – Neked?
– Van. Tünde leszek – válaszolt vidáman – Te pedig lehetnél Hedvig – tanácsolta egy kis salátát szedve a tányérjára.
– Hedvig? Mármint Hollóháti?

– Igen, illene hozzád – bólogatott.
– Nem is tudom – merengett el – Nincs is olyan ruhám mint amilyet ő viselt.
– Én úgy emlékszem, hogy örököltél egy ruhát a nagymamádtól amit mindig magadnál tartasz – emlékeztette Pandora. – Az pont megfelelő lenne, és végre hasznát vennéd, hogy nálad van.
– Néha csodálkozom azon, hogy milyen jó a memóriád – dünnyögte. – Amúgy nem rossz ötlet – tette hozzá elmosolyodva. – Meg tudod csinálni a hajam? – kérdezte reménykedve, mire Pandora arcára széles mosoly ült ki.
– Alig vártam, hogy megkérdezd – csapta össze két kezét izgatottan.

⋆｡°✩🎃✩°｡⋆

– Én igazán nem akarok senkit sem siettetni, de nemsokára el kell indulnotok – nézett rá Cressida az órára.
– Még nem vagyok kész! – kiáltotta Dorcas a tükör előtt állva.
– Még nincs kész a fonás – válaszolt Pandora egy újabb hajgumit szedve le a csuklójáról. – Plusz még mindig nincs meg a fülbevalóm – tette hozzá szomorúan.

A három lány a hollóhátasok szobájában készülődött több kevesebb sikerrel. Habár már rögtön a vacsora végeztével bevonultak a szobába, kissé megkésve kezdtek bele a dolgokba. Cressida egy órán keresztül kereste a nagymamájától kapott ruhát, amit végül az ágy alatti táskája legmélyén talált meg. Dorcas már teljes kosztümben volt amikor rájött, hogy a csizmája jóval kisebb mint ahogy ő azt hitte, így fél óráig keresték a megfelelő varázslatot amivel jó méretűvé tudták varázsolni a lábbelit. Plusz időt vett igénybe amíg kikeresték az ellen varázslatokat mivel a próbálkozások közepette Pandorának rózsaszín haja, Cressidának macska bajsza, Dorcasnak pedig Pinoccio orra lett.

– A fülbevalód felét látom az ágy alatt – hunyorgott Cressa.
– A másik fele meg mintha az ékszertartómban lenne – pillantott le az előtte lévő kis dobozra Meadowes.
– Hála Hedvignek – sóhajtott megkönnyebbülten Lestrange, befejezve a fonatot. – Kész vagy Idie.
Cressa mosolyogva fordult barátnője felé aki ámulva csodálta a művét.
– Kiköpött Hedvig.
– Csak szőkében – motyogta a barna hajú rúzsozás közben.

– Szőke vagy sem, a jelmeze kifogástalan – fonta keresztbe a karjait Panda.
Cressa mosolyogva rázta meg a fejét, majd Dorcas mögött egy lopott pillantást vetett magára a tükörben. Szőke, enyhén hullámos hajából csak az első pár tincs lett hátrafogva egy fonat keretein belül, a haja többi része pedig szabadon omlott a vállára. Sötétkék ruhája a középkori divatot idézte fel. Hosszú egyre csak szélesedő ujjai végén ezüst díszítés pompázott. Az ezüst díszítés megjelent még a ruha szegélyein, a nyakrésznél illetve a derékrészen. Ami a sminket illeti, mindhárman egyetértettek abban, hogy egy minimális smink is tökéletesen megfelel majd, így Dawsey arcára csak egy kis pirosító, szempilláira szempillaspirál, ajkaira pedig sima ajakír került.

– A te jelmezed is jó – dicsérte Cressa a szöszit. – Csak ne felejtsd el a fülbevalót! – emlékeztette.
– Nem fogom – biccentett az ágy alá hasalva. – Mennyi időnk van még?
– Tizenöt perc van tízig.
– Akkor még belefér egy gyors fonat – gondolta végig a dolgot Lestrange, kimászva az ágy alól. – Dotsy, kell a tükör – pattant fel a helyéről majd hessegető mozdulatokkal arrébb tessékelte a barna hajút.
– Mondtam, hogy utálom ha így hívnak – forgatta a szemét arrébb állva.
– Szerintem aranyos, a pici Dotsy – heccelte Cressa.

– Ne már! – szólt rá kuncogva.
– Ó Dotsy, a szívem csakis a tiéd – dramatizált a szöszi.
– Hagyd abba! – nevetett Dorcas.
– Nem értem mi bajod van. A Dorcas olyan komoly.
– Mert a Cressida nem az – vágott vissza.
– A Cressida költői. Maga a nagy Shakespeare is írt róla – öltötte ki a nyelvét a barna hajúra Dawsey. 

– Az nem jelent semmit! – dünnyögte Meadowes.
– Persze Dotsy – legyintett hanyagul a szöszi, mire barátnője gyilkos pillantással jutalmazta.
– Én azt hiszem kész vagyok – szólt közbe Pandora, hátat fordítva a tükörnek. – Na? Hogy festek? – érdeklődött.
A szöszi haja hasonló stílusú lett mint Cressidáé, annyi különbséggel, hogy az ő hajában több volt a fonat. Ruhája zöld színű volt aminek ujját és alját arany, falevélre emlékeztető minták borították. A felső részen csipkeszerű díszítések futottak keresztbe, bal válltól egészen a derék jobb oldaláig. Továbbá a lány fülébe arany falevél fülbevaló volt.

– Tökéletes vagy – dicsérte Cressa.
– Akkor itt az ideje indulni – tapsolt Dorcas, mire a két szöszi fáradtan nyögött fel, majd észbe kapva felkiáltottak:
– Állj!
– Mi az? – fordult vissza a barna hajú értetlenül.
– Fordulj körbe! – utasította Cressa a barátnőjét.
– Merlinre – sóhajtott beletörődöm módon majd eleget téve a boszorkány kérésének, körbefordult.

Meadowes göndör hajába pár apró kagyló és gyöngy volt beletűzve. A jelmeze egy egyszerű világos zöld ujjatlan, csillogós felső volt aminek a mellrésze alatti rész áttetsző volt és lazán lógott. A topra egy kékes-zöld horgolt bolerót vett fel. Ami az alsó részt illeti, Dorcas egy rövid, a felsőhöz illő szoknyát és csillogós magassarkút viselt. A jelmezhez kagylós nyakláncot és fülbevalót társított. Sminkje szintén illett a ruhájához, így szemhéja zöld csillámos szemfestékkel volt kifestve.

– Legszebb szirén akit valaha láttam – bókolt Dawsey a lánynak.
– Mindjárt elpirulok – takarta el az arcát a boszorkány. – Na, indulás! – szólt rájuk ismét, mire a két lány végre valahára elindult.
– Idie, akkor te csak éjfél körül érkezel? – érdeklődött Pandora, kilépve a szobájuk ajtaján.
– Igen, remélem addigra nem lesz lefújva az egész.
– Ó, ne aggódj, ha Siriuson múlik, már az első óra után mindenkit a hálókörleteikbe fognak küldeni – legyintett Dorcas.

– Az valószínű – bólintott egyetértően a szöszi.
– Bárki bármit mond, Siriusnak megvannak a jól bevált módszerei, így elég nehéz lebuktatni – vont vállat Pandora, kikerülve egy a klubhelyiségben beszélgető jelmezes csoportot.
– Lehet, hogy túl korán megyünk? – pillantott körül Meadowes.
A helyiségben lévők nagyja nem úgy nézett ki mint akik a közeljövőben el akarnának indulni. A többség a földön, vagy akinek még volt lehetősége leülni, azok a kanapén és a fotelekben foglaltak helyet.

– Nem hiszem – vont vállat Pandora – James azt mondta tízkor kezdődik, a griffendélesek már mind lent lesznek. Ebben biztos vagyok – mondta eltökélten, mire Dorcas és Cressida összenéztek.
– Ti még maradhattok, de nekem mindenképp mennem kell, vagy különben egész este azt hallgathatom, hogy egy másodperccel később értem oda, mint ahogy azt megbeszéltük – forgatta a szemét a szöszi.

– Megyünk veled – vont vállat a szirén – Úgy sincs jobb dolgunk – lökte meg a vállát elindulva a kijárat felé.
A három lány egymást piszkálva lépett ki a hűvös folyosóra, ahol egy számukra ismerős személyt pillantottak meg. Regulus a falnak támaszkodva - tisztes távolságban a Hollóhát ajtajától - figyelte a fáklya tüzét, majd a lányok hangjára feléjük kapta a fejét.
– Akkor mi most megyünk is – búcsúzkodott Dorcas.

– Nemsokára találkozunk Idie – ölelte meg a lányt Pandora.
– Remélem nem maradok le túl sok mindenről – motyogta, viszonozva az ölelést.
– Csaknem – engedte el a tünde – Na szia! – indult el a folyosón Dorcast követve.
– Szia Regulus – köszöntötte vidáman Panda a fiút ahogy elhaladt mellette.
– Pandora – üdvözölte a göndör egy halvány mosollyal. – Dorcas – biccentett a lánynak amint észrevette a jelenlétét.

– Jó szórakozást – intett a párosnak Meadowes, majd Pandorával együtt bevette a kanyart így eltűnve a szemük elől.
Regulus a páros hűlt helyét figyelte pár pillanatig, majd figyelmét a mellette állónak szentelte, aki feszülten rángatta a ruhája ujját. Black szemei elkerekedtek ahogy realizálta, hogy mit is lát éppen.

– Ez micsoda? – dörzsölte meg a szemét, hogy megbizonyosodjon róla, valóban jól látja-e, hogy miben van a lány.
– A jelmezem – dünnyögte Cressida elsétálva Black mellett.
A göndör a nevetését visszafogva figyelte ahogy a szőke lobogó ruhában indul el a folyosókon járőrözni, majd észbe kapva utána indult.
– Hadd találjam ki! A saját házad alapítójának öltöztél... Rendkívül egyedi – forgatta a szemét, beérve a lányt.

– Én legalább töltöttem időt a gondolkodással, te mi akarsz lenni? A morcos aranyvérű aki egyfolytában egy csöndes helyen gubbaszt és olvas? – vágott vissza.
– Rendkívül humoros – forgatta meg a szemét. – Azt hittem te nem mész arra a szánalmas partira – jegyezte meg kissé sértetten.
– Nem is állt szándékomban.
– Akkor minek mész? – vetett rá egy gyors pillantást.

– Mert a barátaim meghívtak. Tudom számodra ez furcsa lehet, hiszen nyilvánvalóan nincsen túl sok barátod, akivel szívesen töltenél időt – mondta a fiúra pillantva, aki csak egy unott pillantással jutalmazta.
– Ugye tudod, hogy nem kell egyfolytában jártatnod a szádat? Lehet, hogy ez számodra újdonság, de ha nem tudsz hasznosat mondani, jobb ha csöndben maradsz – válaszolt Regulus ridegen.
– Bunkó – mondta Cressida kissé sértetten, mire Black diadalittasan elmosolyodott.
– Az őszintét jobban preferálom – rántotta meg a vállát a göndör.

⋆｡°✩🎃✩°｡⋆

Cressida és Regulus a járőrözéssel végezve, szótlanul sétáltak a Kövér Dáma portréja felé, a Griffendél klubhelyiségben szóló zene már méterekkel arrébbról is tökéletesen hallatszódott. A páros a festmény előtt megállva, fáradtan nézett fel a barna hajú nőre, aki csak egy unott pillantást vetett rájuk.
– Mardekárosoknak belépni tilos – mondta a nő Regulusra szegezve a tekintetét.

– Nem mintha be akartam volna – fonta keresztbe kezeit maga előtt Black.
– Jelszó? – vonta fel a szemöldökét Cressára nézve.
– Pillanat! – emelte fel a mutatóujját Dawsey. – Be akarnál jönni? – suttogta a göndörnek.
Regulus szemöldökei az égbe szaladtak a kérdés hallatára, de nem ő volt az egyetlen akit váratlanul ért a kérdés. Maga Cressida is ledöbbent azon, hogy ilyet kérdezett a fiútól.
– Nem?! – kérdezte furcsállva. – Miért mennék?

– Nem tudom – válaszolt a boszorkány őszintén – Csak udvarias akartam lenni – köhintett zavartan. – De ha nem, akkor nem – hagyta annyiban. – Akkor helló – köszönt el tőle kínosan.
– Helló – dörmögte a göndör.
– A jelszó kanapé – fordult a kép felé a lány.

A Kövér Dáma aprót biccentett majd kinyitotta előttük a bejáratot, ezzel belátást adva a bent történtekről. A klubhelyiség tele volt tinédzserekkel, akiknek nagyja már nem volt józan állapotban. Cressida orrát rögtön megcsapta az alkoholszag, ami bent terjengett, így a szöszi fintorogva ment be a helyiségbe. majd hátra sem nézve elindult felkutatni a barátait.
A boszorkány elnézéskérések közepette furakodott át a tömegen, folyamatosan jobbra-balra kapkodva a fejét, annak reményében, hogy felismer majd valakit.

– Hé Cressa! – ragadta meg valaki a kezét, majd maga után húzva egy kevésbé zsúfolt helyre vonszolta a lányt.
Dawsey mosolyogva követte a vörös hajú lányt, aki sietősen kerülgette az embereket, míg végül a keresett helyre nem ért. A klubhelyiség egyik sarkába betolt fotelekben ülve, Mary, Marlene, Dorcas, Pandora, Peter és Remus hangosan beszélgetve várták, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk.

– Nézzétek kit találtam! – kiáltotta boldogan Lily a baráti társasághoz húzva a szöszit.
A lányok érkezésére mindenki érdeklődve fordul feléjük, abba hagyva a beszélgetést, majd felismerve a szőkét, hangos ujjongásba kezdtek.
– Cressida, jó a jelmezed – mosolygott kedvesen a Zsákos Bilbónak öltözött Peter.
– Csodásan nézel ki – dicsérte meg Marlene is – De ki is vagy te? – vakarta meg a tarkóját elgondolkodva.

– Nem igaz, hogy nem ismered fel! – szidta meg Dorcas a barátnőjét. – Hollóháti Hedvig áll előtted, személyesen – mutatta be.
– Ó, hát bocs – nevetett fel McKinnon – A szőke haj megzavart – vallotta be.
– Semmi gond – legyintett Dawsey – Sajnos nem tudtam egyik pillanatról a másikra megváltoztatni a hajam színét, így be kell érnetek egy szőke Hedviggel – kuncogott.
– Azt hiszem ezt a kis eltérést hajlandóak vagyunk elnézni – állt fel a helyéről Remus, majd a barátja felé lépett.

– Köszönöm Bowie – karolta át a fiút vidáman. – Nem gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok David Bowie-val.
– Érezd magad megtisztelve, Hedvig – ütögette meg a feje tetejét gyengéden Lupin.
– El vagyok bűvölve – forgatta a szemét játékosan.
Remus mosolyogva engedte el a lányt, majd egy "hozok neked valamit inni" mondat után, otthagyta a kis csoportot.
Dawsey érdeklődve nézett körbe barátain majd mosolyogva konstatálta, hogy mindannyiuk kitett magáért. Marlene vámpírnak, Lily Dianának, Mary pedig Velmának öltözött.

– Cressa, találkoztál már Edwinnel ? – húzta össze a szemeit Marlene, a tömeget vizslatva.
– Nem – csóválta a fejét a boszorkány.
– Kár, pedig már alig várta, hogy megérkezz – kacsintott rá Dorcas.
– Bizony, mi már vagy háromszor találkoztunk vele, és minden egyes alkalommal megkérdezte, hogy itt vagy-e már – mesélte Mary.
– Mi a fene? – motyogta a hollóhátas.

– Igen Cressie, mi a fene? – kérdezte Sirius átkarolva a lányt. – Mióta öltözöl te főpapnőnek? – viccelődött.
– Hedvig vagyok – mormogta az újonnan érkezőnek.
– Persze – legyintett hanyagul a cowboy – Van kedved jósolni nekünk? – cukkolta tovább.
– Hidd el, rád semmi jó nem vár – lökte meg a vállát finoman.
– Ne mondj ilyeneket – kapott drámain a mellkasához Black. – Még a végén valóra válik – szórakozott tovább.

– Igazad van, ne kísértsük a jövőt – bólintott. – Hol a szárnysegéded? – nézett körbe álmosan.
– Lupin vagy Potter?
– Utóbbi.
– Ma este el akarja csábítani Lily-t ezért a szobában szépítkezik – adott választ – Piperkőc – jegyezte meg halkan, mire Cressida tarkón vágta.
– Te meg se szólalj – nézett rá csúnyán a szöszi.

– Hallod ezt Remus – szólt sértetten a fekete hajú, az egyre csak közeledő barátját figyelve.
– Bármi is történt, Cressának neki adok igazat – adta az említett kezébe a műanyag poharat.
– Ez diszkrimináció – hőbörgött Black.
– Nem az – csóválta a fejét Lupin.
– Gonosz – suttogta a lánynak Sirius.

– Így jártál – mondta belekortyolva az innivalójába. – Fúj, mi ez? – grimaszolt, amint megérezte az alkohol keserű ízét.
– Hadd nézzem! – lépett mellé Marlene, majd megszagolta a pohár tartalmát. – Lángnyelv whiskey – válaszolt, felismerve a jellegzetes illatot – Ha neked nem kell, én szívesen megiszom – ajánlotta fel.
– Nem kell – szorította magához a poharat. – Megiszom én – győzködte inkább magát, mint a többieket.

Mindenki a nevetését visszafojtva nézte ahogy a lány szenved az alkohol elfogyasztásával. Marlene többször is próbálta rávenni Cressidát, hogy hadd igya meg ő, míg Lily egyfolytában azt hajtogatta, hogy igazán nem kell meginnia ha nem akarja.
– Nem azt mondtad, hogy nem szereted az alkoholt? – vette el az üres poharat Sirius a lány kezéből.
– Soha nem mondtam ilyet – fújta ki hosszasan a levegőt.

– Aztán le ne részegedj! – figyelmeztette James, megállva előtte.
– Hűha! – ámuldozott Dawsey a fiú jelmezét nézve. – Nagyon fess Fred vagy – bókolt.
– Szerinted tetszeni fogok Lilynek? – hajolt a lányhoz közel.
– Egészen biztosan – kezdett heves bólogatásba. – Na, menj, beszélj vele – noszogatta a szemüvegest.
– Hát jó – vett mély levegőt. – Lesz ami lesz – indult meg a vörös felé, aki éppen Mary-vel és Pandorával beszélgetett.

– Hagyjuk őket – súgta Remus a fotelben ülőknek, mire mindenki felpattant a helyéről.
– Igazad van Lupin, itt az ideje bulizni! – kelt fel a helyéről McKinnon majd Dorcas kezét megragadva elindult a tömegbe. – Gyertek már! – nézett hátra a válla felett.
A baráti társaság egy utolsó pillantást vetett a párosra, majd elindultak a két lány után.

⋆｡°✩🎃✩°｡⋆

Cressida kifulladva dőlt el a kanapén, az éppen beszélgető Marlene és Dorcas ölébe feküdve.
– Forog a Föld – motyogta Dawsey összeszorítva a szemeit.
– Szép megállapítás Cressa – nevetett fel McKinnon hangosan.
– Mennyit ittál? – érdeklődött Meadowes, aggódva figyelve a szőkét.
– Három? Négy pohárnyit? – kérdezett vissza.

– Megőrültél? – ripakodott rá a barna hajú – Mégis minek ittál annyit?
– Jó ötletnek tűnt – motyogta Cressida félálomban.
– Persze, mindig minden jó ötlet, addig amíg nem vagy rosszul tőle – rázta a fejét mérgesen.
– Jól van na. Nem kell ilyennek lenni – szomorodott el – Már megbántam amit tettem...
– Lehet ki kéne menned egy kis friss levegőt szívni – tanácsolta Marlene – Nekem bevált. Vagy legalábbis azt mondom magamnak.

– Biztos? – nyitotta ki a fél szemét, majd tekintetét a kalózra vezette – Szerintem ezen már semmi sem segít – nyöszörögte.
– Igyál egy kis vizet – ötletelt Meadowes – Az segíthet.
– Ki hoz nekem vizet? – kérdezte lemondóan.
– Szólok Lupinnak – dörzsölte meg az orrnyergét McKinnon. – Ha megtalálom – tette hozzá kicsúszva Cressida alól. – Ha öt percen belül nem vagyok itt, akkor valószínűleg elfelejtettem, hogy miért indultam – nyújtózkodott meg, majd elindult Remus után kutatva.

Dorcas fáradtan nézte ahogy a boszorkány eltűnik a tömegben, majd az ölében fekvő lányt kezdte el figyelni.
Dawseynak feltűnt a hirtelen őt érő figyelem így mindkét szemét kinyitva pillantott fel a barátnőjére.
– Azt hiszem az egyik sarokban láttam Lily-t és James-t csókolózni – mondta halkan.
– Szerintem őket én is láttam – gondolkodott el a barna hajú – Már ideje volt – mosolyodott el.
– Valóban. Már kezdett az agyamra menni a szitu – vallotta be egy ásítást elnyomva.

– Fárasztó volt, az biztos – értett egyet Dorcas. – Na és te? Beszéltél Edwinnel? – érdeklődött kedvesen, mire Cressa elkerekedett szemekkel nézett rá.
– Azt hiszem – morfondírozott – De nem tudom miről beszéltünk.
– Nem tudod? Miért nem?
– Valami elterelte a figyelmemet – ismerte be.
– Mégis mi fontosabb mint Edwin?
– Láttam Regulus-t Morgannal – fakadt ki.

– Tessék? – kérdezte a kelleténél egy fokkal hangosabban. – Hogy kerül ide Regulus? James azt mondta csupán pár mardekáros jöhetett be.
– Nem tudom, hogy történt, de azt tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni amit láttam – fintorodott el a szöszi.
– Mégis mi– kezdett bele a lány de befejezni már nem tudta, mivel Marlene megérkezett a kezébe a pohár vízzel és az arcán egy óriási mosollyal.
– Gyertek, jósolunk – nyomta Cressa kezébe a vizet, majd türelmetlenül toporogva figyelte ahogy a két lány értetlenül mered rá.

– Mi van? – nevetett fel erőltetetten Dorcas.
– Mi történik? – ült fel Dawsey.
– Sirius kicsempészte az egyik kristálygömböt a Jóslástan teremből. Cressida tud jósolni belőle így ő fogja elvégezni a rituálét – adott magyarázatot a szöszi.
– Hogy mit csinálok? – kelt fel a helyéről a boszorkány.
– Jósolni fogsz – ismételte meg magát – Na, gyertek! – ragadta meg barátnői kezét majd a tömegen átvezetve őket a hálókörletek felé vette az irányt.

McKinnon vidáman sietett fel a lépcsőn majd a lányok szobája felé vette az irányt.
– De régóta szeretnék jó jósláson részt venni – sóhajtott kinyitva az ajtót.
Cressida felvont szemöldökkel lépett be a félsötétbe. Mindössze pár gyertya világította be a szobát, ezzel misztikus hangulatot adva a helyiségnek. A hálóban tartózkodó személyek a padlón egy körben ülve néztek fel a lányokra. James, Lily, Remus, Sirius, Peter, Mary és Pandora érdeklődve figyelték a hármast, majd vidáman intve nekik invitálták őket magukhoz.

– Mi a fene folyik itt? – kérdezte Cressa közelebb sétálva a barátaihoz.
– Sirius a fejébe vette, hogy jósoljunk – adott választ Lupin.
– És miért pont nekem kell? – ült le a szöszi, Lily és Remus közé.
– Mert te értesz hozzá a legjobban. Pandora csak tarottal tud – vont vállat Mary.
– Biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint, elég régen gyakoroltam utoljára. Nem is biztos, hogy menni fog – rázta a fejét.

– Próbáld meg – noszogatta Marlene. – Ha nem megy akkor hagyjuk a francba. De azért valljuk be, hogy mindenkit érdekel, hogy milyen jövő vár rá – mondta eltökélten.
– Engem nem – motyogta Cressa.
– Az enyém biztosan csodálatos lesz – viccelődött McKinnon – Híres rocksztár leszek, ez nem is kérdés – folytatta.
– Azért ebben nem lennék olyan biztos – szólt közbe Dorcas.
– Egyetértek Dorcas-szal, hallottalak énekelni és valóban nem volt a legjobb – heccelte Sirius.
– Ó, kopj le! – morgolódott a lány.

Cressida megrázta a fejét, majd amíg barátai nevetve beszélgettek, ő magához húzta a kör közepén elhelyezett gömböt és mélyen beszívva a levegőt elkezdett koncentrálni. A szőke hajú komolyan fürkészte az előtte lévő kristálygömböt, próbálva kizárni a körülötte lévőket.
– Oké – fújta ki a levegőt lassan – Légyszi fogjátok be – kérte halkan, mire mindenki elcsendesedett.
– Ú, izgi – kuncogott Marlene, mire a mellette ülő Dorcas oldalba vágta.
– Ne zavard! – suttogta bosszúsan.

Cressa fáradtan dörzsölte meg a szemeit, majd a csöndet kihasználva elkezdte szuggerálni a gömböt. A lány zöldes szemei erősen fókuszáltak a gömb belsejében lévő ködre, ami lassan tisztulni látszott. "Mi vár ránk a közeljövőben?" tette fel magában a kérdést újra és újra, míg a ködben egy alak nem kezdett el formálódni. Dawsey nem látta tisztán, hogy ki lehet az, de a kezén megjelenő libabőr arra utalt, hogy a személynek nincsenek jó szándékai rájuk nézve. A boszorkány remegő levegőt véve közelebb hajolva próbálta kivenni a személyt, ám mielőtt alkalma lehetett volna rá, az alak eltűnt, a helyét pedig egy páros váltotta fel. Ők már sokkal inkább ismerősebbek voltak számára. Az illetők élettelenül hevertek a padlón, üveges tekintettel meredve a semmibe.

Cressida rémülten kapott a szája elé, ezzel véletlenül leverve a gömböt a helyéről. A barátai eddigi izgatott mosolyát felváltotta az aggodalmas arckifejezés. Mindenki csendben nézte az egyre csak odébb guruló kristálygömböt, majd nagyot nyelve pillantottak a szőke lányra.
– Mi történt? – szólalt meg elsőként Peter.
– Én... – kezdett bele a boszorkány – Én nem tudom – vett remegve levegőt. – Fogalmam sincs – sírta el magát.
– Szentséges ég! – ölelte át Lily riadtan.

Cressa kétségbeesetten ölelte vissza a vörös hajút, aki a hátát simogatva próbálta megnyugtatni barátnőjét. A kis csoport aggódva vizslatta a két lányt, s a hollóhátas szipogása hallatára majd meghasadt a szívük amiért nem tudtak segíteni neki.
– Ugye ez nem fog megvalósulni? – motyogta Cressida eltávolodva Evans-től – Ugye Remus? – nézett fel a mellette ülőre.

– Simán lehet, hogy csak az alkohol miatt láttad azt amit – szólt Dorcas halkan.
– Dotsy jól mondja – helyeselt Pandora – Ezek a jóslatok nem mindig válnak valóra, lehetséges, hogy csak figyelmeztetés. Nem kell minden esetben komolyan venni, viszont semmiképp nem szabad őket figyelmen kívül hagyni! – figyelmeztette. – De egészen pontosan mit is láttál? – érdeklődött kedvesen.
Cressa nyugtalanul vezette tekintetét a szőke hajúra aki kíváncsian fürkészte az arcát.

– Nem akarok róla beszélni – mondta remegő hangon. – Kérlek hagyjuk ezt az egészet – rázta a fejét felkelve a földről. – Én most visszamegyek a szobámba – jelentette ki határozottan elindulva az ajtó felé.
A többiek értetlenül követték a tekintetükkel ahogy a barátjuk idegesen sietett a kijárat felé.
Dawsey feszülten nyúlt a kilincs felé majd mielőtt lehetősége lett volna kinyitnia az ajtót, hátra fordult.
Zöldes szemeibe nézve, barátai valami olyasmit fedeztek fel, amit ezelőtt még egyikük sem látott és nem is akart látni többet. Cressida szemei félelmet tükröztek, ami mindenkit megrettentett.
S habár a lány soha nem mondta el, hogy mit látott a kristálygömbben, azzal mindannyian tisztában voltak, hogy valami borzalmasnak volt szemtanúja aznap este.

Halihó!

Elég rég volt rész viszont úgy gondoltam muszáj lesz kiraknom egyet Halloweenkor (nézzük el, hogy ez sem jött össze). Így történt, hogy megalkottam ezt a Tekergők fandom egyik legnagyobb traumájához köthető szösszenetet. Igaz elég hosszúra sikeredett de azért remélem nem volt unalmas.  Én nagyon élveztem az írását, habár a vége már elég lehangoló volt.
Ami a sztori folytatását illeti, továbbra sem tudom, hogy mikor jön majd új rész, viszont bízom benne, hogy ezzel most sikerült kárpótolnom az elmaradásomat.

Köszönöm szépen ha elolvastad a részt illetve ezt is, legyen szép estéd/napod!