*Yukine szemszögéből*

- Erre... - közelebb hajolt és megcsókolt. Mikor elvált tőlem bele nézet a szemembe.

- Szeretlek. Lehet te nem így érzel, de én szeretlek. - nem mondtam semmit közelebb húztam magamhoz és meg csókoltam.

- Én is szeretlek. - mondtam mikor elváltunk rám mosolygott.

- Én azt hittem te nem vagy meleg? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Nem is vagyok. Szeretlek de nem vagyok meleg. - húzott közelebb és ismét megcsókolt. Milyen régóta várok már erre. El se hiszem olyan, mint egy álom.

*Másnap*

Valamit még mindig nem értek. Mi most együtt vagyok? Igen be válótok az érzéseinket de ezt az egy dolgot nem tisztáztuk. A suliba tartunk épp várjuk Shou-t meg kéne kérdezem.

- Ko-chan, mi most...

- Sziasztok. - érkezett meg Shou szúrósan rá néztem. Mért pont most kell ide érnie? Folytattuk az utat a suliba.

- Milyen volt a buli? Másnap nem is adtatok élet jelet. - nézet ránk.

- Jó volt. - pillantott rám Ko-chan.

- Történt valami? - egy pillanatra meg állt majd folytatta. - furák vagytok. Csak nem ti... - kapta a kezét a szája elé.

- Beszélnünk kell. - fogtam meg Ko-chan csuklóját és rántottam magam után egyenesen a tetőre mert idő közbe beértünk a suliba. Mikor felértünk meg álltam és felé fordultam.

- Valamit tisztáznunk kell. - léptem közelebb hozzá.

- Mit? - billentette oldalra a fejét.

- Mi most együtt vagyunk?

- Szerinted? - lépet közelebb. - mért csinálok ilyeneket? - simított végig a mellkasomon. - vagy ilyeneket. - hajolt ajkaimra és tapadt rá. Kezét fel csúsztatta a nyakam köré én meg át öleltem a derekát. Közelebb húztam magamhoz Ko-chan végig nyalt az alsó ajkamon, hogy bejutást kérjen. Hirtelen meg lepődtem aztán beengedtem a nyelvét a számba. Mikor találkozott az enyémmel egyfajta áramütés futott végig rajtam. De ekkor kicsapódott az ajtó mi meg egyből szét rebbentünk.