Ledobtam a táskám

- Ülj le mindjárt jövök. - mutattam a kanapé felé. Bementem a szobámba gyorsan átöltöztem majd visszamentem le ültem Yukine mellé. Beszélnem kell vele mindenképp. Elővetünk pár könyvet és fűzetett. El kezdtem magyarázni neki az anyagot közbe mutogattam a füzetbe meg a könyvbe.

- Akkor most ezeket csináld meg egyedül mindjárt jövök. - felálltam ki mentem a konyhába egy kicsit egyedül akartam lenni. Ittam egy kis teát majd pár perc múlva visszamentem egy csészével a kezembe gondoltam Yukinenek is hozok egy teát. Az ajtóból figyeltem ahogy a feladatokat csinálja. Mikor láttam, hogy mindjárt kész oda léptem a háta mögé meg támaszkodtam a kanapé hát támláján.
- Hadd nézem. - ide adta a fűzetett át néztem. Egész jó.
- Ezt idd meg aztán gyere velem. Mára ennyi elég lesz a tanulásból. - kezébe nyomtam a csészét majd leültem mellé.
- Rendben. - bólintott hamar meg itta a folyadékot aztán felém fordult. Ki vettem a kezéből a csészét letettem az asztalra.
- Gyere. - felálltam el indultam a szobám felé Yukine egy szó nélkül követett. Bementünk a szobába gyorsan az asztalhoz léptem és lefordítottam a kiskori képet kettőnkről. Leültem az ágyam szélére.
- Figyi beszélnünk kéne. - leült mellém várta, hogy ki bökjem miről akarok beszélni. De egy ideig csak a néma csendbe ültünk.
- Sajnálom. - mondtam ki végül és a szemébe néztem.
- Mit? - mosolygott rám mintha nem tudná miről beszélek.
- Amit akkor régen mondtam. - lehajtottam a fejem. Kezével felemelte az álam, hogy a szemembe tudjon nézni. Egy öröké valóságig néztünk egymás szemébe majd szorosan magához ölelt.
- Nekem mindig te leszel az egyetlen. - súgta a fülembe. Kezemmel átkaroltam a derekát és magamhoz szorítottam. Sikerült meg csináltam. Miután elengedtük egymást sok mindenről beszélgetünk, hogy mi történt velünk az elmúlt öt évben.
- Figyi hétvégén lesz egy buli Shounál gyere te is. - vigyorogtam rá.
- Ti nagyon jól ki jöttök? -
- Jah. Ő mentett ki a pokolból. Sokat köszönhetek neki. - próbáltam egy mosolyt magamra erőltetni.
- Figyi nekem most mennem kell késő van. Holnap találkozunk. - felálltunk ki kisértem elköszöntünk. El mentem lezuhanyozni. Engedtem, hogy a forró cseppek végig folyanak a testemen. Miután végeztem vissza mentem a szobába be feküdtem az ágyba és hamar elaludtam.