Halihó! :D

Rég volt már bandás rész, ráadásul most egy kicsit más formában hoztam el mint szoktam. Aki követte/olvasta a kalendáriumos könyvemet, az láthatott már tőlem ilyen próbálkozás(oka)t {önpromo vége xD}.
News: a kéréseket ismét megnyitottam, aki szeretne, nyugodtan zaklasson privátban, vagy akár instán (seventeen_fanoldal).

Ps: kedves barátném, bár tudom hogy más bandát mondtam, szerettem volna neked kedveskedni egy kicsit :D kis kikapcsolódás egy szörnyű nap (hét) után :P kitartást a sulihoz DottieX <3 (meg mindenki másnak is ♡)

Remélem tetszeni fog! ^^

Amikor először hívod oppa-nak:

N:

Fárasztó nap áll mindkettőtök mögött, így érthető hogy este felé csak egymást ölelve terültök el a kanapén, miközben valami ismeretlen filmet néztek. Hakyeon gyengéden cirógatja a derekadat, néha egy-egy puszit nyomva a hajadba.

– Oppa! – emeled fel váratlanul a fejedet a fiú mellkasáról – Éhes vagyok – próbálsz aranyos fejét vágni, és nem elnevetni magadat N megszeppent arcát látva.

– Mi... minek neveztél? – kérdezi egy oktávval magasabb hangon, a karjai pedig még erősebben fonódnak a derekad köré.

– Megleptelek... oppa? – mosolyodsz el ártatlanul, mire egy hírtelen mozdulattal maga alá gyűr.

– Mostantól csak így hívhatsz! – terül el egy elégedett mosoly az arcán, majd lehajolva hozzád, egy édes csókot lehel az ajkaidra.

Leo:

Egyikőtöknek sem fűlik igazán a foga a mai rendezvényhez, mégis elmentek a Kiadó által megrendezett partira, amin a cég szinte minden alkalmazottja megjelenik. Éppen békésen beszélgetsz az egyik rendező fiúval, amikor két erős kar fonódik a derekad köré. Tisztában vagy vele, hogy Taekwoon egy szörnyen féltékeny figura, így még mielőtt jelenetet rendezhetne bedobod az aduászt.

– Mi a baj, oppa? – veszed elő a legártatlanabb hangodat, és félig megfordúlsz a karjaiban.

– Oppa? – szólal meg szinkronban mindkét fiú. Úgy tűnik ez a srác tényleg nem tudta hogy együtt vagy Leoval. Pedig ha tudná, hogy most mekkora perpatvartól mentetted meg! Próbáld visszafolytani önelégült vigyorodat, miközben a meglepődött társaságot figyeled.

– Hát öregem – szólal meg elsőnek a téged ölelő Taekwoon –, ma melléd szegődött a szerencse. Legközelebb viszont nem lesz ekkora mázlid, szóval azt ajánlom hogy messziről kerüld el a csajomat! – néz rá a lehető legcsúnyábban, mire szegény fickó jó pár meghajlás kíséretében eliszkol, te pedig csak halkan felnevetve rázod a fejedet.

Ken:

Bár Ken-nel nehéz összeveszni, ha mégis sikerül, akár napokig képesek vagytok egymással különösen viselkedni. Általában ő szokta kezdeményezni a békülést, most azonban már három napja nem tesz egyikőtök sem semmit. Kezded rosszul érezni magad amiért az utóbbi napokban kerülted a társaságát, ezért úgy döntesz, most te kérsz bocsánatot.

– Ken – telepszel le szerelmed mellé a kanapéra, mire csillogó szemekkel rád pillant – Szeretnék bocsánatot kérni – mászol hozzá közelebb, és lassan az ölébe ülsz –, hülyeség volt ilyen apró dolog miatt veszekedni veled, de már belátom hogy tévedtem – simítasz az arcára, mire egy halk sóhaj a válasz.

– Semmi baj, Jagiya – mosolyodik el, és a derekadra simít – Szeretlek, minden kisebb-nagyobb vitánk ellenére is.

– Én is szeretlek – döntöd homlokodat az övének – oppa – mosolyodsz el, és a tenyereid alatt érzed, hogy Ken arcára is egy széles mosoly szökik.

– Ez nem fair! – suttogja, és megszűnteti a kettőtök közötti aprócska távolságot.

Ravi:

Wonshik tisztában van azzal mennyire túl vagy hajszolva mostanság, így elhatározza, hogy meglep egy vidámparki randival, és bár sosem vallaná be, te látod rajta hogy neki is szüksége van egy kis kikapcsolódásra a sok munka mellett. A randi tökéletes, mindkettőtöknek sikerül kikapcsolni ez alatt a pár óra alatt.

– Nézd Shiki! – sikkantod izgatottan, amikor meglátsz egy édes óriás macit – Kell nekem!

– Baby – fogja tenyerei közé az arcodat, és maga felé fordítja a fejedet – Már van egy ugyanilyen nagy mackód otthon. Minek még egy?

– Kell neki egy társ! – állsz ki az igazad mellett, és csípőre tett kézzel meredsz szerelmed vidáman csillogó tekintetébe – Szóval nyerd meg nekem amíg szépen kérlek, mert ha nem, nem teszed zsebre amit később kapni fogsz!

– Ez eddig nem túl meggyőző – próbálja visszafolytani a nevetését, mire csak összeszűkíted a szemeidet.

– Kérlek, oppa – rebegteted meg a szempilláidat, bevetve az utolsó lehetőségedet. Úgy tűnik ez már hatásos.

– Nem hittem volna, hogy ennyire könnyen megvehető vagyok – rázza meg a fejét nevetve, majd ujjaitokat összefűzve elindul a játékos bódé felé, te pedig csak vidáman ugrándozva követed.

Hongbin:

Már jó ideje nem fordult elő, hogy Hongbin és te kettesben eltölthettetek pár napot, most viszont úgy döntötök, bezárkóztok a házba és csak egymással foglalkoztok egész hétvégén.

– Melyik filmet nézzük, oppa? – csusszan ki a szádon a megszólítás teljesen véletlenül, mire kissé elkerekedik a szemed.

– Jól hallottam? – kérdezi egy pimasz mosollyal az arcán, pár pillanattal később.

– Mit? – kérdezed ártatlanul, mintha fel sem tűnt volna hogy mit mondtál.

– Mondd ki még egyszer! – mászik föléd, és a földhöz szegez.

– Mit mondjak? – játszod tovább a tudatlant, mire a mosolya még jobban kiszélesedik.

– Amit az előbb – hajol le hozzád, és egy pillanatra az ajkaidhoz érinti a sajátjait. Az egyszer már biztos, hogy imád kínozni.

– Nem tudom mire gondolsz. Rossz az emlékezetem – szinte be sem fejezed a mondatot, Hongbin a csípődre ülve csikizni kezd, míg meg nem adva magad újra oppa-nak nem hívod.

Hyuk:

Bár nem vagy egy féltékeny típus, valljuk be, azért nem a legjobb érzés látni a szerelmedet egyik másik lánnyal, aki ráadásul elég feltűnően nyomul is rá. Éppen egy kisebb házibulin vesztek részt, ahol elég sok a becsiccsentett fiatal, így szinte már vártad mikor próbál valaki rámászni kedvesedre. Tudod, hogy Sanghyuk képes megvédeni magát, mégis képtelen vagy tűrtőztetni magadat amikor meglátod, hogy az a leányzó még közelebb araszól barátodhoz. Megunva a várakozást, odasétálsz hozzájuk, majd közéjük furakodva átöleled Hyuk derekát.

– Minden rendben, oppa? – meresztesz rá hatalmas szemeket, és meg sem próbálod elrejteni a tekintetedből a türelmetlenséget.

– Mostmár hogy itt vagy, minden a legnagyobb rendben – fogja tenyerei közé az arcodat a fiú, mire a mellettetek álló lány, csak fútatva elvonul. – Szóval oppa? – vonja fel az egyik szemöldökét, miközben elégedetten mosolyog.

– Ne szokj hozzá! – csókolsz finoman puha ajkaira.