alexandra19990645 💚💚

Újra itt vagyok fent! :D
Igazából most semmi fontosat nem szeretnék közölni, csak gondoltom tájékoztatlak benneteket hogy mostantól ide írkálok majd xD
Hogy telik a nyaratok?(ha már így lassan vége:( )
Kérni még egy kis idei lehet priviben;)
Ehhez pedig jó olvasást!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Egyszerűen imádod a cuki dolgokat, legyen szó elő vagy akár plüss állatról. Képes vagy az utcán egy öt éves kislánnyá változni ha meglátsz egy aranyos kutyust, vagy esetleg egy kisbabát. Így kötöttél ki jelenlegi munkahelyeden is, ebben a budapesti plüssállat kereskedésben. A suli mellett neked is jól jön az a kevéske pénz, amit részmunkaidőben itt összekaparsz, mellette pedig mindennap körbe vagy véve több ezer édesebbnél édesebb kisállattal. Hát kell ennél több?

Az osztálytársaid szeretnek viccet csinálni a plüss imádatodból, gyakran cikiznek a suliban a munkahelyed és a szobádban is megtalálható kiskedvencek miatt. Az elején még nagyon zavartak az idióta beszólások - egyszer az egyik Sári nevezetű, rózsaszín kismacskád bánta a kitörésedet -, manapság viszont már elengeded a füled mellett, ha valaki pisis kislánynak hív. Legnagyobb szerencsédre ott van neked B/N, aki ezzel a furcsa szokásoddal együtt is ugyanúgy szeret.

A mai napod sem különbözik a többitől, szokásosan már reggel óta a boltban vagy és segítesz a betévedt kisgyerekes szülőknek. Mindig jó érzés látni azt a csillogást a csöppségek szemében, amikor meglátnak egy plüsst, és eldöntik hogy ő lesz az új legjobb barátjuk. Vagy új alvós társuk. Vagy mindkettő.

A nyári szünetnek köszönhetően mostanában nem csak kisgyerekek, hanem mindenféle turista is belátogat az üzletbe, hogy valamilyen szuvenírt vihessen haza. Na meg persze B/N is rengeteg szabadidejét tölti veled, állítása szerint csak hogy ne unatkozz - valójában nem akar egész nyáron otthon punnyadni, sokkal inkább a te társaságodban lustálkodik.

Az ajtó feletti csengő halk csilingeléssel jelzi: új vendég érkezett. Nem kell eröltetni az arcodra autómatikusan kiülő őszinte mosolyt amivel az érkezőket szoktad üdvözölni.

– Jó napot! – köszöntök szinte egyszerre B/N-nel, hogy aztán ugyanolyan egyszerre lepődjetek meg, amikor felfogjátok kik is állnak az ajtóban teljesen tanácstalanul nézelődve.

– Öhm... hello! – próbálkozik az angollal Seonghwa.

– Beszélünk koreaiul – eszmél fel B/N elsőként, te pedig továbbra is csak meglepetten, zakatoló szívvel nézel a két fiúra, leginkább San-en legeltetve a tekintetedet. Legmerészebb álmaidban sem gondoltad volna hogy valaha is látod őket élőben, nemhogy testközelben. – egy kicsit – teszi hozzá barátnőd elpirulva, mire a vele szemben álló fiú csak édesen elmosolyodik.

– Valójában jól beszéljük a nyelvet. – találod meg végre te is a hangodat – Nagy k-pop rajongók vagyunk, ennek köszönhetően tanultuk meg a nyelvet.

– Ez nagy segítség nekünk – mosolyog rád San, majd csillogó szemekkel elindul a sorok között.

– Néha az agyamra megy ezzel a nagy plüss imádatával – Seonghwa B/N mellé sétálva kezd el csevegni a lánnyal – Kész kollekciója van a dormban.

– Nekem mondod? T/N szobája is egy konkrét állatkert – feleli barátnőd mintha ott se lennél, így hát jobbnak látod ha tényleg lelépsz, ezzel kettesben hagyva őket.

– Segíthetek valamit? – kérdezed zavartan, miközben csendben San mögé sétálsz.

– Hallom te is annyira oda vagy ezekért a cukiságokért mint én – néz rád egy édes mosollyal a fiú. Annyira zavarban vagy hogy csak egy bólintásra futja. – Sajnálom hogy Shibert nem hozhattam magammal.

– Ő a kedvenc plüssöd, igaz? – kérdezed, pedig pontosan tudod a választ – Az én kedvencemet Ellának hívják. Az ötödik születésnapomra kaptam anyukámtól, és azóta is minden este vele alszom – hamarabb kicsúszik a szádon minthogy végig gondolhatnád miket beszélsz – Sajnálom. Néha elfelejtem milyen gyerekesnek is tűnhetek mások szemében – hebegsz össze-vissza, mialatt az arcod felveszi egy érett paradicsom színét.

– Szerintem ez aranyos – nevet fel halkan a fiú, mire felengedve te is halványan elmosolyodsz.

– Lenne kedved egyszer megnézni a gyűjteményem? – miután ráeszmélsz mit is mondtál és hogy ez mennyire tűnhetett nyomulásnak, csak még jobban zavarba jössz. – Nem úgy értettem... Vagyis de, mert tényleg megmutatnám, de nem azt akartam ezzel sugallni hogy a szobámba vinnélek... ami persze jó lenne, de nem úgy ahogy te gondolod. Jajj Istenem miért beszélek ennyi zagyvaságot? – már azt sem tudod mit milyen nyelven mondtál, annyira meg vagy illetődve.

– Ennek most a felét nem értettem, de szívesen megnézném a gyűjteményed. Négy napot kaptunk hogy felfedezhessük a várost, szóval egyik nap ha gondolod találkozhatnánk – most San-en a sor hogy zavarba jöjjön.

– Az nagyon jó lenne – feleled teljesen elvarázsolva.

Végig fülig érő szájjal nézed ahogy a fiú gyermeki lelkesedéssel fogdos meg minden második plüssállatot, hogy aztán hármat meg vehessen belőlük. Pár óra elteltével számot cseréltek a fiúkkal, és megbeszélitek hogy holnap hol találkoztok. Amint kilépnek a fiúk az ajtón, B/N és te egyszerre kezdtek el sikítozni az egy-két vásárló legnagyobb riadalmára.

Végül mind a négy napot együtt töltitek, sőt, a második nap még a többi tagnak is be lettetek mutatva. Pontosan tudtad milyen édes is ez a 8 srác, ám miután jobban megismerted őket, be kellett látnod hogy felülmúlták minden elképzelésedet. Bár az összes taggal összehaverkodtál, San és a te kapcsolatod egy teljesen más irányt vett, amitől őszintén megijedtél. Tisztában vagy azzal hogy nem lehet semmi köztetek, mégis fáj a szíved a fiúért. Főleg amikor az elutazásuk napján felhív, hogy találkozni szeretne veled, hogy rendesen elbúcsúzhasson tőled.

Mindenféle smink nélkül indulsz el otthonról, csupán egy kevéske vízálló szempillaspirált kensz magadra - előre látod hogy napokat fogsz végig bőgni. Már attól könnyek szöknek a szemedbe ahogy meglátod San-t az egyik padon ülve, egy elképesztően aranyos plüssel a kezében. Pontosan Shiber hasonmásával.

– Szia! – suttogod ahogy megállsz pontosan a fiú előtt. Érkezésedre felkapja a fejét, a következő pillanatban pedig a padról felpattanva eléd lép.

– T/N! – néz mélyen a szemedbe – Ezt neked hoztam – nyomja a kezedbe a kisállatot, te pedig csak szipogva magadhoz öleled a puhaságot.

– Köszönöm – feleled halkan. Egyikőtök sem tudja mit mondjon most.

– T/N, én csak azt akarom mondani, hogy nagyon élveztem azt a pár napot amit együtt töltöttünk. Közelebb kerültél hozzám ezalatt a rövid idő alatt mint bárki e... – kezd bele a vallomásba, azonban te összetört szívvel inkább félbeszakítod.

– Sajnálom San, de nekem ez nem megy. Pontosan tudom hogy nem lehet köztünk semmi, szóval kérlek ne nehezísd meg. Te egy híresség vagy, ráadásul ma vissza kell menned a világ másik végére. Lásd be te is hogy a mi kapcsolatunknak már azelőtt vége szakadt hogy egyáltalán elkezdődhetett volna. Tényleg nagyon saj... – feleszmélni sincs időd, San egy gyors mozdulattal magához ránt a derekadnál fogva.

– Gyere velem! A fanokkal pedig ne törődj, egy idő után elfogadnák a kapcsolatunkat. Kérlek! – a szemében tükröződő szomorúságtól a torkod is összeszorul. Akármit is mond, te már döntöttél.

– Sajnálom – rázod a fejed, miközben kibontakozva a fiú öleléséből lassan hátrálni kezdesz – Jó utat! – ezt még sikerül kinyögnöd mielőtt végleg elszakadna a cérna. Csak azután engeded ki a heves zokogást, miután a szobádba érkezve be nem dőlsz a plüssöktől roskadozó ágyadba.

•••

Hónapok telnek el, te pedig hivatalosan is megkezdted az utolsó évedet a gimnáziumban. Minden erőddel az érettségire és a felvételire készülsz, nem sok időt hagysz a szomorkodásra, és még a bolti munkádat is feladtad a tanulás miatt.

Titkon persze gyakran gondolsz San-re, és hogy vajon mi lehet vele - minden létező felületen kikövetted a fiúkat, hogy még véletlenül se botolj bele egy képükbe se -, de persze ezt még B/N-nek sem vallanád be. Veled ellentétben, legjobb barátnőd még mindig tartja a kapcsolatot a fiúkkal, és lassan egy éve boldog párkapcsolatban él Seonghwa-val - nekik látszólag jól működik ez a távkapcsolat. A fiú szinte minden hosszabb iskolai szünetben és ünnepekkor is meglátogatja kedvesét, te pedig titokban majd megpukkadsz a sárga irigységtől - rendszerint utána fojton furdal a lelkiismeret amiért nem tudsz őszintén örülni barátnőd boldogságának.

Már az első estétől kezdve Ellát leváltotta Shiber, és a San-től kapott plüssel tudsz csak elaludni. Minden egyes este beszámolsz neki a napodról, mintha csak a fiúval beszélgetnél - ezek a beszámolók általában sírásba torkollanak. Számtalanszor végig gondoltad már hogy jól döntöttél-e akkor amikor visszautasítottad a fiút, és szinte mindig más véleményed volt a történtekről. Egyszer vállon veregetted magad, máskor pedig átkozod hogy így döntöttél.

Akkor éresztél először őszinte örömöt a történtek óta, amikor megérkezett a leveled, miszerint felvettek álmaid egyetemére Szöulba. Sokat gondolkodtál hogy jó döntés e egy teljesen más kontinensre menni továbbtanulni, de a családod és B/N is támogatta az ötletet - mellesleg kedvenc csajszid is ugyanarra az egyetemre nyert felvételt mint te.

Így hát vegyes érzelmekkel telve költözöl be a koleszba, amiben az egész családod a segítségedre van, ráadásul még azt is sikerült elintéznetek hogy B/N-nel kerülhess egy szobába. Bár előre látod hogy Seonghwa állandó vendég lesz nálatok, egyáltalán nem bánod hogy így alakult.

Már korábban eldöntötted, mégis csak egy héttel a költözés után sikerült rávenned magad hogy beszélj San-nel. Nem sok reményt fűztél ahoz hogy megbocsát - vagy egyáltalán meghallgat -, mégis egész életed végéig bánnád ha nem tennéd most meg.

Így hát Seonghwa segítségének köszönhetően most épp a fiúk dormja előtt állva várod hogy a fiú akit még mindig mindennél jobban szeretsz, végre kiérjen. Külön megkérted Seonghwa-t hogy ne árulja el hogy te vársz rá, hátha a meglepetés ereje jobban hat a fiúra.

Amint megpillantod a kissé nyomott hangulatú fiút, a szíved zakatolni kezd a mellkasodban. Nem lep meg, hogy a szíved még mindig ugyanúgy reagál a fiúra, mint egy évvel ezelőtt.

– San! – nem bírod tovább, kilépve az épület árnyékából a fiú elé lépsz, akinek az arcán ezerféle érzelem suhan át.

– T/N – dadogja meglepetten, a következő pillanatban pedig magához ölelve tapad az ajkaidra. Egyáltalán nem ilyen reakcióra szamítottál, így kell idő hogy feleszmélj az első sokkból. Könnyek gördülnek le az arcodon ahogy viszonzod a fiú kétségbeesett csókját. Egy igazi szerelmes csókká változik az előbbi megtört puszi, miután szorosan átöleled a fiú nyakát. – Soha többé nem engedlek el! – csókolja le egyesével a könnycseppjeidet, majd egy újabb hosszú csókban részesít.

– Soha többé nem hagylak el! – suttogod miközben puha tincsei közé túrsz – Nagyon sajnálom amit egy éve tettem! Én annyira hülye és tudatlan voltam. – San csak mosolyogva hallgat, majd arcodra simítva, homlokát a tiednek dönti. – Meg tudsz nekem bocsátani?

– Sosem haragudtam rád igazán. Az egész ugyanannyira az én hibám is mint a tiéd. Nem kellett volna elengednem téged, és már az elején feladni. Küzdenem kellett volna érted. Értünk. – szavaitól újra könnyek szöknek a szemeidbe, azonban ezek már örömkönnyek.

– A lényeg hogy már itt vagyok, és soha többé nem hagylak el téged. Szeretlek Choi San – suttogod kettőtök közé.

– Én is szeretlek T/N – szünteti meg a közétek ékelődött aprócska távolságot.

Talán tényleg rossz ötlet volt akkor visszautasítani ennek a fiúnak a szerelmét, mégis úgy gondolod, hogy minden jó, ha a vége jó és az oda vezető út lehet bármilyen nehéz, a boldogságért megéri várni.

Huuu bocsi a késői részért❤
Mellesleg ez az eddigi leghosszabb irományom: 1746 szó:3