Rebikpop🧡🧡

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Minden olyan tökéletes... is lehetne, ha a legjobb barátod nem egy idol lenne. Persze nagyon örülsz Jiyong sikerének, szó sincs erről, de nem egyszer kívántad már hogy bárcsak egy átlagos ember lenne. Nem elég hogy a debütálása után nagyon ritkán tudtok csak találkozni, nem, még a sok lány is ott van akik elvetemülten rajonganak érte. Magadnak már réges rég bevallottad mit is érzel a fiú iránt, viszont neki még nem volt bátorságod elmondani. Ráadásul ki akarna tönkre tenni egy ilyen régi és erős barátságot? Hát te aztán nem.

Így maradt a hallgatás, és az elfogadás. Beletörődtél már hogy Jiyong hozzád fordul minden egyes szerelmi ügye miatt; tőled kér tanácsot az első randikra, de te ápolgatod a lelkét egy-egy szakítás után is. Sokszor éreztél már úgy hogy elbeszélgetnél egy-két nem kívánatos nőszeméllyel - vagy csak simán megtépnéd őket. A szíved szakadt meg minden egyes alkalomkor amikor összetörve láttad legjobb barátod.

Persze ott volt a másik hátulütő is, hogy a legtöbb ember csak azért barátkozik veled hogy Jiyong közelébe férkőzhessen. Ennek következtében szinte egyáltalán nem voltak őszinte barátaid, csak a fiú maradt neked. Ő viszont szigorúan csak barátként.

Mostanában azonban egyre furcsábban viselkedik veled. Ha egy légtérben vagytok, szinte minden pillanatban hozzád ér, és az öleléseitek is meghosszabbodtak jó pár másodperccel mint ahogy az normális volna. Ráadásul már lassan egy éve barátnője sincs, sorra utasítja vissza a szebbnél szebb lányokat. Bár az tény hogy te ezt egyáltalán nem bánod, sőt, mindig bizsereg a bőrőd ha a fiú hozzád ér. Ennyi év szenvedés után neked is kijár egy kicsit a jóból.

– Eljönnél velem holnap a forgatásra? – lép melléd váratlanul Jiyong. Miközben derekadat átölelve szorít magához, egy puszit nyom az arcodra, amit te csak pironkodva, szapora pulzussal fogadsz.

– Persze! – örülsz meg a lehetőségnek. Eltölteni egy napot a fiúval, és nézni ahogy egy igazi sztár módjára viselkedik? A hülyének is megéri, hát még neked!

Izgatottan érkezel haza, hogy aztán még a hajadat is megmoshasd holnapra. Mindig is nagyon szeretted nézni ahogy GD vagy a bandával, vagy szólóban forgat. Az a sok ember ahogy sürög-forog körülötte! Ilyenkor mindig úgy érzed hogy tényleg egy fontos embernek vagy a legjobb barátja, ami elmondhatatlan érzés - persze jó értelemben.

Másnap boldogan várod, hogy Jiyong befusson érted. Pár perces késéssel meg is érkezik, majd egyből a forgatás helyszínére szállít benneteket.

– Remélem jól fogod érezni magad! – kacsint rád miután kiszálltok az autóból. Magához húzva egy cuppanós puszit nyom az arcodra, mire a szíved heves zakatolásba kezd.

– Fighting! – buzdítod, majd nézed ahogy elsétál, hogy előkészíthessék a forgatásra.

Mosolyogva indulsz el hogy alaposabban felfedezhesd a helyet. Barátod állítása szerint ma csak beltéren forgatnak, ráadásul ez egy kifejezetten kicsi épület, így fél óra alatt simán körbejárod az egészet. Miután sikeresen felmérted a terepet, úgy döntesz megkeresed Jiyong-ot - mostanra már biztosan felöltöztették és kisminkelték. A nagy sietség közepette észre sem veszed hogy egy lány száguldozik feléd. Látszólag ő sem vesz észre téged, így a következő pillanatban szó szerint összefuttok.

– Figyelhetnél jobban! – ripakodik rád egyből, te pedig csak tátott szájjal hallgatod. Ráadásul a kezében tartott üdítő fele a te felsődön landol.

– Már megbocsáss, de te nem figyeltél! – szólsz vissza amivel jól láthatóan megleped a veled szemben álló lányt.

– Tudod te hogy kivel beszélsz? – lép egy lépést közelebb feléd, majd a maradék üdítőjét is rád löttyinti – Foglalkozz inkább a magad dolgával, és takarísd fel a kárt amit okoztál – természetellenes ringó csípővel hagy magadra.

Kell pár pillanat hogy felfoghasd az imént történteket, ám amikor a lány után fordulnál, legnagyobb meglepetésedre az éppen Jiyong-gal nevetgél valamin. Dühösen kezdesz el feléjük trappolni.

– Jiyong! – szólítod meg a fiút amikor a közelükbe érsz, ezzel nem csak barátod, hanem az idegesítő lány figyelmét is magadra vonva. Jiyong tekintete az arcodról hírtelen lejjebb vándorol, te pedig áldod és átkozod magad egyszerre hogy reggel világos színű pólót vettél fel. Furcsán megcsillan a tekintete, amikor az újra találkozik a tiéddel, és látványosan egy nagyot nyel.

– Veled meg mi történt T/N? – lép hozzád közelebb, egyáltalán nem törődve a mellette fortyogó lánnyal.

– Kérdezd meg inkább a barátnődet! – mutatsz a szóban forgó személyre, majd zavartan összefonod mellkasod előtt a karjaidat. Jiyong meglepetten néz rád.

– Ő nem a barátnőm. – feleli összevont szemöldökkel. Válaszát meghallva egy hatalmas kő esik le a szívedről. Beszélgetéseteket a rendező hangja szakítja meg, te pedig idegesen toporogva figyeled ahogy Jiyong a lánnyal együtt elsétál.

Körülbelül egy órával később mindkettőjükről le kerül a póló és egy ágyban kötnek ki. Megsemmisülten figyeled ahogy a lány - még mindig nem tudod a nevét, de őszintén nem is érdekel - tapogatja legjobb barátod meztelen mellkasát, Jiyong pedig látszólag még élvezi is. Akkor törik össze benned teljesen valami, amikor az a ribizli a szemeidbe nézve gonoszan elmosolyodik, és még közelebb bújik a fiúhoz.

Könnyes szemmel szaladsz el minél messzebb tőlük, és még Jiyong sem érdekel ahogy a nevedet kiabálva utánad indul. Beszaladsz a legelső ajtón amit meglátsz, majd miután megvárod hogy elhaljanak a fiú léptei, a földre csúszva keserves zokogásba kezdesz. Percek telnek el míg a sötétben sírsz. Úgy tűnik ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, ami után már nem bírod elviselni hogy Jiyong csak barátként tekint rád. Ostorozod magadat hogy egy pillanatig is elhitted hogy viszonozza az érzéseidet.

Csak akkor tűnik fel hogy nem vagy már egyedül, amikor valaki a villanyt felkapcsolva néz le rád. Jiyong tekintete tele van szomorúsággal ahogy végig néz rajtad. Biztosan nem nyújtasz kellemes látványt a lesírt sminkeddel és az átázott felsőddel. Arcodat megtörölve pattansz fel a földről, ám így pont a fal és a fiú közé szorultál amit valószínűleg ő is észre vett, mert egy lépéssel még jobban odaprésel a falhoz. Próbálsz nem csupasz mellkasára nézni, ám amikor mégis odatéved a tekinteted, eszedbe jut ahogy az előbb egy másik lány ért hozzá, ettől a gondolattól pedig újra sírhatnékod támad.

– Mi a baj T/N? – suttogja, majd két keze közé fogva az arcod törli le a könnyeidet.

– Te vagy a baj! – bukik ki belőled, majd próbálsz kiszabadulni karjai közül, de ezzel csak azt éred el hogy a testével még jobban odaszorít a falhoz.

– Nem értelek – szomorúan cseng a hangja, ahogy mélyen a szemeidbe néz.

– Az a baj, hogy miattad nincs senkim. – kezdesz bele minden mindegy alapon – Miattad nincs egyetlen olyan barátnőm sem, akivel megbeszélhetném hogy mit is érzek irántad már évek óta. Hogy már az első barátnődtől kezdve szenvedek miattad és az érzéseim miatt. Minden a te hibád! Ha nem lennél ilyen átkozott tökéletes a számomra, talán sosem szeretek beléd. Ki az az idióta aki szerelmes a legjobb barátjába? – teszed fel a költői kérdést, ám őszintén meglep amikor Jiyong válaszol.

– Én – mosolyodik el halványan, te pedig tágra nyílt szemmel próbálod felfogni mit is mondott az imént.

– Tessék?

– Én. – ismétli meg, mosolya pedig egyre csak szélesedik – Körülbelül egy éve hogy rájöttem mit is érzek irántad. Sok idő kellett ahoz hogy elfogadjam ezt, és mindvégig azt hittem hogy egyoldalúak az érzelmeim. De mostmár bátran ki tudom mondani. Szeretlek T/N. – veszi finoman birtokba ajkaidat, te pedig kicsattanó boldogsággal viszonzod a csókot.

– Én is szeretlek Jiyong – elmosolyodsz a gondolatra hogy ha innen kimentek, kioszthatod azt a hülye libát. Bár részben neki is köszönheted hogy ez a fiú most téged ölel így magához.

Nem számít, mennyit szenvedtél az elmúlt években, most te vagy a világ legboldogabb embere.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Remélem tetszett^^
Kérni továbbra is lehet:)