black_flower_queen❤❤

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

– Suho! – kiáltasz vidáman az ajtón éppen belépő kedvesednek, majd egy nagy lendülettel a nyakába veted magad.

– Jagiya! – veszi birtokba ajkaidat, hogy egy édes, üdvözlő csókban részesíthessen.

Sok embertől hallottad már hogy milyen nehéz egy idol barátnőjének lenni, és hogy a hírnévvel járó nehézségek mennyi kapcsolatot tettek már tönkre, te mégsem bántad meg egy pillanatra sem hogy igent mondtál Junmyeon-nak több mint egy évvel ezelőtt. A rengeteg szép közös emlék, a titkos randevúk, az összebújós, semmittevős napok, ezeket a dolgokat semmi pénzért nem adnád fel. Bár az tény hogy nem sok időt tölthettek kettesben, de ez csak még értékesebbé és szebbé teszi az együtt töltött órákat. Azért legyünk őszinték, neked is vannak nehezebb napjaid amikor nem csak a képernyőn keresztül akarod látni Suho-t, sokkal inkább biztonságot adó ölelésére van szükséged, ilyenkor mégsem tudsz mást tenni csak várni.

Épp a minap érkezett haza két hetes túrnéjáról, így érthető hogy egy pillanatra sem akarjátok elengedni egymást. Ujjaitokat összekulcsolva ráncigálja beljebb hatalmas bőröndjét, hogy aztán közös szobátokba felhurcolva ledobhassa az ágy mellé.

– Segítek kipakolni! – nyúlnál a bőrönd cipzárja után, de Suho a derekadnál fogva magához ránt.

– Nekem jobb ötletem van. – jelenik meg az arcán egy huncut mosoly, majd addig hátrál veled míg a lábad az ágykerethez nem ér. Szorosan ölelve magához terül el az ágyon, egy pillanatra sem távolodva el tőled. Mosolyogva hajtod fejedet a mellkasára, csukott szemmel élvezve a gyengéd érintést amivel a hajadat cirógatja. Pontosan az ilyen pillanatokért érdemes várni akár heteket is.

– Jól utaztál? – töröd meg a pár perce beállt kellemes csendet.

– Ühüm – hümmögi válaszul barátod, a következő pillanatban pedig már föléd kerekedve néz szemeidbe. Két oldalt a fejed mellett támaszkodva hajol hozzád még közelebb – Csak már nagyon hiányzott a szerelmem – szünteti meg a közétek feszült aprócska távolságot. Kezeidet nyaka köré csavarva préseled magad még közelebb hozzá, amit csak mosolyogva élvez ki. Keze utat talál a felsőd alá - ami mellesleg Suho pólója -, hogy apró köröket rajzolhasson a derekadra. Beleremegsz a puha érintésbe ami egy újabb mosolyt csal az arcára.

– Arra gondoltam – suttogja pár perccel később a nyakadba –, hogy elmehetnénk vacsorázni. – nyom egy apró puszit az érzékeny bőrödre.

– Jó ötlet! – simogatod meg barátod puha haját – Éhen halok – szólalsz meg szinkronban a hasad korgásával. Suho halkan nevetve emelkedik fel rólad, majd magával rángatva felsegít az ágyról.

– Csinos legyél – puszilja meg ajkaidat, és egy kacsintás után kisétál a szobából.

Levakarhatatlan mosollyal az arcodon készülődsz, miközben halkan dúdolászol. A hajadat kiengedve hagyod - mivel tudod hogy Suho imádja ha így van a hajad - és a sminkelést sem viszed túlzásba. A szekrényből egy telitalpú, magassarkú szandált halászol elő, majd kedvenc parfümödet használva késznek is nyílvánítod magad. Mivel fogalmad sincs hova tűnhetett kedvesed, így úgy döntesz hogy a konyhába sétálva vársz rá. Pár perc elteltével megpillantod Suho-t, amint a lépcsőn lefelé sétálva éppen a nyakkedőjével bénázik. Akaratlanul is egy mosoly jelenik meg az arcodon a jelenetet látva.

– Hadd segítsek! – lépsz közelebb hozzá.

– Köszönöm. – mosolyog rád édesen, mire nagyot dobban a szíved. Még mindig ugyanolyan hatással van rád ez a fiú, mint a kapcsolatotok elején. Miután sikeresen megkötötted a nyakkedőjét, alaposan végignéz rajtad. – Gyönyörű vagy! – kap a derekad után, és egy cuppanós puszit nyom az arcodra.

– Köszi. – pirulsz el a bókot hallva – Te is jól nézel ki.

– Mehetünk? – fogja meg a kezedet, majd válaszodat meg sem várva húz maga után.

Az út az étteremig viszonylag csendesen telik, sőt, Suho mintha egy kicsit ideges is lenne. Nem tulajdonítasz neki nagyobb figyelmet, hisz mindegyik randitokon izgul a biztonságod miatt. Amióta nyilvánosságra került a kapcsolatotok, nem sok nyugodt percetek van a szabadban, mert majdnem minden sarkon egy paparazzi vagy egy elvetemült fan vár rátok hogy tönkre tegyék a kapcsolatotokat. Az elején nehezen viselted a bántó kommenteket és beszólásokat, ám Suho mindig ott volt hogy segítsen. Ha már nem bírtad magadban tartani és heves zokogásban törtél ki, ő csak szorosan magához ölelt, elmondta hogy mennyire szeret téged és csitítgatott. Mostanra már megbékéltek a rajongók, és sokkal több támogató hozzászólást kapsz mint bántót. Sőt, már egy saját fanoldalt is készítettek rólad.

Tíz perc kocsikázás után végre megérkeztek az étteremhez, ahol az első randitok is volt. Az emlék hatására egy hatalmas mosoly terül el az arcodon, miközben megszorítod Suho kezét. Látszólag már enyhült kissé az idegessége, de még mindig nem teljesen nyugodt. Udvariasan nyitja ki neked az ismerős üvegajtót, hogy aztán az ámulattól még a szád is tátva maradjon. Nem számítottál arra hogy az egész hely teljesen üres lesz, arra meg végképp nem hogy még fel is lesz díszítve. Az egész helyet gyertyák százai világítják meg, rózsaszirmok pihennek szerte szét a padlón és az asztalokon, az étterem közepén pedig nagyba ki van rakva a neved szintén vörös rózsaszírmokból. A gyönyörűségtől könnyek futják el a szemeidet, amiket pislogva próbálsz visszatartani több-kevesebb sikerrel.

– Remélem tetszik! – suttogja mögüled Suho a füledbe, miközben gyengéden átöleli a derekadat.

– Imádom. – suttogod vissza, és élvezed ahogy a hátad szerelmed mellkasához simul.

– Gyere, együnk! Még a végén kihűl a vacsoránk – nyom egy apró puszit fedetlen válladra, majd kezedet megragadva a legszebben feldíszített asztalhoz vezet. Még a széket is kihúzza neked.

– Az egészet te csináltad? – kérdezed meglepetten, miközben próbálsz minnél kulturáltabban enni ha már egy ilyen szép helyen vagytok.

– Volt egy kis segítségem, de végülis igen – kissé mintha még mindig ideges lenne a hangja, ettől pedig te is aggódni kezdesz.

A vacsora további részében apró kis semmiségekről beszélgettek, még a desszert elfogyasztása után is legalább fél órát ott maradtok.

– T/N – szólít meg Suho két mondatod között, te pedig aggódva, egyben érdeklődve nézel sötét szemeibe – Mondani szeretnék valamit! – a hangja most még idegesebben cseng mint eddig, te pedig a legrosszabbra számítva tördeled az ujjaidat.

– I-igen? – kérdezed mostmár te is idegesen.

– Már régóta tervezem ezt a lépést, de eddig nem volt elég bátorságom hozzá. Több mint egy éve hogy beléptél az életembe, amiért még mindig nem tudok elég hálás lenni neked. El sem tudnám képzelni az életemet nélküled, és őszintén szólva nem is akarom. Ezért úgy döntöttem hogy felteszem neked most ezt a kérdést – könnyeiden keresztül nézed ahogy Suho a székéből felállva lassan melléd sétál, és féltérdre ereszkedve előszed egy kis dobozt a nadrágja zsebéből – T/N, leszel a feleségem? – már meg sem próbálod visszatartani könnyeidet. Felfogva a kérdést, heves bólogatásba kezdesz, majd jobb kezedet kinyújtva, hagyod hogy kedvesed az ujjadra húzza a gyönyörű eljegyzési gyűrűt. Amint végez ezzel, letérdelve a nyakába veted magad, miközben patakokban folynak az örömkönnyeid. Amikor kissé csillapodik a zokogásod, kissé eltolod magadtól és szerelmed szintén könnyes szemeibe nézel.

– Szeretlek Junmyeon – suttogod kettőtök közé, majd hevesen megcsókolod.

Ez életed egyik legszebb napja.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Véleményekre kíváncsi vagyok^^
Kérni továbbra is lehet!

Ps: Realizing_dreams remélem jól utaztál! Jó táborozást❤