lasthongirl 💗💗
(B/N) = barátnőd neve

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Talán nincs is nagyobb áldás a Földön egy legjobb barátnőnél. Aki szavak nélkül is képes megérteni, aki az összes hibáddal együtt elfogad, és szeret téged. A te életedben B/N tölti be ezt a szerepet. Tudja melyik a kedvenc színed, ételed, filmed, hogy mit csinálsz amikor ideges vagy, vagy épp nagyon örülsz valaminek. Egyszóval mindent tud rólad - ahogyan te is róla.

Tisztában van a legnagyobb vágyaddal is, miszerint egyszer ki szeretnél jutni Koreába. Azon túl hogy mindketten hatalmas k-pop fanok vagytok, az ázsiai kultúra és szépségápolás is vonz benneteket.

A legnagyobb álmod pedig éppen most válik valóra. Múlt héten ünnepelted a születésnapodat, barátnőd ajándéka pedig egy repülőjegy volt, egyenesen Koreába. Most épp a szöuli reptéren állva próbálod felfogni hogy tényleg itt vagy, és nem csak álmodsz. B/N sajnos nem tudott veled jönni, de biztosított róla hogy nem fogsz unatkozni. A repjegy mellé egy kis kézikönyvet is kaptál, melyben B/N "utasításai" szerepelnek.

"- Ha már én nem tudok veled menni, valamilyen formában mégis ott leszek! - kacsintott rád barátnőd, miközben átnyújtotta ajándékod."

***

Bőröndödre várva állsz a reptéren, miközben a kiskönyvet tanyulmányozod. B/N a lelkedre kötötte hogy csak miután megérkeztél azután olvashatod el az első pontot. Izgatottan nyitod ki a kicsi, bordó borítású könyvecskét, majd figyelmesen elolvasod az első pontot. A szemeid tányér nagyságúakra nyílnak miközben próbálod felfogni és értelmezni az első utasítást.

Remélem jól utaztál kedves barátnőm!
Először is - miután hozzád kerültek a bőröndjeid - menj ki a parkolóba, ott keress egy táblát rajta a neveddel, valaki már várni fog rád! Csak azután olvasd el a következő pontot, miután kipakoltál a szállóban! Hajrá csajszi;)

Hitetlenkedve lépsz ki a parkolóba mélyet lélegezve a szöuli levegőből. Izgalommal telve kezded el pásztázni a tömeget, majd pár másodperc keresgélés után meg is akad a tekinteted egy táblán, rajta a neveddel. Zakatoló szívvel a mellkasodban sietsz a hatalmas alak felé, aki időközben szintén észrevett téged. Bár napszemüveg takarja a szemét, biztosra veszed hogy téged figyel. Amint mellé érsz se szó se beszéd kikapja kezedből bőröndöd fogantyúját, majd gyakorlott mozdulattal a csomagtartóba teszi azt. Felvont szemöldökkel figyeled ahogy kinyitja neked az ajtót, és óvatosan betuszkol rajta. Az autóban egy másik szemüveges alak ül a volán mögött, aki csak egy apró biccentéssel köszön. Ha nem most rabolnak el és gyilkolnak meg, talán soha gondolod, majd jót kuncogsz magadban. B/N aztán nagyon kreatív!

Az út alatt nem foglalkozol utastársaiddal, sokkal inkább az ablakon keresztül csodálod a nagyvárost. Tátott szájjal lesed a rengeteg embert, a hatalmas épületeket miközben magadban imádkozol hogy ezeket közelebbről is megnézhesd a közeljövőben. Pontosan egy hónap múlva kell csak hazautaznod, szóval az miatt nem aggódsz hogy esetleg nem lesz időd mindent megnézni.

Körülbelül fél óra kocsikázás után egy kissé nyugisabb kerületbe értek ahol csak egy-két ember lézeng az utcán, és a házak sem érnek az egekig. Legnagyobb megkönnyebbülésedre egy egészen visszafogott szállóba leszel elszállásolva, nem pedig egy felhőkarcolóban valahol a városközpontban. Lassan beljebb sétálsz, miközben a két fura alak téged követve hozza a csomagjaidat.

– Jó napot! – köszönsz illedelmesen, majd gyorsan észbe kapva meg is hajolsz. Ehhez még hozzá kell szoknod.

– T/N? – hallod meg a teljes nevedet a pult mögött álló nő szájából. Először meglepődsz, aztán pedig halkan kuncogsz a kiejtést hallva, de egy aprót bólintasz – Érezze jól magát nálunk! Mindenféle tudnivalót megtalál a szobájában lévő tájékoztatón. – kell pár másodperc hogy megértsd mit közöltek veled az imént, ám a következő pillanatban már egy kulcs pihen a kezedben. Egy újabb apró meghajlás után követed a két gorillát, akik feltehetőleg a szobádba vezetnek. Vagy berántanak a bokorba és eladják a szerveimet gondolatod csak egy hatalmas mosolyt csal az arcodra.

Az első emeletre felsétálva, a 105-ös ajtó előtt álltok meg. A két fickó fapofával várja hogy a kezedben lévő kulccsal végre kinyisd az ajtót. Kimondatlan kérésüket teljesítve - és persze a saját kíváncsiságodnak eleget téve - óvatosan kinyitod az ajtót. A zsanérok kissé nyikorognak, de ezzel mit sem törődve lépkedsz még beljebb az egészen nagy szobába. Az ajtótól jobbra egy másik ajtó látható - valószínűleg ez lesz a fürdőszoba -, balra pedig egy otthonos kis konyha található, tele mindenféle edénnyel és bútorral. Elötted egy kisebb folyosó után egy boltív választja el a hálószobát az előszobától. A két fickó éppen abból a szobából sétál ki, a következő pillanatban pedig már csukódik is be utánuk a bejárati ajtó. Feleszmélni sincs időd, egyszer csak a nevedet hallod meg a szobából kiszűrődni.

– T/N! – túlságosan is ismerős az idegen hangja, így zakatoló szívvel lépkedsz közelebb – Azt hittem már sosem érsz ide. – kitáguló szemekkel figyeled az előtted álló fiút, aki nem más mint életed legnagyobb szerelme, Onew.

– T... te – képtelen vagy koreaiul megszólalni, az összes tudásod egyszerűen csak sutty, kirepült a fejedből.

– Jajj, ne haragudj! Be sem mutatkoztam! – lép még egy lépést közelebb hozzád Onew, majd egy meghajlás kíséretében bemutatkozik – Lee JinKi vagyok, ismertebb nevemen Onew a SHINee nevű bandából.

– Tu...tudom ki vagy. Istenem! – gondolataidat összeszedve próbálsz kinyögni egy értelmes koreai mondatot – Én T/N vagyok – hajolsz meg te is.

– Tudom ki vagy – mondja el ugyanazt a mondatot amit te az előbb, immáron koreaiul.

– Mit keresel itt? – teszed fel az első kérdést amit meg tudsz fogalmazni. Eszedbe jutott hogy valószínűleg össze fogsz futni idolokkal az utcán vagy akárhol, de azt álmodban sem gondoltad hogy pont Onew-val találkozol ráadásul a saját szállódban.

– Nos, B/N egyik nap felhívta a menedzser hyungot, mert valamelyik ismerőse ismeri, mindegy ez hosszú történet. Szóval B/N rábeszélte a menedzser hyungot hogy eltölthess velem egy napot, vagy kettőt vagy amennyit szeretnél. – felelte mosolyogva, te pedig a kezdeti sokk után feloldódva próbálod magad visszafogni, és nem Onew nyakába ugrani.

– Úristen, nem hiszem el! – motyogod majd halkan felnevetsz. Most ha lehet, csak még jobban imádod B/N-t – Ez elképesztő! Úristen biztosan csak álmodom! – a fiú értetlen arcát látva rájössz, valószínűleg annyira izgatott vagy, hogy az anyanyelveden szólaltál meg amit biztosan nem ért. – Megölelhetlek? – kérdezed mostmár koreaiul, azonban mikor rájössz hogy mit is mondtál elpirulsz.

Onew nevetve lép hozzád közelebb, majd magához rántva szorosan megölel.

***

Telnek-múlnak a hetek, te pedig szinte mindennapodat Onew-val töltöd. Várost néztek, vagy épp a szállóban nevetve együtt esztek. Az elején még nehezen ment a koreai nyelv, azonban a fiú is rengeteget segített neked hogy elsajátíthasd, cserébe te is tanítottál neki egy-két szót magyarul. Egyetlen unalmas perced sem volt mellette, folyamatosan bohóckodott, vagy ha épp rád tört a borzasztó honvágy egyszerűen csak a karjába zárt. B/N-nel minden másnap videóchateltetek, meséltél az élményeidről és nem győztél hálálkodni neki, meg persze rengetegszer szóba került Onew is. Egyre biztosabb lettél abban hogy mit is érzel a fiú iránt, és biztos voltál benne hogy ez már nem csak rajongás egy sztár iránt, hanem sokkal több és sokkal mélyebb annál.

Azonban egyszer minden jó véget ér, így hát elérkezett a hazautazásod napja. Ismét feltűnt a két fickó, akik kivitték a csomagjaidat, és Onew-val együtt a reptérre szállítottak.

– Tényleg nem muszáj kikísérned – mondtad korábban a fiúnak, de ő ragaszkodott hozzá.

– Rendesen el akarok búcsúzni tőled – felelte, te pedig csak összeszoruló szívvel bújtál még közelebb hozzá.

Most is egymást szorongatva búcsúzkodtok a forgalmas reptéren állva. Pár perc múlva kell becsekkolnod, de te képtelen vagy elengedni Onew-t.

– Nem akarok elmenni! – suttogod a fiú mellkasába, és némán elengedsz pár könnycseppet.

– Megígérem hogy tartani fogjuk a kapcsolatot – tol el magától óvatosan, majd két keze közé fogva arcodat, letörli a könnyeidet – Naa T/N, ne sírj! Nem olyan vészes a helyzet! – simogatja meg nyugtatólag az arcodat.

– Annyira fogsz hiányozni JinKi! – feleled, mire újabb cseppek hullanak a fiú kezére.

– Te is nekem T/N. Te is nekem – suttogja homlokát a tiédnek döntve. Megborzongsz az érintésétől amit ő is észrevesz, de csak halványan elmosolyodik.

Meghitt pillanatotokat a bemondó hangos recsegése zúzza szét. Már épp hátat fordítanál Onew-nak amikor elkapja a csuklódat, majd egy hírtelen mozdulattal magához rántva az ajkaidra tapad. Meglepettségedben mozdulni sem tudsz, ám hamar kapcsolva, a boldogságtól repdeső szívvel viszonzod a puha érintést. Lassan, ismerkedve csókol rengeteg visszafojtott vágyat is bele sűrítve. Karjaidat nyaka köré csavarva préseled magadat még közelebb hozzá, ő pedig derekadat ölelve szorít magához.

Fogalmad sincs mennyi ideig állhattok így, egymást csókolva, azonban a bemondó mostmár nyomatékosan figyelmeztet mindenkit.

– Ígérd meg, hogy vissza jössz hozzám! – suttogja az ajkaidra mielőtt eltávolodnál tőle.

– Megígérem. – suttogod, majd egy apró puszit nyomsz Onew ajkaira.

Ebben az egy szóban több ígéret lapul, mint te azt valaha is hinnéd.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Kisebb kihagyás után újra itt!
Kérni továbbra is lehet. ^^