lasthongirl 🖤🖤

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Ha egy szóban össze kéne foglalni az életed, te mindenképp a szürke szót mondanád. Félreértés ne essék te nagyon is elvagy a monoton hétköznapokban, de azért néha csempésznél egy kis izgalmat az életedbe. Két éve egyedül élsz egy kis lakásban Szöulban, de neked még ez is megfelel.

A mai nap sem különbözik a többitől; reggeli rutinodat elvégezve már úton is vagy a munkahelyed felé. Kedvtelenül sétálsz a kihalt utcában, amikor megpillantod a sötét alakot az egyik ház árnyékában. Már két hete minden reggel látod ezt az embert, de még mindig képes vagy megijedni tőle. Megszaporázott léptekkel sietsz tovább, majd amikor már azt hiszed ma is sikerült magad mögött hagyni, két erős kart érzel meg a derekad köré fonódni. Próbálsz küzdeni, azonban te is tisztában vagy azzal hogy reménytelen a helyzeted. Kiabálni sem akarsz, hisz tudod hogy akkor csak magadra haragítanád támadódat -és akkor kitudja mit tenne veled-, így megadva magad ernyedsz el karjai között.

– Eljött a nap. – hallod meg közvetlen a füled mellől a fiú hangját, majd az arcod elé tartott kendőtől elkábulva hagyod, hogy magába szippantson a sötétség.

***

Elképesztő fejfájásra ébredsz, a kezeid hátad mögött összekötve lógnak, a szádon egy hatalmas tapasz éktelenkedik. Minden tagod sajog, fogalmad sincs mióta fekszel eszméletlenül ezen az isten háta mögötti helyen. Percek, talán órák telnek el miközben sikertelenül próbálod kiszabadítani a karjaidat. Egyszercsak egy alak válik ki az árnyékból, kezében egy kék rózsát tartva lassan elindul feléd, miközben a te szíved majd' kiugrik a helyéről. Amikor eléd ér, lassan legugolva foglal helyet veled szemben, ezzel szemeitek egy magasságba kerülnek. A kapucni még mindig a fején van, így nem láthatod az arcát, azonban gondolataiddal ellentétben már biztos vagy benne hogy a fiú nem lehet több 25 évesnél.

A virágot a lábad mellé helyezve, lassan elsimít egy tincset a szemed elől, te viszont elrántva a fejedet nem hagyod magad. Viselkedéseddel egy halk nevetést csalsz ki belőle.

– Inkább hálás lehetnél, amiért izgalmassá teszem az életedet. – suttogja közel hajolva az arcodhoz, mire meleg lehellete megcsiklandozta az arcodat. Egy határozott mozdulattal letépi a szád előtt lévő cellukszot, mire te halkan felszisszentesz.

– Mit akar tőlem? – kérdezed elhaló hangon, nem foglalkozva a szád körüli égető érzéssel. – Miért van még mindig rajta a kapucni? Szégyelli az arcát? – tisztában vagy azzal hogy nem ajánlatos szemtelenkedni vele, mégsem tudsz megállást parancsolni a szádnak.

Válasz képpen lassan leveszi a kapucnit a fejéről, mire az eléd táruló látványtól eláll a szavad. Nem tévedtél, ez a fiú tényleg a te korosztályodba tartozik, azonban arra egyáltalán nem számítottál hogy ilyen helyes lesz. Szőke haja a szemébe lóg, az alóla fürkésző sötét szempár kíváncsian keresi a tekintetedet. Reakciódat látva telt ajkai egy érzéki mosolyora húzódnak.

– Valakinek úgyis fel fog tűnni hogy eltűntem. – töröd meg a kettőtök közé beállt kínos csöndet. Tudod hogy ez hazugság, de valamivel mégiscsak meg kell védened magadat.

– Tegnap felmondtam a nevedben – közli mintegy mellékesen, majd a hátad mögé nyúlva kioldja a kötelet. Próbálsz nem foglalkozni a bizsergető érzéssel, amit az érintése okoz, miközben megszabadítja kezeidet a kötéltől, ujjai éppenhogy súrolják a fenekedet. Nem elég hogy olyan közel van hozzád hogy szinte összeér az orrotok, még kellemes illata is az orrodba kúszik. Csuklódat megragadva talpra állít, majd közel vonva magához, mélyen a szemedbe néz.

– Mit akar tőlem? – kérdezed újra a meg nem válaszolt kérdésed.

– Közelebbről még gyönyörűbb vagy mint hittem. – simít gyengéden az arcodra mire megborzongsz, de nem adod át magad az érintésnek.

– Mit akar tőlem? – kérdezed tagoltan, egyre ingerültebben. Dühös vagy rá, és dühös vagy magadra is amiért nem tudsz parancsolni a testednek.

– Hogy belém szeress. – suttogja még közelebb hajolva, mire már nem bírod tovább és kezedet lendítve, lekeversz neki egy pofont. Helyesség ide vagy oda, azért neked is van még becsületed.

– Nem elég hogy elrabol, kirúgat a munkahelyemről, de még azt is elvárja hogy magába szeressek! – üvöltöd az arcába, és próbálsz kiszabadulni erős karjai közül – Engedjen el!

– Hidd el T/N, ezzel csak szívességet teszek neked. – feleli, és enged a szorításán.

– Maga teljesen megőrült! – szólalsz meg teljesen elképedve, majd valamerre elindulva faképnél hagyod a fiút.

Eddig még nem volt időd tüzetesebben körülnézni, így elhatározod hogy felméred hova is ejtettek foglyul. Cél nélkül bolyongsz a hatalmas házban, miközben magadban mérlegelve végül arra jutsz: mindenképp ki kell innen szöknöd.

Hetek telnek el mialatt szüntelen a szökési terveiden dolgozol -nincs valami izgalmas életed, de azért te is láttál már pár filmet. Taemint -mint időközben kiderítetted a nevét- próbáltad nagy ívben elkerülni, azonban néha kikerülhetetlen volt a találkozás. Olyankor mindig szorosan tapadt hozzád, és egyre több dolgot tudtál meg róla. Beszélt neked magáról, a múltjáról, néha viszont egy szó nélkül lelépett, ezzel egyedül hagyva téged a házban. Ilyenkor alaposabban szemügyre tudtad venni az épület biztonsági rendszerét, és már félig meddig még is volt a szökési terved.

Most is épp egy általad rajzolt alaprajz fölött görnyedve bővítgetted a művedet. Tagadhatatlanul élvezed ezt a helyzetet. Valahol nagyon mélyen a szívedben hálás is vagy ezért Taemin-nek, de képtelen vagy bevallani magadnak hogy a fiú igazat beszélt az elrablásod napján.

– Min ügyködsz ennyire? – hallod meg az ismerős hangját közvetlen a jobb füled mellől. A szíved a torkodba ugrik, majd amilyen gyorsan csak lehet, összehajtogatod a papírt, bár tudod hogy már elkéstél. Hírtelen felpattanva a székről szembe fordulsz a fiúval, aki idő közben egy lépéssel hátrébb ment és mellkasa előtt összefont karokkal néz rád. Legnagyobb megrökönyödésedre egyáltalán nem tűnik bosszúsnak, sőt még a szája is egy elégedett mosolyra görbül amikor meglátja a felsődet. Ugyanis Taemin gondoskodott a ruháidról és elhozta a legtöbbet a lakásodból, te viszont szívesebben hordod az ő felsőit amik mind leérnek a combod közepéig.

– Ez...ez nem az aminek látszik – próbálsz mentegetőzni, és erősen markolod az asztal szélét. Taemin egy lépéssel átszeli a köztetek lévő távolságot, majd két kezét a két oldaladon megtámasztva hajol hozzád közelebb. Bár már rengetegszer hajolt hozzád ilyen közel, a tested még mindig ugyanúgy reagál a jelenlétére. A szíved hevesen ver, a gyomrod összeugrik és szaporán veszed a levegőt.

– Arra gondoltam, – kezdte Taemin és össze érintette az orrotokat. – hogy adnék neked egy kis szabadságot. – erőtlenül hunyod le a szemeidet – Egy hetet kapsz, hogy átgondold kettőnk kapcsolatát. – feleli, majd egy apró puszit nyom a szád sarkára. Lassan eltávolodik tőled, és egy kulcsot rak melléd az asztalra.

Reszketegen kifújod a bent tartott levegődet, és lángoló arcodra nyomod hűvös tenyereidet. El sem tudod hinni hogy mi történik veled éppen.

***

A napok csiga lassúsággal telnek, miközben megállás nélkül Taemin-en gondolkodsz. Pontosabban próbálsz nem rá gondolni és örülni hogy végre újra itthon vagy, azonban minduntalan visszakanyarodnak a gondolataid azokra a sötét szemekre, és a puha, szőke hajra amelybe olyan szívesen beltúrnál.

Kénytelen vagy bevallani magadnak hogy Taemin tényleg gyökeresen megváltoztatta az életedet. Már nem tesznek boldoggá azok a dolgok amik régebben, és a legkevésbé sem akarsz újra olyan unalmasan élni. Taemin mellett jól érezted magad, és bár szégyenled bevallani, de olyan jó volt amikor közel volt hozzád. Tényleg megkedvelted a fiút.

Öt nap telt el a szabadulásod óta, amikor délután váratlanul kopognak az ajtódon. Óvatosan kinyitod az ajtót, és amikor megpillantod a fiút, a szíved majd' kiugrik a helyéről. A következő pillanatban már bent is áll a lakásodban, majd az ajtót becsapva neki dönt és az ajkaidra tapad. Először meglepődsz, de utána késségesen viszonzod a fiú csókját, és puha hajában túrva húzod magadhoz még közelebb. Érzed ahogy belemosolyog a csókba.

– Nem tudtam tovább várni – suttogja homlokát a tiednek döntve, miközben te gyengéden simogatod a tarkóján lévő haját. – Amikor elengedtelek azt hittem hogy egyből a rendőrségre mész hogy feljelents, de kellemeset csalódtam. Sajnálom hogy így közeledtem feléd, de már nagyon régóta figyeltelek és... – kezdi a mentegetőzést, de te egy újabb csókkal belé folytod a szót.

– Azt be kell vallani, hogy elég sajátos csajozós módszered van, de úgy néz ki bevállt. Segítettél nekem, és kirángattál az unalmas hétköznapokból. Nem tudok elég hálás lenni neked. – nézel mélyen a szemeibe és óvatosan rá mosolyogsz.

– Meghálálhatnád azzal, hogy vissza jössz a házamba. Hidd el, velem biztosan izgalmas életed lesz. – feleli halkan, és egy újabb csókban részesít. Mostmár biztos vagy benne hogy jól döntöttél, hogy a szürke élet helyett ezt a rosszfiút és az ő őszinte szerelmét választottad.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Remélem tetszett! ^^
Véleményekre kíváncsi vagyok, kérni pedig még továbbra is lehet! 🖤