DottieX ❤

Na hát hello újra! :D

Ki, hogy viseli a bezártságot? Én kezdek megőrülni xD Bár a tanároknak az lett az új hobbijuk, hogy (még jobban) lecsökkentik a szabadidőmet, én dacolok az akaratukkal és megírtam ezt az imaginet :P Különleges tény, hogy ehhez a részhez a fenti képet kaptam alapnak ;P

Remélem kedves barátném, hogy tetszeni fog xP

Ui: Ne keressetek összefüggést a sztori első és második felében... mert nincs xD

Véleményekre kíváncsi vagyok! <3

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Nagyjából 3 év telt el azóta, hogy megismerkedtél Soonyounggal, vagy ahogy a többség ismeri Hoshival. Amikor a bandájával az iskoládba látogattak, már viszonylag népszerűek voltak, te azonban még nem hallottál róluk azelőtt, bár nem is igazán ástad bele magad a kpop műfajába. Nem olyan rég költöztetek az országba a szüleiddel, és hát nem az volt az első feladatod hogy utána nézz az ország pop kultúrájának - így is elég gondot okozott a beilleszkedés.

Így hát nem kis meglepetést okozott, amikor 13 fiú állított be a sulitokba, akik szinte alig fértek el az aulába felállított kis színpadra. Az előadás természetesen elképesztő volt, a fiúk brutál tehetségesek, te pedig már az első pillanatban kiszúrtad magadnak az egyik szöszi táncost. Annyi szenvedéllyel és átéléssel táncolt, hogy szinte neked is megjött a kedved hozzá, pedig köztudottan kétballábas vagy. Viszont amikor a közönséggel beszéltek, olyan édesen csacsogott, hogy már az első mosolyával a szívedbe lopta magát. Mi tagadás, idolként ez a dolga. Éppen ezért sem fűztél hozzá nagy reményeket, mégis hetekig csak az ő mosolyára, és a közben alig látszódó szemeire tudtál gondolni. Ami persze kedves barátnődnek is feltűnt.

– Te első látásra beleszerettél?! – kérdezte a kelleténél egy fokkal hangosabban, miután megosztottad vele az észrevételeid.

– Persze, tudják csak meg a déli sarkon a pingvinek is! – maszíroztad meg az orrnyergedet, és fájó tekintettel néztél az örömtől majd kicsattanó lányra, aki szinte ugrált izgatottságában. – Még ha igaz is lenne... Te mégis minek örülsz ennyire?

– Úgy hallottam, hogy jövőhéten újra jönnek, csak most nem adnak koncertet, hanem beszélgetni lehet velük. – egy pillanat alatt kapcsolt át a szíved heves zakatolásra, azonban sokkal inkább megijedtél mint örültél a hírt hallva.

– Ez nem lehet igaz! – kaptál a fejedhez elképedve. Pedig abban reménykedtél hogy soha többé nem kell látnod azt az édes arcot.

– De bizony! És mivel én egy jó barátnő vagyok, ezért segíteni fogok nektek – vetett rád egy elégedett mosolyt Seohee, mire csak idegesen szusszantottál egyet.

– Nehogy el merd mondani valakinek! – emelted fel fenyegetően a mutatóujjadat – Sőt, inkább te is felejtsd el az egészet!

– Jajj, ugyanmár T/N! Jó móka lesz. – karolta át a válladat, és magával húzott a terembe.

Viszonylag felkészülten néztél elébe a napnak, amikoris egy hónap elteltével újra láthattad Hoshit, azonban arra még csak gondolni sem mertél, ami délután történt. Egész végig próbáltad kerülni a fiúkat, miközben azon aggódtál, hogy vajon Seohee mire készülhet, ez pedig elég sok energiádat felemésztette. Már amikor azt hitted megúsztad az egészet, egy váratlan hívás miatt a tesi szertárhoz siettél. Eszedbe sem jutott hogy esetleg csőbe húzhatnak, annyira elfáradtál a nap végére.

– T/N? – hallottál meg egy bizonytalan, ám felettébb aranyos hangot a hátad mögül, mire hírtelen megfordúltál. – Mingyu mondta hogy egy T/N nevű lány beszélni szeretne velem.

– Jézus Isten! – szaladt ki a szádon meggondolatlanul.

– Sokan mondták már... de nem, csak Hoshi vagyok – húzódtak egy pimasz mosolyra ajkai.

– Bocsi, ez csak úgy kicsúszott a számon – kezdtél bele szapora pulzussal, és érezted hogy az egész arcod lángba borult – Ez aztán a szerencsés bemutatkozás – motyogtad az orrod alatt, de sajnos a fiú is meghallotta.

– Semmi gond – nevette el magát – Szerintem aranyos volt. És őszinte – kacsintott rád. Ezután pár másodpercre beállt közétek a csend, amit az ajtó csapódása, és a zár kattanása tört meg.

– Mi a fene? – léptél az ajtóhoz, és kétségbeesetten kezdted el ráncigálni a kilincset – Ezt nem hiszem el!

– Baj van? – lépett mögéd Hoshi, és a vállad felett megleste mit csinálsz. A közelségétől hírtelen a torkodba ugrott a szíved, és a lehető leghamarabb el akartál távolodni tőle.

– Seohee, a barátnőm, néha kissé túlbuzgó... és azt hiszem hogy most bezárt minket ide – kezdtél bele, miután pár lépéssel kioldalaztál az ajtó és a fiú közül. – Mindenáron azt akarta hogy beszéljek veled. – csak miután kimondtad esett le, hogy ezt valószínűleg nem kellett volna elárulnod. Végülis, ennél jobban már nem tudsz beégni.

– Hogy hogy? Nem te akartál beszélni velem? – fordult feléd, kíváncsi tekintetétől pedig csak még jobban elpirultál. Válasz helyett inkább csak elfordítottad a fejedet, és leültél az egyik zsámolyra.

– Remélem azért egyszer ki akarnak engedni minket – szólaltál meg pár perc néma csend után.

– Hát azt én is – sóhajtott a fiú – Próbáltad már felhívni? – kérdezte, mire te halkan szidni kezdted magadat. Ez hogy nem jutott még eszedbe? – Szóval nem – fojtotta vissza a mosolyát.

– Ez a te hibád! – fogtad rá egyből – Miattad képtelen vagyok gondolkodni – emelted a füledhez a telefont.

– Szóval ilyen hatással vagyok rád – túrt játékosan a hajába, és közelebb sétált hozzád. – Ezt jó tudni.

– Pontosan tudod, milyen hatással vagy a legtöbb korombeli lányra, és ez alól én sem vagyok kivétel, bármennyire is szeretném – sóhajtottad, majd elvetted a telefont a füledtől. Seohee természetesen nem vette fel, helyette csak egy üzenetet küldött, miszerint 1 óra múlva kinyitja az ajtót, addig is vesd be magad - állt az üzenetben. Miután ezt Hoshinak is elmondtad - természetesen az utolsó pár szót kihagyva -, ő csak mosolyogva leült melléd.

– Akkor mit szólnál, ha ezt az időt beszélgetéssel ütnénk el? – kérdezte, mire te az együtt töltött időtökben először végre kissé felengedve elmosolyodtál.

Az elkövetkező órában mindenféléről beszélgettetek - Hoshinak még megnevettetnie is sikerült párszor -, majd pár perces késéssel Seohee is megérkezett, hogy kiengedjen titeket. A fiúval már bent számot cseréltetek - ami meglepő módon az ő ötlete volt -, így miután kiszabadultatok, megvártad míg elsétált, és csak azután osztottad ki legjobb barátnődet.

Néhány héttel, és jó pár randival később pedig hivatalosan is egy pár lettetek Soonyounggal, ráadásul egy éve össze is költöztetek. Persze akadnak nehézségek a kapcsolatotokban, de már jóval az első randitok előtt tudtad, hogy nehéz az ember lányának ha egy idol a párja. Jó pár dologról le kellett mondanod a kapcsolatotokat illetően - normális randik, együtt töltött hétvégék a szerelmünkkel stb. -, azonban sok újat is kipróbálhattál Soonyoungnak köszönhetően. A legtöbb koncertjüket a backstageben töltöd, onnan csodálod őket és az előadásukat, de az MV forgatások sem idegenek már számodra. Hoshi mindenhova szeret magával vinni, ahová csak megteheti, főleg amióta a nagyvilág előtt is felvállaljátok a kapcsolatotokat. Bár a Caratokat tartják az egyik legnyugisabb fandomnak, te sem úszhattad meg a bántó kommentek tömkelegét. Viszonylag jól viselted a helyzetet, azonban ez Hoshi aggodalmát nem csillapította. Meg hát amúgyis szeret a közelében tudni téged.

– Mehetünk Édesem? – lép mögéd barátod, majd a derekadat átkarolva egy puszit nyom a válladra.

– Ühüm – hümmögöd, és az utolsó falat reggelidet is a szádba tömöd.

Ma egy fotózásra vagytok hivatalosak - pontosabban csak Hoshi, de nem is volt kérdés hogy te is vele mész -, ami talán az egyik kedvenced az összes közül. Elképesztő hogy ilyenkor hány féle arcukat mutatják meg a fiúk.

Hamar megérkeztek a helyszínre, ahol már nagyban készülnek elő sminkesek és a stylistok. Miután kiszálltok a kocsiból, egyszercsak Seungkwan jelenik meg a bejáratnál.

– Sziasztok! – köszön, miközben közelebb sétál hozzátok.

– Seungkwan! – ugrasz a fiú nyakába, és szorosan megölelgeted. Az idő során ő lett az egyik legközelebbi barátod a bandából. Bár Hoshi pontosan tudja hogy te csupán bátyádként tekintesz az angyal hangú fiúra, néha szereti húzni az agyad egy kis féltékenykedéssel.

– Nézzenek oda! – húz magához szelíd erőszakkal barátod, miután szerinte elég ideig ölelted Seungkwant – A végén még jobban örül neked mint nekem – böki oldalba barátját, majd nevetve indultok el az épület felé.

– Nem úgy volt hogy csak Soonnak van ma fotózása? – intézed a kérdésedet Seungkwannak. Nem mintha zavarna hogy itt van, sőt, már viszonylag régen láttad.

– De – válaszolja – Csak már régen láttalak, és gondoltam szórakoztatlak amíg a pasid modellkedik – öleli át nevetve a válladat.

– Te tudod milyen koncepciója lesz a képeknek? – kérdezed, miközben a fotós fickó mellé sétáltok.

– Majd meglátod – feleli sejtelmes hangon, te pedig már ostromolnád az újabb kérdéseiddel, amikor Hoshi jelenik meg melletted.

– Helló drágám – mosolyodik el kedvesed, neked pedig még a lélegzeted is elakad egy pillanatra. Fekete bőrnadrágot és egy fekete inget visel, aminek jó pár felső gombja nincs begombolva, így szinte az egész mellkasa kilátszódik.

– Nem öltöztél fel rendesen – teszed csípőre a kezeidet, mire a veled szemben álló fiú csak nevetve odasétál ahová a fotós irányítja – Asszem értem miért titkolta ezt el előlem – fordulsz még mindig csípőre tett kezekkel Seungkwan felé – Húzni akarja az agyamat, igaz?

– Én nem tudok semmit – teszi fel védekezően a kezeit, azonban a szája sarkában megbújó mosoly elárulja.

Soonyoung mágnesként vonzza a tekintetedet, hiába határozod el hogy nem fogsz rá figyelni. Az első pár kép még hagyján, azonban amikor egy pohár vizet nyomnak a kezébe, hogy azzal pózoljon, valami elpattan benned. Nagyot nyelsz miközben azt figyeled, ahogy a víz lassan lefolyik szerelmed nyakán - mert természetesen abban nincs semmi szexi ha normálisan iszik, le kell hogy öntse magát. Már éppen egy sminkes lány sietne hozzá hogy letörölgesse a vizet róla, amikor hozzá lépve kikapod a túlságosan is lelkes lány kezéből a rongyot, és te magad lépsz oda Soonyounghoz.

– Jól szórakozol? – kérdezed tőle összehúzott szemekkel, és letörlöd a mostmár a mellkasán is végigfolyó innivalót.

– Igen, nagyon is – öleli körbe a derekadat, és egy gyors csókot nyom az ajkaidra.

– Csak hogy tudd, én nem – húzódsz el tőle mosolyogva, majd a mellkasát megpaskolva elküldöd egy újabb ruha cserére.

Pár perccel később vissza is tér egy krém színű szövetnadrágban, és egy arany színű ingben, amin konkrétan három gomb van begombolva. Ha ez még nem lenne elég, a következő pillanatban megkérik hogy feküdjön le a földre, te pedig élesen beszívva a levegőt figyeled, ahogy az egyik stylist igazgatni kezdi az ingét.

– Oda feküdnél mellé mi? – hallod meg magad mellől Seungkwan hangját, mire felé pillantasz.

– Csak hogy tovább gomboljam az ingét. – válaszolod, mire csak egy hitetlen pillantás a válasz – Mondjuk azt nem tudom, hogy befelé vagy kifelé – fordítod vissza a fejedet kedvesed felé, miközben egy huncut mosoly szökik az arcodra.

– Oké, ne fojtasd! – neveti el magát a melletted álló – Kímélj meg a részletektől!

Fél órával később véget is ér a fotózás, te pedig érzékeny búcsút véve Seungkwantól - jó hosszasan ölelted magadhoz, ezzel is kissé Soonyoung agyát húzva -, el is kezdted tervezni a visszavágásodat.

– Ugye tudod hogy amit ma tettél, az bosszút követel? – karolod át a nyakát, amikor már újra közös lakásotok előszobájában álltok.

– Állok elébe – szorít magához, majd az ajkaidra tapadva egy szenvedélyes csókban részesít.