_Babysharky_33💞

Szép jó estét mindenkinek :D

El is hoztam (viszonylag hamar) a folytatását az előző imaginennek, remélem ez is tetszeni fog :P

Véleményekre kíváncsi vagyok ;)

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Már legalább 10 perce keringsz Seonghwa nappalijában, azonban a fejed egyszerűen nem akar kitisztulni. Képtelen vagy értelmesen gondolkodni, hisz állandóan Seonghwa puha ajkai jutnak eszedbe, és hogy mennyire jó volt vele csókolózni. Na meg persze a szavait sem tudod kiverni a fejedből. Kitudja mióta vágyik rád, te pedig végig azt hitted hogy undorodik tőled, és azért piszkál, mert gyengébbnek hisz magánál.

Egy mély sóhajtás után visszasétálsz az alagsorba, ahol Seonghwa ugyanolyan pózban vár, mint ahogyan otthagytad.

- Elmondom mi lesz. - kezdesz bele, miközben visszasétálsz az íróasztalhoz - Három napot adok neked, hogy meggyőzz hogy ne öljelek meg. - ez az ajánlat még a te szemszögedből is egész elfogadható.

- Három nap alatt nem tudom elérni hogy megkedvelj! - csattan fel, mire újra gonosz mosolyra húzódik a szád.

- Próbálkozz, hátha - paskolod meg az arcát, és a lépcsők felé veszed az irányt.

- Nem hagyhatsz így itt! - hallod meg kétségbe esett hangját, mire egy pillanatra megtorpansz.

-De, megtehetem - fordulsz felé és rákacsintasz. - Légy jó!

Ahogy becsukod magad mögött az alagsor ajtaját, hallod hogy vergődik egy kicsit a székén, de nem szabadul. Legalább felidegesítetted és megfélemlítetted kissé.

A hazafelé vezető utat a lehető legrövidebbre fogod, és a szobádban sem időzől túl sok ideig. Nem akarod órákra magára hagyni a fiút, hisz nem vagy teljesen tisztában a képességeivel. Még a végén túl hamar kicsusszan a karmaid közül. A lakás teljesen néma, a hűtőn egy rövid üzenet fogad.

A héten nem jövök haza. Vigyázz magadra, a többit tudod!
apa

Sosem beszéltek egymásnak a megbízásaitokról, általában csak rövid üzenetben közlitek hogy mennyi ideig vagytok távol. Nem egyszer fordúlt már elő, hogy több hétre el kellett utaznia egy teljesen más kontinensre. Legalább Dongjun miatt nem kell aggódnod az elkövetkező napokban.

Fél órával később már újra Seonghwa házában vagy, néhány fontosabb cuccoddal együtt - ruhák, tisztálkodó szerek, és persze a kedvenc fegyvereid.

- Ügyesen lopakodsz - szólal még rekedtes hangon Seonghwa, miután újra ott állsz mellette.

- Ez már a meggyőzés része? - lépsz mögé, és egy egyszerű mozdulattal elvágod a kezeit összekötő kötelet. Egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőle.

- Nem tudom - neveti el magát halkan. A tőröd ismét a nyakánál van, te pedig a széke előtt gugolsz - Hogy csináljam? - néz mélyen a szemeidbe - Bókoljak? Szolgáljalak? Esetleg csábítsalak el? - simít gyengéden az arcodra, mire kissé erősebben szorítod a tőr markolatát.

- Döntsd el te! - feleled bizonytalan hangon. A közelsége rossz hatással van rád, teljesen elkábít. Mintha nem is zavarná hogy kést fogsz a nyakához, sőt, még talán élvezi is a helyzetet. - Komolyan gondoltad? - képtelen vagy elhinni, hiába az az észvesztő csók, egyszerűen nem tudod elhinni, hogy lát benned valamit.

- Mit? - kérdezi összevont szemöldökkel, ám átható pillantásodból egyből rájön - Igen, komolyan vágyom rád - simítja másik kezét is az arcodra, és óvatosan közelebb von magához. - Túlságosan is - hajol közelebb hozzád, te pedig lassan az ölébe mászol.

- Ha megpróbálsz megölni - nézel a szemeibe, miközben a szájára suttogod a szavakat -, nagyon megbánod! - éppenhogy befejezed mondandódat, máris akaratosan az ajkaidra mar. Ha lehetséges, ez a csók még szenvedélyesebb mint az előző volt, fogak koccannak, nyelvek feszülnek egymásnak. Keze az arcodról a derekadra siklik, a pulcsid alá vezetve tenyerét kezdi el cirógatni a bőrödet. Villámok cikáznak végig a testeden, az sem érdekel ha észreveszi hogy libabőrös lett az egész tested az érintésétől. Megrészegít a csókja, egyszerűen képtelen vagy betelni vele. Fogalmad sem volt róla hogy ez a fiú ilyen hatással van rád. - Gyűlöllek - szakadsz el tőle egy pillanatra, hogy szinte a szájába leheld a szavakat. Próbálod magaddal elhitetni, hogy továbbra is így van, ám amikor erre csak egy még durvább csókkal felel, már nem vagy teljesen biztos benne.

Az elkövetkezendő három napban mindketten a házban maradtok, néha egy-egy csókot csenve a másiktól. Seonghwa végül az elcsábítás módszerét választotta, te viszont próbálsz a végsőkig kitartani. Gyakran fulladásig csókolt, a falnak, vagy valamelyik bútornak nyomva a testedet. Egyszer sem ellenkeztél a hevessége ellen.

- Min gondolkodsz ennyire? - lép mögéd gondolataid főszereplője, és gyengéden átölelve a derekadat, egy csókot nyom a válladra.

- Rajtad - válaszolod, és gyenge próbálkozásod ellenére is a karjaiba simulsz. Próbálsz nem arra gondolni hogy mennyire passzol a testetek, és hogy mekkora biztonságban érzed magad a karjai között. Pedig pont hogy az ő közelében nem kéne így érezned. Bár mindketten vágytok a másikra, nem igazán mondható hogy megkedveltétek egymást. Fogalmad sincs minek neveznéd azt, ami kettőtök között zajlik.

- Letelt a három nap - vonja le a következtetést színtelen hangon. Arra számítasz hogy elhúzódik tőled, azonban ez helyett csak még szorosabban fonja köréd a karjait. - Hogy döntöttél?

Válasz helyett csak megfordúlsz a karjaiban, és érzelemmentes arcába bámulsz. Te is próbálod nem kimutatni mi zajlik le benned éppen.

- Egy feltétellel hagylak életben - kezdesz bele a mondandódba, amin már jó pár órája rágódsz. - Meg kell ígérned, hogy ezentúl békén hagysz. Hogyha te kerülsz a maffia élére, nem fogsz megöletni soha - feleled a reakcióját kémlelve - Ígérd meg! - még te is hallod a kétségbeesést a hangodban. Úgy tűnik nagyon is sikerült meggyőznie téged. Már nem akarod megölni, mégis félsz, hogy az elmúlt napok neki semmit sem jelentenek, és továbbra is ugyanúgy gyűlölni fog, és a halálodat kívánja. Szánalmasan hangozna ha ezeket hangosan is kimondanád, mégis úgy érzed, hogy a fiú pontosan tudja mire gondolsz.

- T/N - leheli a nevedet, és egyik kezét az arcodra simítja. Sosem hallottad még hogy így mondta volna ki a nevedet - Ó T/N! - hajol az ajkaidra, és egy olyan könnyű, édes csókban részesít, hogy még a lábaid is elgyengülnek tőle. Feneked alá nyúlva, hírtelen felkap, és a szobája felé veszi az irányt, hogy ott aztán végig döntsön az ágyán, és föléd kerekedve addig csókoljon, amíg már egyikőtök sem bírja levegő nélkül.

- Seonghwa - suttogod a nevét, miközben az ő kezei már a felsőd alá kalandozva érintik felhevült bőrödet. A szájával a nyakadat kezdi el kényeztetni, miközben te sötét hajába vezeted az ujjaidat. - Seonghwa.

- Hagyjuk ezt az egész ellenségeskedést a fenébe - néz a szemeidbe, majd egy futó csókot nyom az ajkaidra - Nem akarom hogy véget érjen kettőnk között ez a valami. Azt akarom, hogy minden este így mond ki a nevemet! - markol akaratosan a csípődbe, mire újra csak a nevét nyögöd - Szeretkezzünk át minden egyes éjszakát, és irányítsuk együtt ezt a tetves bandát! - teszi hozzá, mire kissé elpirulsz. Nem számítottál erre a fordulatra, a szíved mégis eszeveszett tempóban ver a mellkasodban.

- Nem fog nekik tetszeni - feleled, és büszke vagy magadra, amiért képes vagy ételmes szavakra gondolni, és hangosan ki is tudod mondani őket.

- Nem érdekel hogy mi tetszik nekik és mi nem. Én téged akarlak, és mellesleg képtelen lennék irányítani ezeket az önfejű gyilkosokat a segítséged nélkül. - szavai megmelengetik a szívedet, és egy halovány mosoly szökik az arcodra.

- Mindenki úgy tudja, hogy ki nem állhatjuk egymást - cirógatod a tarkóján lévő tincseket.

- Talán nem így van? - néz rád egy olyan huncut mosollyal az arcán, amit még talán sosem láttán. Jól áll neki.

- Utállak - mész bele a játékba, és egy őszinte mosolyra húzódnak az ajkaid.

- Az jó, mert én is téged - hajol az ajkaidra, és egy gyengéd csókban részesít.

- Hogy is volt az hogy átszeretkezünk minden éjszakát? - kérdezed tőle, miután kissé eltoltad magadtól. A szemében különös fény csillan, és édesen felkacak. Nem tétlenkedik tovább, máris hozzákezd, hogy ettől a naptól kezdve minden éjszakád felejthetetlen legyen.

Talán igaz a mondás miszerint a szeretetet és a gyűlöletet csupán egyetlen vékony hajszál választja el egymástól.