Buja_2006 💕

Halloka :D

Naaaaagyon régen volt már rész (nem csak itt hihi) de most újult erővel és egy jó hosszú imaginenel ismét itt vagyok :P Remélem hiányoztam ;) Eltűnésem legfőbb oka a Trónok harca, de persze a suli is ugyanúgy hibás xD
Amúgy milyen lett a félévitek? :D

Ehhez a részhez jó olvasást!

Ps: nem tudom mondható e kicsit komolyabbnak ez a részecske, mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre :D

Ps2: bocsika amiért nem írtam ki az anyjuk nevét, de ezek a thai nevek kifogtak rajtam (ezért nem került be a többi családtag sem) xD

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

A sors útjai kifürkézhetetlenek. Legalábbis így tartja a mondás. De vajon tényleg létezik olyan, hogy sors? Vannak véletlenek, vagy minden okkal történik körülöttünk? És vajon tényleg létezik az a bizonyos valaki, aki mozgatja a szálakat, vagy mindenki maga irányítja a jövőjét? Eddig nem igazán volt okod ilyeneken gondolkodni, most viszont ha valóban létezik a sors, veled éppen egy nagyon csúf kis játékot űz.

Minden körülbelül egy hónapja kezdődött, amikor egy békítő haditerv következtében össze lettél zárva BamBammel. Ez a nagyszerű ötlet kedves barátnőd, Baby fejéből pattant ki, mert nehezen viselte hogy legjobb barátnője és a bátyja folyton marakodnak, így bezárt titeket a fiú szobájába, mondván, addig nem jöhettek ki míg normális ember módjára nem viselkedtek egymással. Azzal viszont nem számolt, hogy ennek következményei lesznek. Bár Bam eddig sem volt közömbös számodra, a kettesben töltött órák rávilágítottak hogy valójában mit is jelent neked a fiú. Azóta pedig csak csendben szenvedsz, és próbálsz nem lebukni a Bhuwakul család előtt. Tudod hogy teljesen reménytelen az egész dolog, hisz sosem tennéd tönkre a barátságodat Babyvel, ha viszont összejössz a bátyjával, az a barátságotok végét jelenthetné. Mert hát vannak azok a bizonyos íratlan szabályok a lányok között, amit jóformán mindenki ismer, ráadásul túl fontos neked Baby ahhoz, hogy a szerelem miatt eldobd a barátságát.

Hetek telnek el az incidens óta, amikoris egy nem várt hívást kapsz késő este. A szíved majd' kiugrik a helyéről amikor meglátod BamBam nevét a kijelződön villogni. Először fel sem akarod venni, azonban amikor már másodjára hív, megadod magad.

– Szia... – kezdenél bele, azonban a fiú kétségbeesett hanggal egyből közbevág.

– T/N! – szinte összefacsarodik a szíved, annyi aggodalmat vélsz felfedezni a hangjában – Babynek autóbalesete volt – csuklik el a hangja mondandója végére. Könnyeidet visszanyelve deríted ki melyik kórházban vannak, és már indulsz is a megadott címre.

Egész uton kattog az agyad, a lehető legrosszabb lehetőségeket vetítve eléd. Szó szerint szaladsz a fehérre mázolt épület felé, amikor pedig felérsz a második emeletre és megpillantod a Bhuwakul famíliát, a könnyeid is utat törnek maguknak.

– Tudni lehet már valamit? – robogsz oda hozzájuk, miközben a könnyeidet törölgeted.

– Fél órája várunk, de még senki nem mondott semmit – sírja el magát újra Baby anyukája, te pedig csak megragadva a kezét telepszel le a mellette lévő székre.

– Biztos minden rendben lesz – szorítod meg a kezét, és te is próbálod elhinni a saját szavaid. Újabb hosszú percek telnek el, mialatt mindent elmondanak neked a balesetről amit tudnak. Bármennyire is próbálod megállni, többször is Bamre siklik a tekinteted, aki az anyja másik oldalán foglal helyet, és aggódva figyeli a műtő ajtaját. Egyszer azonban nem vagy elég gyors és találkozik a tekintetetek, ettől pedig csak még jobban összefacsarodik a szíved. A szemei csillognak a könnyektől, a tekintete tele van aggodalommal és félelemmel. Mindig is tudtad hogy BamBam és Baby kapcsolata tipikusan olyan amit a legtöbb testvérpár még csak elképzelni sem tud, emiatt pedig többször is féltékeny voltál már. Bár neked is van bátyád, a ti kapcsolatotok koránt sem olyan mély és erős mint az övék.

Fogalmad sincs mennyi idő telik el, amikor végre egy fehér köpenybe bújtatott alak lép ki az ajtó mögül.

– Önök Hataichanok Bhuwakul hozzátartozói? – kérdezi felnézve a kezében tartott dossziéról.

– Hogy van a lányom? – lép közelebb BamBam anyukája, és csillogó szemekkel figyeli az orvost.

– A lánya egy nagyon erős teremtés, sikerült stabilizálnunk az állapotát. – feleli egy halvány mosollyal az arcán – Bár valószínűleg pár napig még nem ébred fel, két héten belül akár teljesen fel is épülhet.

– Köszönjük szépen – nyögöd ki megkönnyebbülten, mert látszólag a többiek képtelenek megszólalni – Mikor lehet bemenni hozzá?

– Pár percen belül átkerül egy kórterembe. – feleli – Kérem kövessenek!

Csendben ballagtok az orvos után, te pedig ahogy odaértek, leülsz egy, a kórteremmel szemközti székre. A lelketekre kötötték hogy egyszerre csak két ember tartózkodhat a teremben, és természetesnek tűnt hogy először a családtagok mennek be hozzá. Fogalmad sincs mennyi idő telhet el, amikor kinyílik a fehér ajtó, és egy szörnyen kimerült Bhuwakul anyukával találod szembe magadat.

– Menj be te is nyugodtan kedvesem. – mosolyog rád erőtlenül – Addig én szerzek valami ennivalót, meg kávét.

– Itt maradjak éjszaka?

– Nem szükséges. Kunpimookot is hazaküldtem, de eléggé hajthatatlan. Azt mondta addig el sem mozdul onnan míg a húga fel nem ébred – mosolyodik el halványan az asszony.

– Ez kedves tőle – suttogod, és megintcsak valami furcsa érzés szorítja össze a torkodat. Vajon a te bátyád is melletted maradna? Egyáltalán érdekelné ha ilyesmi történne veled?

– Egyszer, még nagyon régen – szólal meg az előtted álló nő, ezzel kiszakítva egyre csak sötétedő gondolataid közül – Baby elkapott egy komoly betegséget. Napokig feküdt az ágyában, szinte alig evett valamit. Gondolom mondanom sem kell hogy BamBam végig ott ült az ágya mellett, és a 4 éves kishúga kezét szorongatta. Arra is nehezen vettem rá hogy egyen valamit, hát még hogy aludjon. Addig ott ült és beszélt hozzá míg meg nem gyógyult – suttogja könnyes szemmel, egy ábrándos mosollyal az arcán – Hiszek benne, hogy BamBam jelenléte segíteni fogja Babyt a gyógyulásban.

– Baby szerencsés lehet hogy van egy ilyen bátyja, aki ennyire szereti. – motyogod te is könnyes szemmel, majd magadhoz öleled az aprócska asszonyt, akit túlzás nélkül a második anyukádnak tekintesz – Köszönöm hogy elmondtad nekem ezt a történetet – tolod el magadtól mosolyogva.

– Te is a családunk része vagy T/N – simít az arcodra, majd elsétál. Azt már nem említed neki, hogy ennek a kis történetnek köszönhetően csak még jobban belehabarodtál a fiába.

Mélyet sóhajtva lépsz be végül a terembe, és csendben a lány ágyához sétálsz. Próbálod kerülni BamBam vizslató tekintetét, miközben helyet foglalsz az ágy másik oldalán lévő kis széken. Néhány könnycsepp száguld végig az arcodon, ahogy megfogod legjobb barátnőd elfehéredett kezét, és jobban szemügyre veszed sebhelyes arcát, és azt a nagy fehér kötést a feje tetején. A kórházi ruhától és takarótól nem látszik a teste többi része, de lehet jobb is.

Jó pár percig nem szóltok egymáshoz, csak a gépek halk pittyegése töri meg a néma csendet. Lassan a könnyeid is elapadnak.

– Nem kellett volna elengednem abba az átkozott buliba. – szólal meg váratlanul BamBam, de a tekintetét nem veszi le húga arcáról. Baby mesélt neked erről a buliról, azonban tisztában van vele hogy te nem igazán rajongsz az ilyen összejövetelekért, így nem is kért meg hogy tarts vele – Az orvos azt mondta, hogy csak kis mennyiségű alkoholt találtak a vérében, viszont a fiú akivel utazott, teljesen részeg volt és nem is élte túl a balesetet. – bár fogalmad sincs ki volt az a fiú, szomorúságot érzel a halála miatt. Vajon a családja már tudja hogy elvesztették a fiúkat? Egyáltalán van valaki aki megsiratja? – Tudtam hogy nem szabadott volna egyedül elengednem. Vele kellett volna mennem és megvédenem! – suttogja összetörten, és egy könnycsepp szánt végig az arcán. Képtelen vagy tovább hallgatni ahogy magát hibáztatja, és szinte önkéntelenül állsz fel a helyedről. BamBam végig követ a tekintetével, miközben elé sétálva megállsz a két térde között. Felemelve a fejét mélyen a szemeidbe néz.

– Nem a te hibád hogy ezt történt Babyvel – veszed tenyereid közé az arcát, és letörlöd a könnyeit. Fáj ennyire összetörve látnod a mindig erős, viccelődő srácot, aki képes állandóan húzni az agyad ha egy légtérben tartózkodtok – Ne ostorozd magad amiatt amiről nem te tehetsz! Nem lehetsz ott mindig hogy megvédd, hisz mindkettőtöknek van saját élete. Igen, hibázott hogy beszállt egy idegen, ráadásul részeg srác kocsijába, de értsd meg hogy csak élni akar egy kicsit. Nem fog tanulni a hibáiból ha te mindig ott vagy vele és segítesz neki, ha pedig nem tanul, sosem fog élni igazán. Az emberek követnek el rossz dolgokat, de tudjuk hogy az élet nem mindig szép. Megértem, és nagyra értékelem ezt benned hogy védelmezni szeretnéd Babyt, de neked is meg kell értened őt – cirógatod tovább az arcát. Egyszerűen képtelen vagy leállni, olyan jó érzés ilyen közel lenni hozzá, puha bőrét érinteni. Rosszul érzed magad amiért élvezed ezt a helyzetet, miközben legjobb barátnőd eszméletlenül fekszik a melletted lévő ágyon.

– T/N – szinte leheli a nevedet, mire csak még hevesebben kezd verni a szíved. Az arcát beledönti a tenyeredbe, látszólag ő is annyira élvezi ezt az egészet mint te. – Ígérd meg hogy téged sosem kell majd így látnom – csuklik el a hangja – Nem tudnám elviselni ha valamelyikőtöket elveszíteném – dönti homlokát a mellkasodnak, a vállát zokogás rázza. Egyik kezedet a vállára teszed, míg másikkal világos tincsei közé túrsz, és a tarkóját cirógatod.

– Megígérem – feleled suttogva, és te is némán sírni kezdesz.

– Azt is ígérd meg – szólal meg rekedtesen pár perc ölelkezés után, és fejét felemelve néz a szemeidbe –, hogy soha nem hagysz el!

– Bam én... – kezdenéd, de hírtelen felpattanva beléd fojtja a szót. Most ő magasodik föléd.

– Ígérd meg T/N! – simít az arcodra, és közelebb hajol hozzád. Pár másodpercig csak némán bambultok egymás szemébe.

– Megígérem – suttogod, a következő pillanatban pedig már BamBam puha ajkát érzed a sajátodon. Hevesen, vágyakozva csókol, mintha hónapokig tartotta volna magában ezt a sok érzelmet. A józan eszed felülkerekedik a szíveden, így mellkasánál fogva tolod el magadtól – BamBam... – próbál újra ajkaid után kapni, azonban te elhajolsz előle – Nem tehetjük ezt... Baby... Nem tehetem ezt vele és a barátságunkkal – hajolsz el előle újra, így az arcodon landol a puszija.

– A húgom... – kapkodja a levegőt, miközben szorosan öleli a derekadat – meg fogja érteni – hagy fel a próbálkozásokkal, és valamivel nyugodtabban néz a szemeidbe. Kár is lenne tagadni hogy nem jön be ez az oldala, hogy nem dobogtatja meg a szívedet ez a heves vágy. – Képes vagyok érted szembe szállni a világgal, akár még Babyvel is beszélek ha szükséges. Szeretlek T/N, és egyszerűen nem bírom tovább nélküled. Szükségem van rád – dönti homlokát a tiédnek.

– Nekem is szükségem van rád – mosolyodsz el halványan pár másodperc gondolkodás után. BamBam nem tétlenkedik, egyből az ajkaidra mar, azonban mostmár nem húzódsz el, sokkal inkább viszonzod a hevességet. Karjaidat a nyaka köré fonod, és még jobban hozzá préseled a testedet. Nyelve bejutásért könyörög, amit egyből meg is adsz neki, amikor pedig összeér a tiéddel, képtelen vagy tovább gondolkodni. Szinte remegsz a karjaiban. Ez a csók többet ígér mint te azt valaha el tudtad képzelni.

Napok telnek el a baleset óta, és amióta egy párt alkotsz Bammel. Ma érkezett a hívás, hogy Baby felébredt, és a vártnál sokkal jobban érzi magát. Minden egyes nap bent voltál nála, és a kezét fogva hallgattad ahogy a bátyja mindenféle apróságról beszél neki. Kettőtökről is mesélt a húgának, ami minden egyes nap felért számodra egy vallomással. Meglepő módon mindkettőtök családja jól fogadta a hírt, és örült a párosotoknak.

Ma viszont elérkezett a nap, amikor Babynek is elmondjátok hogy egy párt alkottok. Néha még mindig nehéz elhinned hogy a fiú mennyire szeret téged, és hogy az érzéseid nem egyoldalúak.

Izgatottan lépsz be a kórterem ajtaján, ahol egy vidáman beszélgető, nagyon is ébren lévő Babyvel találod szembe magad. BamBam is egyből észrevesz, és egy szívdöglesztő mosolyt küld feléd.

– Hataichanok Bhuwakul! Ha még egyszer ilyet mersz tenni velem, sajátkezűleg tekerem ki a nyakadat! – szólalsz meg félig nevetve félig sírva, majd mit sem törődve a kórházi szabályokkal, a lány nyakába veted magadat.

– Én is szeretlek T/N – neveti el magát, és szorosan ölel magához – Sajnálom.

– Sajnálhatod is – nézel rá könnyes szemmel, továbbra is mosolyogva. Óvatosan letörlöd az arcán csordogáló könnyeket.

– Azt hittem soha többé nem láthatom a hülye fejedet – törli le ő is a könnyeidet, miközben végig mosolyog. Fogalmad sincs hogy tényleg létezik e valaki aki mindent irányít, de hálás vagy azért hogy Baby újra itt van veled.

– Nem tudsz engem olyan könnyen lerázni – kacsintasz a lányra. – Baby, el kell mondanom valamit. – kezdesz bele egy mély lélegzetvétel után – Vagyis el kell mondanunk valamit. – nézel az ágy mellett álló BamBamre, aki csak egy mosollyal bátorít. Hozzád sétálva lassan átöleli a derekadat, miután sikeresen feltápázkodtál az ágyról.

– Szóval kedves hugicám, a két kedvenc embered... nos, szereti egymást – vonja meg lazán a vállát, te pedig csak idegesen rágod az alsó ajkadat. Ennél bambamesebben nem is mondhatta volna.

– Igen. – bólintasz egyet megerősítés képpen – Asszem szerelmes vagyok a bátyádba.

– Tudtam! – kiált fel vidáman a lány – Én már akkor tudtam hogy ebből gyerek lesz, amikor bemutattalak titeket egymásnak! – hatalmas kő esik le a szívedről ezt hallva, és érezhetően a fiú tartása is elernyed – Már csak azt nem értem, hogy miért kellett a balesetem ahhoz hogy ezt bevalljátok egymásnak?

– T/N még így is tiltakozott az elején – szólal meg mögüled Bam, mire csak a bordái közé könyökölsz.

– Igazából jó pár héttel ezelőtt az nem is békítő haditerv volt, hanem össze akartalak hozni titeket – teszi hozzá a lány mintegy mellékesen.

– Szóval... nem haragszol? – kérdezed bátortalanul, és a fiú kezére teszed a kezedet.

– Ti idióták! Már miért is haragudnék rátok? – feleli őszinte örömmel a hangjában – Csak arra kérlek titeket, hogy egyenlőre még kíméljetek meg a nagynéniségtől.

– Hát... nem ígérek semmit – feleli nevetve BamBam, és egy puszit nyom a nyakadra.

– Álljatok le! – neveted el magadat, és próbálod tenyereid mögé rejteni paradicsom piros arcodat.