black_flower_queen💙💜

Halihó!
Ismét egy SF9 tag van a soron, és szintén egy számomra fontos embernek írom a kérését:D Nagyon elkavarhattam valahova, mert emlékszem ezt még nyáron kérte tőlem xD
Szóval kérlek Réka ne ölj meg:P
Egyébként már tegnap este kész volt, de bealudtam mielőtt publikálni tudtam volna XD Grat nekem

Jó olvasást!

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Ha megkérdeznénk a diákoktól hogy szeretnek-e iskolába járni, a többségük valószínűleg nemmel válaszolna. Te viszont azon kevés emberek közé tartozol, akik erre a kérdésre igennel felelnének. Pontosan te sem tudnád megmondani miért is szeretsz suliba járni, szimplán csak mindig is vonzott hogy új dolgokat tanulhass, és a barátaiddal is itt töltöd együtt a legtöbb idődet.

Őszintén szólva tisztában vagy vele miért vagy inkább ki miatt szeretsz iskolába járni, de ezt még ha kínoznának sem árulnád el senkinek. Yoo Taeyang, a suli egyik legmenőbb és legokosabb diákja, akiért te már legalább két éve oda vagy - ahogyan rajtad kívül konkrétan a fél iskola is - a legfőbb ok. Nincs túl sok közös órátok, mégis szinte mindennap beszéltek egymással, és akár barátoknak is nevezhetnénk titeket, ha te nem éreznél többet iránta sima barátságnál.

A legrosszabb az egészben, hogy fogalmad sincs hányadán is álltok egymással. Néha olyan jeleket küld feléd mintha viszonozná az érzéseidet, néha viszont egész nap hozzád sem szól, rád sem néz. Kezdesz beleőrülni ebbe a kettősségbe. Taeyang bár népszerű, nem csábítja sorra az ágyába a lányokat, ő egy tisztességes fiú, aki tiszta lapokkal játszik. Éppen ezért sem tudott mit is kezdj az egész helyzettel, és ez megőrjít. Utálod látni amikor egy másik lánnyal beszélget a folyosón, főleg amikor az egy közismert ribanc, mert Taeyang olyan kedves és tiszta szívű, hogy még az ilyen lányokkal is képes rendes lenni.

– Mi újság? – csapódik melléd a folyosón Dawon, Taeyang egyik legjobb barátja.

– Irodalomra megyek – feleled neki egy fanyar mosollyal az arcodon. Ez az egyetlen olyan közös órátok a fiúval ahol egymás mellett ültök. Nem kis meglepetést okozott év elején, amikor csak úgy leült melléd, és édesen rád mosolygott.

– Jó lesz az! – löki meg finoman a válladat a melletted álló fiú. Bár úgy tervezted nem kötöd senki orrára hogy mit érzel Taeyang iránt, Dawon körülbelül fél éve rájött, mert állítása szerint "olyan feltűnően szeretitek egymást". – Próbálj csak a tanárra figyelni, az tutira kikészíti majd Yang-ot. Utálja ha nem figyelsz oda rá – áll meg a terem ajtajában Dawon, majd egy utolsó vállveregetés, és egy bíztató mosoly után magadra hagy.

Magadban eldöntöd, hogy megfogadod Dawon tanácsát, és nem érzel majd lelkiismeret furdalást az miatt, hogy nem figyelsz rá ha hozzád szól. Végülis, mi van ha nem akar ma sem beszélni veled? Mert már legalább négy napja nem szólt hozzád, pedig minden nap van legalább egy közös órátok. Még ha nem is ül melletted, szünetben eddig mindig odament a padodhoz, vagy legalább egy futó pillantást vetett rád. Most még ennyire sem telik tőle.

Mélyet sóhajtva indulsz el a padotok irányába hogy elfoglalhasd a helyedet, azonban ahogy odaérsz, meglepettségedben hírtelen megtorpansz. Ugyanis a fiúval szemben egy nagyon is csinos lány foglal helyet, akivel éppen valami nagyon vicces dolgot beszélhetnek meg. Ennek a lánynak még a nevetése is szép! Te meg úgy nevetsz mint egy asztmás fóka, és egy teáskanna keveréke! Hát hol van itt az igazság?

Már éppen indulnál hogy egy másik hely után nézz, amikor Taeyang észrevesz téged.

– T/N! – köszön vidáman, te pedig próbálsz kieröltetni magadból egy halvány mosolyt. Erre a lány is felkapja a fejét, és egy őszinte mosolyt küld feléd.

– Bocsi hogy elfoglaltam a helyedet. Várj, egy pillanat és ideengedlek! – kezd el pakolászni és már állna fel, amikor te gyors közbe vágsz.

– Ugyan, semmi baj! Maradj nyugodtan, majd keresek egy másik helyet – az agyadban ezerrel kattognak a fogaskerekek, hisz ez a lány egyáltalán nem olyan mint amilyenre számítottál. Kedves, és ez nem jó. Nagyon nem jó.

– Dehogy! Nem akarlak szétválasztani titeket, tudom hogy már milyen régóta egymás mellett ültök – pattan fel hírtelen, majd elbúcsúzva tőletek, már szalad is a terem másik végébe, egy nevetgélő lány csoport felé.

– Na mi az T/N? Nem akarsz mellém ülni? – paskolja meg a széket a fiú, amikor még mindig a lány után bambulsz egy helyben állva. Szándékosan nem nézve Taeyang-ra lehuppansz a székedre, úgy várod hogy végre megérkezzen a tanár.

A felszerelésedet előpakolva kezdesz el firkálgatni a füzetedbe, és próbálsz nem a tőled alig egy méterre lévő, színes hajú fiúra figyelni. Imádod az új haját amiben konkrétan minden szín megtalálható, valószínűleg ez máson gáz lenne, azonban neki csak még helyesebbé teszi az egész arcát ez a frizura. Pár perc fura csend után végre megérkezik Jang tanárúr, és belekezd az órába.

Valójában nem csak Taeyang miatt szereted ezt az órát. Egyszerűen imádod a verseket, a vers elemzést, meg mindent ami ehhez köthető.

– Mi a baj? – hallod meg a fiú halk hangját mellőled, túlságosan is közelről. Erősen koncentrálsz az előtted lévő szerelmes versre, azonban Taeyang meleg lehellete a fülednek csapódik, és ez mellett képtelen vagy elmenni. – Valami rosszat csináltam? – teszi fel az újabb kérdést, de te továbbra sem figyelsz oda rá. Látszólag ez nem tetszik neki, így a következő pillanatban másmilyen eszközhöz folyamodik. Tenyerét óvatosan harisnyába bújtatott combodra simítja, és egy centire sem távolodik el tőled. Élesen beszívod a levegőt, ezt már képtelen vagy mindenféle reakció nélkül kibírni. Még jó hogy az utolsó padban ültök, így senki sem látja mi folyik éppen a pad alatt. Legnagyobb meglepetésedre, a tenyere elkezd még följebb csúszni, te pedig kénytelen vagy megállítani, amikor ujjait már bevezetné a szoknyád szegélye alá.

– Mit művelsz? – sziszeged, mert Jang tanárúr már az előbb is furcsa szemmel méregetett titeket. Az egész kezed libabőrös az érintésének köszönhetően, és az sem érdekel ha ezt ő is észre veszi. Óvatosan elemeled kutató kezét a lábadról.

– Eddig nem voltál ilyen velem. Mit csináltam? Vagy mi a baj? – kerüli ki a kérdésed, mintha tök természetes lenne hogy a keze a lábadon felfedező útra indul.

– Semmi bajom nincs! – feleled a kelleténél egy fokkal hangosabban, mire szinte minden szempár rátok szegeződik.

– Esetleg zavarok? – szólal meg Jang tanárúr – Mert akkor akár ki is mehetnek a folyosóra, és megbeszélhetik egymás között – mutat az ajtó irányába, te pedig teljesen megsemmisülve kezded elpakolni a cuccod – Ha lehet még ma, szeretném a többiekkel befejezni az órát! – pedig azt hitted hogy ő egy jófej tanár, de úgy látszik tévedtél. Sűrű meghajlások közepette gyorsan elhagyod a termet, és az sem érdekel hogy a fiú jön e vagy nem.

– Várj már meg! – kocog utánad Taeyang, amikor te már a szekrényeknél állva pakolászol – Még nem végeztünk! – kapja el a csuklódat, és egy határozott mozdulattal fordít maga felé.

– Hagyj békén! – próbálnád kirántani a kezedet a szorításából, azonban ezzel csak azt éred el, hogy még jobban magához szorít.

– Mi a bajod velem? – teszi fel újra ugyanazt a kérdést már vagy századszorra. Igaza volt Dawon-nak, Taeyang tényleg nem szereti ha nem figyelsz oda rá.

– Semmi! – feleled újra, de nem tűnik elégedettnek a válaszodat hallva – Ugyan mi bajom lehetne nekem Mr. Nekemmégaszíneshajisjóláll úrral? Semmi bajom sincs veled! – próbálnál meg újra kiszabadulni a karjai közül, de sokkal erősebb mint hitted.

– Nekem nem úgy tűnik. Szóval szépen itt maradunk addig, amíg el nem mondod nekem mit csináltam rosszul. Én ráérek – fonja kezeit a derekad köré, te pedig próbálod minden haragodat a tekintetedbe sűríteni.

– Én viszont nem, szóval engedj el! Menj vissza Mrs. Énnemcsakszépvagyokdeszépenisnevetek-hez és ölelgesd őt! – kezded el püfölni a mellkasát.

– Szóval Seohee-vel van bajod – próbálja elrejteni az arcára kiülő elégedett mosolyát, több-kevesebb sikerrel – És féltékeny vagy – ezt meghallva kezeid megdermednek a fiú mellkasán.

– Én féltékeny? – nevetsz fel erőltetetten – És ugyan kire lennék féltékeny? És miért? Hisz mi csak barátok vagyunk – zavarodban összevissza fecsegsz. Taeyang viszont csak mosolyogva figyeli az arcodat.

– Azt gondolod? – hajol közelebb hozzád, mire az orrodba kúszik kellemes illata – Szerintem te is pontosan tudod hogy mi nem vagyunk barátok. – feleli halkan, mintha csak attól tartana hogy tönkre teheti ezt a meghitt pillanatot kettőtök között – Olyan illatod van, mint a boldogságnak – ezt a mondatát végképp nem tudod hova tenni, de szörnyen zavarba jössz a bókot hallva. – Bocsi, hülyeségeket beszélek ha a közelemben vagy – dönti homlokát a tiédnek zavartan mosolyogva, te pedig csak lehunyt szemekkel élvezed az arcodra simuló tenyér melegét. Képtelen vagy tovább tűrtőztetni magadat, megadóan simulsz a karjaiba.

– Már régóta tudom hogy nem vagyunk barátok – suttogod te is, pár másodperccel később. Talán csak ez a beleegyezés kellett neki, ugyanis a következő pillanatban ajkait a tieidre nyomja. Óvatosan, ismerkedve csókol, mintha csak porcelánból lennél. Azok a bizonyos pillangók eszeveszettül repkedni kezdenek a hasadban, a szíved pedig majd' kiugrik a helyéről.

– Örülök hogy tetszik a hajam – szólal meg, miután elszakadtatok egymás ajkától – Az előbb búrkoltan ugyan, de megdícsérted – teszi hozzá értetlen arckifejezésedet látva, mire csak mosolyogva bólintasz egyet.

– Olyan ízed van, mint a boldogságnak – csúszik ki a szádon, majd amikor rájössz mit is mondtál ki az előbb, elpirulsz. – Bocsi, én is hülyeségeket beszélek ha a közelemben vagy – neveted el magad zavartan, mire csak egy újabb édes csók a válasz.

Mostmár van még egy okod arra, miért is szeress iskolába járni.