NikolettHs 💖💖

Hello gájz!
Újra egy stray kids taggal érkeztem, ráadásul ez az első olyan rész, ahol a biasommal írok:D Hivatalosan is elkezdődött a szünet, reményeim szerint aktív leszek a héten xD
Remélem tetszeni fog^^

Kérni továbbra is lehet priviben! ;)

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

A barátság felbecsülhetetlen érték, főleg ha már több éve a birtokosa vagy. Felnőni valakivel, elmondani neki az összes titkodat, szavak nélkül kommunikálni vele; ezek mind-mind szebbé és különlegesebbé teszik két ember kapcsolatát. A te életedben ezt a szerepet Jeongin tölti be, akit már pelenkás korod óta ismersz. Együtt kezdtetek el óvodába járni, csöppentetek bele az iskolai életbe, és 3 éve még a gimnázium rögös útjait is együtt fedezitek fel. Bár a középiskolában különböző baráti köröket alakítottatok ki, nem hagyjátok hogy bármi, vagy bárki is tönkre tegye ezt a régi, különleges kapcsolatot kettőtök között.

A legtöbb téveszmével ellentétben, te sosem tekintettél a fiúra másként mint a legjobb barátodra, szinte már testvéredként tiszteled. Persze a suliban ti is elégszer megkaptátok a "biztos hogy együtt vannak" beszólásokat, de ez titeket valahogy sohasem érdekelt.

Mindkettőtök életében voltak hosszabb-rövidebb kapcsolatok, az első randi előtt viszont mindig kikértétek a másik véleményét az adott emberről. I.N általában őszintén a szemedbe mondja mit gondol a kiválasztottadról, ami nem mindig az amit hallani szeretnél - persze te is próbálsz mindig őszintén válaszolni, de előfordult már hogy füllentettél egy kicsit, csak hogy boldognak láthasd legjobb barátodat. Legutóbb amikor ez történt annyira dühös lettél rá, hogy végül csak azért is összejöttél a "tiltott" fiúval, annak a kapcsolatnak viszont nem lett szép vége. Konkrétan minden héten másik lánnyal feküdt össze, miközben tette neked a szépet, mindezt hónapokon keresztül. Mondani sem kell mennyire összetörtél az eset után, és csak Jeongin segítségével voltál képes újra megbízni valamennyire a fiúkban.

Mindennek már egy éve, azóta mégis távolságtartóbb vagy a kapcsolatokat illetően. Ha valaki randira hív vagy elkéri a számodat csak próbálod udvariasan lekoptatni, úgy érzed még nem állsz készen egy újabb csalódásra - bár arra soha sem lehet készen állni.

***

Lélekszakadva igyekszel a második emeleten lévő termek egyikébe, ugyanis már 23 perce megy az órád. Az idő és te sosem voltatok jó viszonyban, a szótárban a késés szó mellett valószínűleg a te arcképed virít.

Éppen befordulnál a folyosóra, amikor egy kemény mellkasnak ütközöl. A nagy lendület miatt már épp készülnél hogy közelebbről megcsodálhasd a suli hűvős padlóját, azonban a mellkas tulajdonosa még időben a kezed után kap és ugyanazzal a lendülettel vissza is ránt magához, aminek következtében ismételten lefejeled a mellkasát. Fájó orrodat dörzsölve lassan felnézel a fiú arcára, majd érzed ahogy a pír lassan felkúszik a nyakadon, hogy aztán az egész arcod lángba boruljon. Csakis te lehetsz ennyire szerencsétlen, hogy pont a suli egyik leghelyesebb - egyben legmenőbb - fiújába botlasz bele. Chan egyik keze még mindig a csuklódat fogja, míg másikkal a derekadat öleli körbe. Fogalmad sincs mennyi ideig bámulhatjátok csendben egymás arcát, azonban elsőként neked sikerül feleszmélni a kínos szituból.

– Ömm... Bocsi – motyogod, majd szabad kezeddel lassan eltolod magadtól a fiút. Próbálsz nem Chan kezére gondolni, ami éppenhogy súrolja a fenekedet amikor elveszi azt a derekadról.

– Semmi baj – feleli egy féloldalas mosollyal az arcán, és ellép melletted. – Később találkozunk! – kacsint rád, majd hátat fordítva neked, lesétál a lépcsőn.

Pontosan két hete történt ez a kis "incidens", azóta pedig valami megváltozott kettőtök között. Már régebb óta ismered Bangchan-t - hisz ő is beletartozik Jeongin baráti körébe, meghát az egyik legismertebb srác a suliban -, de eddig pár mondaton kívül nem sokat beszéltetek egymással. Azonban a kis balesetetek után elég feltűnően kezdett el feléd közeledni, amit őszintén nem tudsz hová tenni. Élvezed a fiú figyelmét - mert hát ki ne élvezné ha egy brutál helyes srác bókol neki -, viszont semmiféle reakciót nem vált ki belőled egy-egy kósza érintése, sőt, néha már idegesítőnek tartod ha hozzád ér. Ellenben elkezdtél egy olyan fiú irányába erős érzéseket táplálni, akihez nem kéne. Nagyon nem.

Úgy lenne helyes ha Bangchan-t szeretnéd, és nem a legjobb barátodat, Jeongin-t. Azonban a szívednek nem tudsz parancsolni, így marad a gyenge próbálkozás, miszerint Chan majd segít elfelejteni az I.N iránt érzett dolgokat. Nem teheted ezt a barátságotokkal, még akkor sem, ha úgy érzed hogy csúnyán kihasználod szegény Chan-t.

Elérkezett az este, amikoris közlöd legjobb barátoddal, hogy elkezdesz randizni az egyik haverjával. Nem lesz egyszerű menet, de képtelen vagy az ő véleménye nélkül belemenni egy kapcsolatba - bár még kicsit tartasz a megcsalás esélyétől, nem gondolkodhatsz így örökké, és itt a legjobb pillanat hogy legyőzd a félelmedet.

Izgatottan várod hogy Jeongin végre megérkezzen hozzátok - a szüleid épp elmentek vacsorázni valahová kettesben, így teljesen egyedül vagy az egész lakásban -, még a fiú kedvenc kajájából is rendeltél. Hátha egy hízelgő vacsora keretei között könnyebb lesz a beszélgetés. Gondolataid közül a csengő éles hangja ránt ki, amire az érkező elég agresszíven rátenyerelhetett. Jeongin sosem volt az a türelmes típus, így meg sem lepődsz hogy addig le sem száll a csengőről, míg ki nem nyitod neki az ajtót. Ami viszont akkor fogad amikor meglátod, őszintén meglep.

– Nem! – trappol be a lakásba a fiú, rád sem nézve.

– Neked is szia, Jeong – csukod be a bejárati ajtót, majd meglepetten nézel a szinte füstölgő barátodra. – Történt valami?

– Ezt én is kérdezhetném tőled! – néz végre a szemeidbe, de bár ne tette volna. A tekintetében megcsillanó csalódottság és szomorúság összeszorítja a szívedet.

– Fogalmam sincs miről beszélsz, de menjünk beljebb, és beszéljük meg miután lenyugodtál! – próbálsz a lehető legkedvesebb hangodon megszólalni.

– Nem! – lép hozzád közelebb – Nem engedem hogy Bangchan-nel randizz! – kezdeti meglepettségedet valami különös érzés váltja fel. Valami elpattan a te fejedben is.

– Nem kell hozzá az engedélyed! – feleled, és te is közelebb lépsz hozzá, így már csak fél méter választ el benneteket.

– De, mert én szeretlek téged, és azt akarom hogy boldog legyél! – szavai hallatán akkorát dobban a szíved hogy azt még a világ másik végén is hallaniuk kellett az embereknek. Többször is mondtátok már ezt egymásnak, mégis tudod hogy csak barátként tekint rád.

– Én is szeretlek téged, de ez nem ad okot arra hogy irányísd az életemet! – fröcsögöd az arcába – Én sem mondom meg hogy kivel lehetsz együtt, és kivel nem. Chan kedvel engem, és azt hiszem én is kedvelem őt – utálsz a szemébe hazudni, most mégsem tehetsz mást.

– Csak azt hiszed, vagy tudod is? – lép még közelebb, te pedig addig hátrálsz, míg az ajtónak nem nyomódik a hátad. Képtelen vagy anélkül a közelében lenni, hogy le ne buktasd magadat.

– Tu...tudom – dadogod, és próbálod kerülni a tekintetét.

– Ezt most mondd úgy hogy a szemembe nézel! – suttogja még közelebb hajolva, te pedig megacélozva magadat a fiú sötét szemeibe nézel, azonban képtelen vagy megszólalni.

– Én... – kezdenél bele, de az arcodra simuló ujjak beléd fojtják a szót.

– T/N – leheli a nevedet Jeongin, te pedig elveszíted a kontrollt a tested felett, és remegni kezdesz a fiú érintésétől és közelségétől. Mostmár biztosan tudja mit érzel iránta – T/N – mondja ki újra a nevedet, te pedig bátortalanul a szemeibe nézel. Mostmár egyáltalán nem tűnik mérgesnek – Szeretlek – hüvelykujjával óvatosan végigsimít alsó ajkadon, ezzel kiűzve minden értelmes gondolatot és ellenkezést a fejedből – És nem csak úgy mint egy barátot. Annál sokkal sokkal jobban, és nem akarom hogy más fiúkkal randizz. Azt akarom hogy az enyém legyél, és csak az enyém. Azt akarom hogy ugyanúgy szeress ahogy én téged, és hogy végre férfiként tekints rám. Nem akarok többé csak a legjobb barátod lenni, annál sokkal több is lehetnék a számodra. Én akarok lenni a mindened, az első akit meglátsz reggel, az utolsó akire gondolsz elalvás előtt, aki felvidít ha szomorú vagy, a barátod, a férjed, a gyermekeid apja, veled akarok megöregedni, és veled akarom leélni az életem hátralevő részét – szavai hatására egy könnycsepp száguld végig az arcodon.

– Jeongin... – kezdenél bele, de mutatóujját az ajkaid elé helyezve nem engedi hogy befejezd.

– Nem kell most válaszolnod. Valószínűleg túl sok mindent mondtam, és egy életre elüldöztelek magam mellől... – kezd el idegességében össze-vissza beszélni, te viszont csak kezeid közé fogva az arcát, óvatosan megcsókolod. Meglepettségében először mozdulatlanná dermed, te pedig már éppen elhúzódnál, amikor puha ajkai megmozdulnak a tieiden. Lassan, ismerkedve csókol, miközben mindkét keze a derekadra siklik. A lábaid szinte remegnek, hosszú percekig csókoljátok egymást.

– Mióta? – kérdezed miután elváltok egymástól, közben pedig a tarkóján lévő szőke tincseket birizgálod.

– Körülbelül másfél éve. Amióta felbukkant az az idióta, csak még jobban meg akarlak védeni. Amit tett veled... sosem fogom megbocsátani magamnak hogy nem vigyáztam rád jobban. – dönti homlokát a tiédnek.

– Nem a te hibád volt. – suttogod kettőtök közé – Annak viszont már vége, mostmár csak a tiéd vagyok – mosolyodsz el halványan, és boldogan viszonzod a fiú újabb csókjait.