bogi19 💖💖

Hello gájz!
Huhh, hát jó rég volt már itt rész, de ne aggódjatok, nem felejtettem még el teljesen ezt a könyvet xD
Kicsit izgulok hogy tetszeni fog-e a kérőnek ez a részecske, hisz azt írta hogy legyen "lélekroncsolóan aranyos és szexi", hát remélem sikerült valamennyire megvalósítanom :D

Véleményekre kíváncsi vagyok, és természetesen jó olvasást ehhez! :)

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

– Felejtsd el! – sziszeged Woosung arcába, ami a kis vitátok folyamán túlságosan is közel került a tiédhez. Összehúzott szemekkel meredsz gyönyörű tekintetébe, mígnem két erős kar fonódik a derekad köré, ezzel teljesen összezavarva minden normális gondolatod.

– Egyszer úgyis eljössz velem egy randira. – suttogja a nyakadba, majd egy apró puszit nyom érzékeny bőrödre. Kellemes borzongás fut végig a gerinced mentén, mire ha lehet, csak még mérgesebb leszel. Feleszmélni sincs időd, Woosung már el is tűnik a kihalt folyosón, ezzel egyedül hagyva forrongó gondolataiddal. Szinte füstölögsz a bent tartott haragtól. A fiúnál jobban csak magadra vagy dühösebb, amiért képtelen vagy utálni őt. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet!

Woosung és a te kapcsolatod sosem volt normálisnak mondható. Tizenegyedikben kezdődött az egész, amikoris valamilyen érthetetlen oknál fogva teljesen rádszállt. Az elején teljesen egyértelmű volt hogy csak az ágyába akar csábítani téged is, azonban te többször is visszautasítottad amit látszólag nem visel jól. Rajtad kívül szinte már az egész sulit elcsábította, még a tanárok is teljesen oda vannak érte - pedig nem mondható a legokosabb diáknak.

Pár hete viszont egy teljesen új fordulatot vett a kapcsolatotok. Ő egyre többször, és egyre látványosabban nyomul, te pedig állandóan ellenállsz és beszólsz neki, mire ő visszaszól, és már veszekedtek is. Nem egyszer kötöttetek ki az igazgatói irodában, vagy délutánonként az elzáráson. Természetesen itt is folytatódtak a veszekedések.

Legutóbbi vitátoknak köszönhetően 10 perces késéssel esel be az órára, de mivel tőletek zengett az egész iskola a becsengőt követően, a tanár csak egy legyintéssel küld a helyedre.

– T/N, sok szeretettel várom délután négyre az elzáráson – szólít meg a tanárnő, pont mielőtt kilépnél a teremből. Egy apró bólintással veszed tudomásul, hogy a mai estéd is pocsék lesz. Őszintén szólva számítottál erre, a nap végére mégis csak egyre dühösebb leszel.

– Kit látnak szemeim? Csak nem durci murci az? – hallod meg a világ legidegesítőbb, mégis legszebb hangját. – Mi újság kedvesem? – nagyot dobban a szíved a becenév hallatán, mégis próbálod magadba folytani kikívánkozó mosolyodat.

– Fogd be Woo! – vágsz egy grimaszt, majd a lehető legtávolabb a fiútól, helyet foglalsz. Gyakran éreztél úgy az elmúlt fél évben, hogy csak egy hajszálnyi önfegyelem tart vissza attól hogy megadd magad a fiú vonzerejének, ilyenkor azonban eszedbe jutottak az összetört szívű lányok, akik napokig képesek voltak sírni, miután Woosung dobta őket. Te pedig nem akarsz ebbe a csoportba tartozni. Bár soha, senkinek nem vallanád be, élvezed a fiú figyelmét, és hogy amióta a te elcsábításoddal van elfoglalva, egyre kevesebb lány sír utána. Rettentően félsz attól, hogy egy gyenge pillanatodban megadod magad, ő pedig miután megszerezte amit akar, egyszerűen eldob mint egy használt rongyot.

– Min töröd ennyire azt a csinos kis buksidat? – észre sem vetted hogy a fiú melléd ült, annyira a gondolataidba merültél – Mert hogy nem a matek leckén, ami fölött már jó 20 perce görnyedsz, az is biztos – pontosan az ilyen figyelmes megnyilvánulásai miatt szeretsz bele napról napra egyre jobban.

– Foglalkozz inkább a saját dolgoddal! – veted oda neki félvállról, és mostmár minden figyelmedet a négyzetgyököknek szenteled. Nem vagy túl jó kedvedben, ráadásul ma már eleget piszkáltátok egymást, nem biztos hogy olyan sokáig kibírod a közelében.

– Valaki ma nagyon harapós kedvében van. – feleli mosolyogva, miközben arca egyre jobban közeledik a tiédhez. A következő pillanatban óvatosan bekapja a fülcimpádat, és gyengéden megharapja.

– Hagyj békén! – minden lélekjelenlétedre szükséged van hogy elhúzódj tőle, és ne sóhajts fel a jóleső érzés miatt – Undorító vagy! – törlöd le a füledre került kevéske nyálat a pulcsid ujjával. Woosung csak halkan felnevet reakciódat látva, azonban nem távolodik el tőled, inkább az asztalodra támaszkodva hajtja fejét az öklére.

Próbálsz nem tudomást venni vizslató tekintetéről, ám körülbelül 10 perccel később érzed ahogy a pír lassan felkúszik a nyakadon.

– Ha befejezted a bámulásomat, nyugodtan visszamehetsz a helyedre, és békén hagyhatsz! – feleled rá sem nézve, és előhalászod az irodalom cuccodat.

Ahogy lehajolsz a táskádért, érzed hogy a combodon kissé feljebb csúszik a szoknyád szegélye, azonban ahogy kiegyenesedsz már tudod, túl késő. Átkozott egyenruha! A fiú mohó tekintete a lábadat figyeli, szemeit pedig hatalmas, meleg tenyere követi. Élesen szívod be a levegőt, ahogy Woosung keze harisnyába bújtatott combodra simít.

– Woosung! – sipítod rémülten, majd megragadva a fiú tenyerét, elemeled a lábadtól – Kérlek, hagyj békén! – még te is hallod milyen elkeseredetten cseng a hangod. Borzasztóan közel állsz ahhoz hogy megadd magad neki, az eszed mégis ezerrel tiltakozik, és egymás után dobálja a síró, összetört szívű lányokról a képeket.

Valószínűleg a fiú látja milyen kétségek gyötörnek, ám ahelyett hogy kihasználná a helyzetet, egyszerűen feláll és visszasétál a padjához. Szinte sírni tudnál a megkönnyebbüléstől, és erősen kell koncentrálnod, nehogy utána menj, és a karjaiba vesd magad.

Így a tél vége felé még mindig korán sötétedik, fél hatkor - amikor elengedtek titeket - pedig már szinte teljesen lement a Nap, ráadásul borzasztóan hideg van. A büntetés hátralevő részében egyikőtök sem szólalt meg, azonban amikor kiléptek a fűtött épületből, Woosung ellentmondást nem tűrően megszólal.

– Haza viszlek – ragadja meg a csuklódat, te pedig értetlen fejét vágva nézel rá.

– Egyedül is haza találok, kösz – rántanád ki a csuklódat szorításából, azonban a szeméből tükröződő aggodalom megállásra késztet.

– T/N, kérlek! Rettentően hideg van, és mire haza érsz teljesen sötét lesz. Engedd meg hogy segítsek, ha már miattam kellett tovább itt maradnod! – ellágyult arckifejezésének, és a szája sarkában bújkáló édes mosolynak nem tudsz ellenállni, így egy aprót bólintva megadott magad.

– Nem a te hibád, hogy büntibe küldtek. Én is ugyanúgy benne voltam mint te – szólalsz meg halkan, miközben a fiú autója felé sétáltok.

– Szállj be! – nyitja ki neked kedvesen a hatalmas fekete autó ajtaját, majd ő is beül a volán mögé.

Homlokodat a hideg ablaknak nyomva nézed a lassan lemenő napot, miközben élvezed a kocsiban lévő fűtést. Egyikőtök sem szól semmit, csak te suttogsz néha, a házatokhoz navigálva a fiút.

– Azt mondtam jobbra menj! – nézel rá kétségbeesve, amikor irányításoddal ellenben, balra fordul. – Tudtam, hogy el akarsz rabolni. – nézel rá összehúzott szemekkel.

– Nyugi, esküszöm nem adom el a belsőszerveid! – pillant rád a szeme sarkából. Szemforgatva kuncogsz fel halkan, majd tekintetedet a fiú arcán felejted. Tökéletes ívű orrán, gyönyörű szemein, szépen ívelt szemöldökén, markáns állán, és azokon a hívogató, telt ajkakon. Jól szemügyre veszed az egész arcát, és az sem érdekel ha ezt ő is észreveszi.

– Van valami az arcomon, vagy miért bámulsz már 5 perce? – egy édes mosoly terül el az arcán, mire a szájára rebben a tekinteted.

– Valami szép dolgot szeretnék látni az utolsó perceimben. – fogalmad sincs miért mondod ezeket a szavakat, de nincs erőd - se kedved - most veszekedni vele.

– Ez kedves tőled – nevet fel halkan, te pedig beleborzongsz ebbe a tiszta, örömteli hangba. Kész, eddig bírtad.

Pár perccel később, Woosung leparkol egy kisebb domb tetején, ahol a szélvédőn kibambulva, egy gyönyörű látvány tárul éled. Az ég narancssárgába borult, a Nap még éppenhogy látszódik a horizont mentén. Mivel idáig nem igazán ér el a város fényszennyezettsége, lassan a csillagok is megjelennek a sötét égbolton.

– Kiszállunk? – néz rád gyengéden a melletted ülő fiú, majd válaszodat meg sem várva száll ki a fűtött járműből.

– Ez gyönyörű! – lépsz Woosung mellé, és összehúzod magadon a kabátodat. Ezt az önkéntelen mozdulatot észrevéve mögéd lépve szorosan magához ölel, te pedig megadva magad simulsz a karjai közé.

– Sajnálom – suttogja pár perc meghitt csönd után. Fejedet a vállára hajtva nézel fel a csillagokra, és ha lehet, csak még jobban belebújsz az ölelésbe.

– Mit sajnálsz? – kérdezel vissza, azonban kérdésedet kikerülve, feltesz egy újabb kérdést.

– Mitől félsz? – nyakadon érzed meleg lehelletét, mire újra libabőrös lesz mindkét kezed. – Miért nem engedsz közel magadhoz?

– Attól félek – kezdesz bele, miután összeszedted minden bátorságod –, hogy miután az ágyadba csábítottál, engem is csak eldobsz mint egy koszos rongyot. – egy forró könnycsepp száguld végig az arcodon. Innen már nincs visszaút. – Nem akarok én is csak egy lány lenni akivel lefeküdtél! Nem akarom hogy összetörd a szívem! – suttogod, miközben egyre több könnycsepp hullik a kabátod nyakára.

– Jajj T/N! – fordít magával szembe Woosung, majd két keze közé véve arcodat, letörli a könnyiedet. – Ennyi ideig még egy lány után sem tepertem, mint utánad. Szerinted miért nem adtam fel a tizedik visszautasításod után sem? Ez első után még csak egy kihívást láttam benned, és utáltam hogy nemet mondtál nekem, de utána egyre jobban megismertelek, és egyre jobban belédszerettem. Már nem volt szükségem más lányok társaságára, csak arra hogy veled lehessek. Imádtam veled veszekedni, de ez a helyzet is kifejezetten tetszik – nyom egy apró puszit hideg orrodra.

– Te...te szeretsz engem? – nézel rá meglepetten, mire szélesen elmosolyodik.

– Örülök hogy az egész vallomásomból csak ennyi ragadt meg – feleli, mire végre te is elmosolyodsz. – Megcsókolhatlak? – kérdezi teljesen ártatlanul, mire egy hatalmasat dobban a szíved.

– Megcsókolhatsz – suttogod, és lehunyod a szemeidet. Te jó ég, hogy már milyen régóta vágysz erre! Ajkai puhábbak, fehér haja selymesebb, mint amilyennek képzelted. Egy halk sóhaj hagyja el ajkaidat, amikor nyelve a tiédnek feszül, az már egyszer biztos hogy tudja mitől döglik a légy. Képtelenek vagytok elszakadni egymástól, szinte már nem is érzed milyen hideg van körülöttetek.

– Mondtam, hogy egyszer eljössz velem egy randira – kacsint rád mire felnevetsz, majd megfordítva karjaiban, újra a hátadnak simulva szorít magához. Sosem érezted magad még ekkora biztonságban mint most, Woosung karjai között.