BeataMeder❣❣

Helóka!
Itt is volnék egy újabb kéréssel:D
Kedden publikáltam az első matching-es részt, aki esetleg még nem látta az bátran lesse meg! Tárt karokkal várom az irományaitokat, és még ide is lehet kérést küldeni;)

Ehhez a részhez jó olvasást!

U.i.: tudtátok hogy ez a csodabogyó tiktokozik? Szerintem nagyon kreatív videókat készít, ha időtök engedi, és érdekel titeket nézzetek be hozzá:)

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Szép dolog a szerelem, főleg ha az a személy aki iránt így érzel, viszonozza. Ha van egy ember akire mindig számíthatsz, akit akár az éjszaka közepén is felkelthetsz ha rosszat álmodtál, és mindig ott van ha kell. Már egész kislány korod óta álmodozol a nagy Ő-ről, arról a bizonyos szőke hercegről. Egyszerűen szerelmes vagy már csak a szerelem gondolatába is. Legnagyobb boldogságodra pedig meg is találtad a tökéletes fiút, aki minden tekintetben passzol hozzád, és akinek szimplán egy mosolyától képes vagy pocsolyává olvadni. Ez az ember pedig nem más mint Jacob.

A bökkenő az egészben csak annyi, hogy képtelenek vagytok lépni egymás irányába, pedig pontosan tudjátok hogy mit érez a másik. A futó érintéseken és néhány rövidke ölelésen túl nem lépitek át azt a határt amit akaratlanul is meghúztatok kettőtök közé. Gyakran láttad ahogy más lányokat ölel magához a szünetekben, és nemcsak hogy hagyja, de még élvezi is ha elkezdenek vele flörtölni.

Most is éppen az egyik, nem éppen jóhíréről ismert leányzó derekát öleli körbe, te pedig csak magadban mérgelődve próbálsz az irodalom könyvedbe temetkezni. Akármennyire is nem szeretnéd, a tekinteted folyton a páros irányába vándorol, a mellkasodat mintha egy láthatatlan kéz nyomná össze egyre kisebbre. Legjobb barátod ekkor a semmiből, egy hatalmas mosollyal az arcán huppan le a melletted lévő székre.

– Van kedved ma este bulizni? – kérdezi Ayno, miközben a kezedből kikapva becsukja a tankönyvet, és egy egyszerű mozdulattal az asztalodra dobja. Ayno és te már kilencedik óta legjobb barátok vagytok, neki köszönhetően ismerted meg Jacob-ot is. Ő segített neked beilleszkedni, és melletted volt amikor a többiek beszólogattak vagy épp terrorizáltak. Az elején szinte teljesen biztos voltál abban hogy szerelmes vagy a fiúba, azonban minél jobban megismerted, annál biztosabb voltál benne hogy nem illetek össze, és miután ezt tisztáztátok is eltűnt az a feszült légkör ami néha körülöttetek volt. Nem mellesleg Ayno-nak legjobb barátnőd, Songhee tetszik -amit persze rajtad kívül senki sem tud- az iskola mégis állandóan szekál benneteket, miszerint ti ketten egy pár vagytok, de ez a pletyka titeket már régóta hidegen hagy. Ugyan kit érdekel mit gondolnak mások, ha ti tudjátok az igazságot?

– Miért ne? – feleled. Péntek lévén már tele van a hócipőd a sok tanulással, jól jönne egy kis kikapcsolódás.

– Ő is ott lesz – hajol hozzád közelebb, és mélyen a szemeidbe néz. Próbálsz egy mosolyt eröltetni az arcodra, azonban Ayno túlságosan is jól ismer ahhoz hogy bevegye ezt a satnya próbálkozást.

– Nem igazán érdekel. – próbálod lazára venni a figurát, azonban a hangodból kiérződik a szomorúság. – Nem kerülhetem el őt mindig, sőt, nem is akarom. Ha ő csajozhat, akkor én is felszedhetek valakit. Végülis nem vagyunk együtt, azt csinálunk amit akarunk – utolsó mondatod szinte csöpög a sok gúnytól amit meg sem próbálsz titkolni. A fiú csak aggodalmasan fürkészi az arcodat, ekkor azonban megszólal az utolsó órát jelző csengő.

– Nyolcra érted megyek! – borzolja össze a hajadat, majd felpattanva a helyére robog. Ahogy visszafordúlnál az asztalod felé, tekinteted önkéntelenül is Jacob-ra vándorol, aki szintén téged néz. Hírtelen elfordítod a fejedet, tekintetetek éppen csak egy pillanatra találkozik, mégis meglep amit azokban a gyönyörű szemekben látsz. Jacob egyértelműen féltékeny, csak tudnád mire!

•••

Az este gyorsan elérkezik, éppenhogy hazaesel a suliból, már neki is állsz készülődni. Eltervezted, hogy a lehető legjobbat hozod ki magadból, megmutatva ezzel Jacob-nak hogy te sokkal jobb vagy mint azok a lányok. Lehet kissé gyerekes, de nem érdekel.

A hajadat szépen besütöd, és még egy igazi buli sminket is magadra varázsolsz. Tudod hogy Jacob gyengéje a vörös rúzs, így az ajkaidat már ebben a színben tündökölnek. A combod közepéig érő, testhez simuló ruhád is hasonlóan vörös színű, melyre a hideg ellen még egy bőrkabátot is felkapsz. Talán kissé kihívó ez a ruha, a célodnak mégis tökéletesen megfelel. A csengőt meghallva gyorsan belebújsz fekete magassarkúdba, és már száguldasz is hogy ajtót nyithass.

– Hű de dögös itt ma valaki! – kacsint rád játékosan Ayno, mire te csak nevetve a karjára csapsz. – Ugye tudod hogy ebben a szerkóban ma az összes hímnemű egyed rád lesz tapadva? – kérdezi, miközben te a táskáddal együtt bezárod magad mögött az ajtót. Szerencsédre a szüleid elutaztak a hétvégére, így nem tilthatják meg hogy elmenj bulizni.

– Nagy lány vagyok, tudok magamra vigyázni! – nézel szúrós szemekkel a fekete ingbe, és szürke farmerbe bújtatott Ayno-ra, aki erre csak védekezőn felemeli a kezeit.

A buli helyszíne egy utcányira van az otthonodtól, így viszonylag hamar odaértek. Már messziről lehet hallani a dübörgő zene ritmusát, a ház előtt jó pár kocsi parkol.

Amint beléptek a kapun, máris rengeteg embert láttok. Ha ez van itt kint, vajon milyen lehet odabent? Mit sem törődve a csókolózó párokkal furakodsz át az embertömegen. Ayno valahol lemaradt -valószínűleg Songhee-t keresi, hogy aztán a hős lovagot játszhassa akárhányszor csak egy fiú is a lány közelébe megy-, te viszont már a bulizó tömeg közepén lehetsz, így úgy döntesz hogy elkezdesz táncolni.

Jó pár dalt végigtáncolsz, majd megszomjazva a konyha keresésére indulsz. A bőrdzsekid időközben már lekerült rólad, iszonyúan meleg van ebben a házban. Viszonylag hamar megtalálod a keresett helyiséget, majd egy piros poharat megragadva, valami jó erőset keversz magadnak. El akarod felejteni Jacob-ot, és azt a fájdalmat amit akkor érzel, amikor egy másik lányt látsz szorosan hozzá simulni. Az alkohol végig égeti a torkodat miközben egy húzásra kiiszod a poharad tartalmát, ám ezzel kicsit sem törődve, egy újabb adagot keversz ki. Már épp az ajkaidhoz emelnéd a pohár nedves peremét, amikor egy nagyon is ismerős hang megakaszt a mozdulat közben.

– Nem lesz az egy kicsit sok? – lép mögéd Jacob, majd egy egyszerű mozdulattal kikapja a kezedből a poharat, és a benne lévő alkoholt kiönti a mosogatóba.

– Ne szólj bele! – próbálsz haragosan nézni rá, azonban amikor egyetlen nagy lépéssel átszeli a köztetek lévő távolságot, még levegőt is elfelejtesz venni.

– Egész este le sem tudtam venni a szememet rólad. – csípőjével a pultnak szorít, lehellette az arcodat cirógatja. Veled ellentétben ő ma este még egy kortyot sem ihatott, legalábbis a tekintete teljesen józan. A te fejed is pillanatok alatt kitisztul, majd minden lélekjelenlétedet összeszedve próbálod eltolni magadtól a fiú testét.

– Hagyj békén! – gyenge próbálkozásod sokkal inkább tűnhet simogatásnak, mint ellenkezésnek.

Válasz helyett csak a nyakadhoz hajolva kezdi el apró puszikkal behinteni puha bőrödet, mire a tested megremeg, de képtelen vagy elhúzódni. Szemeidet lehunyva élvezed a kényesztetést, és óvatosan a fiú hajába túrsz.

– Miért csinálod ezt? – kérdezed halkan, és abban sem vagy biztos hogy Jacob egyáltalán meghallotta, ám a következő pillanatban kissé eltávolodva tőled, néz a szemeidbe.

– Mert szeretlek – hírtelen az egész tested megdermed. Mindig is tudtad hogy nem vagy közömbös a fiú számára, de ezt az ő szájából hallani egészen más érzés. Próbálod lenyelni a mosolyodat.

– És azok a lányok? Akikkel minden szünetben ölelkeztél? – bár azt már korábban megfigyelted hogy Jacob egyik lányt sem csókolja meg, általában csak hagyja hogy belécsimpaszkodjanak, ez a kérdés mégis felemészt belülről.

– Tarthatsz akármekkora szar alaknak, de kellett a figyelem elterelés. Utáltalak együtt látni Ayno-val, még akkor is ha tudom hogy semmi sincs köztetek. Féltékeny voltam amikor megölelt, amikor miatta nevettél, vagy mosolyogtál. – tekintete folyton vörös ajkaidra vándorol, látszik rajta hogy nehezére esik tűrtőztetnie magát. Bár melegséggel töltenek el a szavai, szomorúságot is érzel.

– Nem gondoltál arra hogy én mit érzek? Hogy milyen rossz látnom ahogy más lányokat ölelgetsz? – bukik ki belőled.

– T/N! – szinte leheli a nevedet, mire minden rossz gondolat kireppen a fejedből. Azt már biztosan tudja hogyan kell téged lenyugtatni. – Sajnálom – ebben a nagy hangzavarban is szinte csak az ő hangját hallod. Lassan még közelebb hajol hozzád, mintha csak attól félne hogy ellenkezel.

A következő pillanatban puha ajka a tiédre simulnak, kezei a derekadat ölelik körbe, te pedig a hajába túrva mélyíted el a csókot. Halk torokhangot hallat amikor kezeiddel óvatosan meghúzod a tarkóján lévő tincseket, és még jobban szorít magához.

– Szeretlek T/N! – szólal meg miután sikeresen elszakadtatok egymástól.

– Én is téged – feleled, majd két kezed közé fogod az arcát. Még a félhomályban is jól látod hogy a vörös rúzsodnak legalább a fele az ő ajkain maradt. – Jól áll neked ez a szín – nevetsz fel, és hüvelykujjaddal letörlöd a piros foltokat.

– Azt hiszem a maradékot is el kell tűntetnem rólad – sóhajtja játékosan, majd újra az ajkaidra tapad.