— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

Meredten néztem az előttem állóra, aki sötét szemeit az enyémbe fúrta. Ez most tuti blöfföl igaz? Mellkasára csaptam majd nevetni kezdtem.

- Jó, jó. Oké... ez jó vicc volt. Most már menj haza.

Először felhúzta szemöldökét majd hitetlenkedve rázta meg fejét.

- Inkább mondd el hol találom a KL tárgyalót. - engedett el majd órájára nézett.

- Most te komolyan nem vicceltél? - hervadt le mosolyom, mire mintha szívességet tenne azzal, hogy rám nézzen felnézett rám.

- Úgy nézek én ki? - mutatott végig magán majd közeledni kezdett. Ez nem tartott sokáig, mert hátamat hamar megtalálta a fehérre mázolt fal. A fiú hirtelen egyik kezét a fejem mellé támasztotta majd lehajolt hozzám. Szemeimmel végig követtem minden mozdulatát. Nagyot nyeltem, mert ajkai újra baromira közel voltak az enyémekhez. Szemei ajkaimra siklottak. Hirtelen pulzusom szaporább kezdett lenni. Szabad kezével egy hajtincsemet a fülem mögé tűrt majd állam alá támasztotta mutatóujját. - Tudod ki az a Choi Hein? - kérdezte, mire a lélegzetem is elállt. Ezt a nevet, olyan mámorítón ejtette ki ajkain, hogy azt kívántam bárcsak az enyémet mondta volna ki.

- Kisasszony! A tár... - hallottam meg Bell hangját, aki lihegve szakította meg a kis akciómat az ismeretlen fiúval. Azonnal szétrebbentünk. - Elnézést kérek én csak... - hajtotta le fejét majd menni készült, mire én csuklón fogtam és megállítottam.

- Semmi baj sincs! Menjünk a tárgyalásra! - mondtam, olyan kicsattanó hangnemben, hogy alig ismertem rá. Majd húzni kezdtem Bell-t. A lány egyáltalán nem mert ellenkezni, így egy hang nélkül követett.

- Szóval a neved Choi Hein? - hallottam még meg hangját, de nem nézve hátra sétáltam tovább a KL tárgyaló felé. Most teljességgel ki kell vernem a fejemből, ezt az egészet, mert a végén, olyan szkenáriók fognak kisérteni, amik a rémálmaimnál is rosszabbak lehetnek. Arcomra csaptam két kezemmel majd megráztam. Igen! Koncentrálj Kim Lia! Egy fiú nem térítheti el a gondolataidat. Főleg nem egy ilyen.

°°°

Mikor beértem a tárgyalóba már szinte mindenki ott volt. Egy utolsó mély levegőt vettem majd mikor belekezdtem volna kinyílt az ajtó majd bejött rajta... Ő. Szemeim nagyra nyíltak majd csak követtem. Nagyon is helyes volt és ez sütött róla, hogy nagyon is tisztába van ezzel. Az aurája veszélyesen égetett, mint valami tűz. Fekete öltöny, fekete szemek, fekete haj. Mi ez ha nem maga a megtestesült sötétség?

- Elnézést a késésért! - kért elnézést meghajolva majd helyet foglalt. Miután elhelyezkedett karba fonta kezét majd felnézett rám. Szemei durván fúródtak az enyémek. Hirtelen egy jól eső bizsergés futott át testemen. Oké, ezt abba kell hagynom. Nagy levegőt vettem majd, mintha mi sem történt volna elkezdtem magyarázni a cég nézeteit, célját dióhéjban miért is akarjuk, ezt a szerződést megköttetni a Hong Alapítvánnyal. Rengeteg mellé szóló érvet soroltam fel. Amikor befejeztem meghajoltam majd visszaültem a helyemre. Huh, na ez. Ezt igen jól megcsináltam.

- Köszönjük a DxD vállalatnak, hogy gondoltak ránk. - kezdte el beszédét. A tekintetemet, azonnal rászegeztem, azonban nem ő állt kint, hanem az asszisztense. - Vannak dolgok, amikkel egyetértünk és vannak, amikkel nem. Remélem meg értik. - nézett rám szigorúan. Bólintottam. - De nem hinném, hogy lenne nagyobb akadálya, ennek az egész szerződésnek a megkötésére. - mondta, mire mindenki tapsolni kezdett. Meghajolt majd elindult a helyére vissza. Mikor a hátam mögött ment el egy cetlit ejtett a combomra. Furcsállva vettem fel majd olvastam el.

⌞'ℳ𝒶 𝓉𝒶𝓁á𝓁𝓀ℴ𝓏𝓏𝓊𝓃𝓀, ℯ𝓏ℯ𝓃 𝒶 𝒸í𝓂ℯ𝓃... (𝔍ℌ)'⌝ - írta majd egy cím állt ott. Ez biztosan egy perverz... sőt! Ez már rosszabb. Ez beteges. Esküszöm beajánlom egy pszichológushoz.

A szerződést megkötöttük majd kezet ráztunk, amiről, azonnal rengeteg kép készült majd elváltak útjaink. De nem sokáig... vagy talán mégis? Miért is csinálnám azt, amit mondd nekem? Nem vagyok egy holmi sakkbábú, amit csak irányítsanak. A cetlit széttéptem majd kidobtam egy közeli szemetesben. Komolyan hülyének néz engem! Na, megállj te kis...! Ragadtam meg idegesen levegőt majd szorítottam meg. Eljátszva a gondolattal, mintha őt fojtanám meg. Bárcsak így lett volna...

°°°

Mikor haza értem már késő volt, azonban nem Minghao-val jöttem, hanem egyedül. Hao-nak még bent kellett maradnia a cégénél. Csend volt már a házban, mégis a konyhából kis fénycsóva mutatkozott. Levettem cipőmet majd a konyhába mentem.

- Már vártalak. - mosolygott rám Hein nénikém kezében szorongatva kis bögréjét, ami tuti biztos meleg tejjel volt teli. - Ülj le! Csinálok neked is egy bögrével csak, mert

- Mert a meleg tej segít az elalvásban. - fejeztem be mondatát, mire felkuncogott. Én pedig mosolyogva ültem fel a bárszékre és vártam, hogy a kezemben tarthassam a kis dinós bögrémet. Igen dinós! Tudom gyerekesnek hangozhat meg minden, de a dinók a kedvenc állataim! Ne ítélkezzetek felettem, oké?

- Hogy ment a tárgyalás a Hong Alapítvány vezetőjével? - kérdezte Hein, miközben mellém telepedett. Én pedig pont abban a pillanatban ittam bele az italomban, de egyenesen vissza is köptem.

- Bo-bocsánat. - töröltem meg számat kezemmel. Hein szemei csak úgy csillogtak az izgalomtól. Nem értettem miért, de nem is akartam rákérdezni - Jól ment. Megkötöttük a szerződést. - mondtam szűkszavúan, mire csak egy minden sejtő hümmögést kaptam. Értetlenül néztem rá. - Most mi van?

- Semmi- semmi! - hessegette el gondolatait a kezével a levegőben.

- De látom rajtad! Nem tudsz hazudni nekem! - mutattam rá minden sejtőn.

- Hát te sem tudsz nekem hazudni drágám! - kuncogott fel jóízűen, mire egy kis pír jelent meg az arcomon. Most, mire gondol? - Na, de én megyek aludni. Te is feküdj le korán, mert holnap is nap lesz! - szólt rám szúrósan.

- TUDOOOOM! Az ilyen öregeknek, mint neked már rég az ágyban kéne lenniük! - kezdtem el viccelődni vele, mire 180-as fordulatot vett.

- Nem én vagyok öreg! Te vagy túl fiatal! - húzta össze szemét - De még egy ilyen és holnap reggelire gomba lesz!

- NEEE! HEIN NÉNIKÉM CSAK AZT NEEE... - kezdtem el lecsúszni a székemen.

- Na itt meg mi történik? - jött be a konyhába Minghao kíváncsian. - Te meg mitől haldokolsz? Uuu az meleg tej?! Kaphatoook? - ugrott is rá bögrémre majd a teljes tartalmát kiitta. Számat eltátva kisértem végig a történeseket.

- HAO! - csaptam idegesen a fiú karjára, mire Hein nénikém és Hao egyszerre nevettek fel. Ezért megfizetsz Xu Minghao! 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —