— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

Mikor kiléptem volna az ajtón egy kar visszarántott majd neki csapódtam. Lassan felemeltem a fejemet, mire újra csak ugyanaz a srác volt. Unottan megforgattam a szememet majd mentem volna el, de visszahúzott magához.

- Hagyjál már békén, az ég szerelmére! - próbáltam kiszakadni karjai fogságából, de nem igen akart engedni.

- Hova mész? - húzta fel szemöldökét. - Most már nálam kell lenned.

- Haha! Ez volt ám, a mai nap nagy vicce! Akkor én most lépek is. - löktem egy nagyot rajta, mire sikeresen kiszabadultam majd futni kezdtem. Istenem! Hogy lehet valaki ennyire idegesítő? Szerencsémre végre már nem jött utánam, így egy taxit fogva indultam el haza.

°°°

A házba érve senki sem volt már otthon, vagyis azt hittem...

- Te meg mégis hol a fészkes francba voltál egész éjjel?! A DxD-ben aludtál vagy mi?! - sétált felém ingerülten Hao, mire hátrálni kezdtem.

- Hao... meg tudom magyarázni. - tettem fel védekezőn kezeimet.

- Mi ez a ruha rajtad?! Ez kinek a ruhái?! - markolta meg pólómat majd végig mért szemeivel. Nagyot nyeltem. Oké... Minghao ilyenkor baromira ijesztő tud lenni! Mondjon bárki bármit.

- Ez az én - gondolkodtam el majd egy dolog bekattant - Az én edzős szerkóm! Ezért mentem vissza a DxD-be, mert ma reggel meg futni voltam és... és... most onnan jövök! - hazudtam, mint a vízfolyás. A fiú csak úgy méregetett. Szemeit összehúzta majd nagyot sóhajtott. Lassan elengedett, mire azonnal kifújtam az eddig bent tartott levegőt. A fiú fekete hajába túrt majd tekintete a tűzből aggódóra váltott.

- Máskor, kérlek ne ijessz meg ennyire. Aggódtam miattad, mert azt hittem, hogy... - kezdte magyarázni, mire hirtelen a fiúhoz szaladtam majd szorosan megöleltem. Arcán kis mosoly jelent meg. Kezeit körém fonta majd még közelebb vont magához.

- Sajnálom Hao! Máskor jobban odafigyelek, oké? - toltam el kissé magamtól, hogy a szemébe nézhessek, mire mosolyogva bólintott. Szétváltunk, mire én csörtetve rohantam fel fele a lépcsőn.

- Siess! Ma én viszlek a céghez! 10 perced van! Kint a kocsimnál találkozunk! - kiáltotta nekem fel.

- Rendben! - ordítottam vissza majd villám gyors tempóra kapcsolva kezdtem el átöltözni. Kész szerencse, hogy már fürödtem, bár szívem szerint lefürödtem volna újra is.

8 perc múlva teljesen készen illegtem a tükrömben.

- Oké huh - fújtam ki a levegőt.

'Gyönyörű vagy!' - súgta egy hang a semmiből, mire hátra fordultam és fejemmel körbe pásztáztam a szobámban, azonban senki nem volt rajtam kívül. Ez fura pedig, olyan volt mintha lett volna itt valaki...

- Oké... azt hiszem, ha haza jövök. Első dolgom lesz, hogy lefeküdjek aludni. - mondtam egy nagy levegőt véve majd felkaptam táskámat és már rohantam is le Minghao-hoz, aki türelmesen várva várt a kocsijának dőlve. Egy nagy mosollyal az arcomon ültem be autójába, mire ő is beült mellém és már indultunk is.

°°°

- Rendben Bell. Mi vár ránk a mai nap folyamán? - néztem fel gépemből az asszisztensemre, akinek csupa papírhalom volt a kezeiben. Istenem... ez a rengeteg hülyeség néha nagyon kimerítő tud lenni! Jó hazudok. Nemcsak az van benne, de a 75% szenny, ami említésre se lenne méltó.

- Ma lesz a megbeszélése a Hong vezérigazgatójával. - kezdte el sorolni, mire már ennél megállítottam.

- Várj, de ezt nem Hein végzi?

- Ma neki közbejött egy nagyobb tárgyalása a védelmi, ipari közvédelmisekkel szóval Ön lett megbízva ezzel. De esetleg mondjam el? Van valami más? Áttudjuk tenni hiszen nem valami fontos.

- Nem, nem! Eszébe se jusson! - ellen kezdtem rögtön. - Maradjon. Hallgatom a többit! - utasítottam, mire Bell mindent hegyiről tövire felsorolt, amitől agyam már használhatatlan állapotba került. Pedig még el sem kezdődött igazán a nap... mi lesz így velem később? Ah... lehet az a baj, hogy nem ittam reggel még kávét. Ezt muszáj, minél hamarabb orvosolnom.

- Bell! - szólítottam meg a lányt, aki azonnal felpattant a karosszékből és elém állt.

- Igen Lia kisasszony?

- Nincs kedve velem egy kávét inni? Csak a lenti kis büfénkben. Nem volt még meg a mai napom koffein lökete. - álltam fel miközben összerendezgettem pár papírt magam előtt.

- De igen! Szívesen magával tartok! - mosolygott rám szélesen, mire én is rámosolyogtam.

- Akkor menjünk! - indultam el az ajtóhoz majd magam elé engedve Bell-t, hagytuk el az irodát.

°°°

- Akkor Kim kisasszony. Ma lesz a nagy tárgyalása, a Hong alapítvány vezetőjével? - csatlakozott a társaságunkhoz Hoshi. Na igen. Ő volt tipikusan az a kollégám, akinek koffein sem kellett ahhoz, hogy túl legyen pörögve. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de majd egyszer elkérem a receptjét.

- Igen, igen. Pontosan. - helyeseltem rá majd bólogattam.

- WAOOOW! EZZ.... EZZZ.... - kezdett el teljesen bepörögni majd hirtelen felugrott az asztalra. - Újra a DxD valami csodálatos dolgot tesz! - kiáltotta el magát majd nevetni kezdett diadalittasan ezután leugrott. Mondom... túl pörgő. Mérhetetlen szinten.

- Igyekszünk mindig a legjobbat tenni. - mosolyogtam zavartan majd olyat láttam, hogy még a kávémat is félrenyeltem. Fulladozni kezdtem, mire Bell és Hoshi, azonnal segítőkezet nyújtva nekem kezdték el a hátamat ütögetni. Mondjuk az utóbbik valami tigrisekről is kezdett nekem dörmögni, amiből semmit sem értettem.

- Jó reggelt a szép hölgyeknek! - hallottam meg hangját egészen... magam előtt. Lassan felemeltem fejemet, ameddig nem találkozott tekintetem vele.

- Reggelt' - válaszoltam halkan majd elrohantam. Ez komolyan nem normális?! Már itt van a munkahelyemen is? Ez követett engem vagy mi van?! Ha így folytatja biztosan feljelentem!

- Merre, merre szépségem? - jelent meg előttem, mire ijedtemben megcsúsztam, így hátra kezdtem zuhanni, azonban ő derekamnál fogva karjaival megtartott. - Nem gondoltam, hogy ennyire örülni fogsz nekem. - villantott rám egy ördögi mosolyt, amitől szívem pokoli ütemben kezdett el dobogni.

- Te meg... - akadtam meg, mire kezét arcomra simította majd lassan vissza lábra állított, azonban kezét nem vette el arcomról, sem a derekamról.

- A tárgyalásra jöttem. - engedett el egy pillanat alatt majd öltönyét kezdte el megigazítgatni. Öltönyben...? Csak nem... nem... az nem lehet! Teljesen ledermedtem. NEM, BIZTOSAN NEM! 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

╭─────────────────────✦ . 　⁺ 　 . ✦ ─────────────────────╮

𝑽𝒂𝒈𝒚 𝒕𝒂𝒍á𝒏 𝒎é𝒈 𝒊𝒔? 𝑯𝒂𝒉𝒂, 𝒏𝒆𝒎 𝒉𝒂𝒈𝒚𝒉𝒂𝒕𝒕𝒂𝒎 𝒌𝒊. 🤔🤭 

 𝑴𝒊 ú𝒋𝒔á𝒈 𝒗𝒆𝒍𝒆𝒕𝒆𝒌? 𝑲𝒊 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒗𝒂𝒏 𝒎𝒂?💗

╰─────────────────────✦ . 　⁺ 　 . ✦ ─────────────────────╯