— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

A semmiből karok ragadtak meg majd egy hideg fémet éreztem meg a bőrömhöz simulni.

- Halj meg! - kiáltotta majd egy vágást éreztem. Nem fájt. Ez a valóság vagy valami álom?

- Ki maga? - kérdeztem rekedtesen, mire azonnal elhúzódott.

- Te... te - remegett meg hangja. Nem foglalkozva vele szálltam ki a kocsiból. A lábaim nehezen mozogtak. Össze-vissza csuklottak botlottak.

- Állj meg! Nem hallod! ÁLLJ MEG TE KIS KURVA! - ordított utánam, de én csak mentem. Hirtelen egy durranás hangzott fel. Egy pisztolylövés volt. A hasamra néztem majd a karomra. A lábam. Sehol semmi. Hátra fordultam, mire egy öltönyös fickó állt ott nekem háttal.

- Hé! Mit csinálsz?! Megsérültél? - ugrottam, azonnal elé majd vizsgálni kezdtem. Hirtelen megragadta csuklómat és erősen szorítani kezdte. Na ez már viszont pokolian fájt. Felnéztem rá. Szemei vörös színben pompáztak. Fekete haja volt és szemtelen helyes arca. Ez meg ki lehet?

- Ezt nem inkább magadtól kéne kérdezned? Hisz félig már élet halál közt bolyongsz kis lány. - vigyorodott el ördögien majd közelebb hajolt hozzám. Esküszöm amúgy is hideg volt, de az ő lehelete sokkal, de sokkal hidegebbnek éreztem. Azonban az illata, mint valami friss fenyőé. Tudjátok, mint az a WC illatosító. Frissítően hatott testemre. - De ezen hamar tudunk segíteni.

- Hogy érted? Hisz azt sem tudom ki va... - ráztam le magamról kezét majd hátráltam egy lépést. Arca, azonnal elkomorult.

- Ez egészen egyszerű csak

- Gyere vissza hozzám te kis kurva, ha jót akarsz magadnak! - rikácsolta férfi a taxiból majd újabb puskalövés. Az előttem álló fickó egy másodperc töredéke alatt kapott maga mögé, ezzel megvédve engemet. Idegesen löktem el magamtól majd kezdtem el futni.

- Hé, hé! Ez a hála annak, hogy megmentelek? Ahh, emberek. - mondta idegesen majd hallottam egyre közeledő lépteit. Én a korláthoz rohantam, mire valaki könyökömnél megragadott majd hátra csavarta azt. Felsikítottam a fájdalomtól.

- Hogy mered te kis emberi aljadék bántani az áldozatomat?! - ragadta meg nyakon a megmentőm az engem elkapó férfit majd egy rántással törte el a nyakát és dobta félre, mint valami zsák krumplit. Ezután elővett egy zsepit és letörölte kezét majd rám nézett és a korlátra könyökölt.

- Szóval azt akartam neked mondani kedves, hogy

- Nem érdekel! - üvöltöttem az arcába, mire nem gondolkodva ugrottam át a korláton és vetettem magamat a mélybe.

- Komolyan elegem van belőletek emberekből! - rúgott egyet a korlátba idegesen. Tovább már nem hallottam semmit. Lehunytam a szememet és vártam, hogy testem becsapódjon a semmibe.

Sajnálom Hein nénikém. Sajnálom, hogy csak így eldobtam az életemet. Minghao, drága bátyám. Ne szomorkodj majd miattam. Mindig is te leszel nekem a legfontosabb számomra, ezért sem akarom, hogy miattam szenvedj, ha meghallod, hogy nem vagyok többé. Gondolj mindig a mi kis 12 év alatt eltöltött hülyeségeinkre. Rengeteg hülyeséget csináltunk. Azonban az sem elfelejtendő, hogy bármiről volt szó mellettem voltál és kitartottál mellettem. Legyen szó rossz álomról vagy mangós fagyiról. Na igen mangós fagyi. Mosolyodtam el. Mennyit is veszekedtünk amiatt Hao-val! De mindig utána nekem adta. Nem szeretett sokáig civakodni velem. Haragban meg sosem voltunk. Ha összevesztünk, akkor sem tudtunk a másikra haragudni. Ő tényleg egy igazi testvér volt a számomra. Ő volt az én lelkitársam, az én legjobb barátom. Sajnálom, hogy egyedül hagylak, de tudom, hogy erős vagy és át fogod vészelni ezt az egészet. 

Hein nénikém pedig... mindent köszönök magának. Mindennél hálásabb vagyok, azért, hogy örökbe fogadott. Az életem egyik legeslegjobb dolga volt, ami történhetett velem. Ő maga mutatta meg számomra az igazi boldogságot és adott egy újabb lehetőséget az élethez. Nevelt engem és ápolt. Ha beteg voltam. Gyógyszereket vett nekem. Mint egy... anya. Óvott és tanítgatott, hogy majd egyszer... vele együtt vezethessem a céget. Kérem Hein nénikém, ne búslakodjon maga se miattam! A végén még nagyon ráncos lesz a már amúgy is ránccal borított bőre! Felkuncogtam. Hiába volt 56 éves, olyan volt néha, mint egy tini. Néha fogalmunk sem volt Hao-val, hogy mi vagyunk- e a rosszabbak vagy ő. De talán mindkettő helyes ebben az esetben.

É𝑔 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑡𝑒𝑘. 𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑙𝑒𝑘 𝑡𝑖𝑡𝑒𝑘𝑒𝑡...

Súgtam magam elé majd az elmémet teljesen beborította a sötétség. 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —

╭─────────────────────✦ . 　⁺ 　 . ✦ ─────────────────────╮

𝙎𝙯𝙞𝙖𝙖𝙨𝙯𝙩𝙤𝙤𝙠! 💗 𝙃𝙤𝙜𝙮 𝙫𝙖𝙜𝙮𝙩𝙤𝙠? 💗

 𝙃𝙤𝙜𝙮 𝙩𝙚𝙩𝙨𝙯𝙞𝙠 𝙚𝙙𝙙𝙞𝙜 𝙣𝙚𝙠𝙩𝙚𝙠 𝙖 𝙩ö𝙧𝙩é𝙣𝙚𝙩?💗

╰─────────────────────✦ . 　⁺ 　 . ✦ ─────────────────────╯