— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

Kezem remegett. A gyomrom forgott. Ideges voltam. Hogyne lettem volna az!

- Mindenkit üdvözlők! - kezdte el Hein az összegyűlést. - Tudják a mai nap egy egészen különleges nap. A számomra, valaki számára és a cég számára is. - nézett körbe mosolyogva. A vakuk csak úgy villogtak szüntelenül. - Kérlek ki fáradnál Kim Lia? - állt meg tekintete rajtam majd bíztatón rám mosolygott. Én, azonban csak álltam földbe gyökerezett lábbal.

- Menj Lia. - súgta egy hang, aki...

- Hao?! - húztam fel csodálkozva a szemöldökömet, aki csak kuncogva tolt egyet rajtam. Kissé bólintottam majd nagyot nyeltem és elindultam a pódium felé. A gépek fénye csak villódzott körülöttem. Tuti észrevették, hogy remegek! Mikor felálltam Hein nénikém mellé próbáltam szememmel egy biztos pontot keresni. Minghao volt az. A fiú tapsolt majd egy like jelet mutatott felém bíztatásként. Halványan elmosolyodtam majd a mikrofonhoz hajoltam.

- Üdvözlők mindenkit! Én Kim Lia vagyok. - mutatkoztam be, mire tapsvihar harsant fel. Hein visszavette a mikrofont.

- Lia az én lányom. - nézett oldalasan rám - És mostantól a jobb kezem is. - mondta ki, mire leesett az állam. Akkor ezért volt ez az egész hűha...

- Hein nénikém... - suttogtam hitetlenkedve magam elé. Hao-ra néztem, aki elismerőn bólogatott. Ő tudott erről? Még is...

- Mostantól hivatalosan kereshetik Kim Lia-t is az én érdekemben. Bármilyen ügyről is legyen szó. Továbbá ő veszi át tárgyalásoknak a vezetését. Köszönöm a figyelmet! Mindenkinek további jó munkát! Lia - nézett rám, mire én is ránéztem. - Az irodámban találkozunk. - mondta, mire bólintottam. Ezzel hivatalosan is rábólintva arra, hogy Hein-nek a jobb kezévé válljak. Ez még mindig fel foghatatlan a számomra. Mióta készül erre? Lehet egész végig csak erre készített fel? De miért pont én? Miért nem Rina vagy Dokyoum? Minghao egyértelműen nem jöhetett szóba hisz neki volt saját cége, aminek ő volt a vezetője.

Erőt véve magamon Hein irodája elé sétáltam majd beléptem rajta és helyet foglaltam egy kis karosszékben. Az ajtó nyitódott, azonban nem Hein, hanem...

- Mégis, hogy merted elfogadni ezt az egészet?! - rontott nekem Rina majd torkon ragadott. A sokktól alig láttam ki. Tudtam, hogy mindig is utált, de nem gondoltam, hogy itt mindenki szeme láttára egyszer a nyakamnak fog ugrani.

- Rina... én... én

- RINA! - szólt rá egy éles hang, mire a lány, azonnal elengedett. Ennek hatására a földre estem. A nyakamat masszíroztam. Kicsi volt, de mégis akkora erő volt benne. Hihetetlen.

- FOGD BE TE KIS NYOMORONC! TE IS ANNYIRA VAGY HIBÁS, MINT EZ A... A SENKIHÁZI KIS...

- Akinek be kéne most fognia a kis száját az Te vagy! - csitította el egy pillanat alatt a fiú majd hallottam egyre közeledő lépteit hozzám. Kezét nyújtotta felém, mire elfogadva hagytam, hogy felhúzzon. Hao szemei aggódón fúródtak az enyémbe - Jól vagy? - vizsgált végig szemével.

- Igen. Semmi baj sincs. - mosolyogtam rá, de látszott nem hisz nekem. Leültet a kanapéra majd újra Rina felé fordult.

- Miért csinálod ezt?! Neked ez megéri? - szinte ölni tudó hangnemben füstölgött hangja. A lány sértődötten fonta karba kezét maga előtt.

- És neked miért éri meg egy olyat védeni, aki még

Egy hirtelen lépéssel lépett elé Hao és fogta be a lány száját.

- Túl sok feleslegességet beszélsz.

Rina ördögien szórakoztató tekintettel ajándékozta meg majd lerázta magáról a fiút, hátra dobta haját, megigazította magát majd az ajtóhoz lépett.

- Majd egyszer rájössz Minghao. - nézett a fiú szemébe majd rám - Te meg remélem, minél hamarabb meghalsz. - mondta majd kirántotta az ajtót és elment.

Hao-val egymásra néztünk. Miért fogta le Minghao Rinát? Mit akart volna mondani?

- Szeretnék neked gratulálni. - jött oda hozzám majd átölelt.

- Köszönöm Hao. Nagyon kedves tőled. - öleltem vissza majd kezemmel végig simítottam hátán. Teste teljesen megfeszült majd egy pillanat alatt engedett el és távolodott el. - Van valami baj vagy...

- Most mennem kell. Majd még beszélünk! Szia! - dobott egy gyors puszit nekem majd ki is ment. Hát ez... fura volt. De lehet csak valami közbejött neki. Legyintettem. Tuti csak erről lehet szó.

- Sajnálom, hogy késtem drágám. Már itt is vagyok! Gyorsan lepapírozzunk mindent majd én megyek is szóval a mai nap egésznap kipróbálhatod milyen vezetői szerepben lenni. - hadarta gyorsan Hein néni. Alig bírtam fel fogni ezt a sok mindent. Hisz még mindig sokkolt a döntése és a választása.

- Igen is Hein nénikém. - válaszoltam majd neki is láttunk.

°°°

Hosszú nap volt a mai. Rengeteg papír munka, amit követett 2 tárgyalás is majd egy újabb papír rengeteg. Hogy csinálhatja ezt mindennap ilyen rendíthetetlenül Hein? Esküszöm csodálom őt. Sokkal jobban, mint eddig.

Éppen gépeltem a laptopomon, mire egy üzenetem jött. Kivettem a zsebemből és megnyitottam. A név láttán elmosolyodtam.

💬⌞'Mit szólnál, ha a mai nap "kis" előre léptetésedet egy adagnyi gyors kajával és Soju-val ünnepelnénk meg?😜'⌝➤

Istenem ez az ember! Nem véletlen, hogy ennyire szeretem. Azonnal gépeltem is rá a választ.

💬⌞'De csak, ha én fizetem! Hisz ez rólam szól.'⌝➤

A válasz rögtön érkezett.

💬⌞'SZÓ SEM LEHET RÓLA! Én fizetek! Találkozunk 17:55-kor a Cheese Restaurant-ban😘'⌝➤

💬⌞'Legyen...🙄' ⌝➤

Mosolyogva csúsztattam vissza telefonomat majd szedtem össze cuccaimat. Boldog voltam. Boldog voltam, hogy egy kis időt tölthetek Hao-val. Imádtam vele lenni, mert tényleg olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne. Ő igazán az volt. Nem úgy, mint Rina és Dokyoum.  

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —