— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

Teljesen dermedten álltam az ajtó előtt. Én nem értem ezt... nem értem, mi történt? Tettem valami rosszat? Bántottam őt? Megsértettem valamivel? NEM ÉRTEM! Idegesen tépni kezdtem a hajamat majd sírni kezdtem. JOSHUA HONG! MIT ÁRTOTTAM NEKED?!

Testemet teljesen elkezdte elönteni a szomorúság és a düh. Volt bennem kétségbeesés és meggyötörtség is. Én lehettem az ostoba?! Mondjuk, ki más szeretne bele az ördögbe, ha nem én? Ez az én sorsom. Ha az nap nem ugrottam volna le arról a hülye hegyről, akkor nem történt volna ez! Még mindig boldogan és nyugodtan élhetném az életemet, de nem! Megjelent Joshua és megmentett! Annyira utálom!

Letöröltem könnyeimet majd idegesen trappolva hagytam el Joshua házát. Elegem van... Elegem van ebből az 1 hónapból! Én odaadtam neki a lelkemet és szívemet Ő pedig... Ő pedig random gondol egyet és kidob ezzel mindent elintézve és elfelejtve?! Azt hiszi ezzel le van zárva minden?! HÁT NEM! MEGMUTATOM NEKED, HOGY ENNYIVEL EGYÁLTALÁN NEM FOGSZ TUDNI ELŰZNI!

°°°

*Joshua szemszöge*

Eltelt egy hét mióta nem láttam Lia-t. Fogalmam sincs mi ütött belém, de azt éreztem, ha ezt folytatom, akkor valami olyat tapasztalok meg, ami teljesen ismeretlen a számomra. Ez őszintén, megrémisztett. Nem akartam így kidobni, de nem tudtam mit csináljak. Annyira... akartam őt. Mi van, ha tovább folytatom és bántom? Vagy teszek valami olyat, ami egyáltalán nem tetszik neki?

- Kurva életbe már! - vágtam bele öklömmel a falba, egy újabb krátert hagyva benne. Mi ez az egész? Teljesen emberré fogok válni? De akkor eltűnök, azt pedig nem engedhetem. A könyvespolcomhoz sétáltam, majd levettem a JH feliratú könyvemet. Valahol kell lennie egy rövidebb útnak!

- Uram... - jött oda félve Jeonghan.

- Mi van?

- Azt hiszem történt egy kis... probléma.

- Milyen probléma? Ha már megint összemostad a fehéreket a pirossal komolyan megöllek! - néztem fel rá szúrós szemmel.

- Nem, nem... most nem. - húzta összébb magát - Az a helyzet S. Coups-ék tudomására jutott a kapcsolatuk.

- Még is hogyan?

- Hát Uram... - mondta majd a kezembe adott képeket. - Ezeket küldték meg egy borítékot.

A fehér papírt szinte kitéptem a kezéből majd olvasni kezdtem.

⌞" ℒá𝓉ℴ𝓂, 𝓁á𝓉ℴ𝓂 𝒾ℊℯ𝓃 𝒿ó𝓁 𝓂ℯ𝓃𝓃ℯ𝓀 𝒶 𝒹ℴ𝓁ℊℴ𝓀 𝓃á𝓁𝒶𝒹 𝓇éℊ𝒾 𝒷𝒶𝓇á𝓉ℴ𝓂. ℳ𝒾 𝓁ℯ𝓃𝓃ℯ, 𝒽𝒶 𝓂𝒾 𝒾𝓈 𝒷ℯ𝓈𝓏á𝓁𝓁𝓃á𝓃𝓀 ℯ𝒷𝒷ℯ 𝒶 𝒿á𝓉é𝓀𝒷𝒶? 𝒯𝓊𝒹ℴ𝒹 𝒸𝓈𝒶𝓀 𝒶 𝒿ó 𝓈𝓏ó𝓇𝒶𝓀ℴ𝓏á𝓈 𝓀ℯ𝒹𝓋é𝒷ő𝓁."⌝

Olvastam első sorait. Nagyon nehezemre esett nem rögtön széttépni.

⌞" 𝒢𝓎ö𝓃𝓎ö𝓇ű 𝓁á𝓃𝓎. 𝒯𝒶𝓁á𝓃 𝓉ú𝓁𝓈áℊℴ𝓈𝒶𝓃 𝓈𝓏é𝓅 𝒶𝒽𝒽ℴ𝓏, 𝒽ℴℊ𝓎 é𝓁𝒿ℯ𝓃... ℳ𝒾𝓉 ℊℴ𝓃𝒹ℴ𝓁𝓈𝓏? "⌝

Annyira feszíteni kezdtem az anyagot a kezemben, hogy kettéhasadt. Szinte izzodtam. A düh és a méreg csak úgy forrt bennem. Ha csak egy kicseszett ujjadat is rá mered tenni S.Coups! Szénné égetlek!

Azonban nem volt vége még a levélnek.

⌞" ℳá𝓇 𝓇éℊ 𝓁á𝓉𝓉𝓊𝓀 ℯℊ𝓎𝓂á𝓈𝓉. ℳ𝒾 𝓁ℯ𝓃𝓃ℯ, 𝒽𝒶 𝓉ℯ 𝒾𝓈 é𝓈 𝒶 𝓀𝒾𝓈 𝒷𝒶𝓇á𝓉𝓃ő𝒹 𝒾𝓈 ℯ𝓁𝒿ö𝓃𝓃é𝓉ℯ𝓀 𝒽ℴ𝓏𝓏á𝓃𝓀? Úℊ𝓎 𝒽𝒶𝓁𝓁ℴ𝒹𝓉𝓊𝓀 𝓂á𝓇 𝓃ℯ𝓂 𝓋𝒶ℊ𝓎 𝒶 𝓇éℊ𝒾. ℳ𝒾 𝓁ℯ𝓃𝓃ℯ, 𝒽𝒶 𝓈ℯℊí𝓉ℯ𝓃é𝓃𝓀 𝓀𝒾𝒸𝓈𝒾𝓉 𝒽ℯ𝓁𝓎𝓇ℯ 𝓅ℴ𝒻ℴ𝓏𝓃𝒾 𝓉éℊℯ𝒹? 𝒩𝒶? ℬá𝓇, 𝓀𝒾𝓉 𝒶𝓀𝒶𝓇ℴ𝓀 á𝓁𝓉𝒶𝓉𝓃𝒾? ℳ𝒾 𝓁ℯ𝓃𝓃ℯ, 𝒽𝒶 𝒶 𝒷𝒶𝓇á𝓉𝓃ő𝒹é𝓇𝓉 𝒸𝓈ℯ𝓇é𝒷ℯ 𝓋𝒾𝓈𝓈𝓏𝒶𝒶𝒹𝓃á𝒹, 𝒶𝓏𝓉, 𝒶𝓂𝒾 𝒶𝓏 ℯ𝓃𝓎é𝓂? 𝒥ó ü𝓏𝓁ℯ𝓉 𝓃ℯ𝓂? "⌝

Azt lesheted! Soha a büdös életbe nem fogom odaadni! Ez amúgy is az enyém! Soha nem is volt a tiéd! Azonban várjunk... akkor Lia...

Azonnal a telefonhoz mentem majd tárcsázni kezdtem Lia-t. Csöngött... csöngött. Majd felvették.

- Mit akarsz? - hallottam meg éles hangját.

- Hol vagy?

- Nem mindegy az neked?

- Nem! - vágtam rá, mire a vonal másik végén nevetés jött. - Szóval?

- Hé, baba! Jöhet a következő kör? - hallottam meg egy ismeretlen férfinak a hangját. A vérem szinte, azonnal forrni kezdett.

- LIA! MÉGIS KIVEL VAGY?! - ordítottam rá, mire kuncogás jött csak. - LIA!

- Kivel beszélsz? - kérdezte újra a férfi.

- Senki fontossal.

- Akkor miért nem rakod le? Csinálhatnánk valami sokkal izgalmasabb dolgokat is együtt. Mit szólsz?

- Ha egy kicseszett ujjal is hozzáérsz! Esküszöm megöllek! - keltem ki magamból teljesen. Hallottam, ahogy elveszik Lia-tól a telefont majd a füléhez tartja.

- Figyelj, ha szükséged van a barátnődre. Légy itt 17:55-kor a Puff Coffee-zóban. - utasított. A hangja most már sokkal inkább hangzott...

- MINGYU! HA EGY KICSESZETT UJJAL IS HOZZÁ MERSZ ÉRNI. CSAK EGGYEL IS! DARABOKRA SZEDLEK!

- Inkább haladj! Ketyeg az óra. A barátnőd meg valami elképesztően cuki. - mondta majd hallottam, ahogy Lia jó kedvűen felnevet. Teljes testemben ziháltam. Nemcsak megölöm. Az egész Föld színéről eltörlöm. - Na, akkor várlak. Köszönj szépen Shuá-nak.

- Sziijaaa Shuaa! - nevetett fel majd bontották a hívást. A készüléket apró darabokra törtem szét. Soha többé... soha többé nem akarom, ezt, hogy hallja őt valaki így nevetni. Csak is én akarom! Ő az enyém! CSAK AZ ENYÉM! Ha meg tudom, hogy bántották, vagy csak úgy nyúltak hozzá. Darabokra szaggatom őket szétcincálom minden kis porcikájukat és szénné égetem őket. Semmi köszönet nem lesz benne. Lia-t meg ezekután egy tapodtat sem fogom magam mellől elengedni. Komolyan ezzel a nővel annyi probléma van csak!

°°°

*Lia szemszöge*

Ma este későig dolgoztam. Ezalatt az 1 hét alatt, ahogy nem találkoztam Joshua-val csak hajtottam magamat. Egyáltalán nem akartam rá gondolni. De még egy kicsit sem. Hao-val ezalatt az idő alatt sikerült megbeszélnem vele a dolgokat. Annyira boldog voltam e miatt, így mindig ő fuvarozott reggel. Elmentünk együtt vacsorázni meg néha vásárolni. Igaz elveszítettem egy embert, de vissza is kaptam egyet cserébe. Minghao-nak meg mindennél jobban örültem. Olyan volt, mintha visszakaptam volna egy rég elveszett részemet az életembe.

💬⌞"Végeztél? 🙄"⌝ ➤- jött Hao üzenete, miközben caflattam le a már szinte teljesen kiürült épületből.

💬⌞"Igen! 2 perc és ott vagyok💗"⌝➤

💬⌞" Várlak drága💝"⌝➤

Ezt olvasva mosolyogva léptem ki a DxD épületéből, mire hirtelen minden elhomályosult.

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —