— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

- Mihez lenne kedved? - kérdezte, miközben én a mellkasán feküdtem, ő pedig a hajammal játszott.

- Mit szólnál egy kis K-drama nézéshez? - néztem fel rá egy széles mosollyal, mire mutatóujját végig húzta ajkamon. Szemével végig követve.

- Nem akarsz menni sehova?

- Most csinálhatnánk kis "chilles" napot. - támaszkodtam fel majd a TV-jének a távirányítójáért mentem. Gyorsan beállítottam a Netflix-et majd izgatottan mentem visszahozzá. - Mit szólnál egy...

- Nem érdekel mi megy, de ne romantikus legyen, mert különben megölöm magam. - mondta nyöszörögve.

- Már így is halott vagy, mit vagy úgy oda.

- Kurva vicces vagy. - mondta majd kihúzta kezemet, ami hatására ráestem majd nyakamat megfogva húzott fel magához és csókolt meg. Elhúzódtam majd egy puszit nyomtam szájára és elkezdtem keresgélni.

- Amúgy sem akartam romantikusat. Én se vagyok nagyon odaértük. Mit szólsz egy Sweet Home-hoz? - néztem rá majd beindítottam az előzetesét. Joshua szemei felcsillantak.

- Nem rossz. - mondta majd éreztem, ahogy keze a derekam köré fonódik. - De először is - tette fel ujját - Kimegyek hozok nasit kedvesem. Addig is várj türelmesen. - kacsintott rám majd felállt és kiment. Joshua-val egyre jobban szerettem időt tölteni. Persze, amikor csak az időm engedte, akkor mindig vele voltam.

Mikor visszatért egy nagy tál popcorn-nal, üdítőkkel és csomó édességgel volt tele kezei. Azonnal rávetettem magamat.

- Nekem nem örülsz ennyire. - szúrta oda ridegen.

- Mert te nem vagy ennyire édes. Te inkább egy jégcsap vagy. - vágtam rá, mire szemét összehúzta.

- Tudok én óvatos és törődő is lenni. - mondta miközben helyet foglalt mellettem majd kezeit hátra, a feje mögé tette.

- Igazán? Kíváncsi lennék az milyen. - mondtam, mire szemei azonnal lángra kaptak. Kezeivel combom alá nyúlt majd magára húzott. Kezét hátamról a fenekemre simította.

- Egyszer eljön, annak is az ideje. - mondta majd alsó ajkamba harapott és húzni kezdte fogaival - De azt ki kell érdemelni.

- Mivel?

- Azzal, hogy teljesen átadod magadat nekem. - mondta majd megcsókolt. Ajkai csak úgy jártak a nyelve, azonnal számba landolt. Szenvedélyes és édes, mint ő maga.

- Naaa, de most a Sweet Home-nak akarnám magam átadni. - húzódtam el tőle, amit egy nem tetsző morgással díjazott. Ezzel indítottam is a drámát.

- HYUN-SU! - sikítottam fel Song Kang-ot látva majd, mint valami rajongó lány visítani kezdtem és fangörcsöt kapni. Joshua arca eltorzult.

- Mi olyan nagy szám abba a paliba? Azért, mert szárnya van?

- Csak nézz rá! Egyszerűen szexi és a teste meg aaa... - haraptam számba majd csak úgy bámultam a képernyőt megállás nélkül.

- Oh, igazán? - kérdezett vissza. Nem vettem észre hangjában lévő veszélyezettségét és gondolkodás nélkül vágtam rá.

- Igen! Bárcsak vele lehetnék, mert az annyira... - kezdtem volna ömlengeni, mire Joshua felcsattant.

- Igen?! Akkor majd ő fuvaroz téged naponta, majd ő elvisz étterembe. Megvesz neked mindent, amit csak akarsz. Majd ő hordoz a tenyerén. - mondta, mire arcomra először döbbenet ült ki, ami végül egy kéjes mosollyá húzodott. Egy pillanat alatt teremtem rajta.

- Te most féltékeny vagy? - somolyogtam rá. Szinte lerítt róla.

- Hogyne lennék?!

- De hisz együtt sem vagyunk!

- De az enyém vagy.

- Nem vagyok a tiéd!

- Akkor szerinted mim vagy?

- Egy játékod.

- Oh? - húzta fel szemöldökét - Ha az lennél már rég megöltelek volna. - mondta mérhetetlen nagy határozottsággal. Oké... azt hiszem ebben igazat kell adnom neki.

- Akkor mid vagyok?

- Az egyetlenem. - súgta lágy hangon. Teljesen elakadt a szavam. Most ez... mit jelentsen?

- Túlságosan meglepettnek tűnsz.

- Én nem... vagyis persze hisz... - kezdtem bele, de csak össze-vissza dadogtam. Oké, oké. Kicsit meg kell nyugodnom. - Azt mondtad a szerződésig vagyunk csak így... ilyen közel. Egymáshoz. - mondtam majd nagyot nyeltem.

- Mi van, ha... ha... - akadt meg majd elfordította a tekintetét. Kérdőn felhúztam szemöldökömet.

- Ha... mi? - kérdeztem lélegzet visszafojtva.

- AISH! - csapott lábára majd szemét mélyen az enyémbe fúrta. Vörös szemeiben valami igencsak bizonytalanul csillogott. - Csak értsd meg, hogy az enyém vagy jó? - mondta majd kivett az öléből és visszatett maga mellé. Zavartan néztem a fiúra, akinek tekintete messziről kerülte az enyémet. Mi lehet vele?

- Épp most ígértél meg nekem valamit. - szűrődött ki a TV-ből hirtelen. Odakaptam a fejemet.

- Tessék? - kérdezett vissza Hyun-su.

- Nézd ezzel így most. - kulcsolta át kisujjával a fiú kisujját majd hüvelykujjukat összeérintette. - Ígéretet tettél és az ígéretet nem illik meg szegni! - nézett szúrósan a fiúra, aki még mindig ledermedve nézte a lányt. Joshua-ra néztem, aki ugyanúgy engem nézett. Kezével lassan megfogta kezemet majd, ami az előbb a TV-ben volt jelenet ugyanazt megcsinálta.

- Most már te is megígértél nekem valamit. - mondta, mire teljesen ledöbbentem.

- Tessék?

- Ne kérj arra, hogy még egyszer ki mondjam. - mondta majd elengedte kezemet.

- Mi...? - kérdeztem magam elé meredten. Most egyre több mindent kezdek nem érteni...

- Utálok ilyeneket csinálni. - hirtelen felült majd hátralökött az ágyon és felém tornyosult. Kezét arcomra simítottam majd lefele vándorolt addig, míg pólóm szegéjét meg nem találta. Ott ujjait lassan az anyag alábújtatta majd a hasamon felvezette. Ezt mind úgy, hogy meg nem szakítva velem a szemkontaktust. A szívem hevesen vert. Féltem, hogy biztosan hangos lehet már. Próbáltam nyugtatni, de nem ment. Joshua, akkora hatással tud rám lenni, hogy semmi esélyem ellene. Ajkaival óvatosan birtokba vette az enyémeket. Puha párnái lágyan hívtak magukkal most egy táncra. Nyelvével megnyalta alsó ajkamat, mire utat engedtem neki. A testem már ettől teljesen lángra kapott. Ez a fiú minden egyes érintése csak olaj volt tüzemre. Felemeltem kezemet majd becsúsztattam pólója alá. Egy pillanatra megállt. Szemeiben csak úgy váltakoztak az érzelmek. Egy mély levegőt vett, mire még feljebb vezettem kezemet. Éreztem, hogy minden ina megfeszül érintésem alatt. - Lia... - súgta lágy mély hangon.

- Joshua... - leheltem nevét ajkaira majd nyakába fontam szabad kezemet és magamhoz húztam.

- Abba kell hagynunk... - mondta, mire megdermedtem.

- Van valami baj? - kérdeztem, de már az ágy szélén ült. Tőlem jó messzire.

- Igen... - mondta majd idegesen a hajába túrt - Ennek most legyen vége.

- Mármint?

Nem mondott többet egy mozdulattal állított fel majd lökött ki az ajtón.

- Soha többé ne gyere vissza. - utasított majd becsapta az ajtót. Azt hiszem most már még több mindent nem értek...

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —