⫘ 𝟷𝟽 ⫘
— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — —— — —
⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘
Joshua-val az oldalamon ballagtam le a lépcsőn be az étkezőig. Szerencsémre senki nem volt ott. Lefőztem egy kávét magunknak majd neki ugrottam palacsintát sütni.
- Ez mi? - kérdezte eltorzult arccal.
- Palacsinta! Még soha nem ettél ilyet? - kérdeztem, mire zavartan megrázta a fejét. Gyorsan kiszedtem egyet majd Nutellát kentem rá. Szépen összetekertem és a szájához tartottam.
- Egyedül is tudok enni! - nézett rám morcosan majd ki akarta venni a kezemből, de elhúztam.
- Én adom, te meg eszed! - utasítottam. Unottan megforgatta szemét. Kinyitotta száját, mire egy kis adagot a szájába tettem. Először lassan rágni kezdte majd csillogó szemekkel nézett rám.
- Ez nagyon-nagyon finom!!
- Tudtam, hogy ízleni fog. - mosolyodtam el minden tudón. Ezután még egy csomó Nutellás palacsinta került kivégzésre... Joshua által. De engem sem kellett félteni.
- Mhmm! Istenem, de jó illatok vannak! - tért be hirtelen Rina a konyhába. Szemei Joshua-ra siklottak. - Isten itt van a konyhámban?! - ájult el a lány teljesen, engem észre sem véve.
- Inkább az ördög. - szúrtam oda, mire Joshua tekintete, azonnal rám siklott majd ezzel egyetembe a kezei is. Idegesen néztem a fiúra.
- Miért mondod, ezt úgy, mintha te nem lennél oda ezért az ördögért? - súgta lágy hangon a fülembe. Az arcom szinte lángra kapott. Azonnal ellöktem magamtól majd felkaptam egy palacsintát és a szájába nyomtam. A fiú szemei először kikerekedtek majd rögtön utána ellágyultak.
- Ne merd ellopni a palimat! - lökött rajtam egyet hirtelen Rina, ezzel kiszakítva a fiú karjaiból. Nagyra nyílt szemekkel néztem rá. A lány arcán egy széles mosoly jelent meg. Ezután Joshua karja köré fonta kezét majd úgy nézett fel rá.
- Tőlem a tiéd lehet. - forgattam meg a szememet majd a felkapva a tányérról 2 darab palacsintával indultam meg az emeletre. Igen ám, de mikor beleharaptam a palacsintámba és majdnem felértem volna egy félmeztelen Minghao-val találtam szembe magamat. Oké... nem egy Joshua, de azért igen jól nézett ki ő is.
- Csukd be a szádat édesem, mert a végén belerepül a sült galamb! - mondta egy széles mosollyal majd tányéromra nézett. - Palacsinta? Nutellás?! - kérdezte majd le is kapta a másikat, ami még sérthetetlen volt. Eddig...
- Igen! Én csináltam. Milyen?
A fiú arca csak úgy ragyogott.
- Ahh! Imádom mikor te sütsz valamit. Azok ANNNNYIRAA finomak! - csukta be szemét és átadta magát teljesen az ízeknek. Felkuncogtam.
- Hm? Nem a szobádba tartottál? - jött hátulról egy hang majd egy kéz simult az oldalamra. Azonnal elhúzódtam tőle, mire csodálkozva húzta fel szemöldökét. - Most mi van?
- Te meg ki vagy? - jött a csípős hangnem most Hao-tól. Most rákaptam a fejemet majd hirtelen megragadta karomat és magához rántott. A lendülettől a fiú mellkasára estem, aki kezét óvón a fejemre tette.
Joshua hitetlenkedve rázta meg fejét.
- Lia meg én... - mondta volna, mire közbevágtam.
- Munkatársam. - vágtam szavába, mire mindketten összeráncolt homlokkal néztek rám - Vele szoktam eljárni edzeni. - tettem hozzá még gyorsan.
Joshua nevetni kezdett.
- Ha te a csókolózást és az együtt alvást, ennek nevezed, akkor igen. - mondta majd visszavett Hao-tól. Minghao arca teljesen lefehéredett.
- Hogy... micsoda?
- Jól hallodtad. De ha akarod reprodukálom neked csak hogy könnyebben megértsd. - ujjait keményen az oldalamba fúrta majd közelebb húzott magához. Kezét arcomra tette majd maga felé fordította. Ajkaival egyre csak gyorsabban araszolgatott felém. Azonban mielőtt megcsókolt volna elfordultam és ellöktem magamtól. Szemeimmel szikrákat kezdtem el felé szórni. Mégis mit művel?
- Mégis mit képzelsz mit csinálsz?! - csattantam ki.
- Lia, ez... igaz? - állt még mindig dermedten egy helyben Hao. Láttam szemeibe könnyek gyűltek.
- Hao... - csuklott el hangom majd a fiúért nyúltam, de ellökte kezemet.
- Ne! Ne érj hozzám! Most hagyj békén egy kis időre... - mondta majd vissza bement a szobájába.
Joshua-ra néztem, akinek arcáról levakarhatatlan volt most mosolya.
- Most te ennek tényleg örülsz? - fontam karba kezemet.
- Nem teljesen. - mondta majd újra megragadta csípőmet, de most az ölébe kapott fel. - Sokkal jobban tetszett volna, ha be is tudtam volna neki mutatni, azt, hogy milyen szinten vagy az enyém. - súgta majd bevitt magával a szobámba.
°°°
Ezekután tényleg minden úgy volt, ahogy Joshua mondta. Ő fuvarozott. Megállás nélkül halmozott üzenetekkel. Mennem kellett vele vacsoráznom. Volt mikor nála kellett aludnom. De néha szóba jöhetett, olyan dolog is, amit én akartam. Nem sokszor, de volt rá példa. Úgy éreztem egyre közelebb kerülök hozzá. Igazából... jó volt vele lenni. De mindig ott volt bennem az a kis tüske, hogy most ez csak egy álom és addig fog, ez tartani, míg vissza nem kapja az erejét teljesen. Vajon tényleg csak ezt akarja most is így 1 hónap elteltével vagy többet is? Őszintén szólva, fogalmam sincs...
Joshua-t bemutattam Hein-nek és Dokyoum-nak is. Hein nagyon örült nekünk és imádja Joshua-t. Dokyoum-ot meg nem nagyon izgatta az egész. Őszintén engem se érdekelne, ha lenne barátnője.
A történések után Hao-val egy szót sem váltottunk csak mikor tényleg nagyon muszáj volt. Bántott ez az egész dolog vele. De hiába, mert bármikor, amikor beszélni akartam vele keresett egy ürügyet, ami miatt egyáltalán nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szomorú, hogy a szoros kis barátságunk ebbe végezte. Bár még nem akarom feladni. Fontos nekem Hao. Nagyon is. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni. De erőltetni se akarom rá a dolgokat. Egyszer majd megpuhul, nem? Csak... idő kérdése.
Ezalatt ez 1 hónap alatt démonok sem voltak, ami őszintén megvallva fura volt. Joshua-t nagyon zavarta az egész. Bár engem is. Fogalmunk se volt most mi lesz ezután. Csak annyit tudtam, hogy elkezdtem egyre jobban beleszeretni Joshua Hong-ba, vagyis magába az ördögbe...
⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘
— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — —— — —
╭─────────────────────✦ . ⁺ . ✦ ─────────────────────╮
𝑺𝒛𝒆𝒓𝒊𝒏𝒕𝒆𝒕𝒆𝒌 𝒎𝒊 𝒇𝒐𝒈 𝒕ö𝒓𝒕é𝒏𝒏𝒊?
𝑲í𝒗á𝒏𝒄𝒔𝒊 𝒗𝒂𝒈𝒚𝒐𝒌 𝒎𝒊𝒕 𝒈𝒐𝒏𝒅𝒐𝒍𝒕𝒐𝒌😏💗
╰─────────────────────✦ . ⁺ . ✦ ─────────────────────╯
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro