— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

Valahogy el kell érnem, hogy megtudjam jelenleg hol van Hein. Elég egy kép és már ott is tudok lenni vagy...

- Megtudnád nézni nekem, hogy a nyaklánca rajta van-e? Csak, mert ma nálam volt és találtam egy nyakláncot. - kérdeztem.

- Miért volt nálad? - éreztem hangjából idegesség jön. Nocsak, de megváltozott a hangulat egyik pillanatról a másikra.

- Azt nem kell tudnod.

- Attól tartok de, mert a pasija vagyok. - na most nekem akadt el a levegőm. Hein-nek van... pasija? Az lehetetlen! Nem! Neki nem lehet! Hirtelen egy baromira furcsa érzés futott át rajtam. Ez mi?

- Megnézted már, hogy rajta van-e? - kérdeztem flegmán. Ha meg tudom ki vagy te senkiházi biztosan megöllek! Hallottam, ahogy idegesen fúj egyet majd egy suhogó hangot. Ezután, mint valami GPS a testem, azonnal reagált. Az agyamba utca és ház képek vetültek. Meg is vagy!

- Rajta van szóval...

- Kösz. További szép estét kívánok neked... barátom! - mondtam fenyegetőn majd kinyomtam a hívást. Hein... mostantól a kezemben vagy. Markoltam meg a levegőt drámaian majd elindultam.

Mondjuk pont ez hiányzott nekem még a mai napra... De hiába az agyam hőbörgött, míg a nem létező szívem aggódott.

°°°

*Lia szemszöge*

Mikor újra kinyitottam a szememet még mindig sötét volt. A nyakam már nem fájt sem a gerincem. Éreztem, hogy egy kéz ér hozzám. Felé fordítottam a fejemet.

- Hao...? - kérdeztem rekedtesen majd köhögni kezdtem.

- Szóval így hívják azt a rohadékot. - jött egy igencsak agresszív hang. Azonnal felültem és messzebb helyezkedtem.

- JOSHUA?! - szinte visítottam, mire a fiú a kezét, azonnal a számra tette.

- Kedvesem még a végén meghallanak. - súgta majd elvette kezét rólam.

- Miért vagy itt? - a döbbenetemet le se tudtam volna tagadni. Most, akkor ki volt itt? Hao vagy Joshua? Nem értek semmit...

- Szerinted vicces más életével játszani? - kérdezte majd hirtelen megragadta combomat és visszahúzott magához. Még ilyen sötétben is ki tudtam venni alakját. Főleg vörös szempárját, ami csak úgy lángolt.

- N-nem...

- Akkor meg miért csinálod?! - ragadta meg nyakamat majd utána azonnal el is engedte. Hirtelen szemeibe valami különös suhant át.

- Jo... - szólítottam volna meg, mire felállt és kiindult. Azonban én nem gondolkodva szaladtam utána és ugrottam rá.

- Mit csinálsz?!

- I-izé... szeretnék valamit kérdezni. - lassan hátra fordította a fejét így majdnem elérve azt, hogy ajkaink összeérjenek egymással. Gondolataim egy pillanat alatt tűntek el.

- Hein?- kérdezte, mire zavartan összeráncoltam a homlokomat.

- Hein? - lassan elengedtem, mire teljesen felém fordult.

- Igen, én is ezt mondtam.

- Hein nénikémet keresed?

- Hogy kit?

- Hein nénikémet, akivel ebben a házban élek a két bátyámmal és egy húgommal együtt. - válaszoltam, mire hátra hőkölt.

- Akkor a te neved nem...

- Nem - ráztam meg a fejemet - A nevem Lia.

- Lia... - ismételte, olyan mély hangon, hogy még a hideg is kirázott tőle.

Egy mozdulattal ragadta meg derekamat és nyomott a falnak. Testével keményen passzírozott a hideg falnak. Kezeimet fejem felett összekulcsolta egyik kezével, míg másikkal a nyakamat fogta meg majd hüvelykujjával állam alá támasztva emelte fel magára. Szemeit durván az enyémbe fúrta majd felém kezdett el araszolgatni.

- Elmondod nekem mióta van pasid? - kérdezte hidegen.

- P-pasim...? Nekem?

- Látsz valaki mást is rajtunk kívül? - húzta fel szemöldökét majd ajkai lassan az enyémeket súrolták. Egy jól eső bizsergés futott át testemen.

- Nekem... nincs... - válaszoltam dermedten.

- Mhmm... igazán? - csípte össze fogai között alsó ajkamat majd csípőjét még jobban nekem nyomta. Halkan felsóhajtottam.

- Ihgen... - lihegtem.

- Ajánlom is, hogy ne legyen. - mondta majd mielőtt megcsókolt volna még ezt mondta - Mostantól az enyém vagy.

Ezután egy szenvedélyes csókba hívott magával.

°°°

A reggel arra keltem, hogy nagyon melegem van. Lassan elkezdtem kinyitogatni a szememet majd szinte kiugrottam az ágyból.

- Mi van már? - morogta mély rekedtes hangon. Ez... ez...

A fiú kábán rám nézett majd kezeivel megfogta csípőmet és visszahúzott magához. Arcát a hajamba fúrta majd vissza lehunyta szemét. A szívem hevesen kalapálni kezdett majd beugrott valami a tegnapi nappal kapcsolatosan. Ki kell derítenem, hogy komolyan beszélt-e vagy nem.

- Tényleg csak addig vagyok neked fontos, amíg véget nem ér a szerződésünk?

A fiú kinyitotta egyik szemét majd vissza lecsukta.

- Miért?

- Csak, mert... - 'nem akarom, hogy csak addig legyek neked fontos' ~ fejezte be a kis hang a fejemben. Joshua lassan kinyitotta szemeit. - Lényegtelen. - fejeztem be végül majd egyik kezét a kezembe vettem és játszani kezdtem ujjaival.

- Mhmm... - morogta, mire tekintetem, azonnal rásiklott.

- Mi az?

- Szeretem mikor, ezt csinálod. - súgta. Szemeimmel lassan végig pásztáztam arcán. Annyira tökéletesnek tűnt. Hogy lehet valaki ennyire az? Ujjaimat puha fekete hajába vezettem.

- Köszönöm. - mondtam, mire furán összeráncolta homlokát.

- Azt megköszönhetnéd máshogy is. - mondta, mire egy perverz mosoly jelent meg arcán. Idegesen mellkasába ütöttem.

- Fogd be és álmodj tovább! - fontam karba kezemet. Erre csak felkuncogott. Micsoda? Ez a hang? Ez Joshua? Döbbenten néztem a fiúra, aki államra simított ujjaival majd egy csókot lehelt számra.

- Majd meglátjuk. - mosolyodott el majd feltámaszkodott és a fürdőmbe ment. Ez az ember... egyszer az őrületbe fog kergetni... 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —