— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

- Akkor még is egy vámpír vagy? - kérdeztem majd beharaptam ajkamat, azonban rögtön bele nyilallt a fájdalom. Ez az ember már megint megharapta a számat?! AHH! Dühösen néztem fel rá. Abban a pillanatban meg is hőköltem, mert lehajolt hozzám. Nem a szemembe nézett, hanem az új fent vérző számra. Nyelvével végig nyalta alsó ajkát majd egyik kezét combomra tette. Mondanom sem kell a pulzusom, azonnal az egekbe szökött. Mielőtt ajkai találkoztak volna az enyémmel megállt.

- Nem vagyok vámpír. Mondtam már, annál sokkal rosszabb vagyok. - súgta majd még közelebb hajolt. Szinte éreztem, ahogy a puha párnácskák súrolják az enyémeket. Nagyot nyeltem majd elkezdtem hátra fele dőlni. Ő követett. Mind addig, míg hátam nem simult a márványozott padlójának. - Vannak feltételeim.

- Milyen feltételek?

- Shh - tette mutatóujját számra, ezzel csendre intve engem - Most csak én beszélek. - mondta, mire bólintottam - Első feltétel, holnaptól elkezdve én foglak fuvarozni. - emelte fel mutatóujját. - Második feltétel, akkor és amikor csak akarom találkozunk. - nyújtotta ki középső ujját - Harmadik feltétel, rajtam kívül senki más nem érhet hozzád. Ha igen, megölöm. - ezt úgy mondta, hogy rendesen a hideg kezdett el futkosni rajtam. Ijesztő, de mégis... vonzó. Nem vagyok normális, ez már biztos. - A negyedik feltétel, add meg a telefonszámod. Amikor írok vagy hívlak, azonnal válaszolnod kell. - na mondjuk ezen eléggé meglepődtem.

- Látszik, hogy egy perverz vagy. - mosolyodtam el gúnyosan. Erre válaszul úgy megragadta nyakamat, hogy fulladozni kezdtem.

- 5.! Egyben a legfontosabb. A KICSESZETT NAGY SZÁDAT CSAK IS, ÉN CSÓKOLHATOM! FEL FOGTAD??! - ordította majd durván ajkaimnak esett. Felnyögtem a hirtelen nagy hév miatt. Testében minden izom megfeszült. Egy mozdulattal kapott az ölébe és vitt az ágyára. Ott lerakott majd nyakamat kezdte el behinteni békjókkal. Minden egyes szívás után felsóhajtottam. Élveztem. Hogyne élveztem volna? Ez az ember rajtam egyenlő volt az ördöggel, akivel most kötöttem meg a szerződésemet, ami egyenesen majd a pokolba fog vinni. Hogy bántam-e? Egyáltalán nem.

Kezei lejjebb csúsztak majd csípőmnél megálltak. Nadrágomba akasztotta ujját, mire megfogtam. Erre, azért viszont egyáltalán nem voltam készen. Rám nézett, mire arcom vérvörösre váltott. Elfordítottam a fejemet. Még kész szerencse, hogy sötét volt így nem láthatta. Ha ezt lehet szerencsének hívni...

- Szeretném tudni a nevedet. - mondtam hallgatagon. Féltem. A mellkasom ijedten emelkedett és süllyedt. A fiú lassan elhúzódott majd mellém telepedett. Ettől valamiért megnyugodtam. Jól esett, hogy abbahagyta és nem folytatta tovább. Gondolom érezhette rajtam a bizonytalanságot.

- Joshua - súgta mély rekedtes hangon. Fejemet, azonnal rákaptam. Szemei vér vörösen csillogtak. Lassan felemelte kezét majd arcomra simította, de olyan óvatosan, mintha félne attól, hogy keze alatt ketté törnék. - Joshua Hong. A maga született ördög. - szemei szinte lángoltak. - Te pedig mostantól - harapott ajkába, amiből vöröslő vér serkent ki. Ezután az enyémet is megharapta majd óvatos lágy csókot hintett rá. A gyomromba hirtelen bizsergést éreztem. Kezemet hasára simítottam, mire egy nagy levegőt vett. Nem húzódott el, de még is éreztem valamit. Megingott. Azonban ezt azzal leplezte, hogy derekamra fogott és az ölébe ültetett. Ujjait a hajamba túrta majd még közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy egész testemben tüzelek. Lassan követtem ujjaimmal kidolgozott idomait majd belemartam. Egy halk morgást hagyta el ajkait majd nyakon ragadott. Azonnal megálltam. - Kedvesem - súgta, olyan mámorítóan, hogy testem azonnal cselekedett. Feljebb ültem rajta. Most már nem a combjain, hanem lüktető tagján foglaltam helyet. - Oh...? - húzta fel kérdőn tekintetét, mire egy zavart mosoly jelent meg arcomon. - Ne légy szégyellős. - simított végig hüvelykujjával számon - Neked egyáltalán nincs miért, kedvesem. - mondta majd szabad kezével fenekembe markolt, amitől önkéntelenül is egy nagyot nyeltem. - Mostantól a szerződésünk áll, de - mutatta fel mutatóujját - ez csak addig tart, míg az erőm vissza nem kerül hozzám. Ha ez megtörténik. Elválnak útjaink. - mondta majd meg akart csókolni, mire azonnal kipattantam öléből. 

Most ezt tényleg teljesen komolyan mondta? Szóval ez neki egy kis játék csak?! Nekem itt lett elegem! Felkaptam székéről a ruháimat majd kiindultam. Egy percig sem akarok tovább, ennek a seggfejnek a közelébe lenni. És még én a szívemet akartam volna neki tálalni! HAH! Még szép, hogy nem! Hamarabb jön el ez a búcsú drága barátom, mint te azt gondoltad!

Úgy markoltam meg a kijárati ajtót, hogy tényleg csodálkoztam, azon, hogy nem tört le és nem maradt a kezemben. Kifele menet beleütköztem egy szőkés hajú emberbe. Ha az ember volt, bár nem voltam benne biztos már ezekután. Fogalmam sincs lány vagy fiú volt-e. Mondjuk nem is érdekelt. A düh és az adrenalin durván dolgozni kezdett bennem, mire annyit éreztem a testem lángokban ég. Egy nagy sikítás majd karok fonódtak körém.

- Hagyd abba. - súgta a fülembe majd nyakamat kezdte el beborítani puha puszikkal. A testem teljesen megfeszült. Jelenleg egy kicseszett érintését se kívántam. Hátra nyúltam érte átdobtam magam felett. A fiú, mintha számított volna erre, mint egy macska, úgy esett talpra. Ügyes kis féreg. Ezután ő is lángokba burkolózott majd felém lépkedett. Azt hiszi ettől majd megijedek?! HÁT NEM!

"Egy démont a saját tüze nem bántja" - súgta egy hang. Joshua hirtelen felém ugrott, mire én hátranéztem majd megragadva a szőke hajút magam elé tartottam. A fiú a levegőben állt meg. Ezt kihasználva kezdtem el villám tempóban futni.

Fuss Lia! FUSS! Súlykoltam magamban megállás nélkül. Fogalmam sincs, hogy én voltam-e ennyire gyors vagy utánam sem jött, de hazáig sikerült eljutnom a nélkül, hogy elkapott volna. Lihegve kopogtam be. Az ajtó pár másodperc múlva már nyílt is és Hao nézett ki rajta. Örömömben, azonnal a fiú nyakába ugrottam. Igen, ám de a nagy lendülettől hátra estünk.

Egymásra néztünk majd egyszerre szakadt fel belőlünk a nevetés.

- Úgy látom jól vagy drága. - simított végig hátamon, mire egy széles mosolyt villantottam rá.

- Hé! Ne gondolj puhánynak! Attól, hogy alacsony vagyok még gyenge egyáltalán nem! - löktem meg, mire helyeslőn nevetett majd magával húzva felálltunk.

- Már mindenki alszik. Hein csinált finom mangós muffinokat. Raktam neked félre titokban - súgta majd rám kacsintott és gyorsan felhúzott az emeletre magával a szobájáig.

Mikor beértünk leültetett az ágyára majd kezembe adta még a langyos kis sütiket.

- Valami isteniek! - foglalt helyett mellettem majd éreztem, ahogy végig mér szemeivel - Ez valami új edzős szetted? Eddig még nem láttam rajtad.

Hirtelen megállt a kezem a levegőben. Basszus... még mindig Joshua ruháiban voltam. Mondjuk mikor lett volna rá időm, hogy másba legyek?

- Igen. Tetszik? - kérdeztem végül egy mosolyt erőltetve arcomra.

- Igen! Igazán jól áll neked. Báár... - kezdte hirtelen csipkedni az oldalamat, mire rugdalózni kezdtem. Hao arcán egy ördögi mosoly jelent meg majd fölém kerekedve csikizni kezdett. Én csak nevetve kapálóztam és próbáltam meg fogni kezét. Sikerült is egy jó ütemet elkapnom. Azonban túl erősen ragadtam meg, mert maga alól kirántottam kezét, mire a fiú rám esett. Arca nagyon közel került az enyémhez. Mindketten csak néztük egymásra. Most mi lesz?

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

╭─────────────────────✦ . 　⁺ 　 . ✦ ─────────────────────╮

𝑮𝒐𝒏𝒅𝒐𝒍𝒕𝒂𝒎 𝒕𝒆𝒔𝒛𝒆𝒌 𝒃𝒆 𝒎𝒐𝒔𝒕 𝒎á𝒓 𝒆𝒈𝒚 𝒋ó 𝒌𝒊𝒔 𝒌é𝒑𝒆𝒕 𝑯𝒂𝒐-𝒓ó𝒍 𝒊𝒔🤭💗 

(𝑨𝒏𝒏𝒚𝒊𝒓𝒂 𝒊𝒎á𝒅𝒐𝒎 ő𝒕 𝒊𝒔)

╰─────────────────────✦ . 　⁺ 　 . ✦ ─────────────────────╯