— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — —— —

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

Jelenleg fürdök. Hein-nek adtam új fent száraz ruhákat. Komolyan, ha ezt így folytatja az összes ruhám nála fog kikötni. Milyen felháborító! Aissh! Hülye emberek és logikáik. Miért tudnak ilyen hamar beteg lenni? Ez is csak a kis gyenge testük miatt van. Testük... hirtelen szemem elé vetült mikor nem rég Hein itt feküdt és a blúza teljesen át volt ázva. Oh, istenem... NEM! HAGYD ABBA! Nem csinálhatom ezt! Ezt csak az emberek csinálják!

Idegesen másztam ki a kádból majd derekam köré csavartam a törölközőm és kisétáltam a fürdőből. Beléptem a szobámba, ahol Hein a földön ült és izgatottan nézte a TV-t. Érkezésemre felnézett.

- T-t-t- TE PERVERZ! - sikított fel majd kezét arca elé kapta. Arcomon egy gúnyos mosoly jelent meg. Le se tagadhatja, hogy tetszik neki, amit lát. Szekrényemhez sétáltam majd elkezdtem kivenni egy boxert majd egy fekete melegítő nadrágot. Tekintetét végig éreztem magamon.

- Nyilván én vagyok a perverz, mikor te ott ülsz és végig csorgatott rám a nyáladat. - szúrtam oda neki.

- M-mi?! Én... én... nem nézlek! Miért is néznélek?! Egyáltalán nem vagy az esetem. - a hangja szinte visított. Erre csak leeresztettem törölközőmet majd magamra kaptam a boxeremet a és nadrágomat. A hajamból még mindig csöpögött a víz. Két lépéssel termettem előtte majd felé hajoltam. Éreztem, ahogy lélegzete elakad.

- Akkor milyen férfiak a te eseteid? - kérdeztem mély hangon. Ajkai szétnyíltak majd összecsukódtak. Egyik karomat felemeltem majd arcára simítottam. Ezután lejjebb csúsztattam kezemet és végig simítottam a jelemen. Heges volt, sőt. Olyan volt mintha begyulladt volna neki. Elhúzta száját, mire szemeim, azonnal arcára szegeződtek. - Fáj? - kérdeztem. Mondjuk egyáltalán nem érdekelt. Egy dolog érdekelt. Hogyan kaphatom vissza azt, ami az enyém.

- Nem... - súgta majd ellökte kezemet. - Mik voltak azok az étteremnél? Mi történt velem? Annyira emlékszem csak, hogy árnyak jelentek meg és mosódtak el majd az egyik felém ugrott, mire Hao-t ellöktem magamtól majd elsötétült minden. - mondta majd ujjait kezdte el tördelni. Akkor látta a démonokat. Ez baj. Az erőm kezd elhatalmasodni rajta. A démonokat nem mindenki láthatja csak, ha van benne egy kis... pokoli tűz. Eltávolodtam tőle majd kiegyenesedtem. Tekintete egyből kockás hasamra siklott. Kaján mosoly jelent meg szám szélén, de rögtön vissza komorodtam. Most félre kellett tennem a csípős megjegyzéseimet.

- Azok démonok voltak. - mondtam ki, mire arcán a tiszta döbbenet ült ki. - Nem kéne látnod őket. - folytattam, mire kíváncsian figyelt - Emberek nem látják őket. De te más vagy. - mondtam majd nyakára simítottam. Teste megborzongott érintésem alatt. - E miatt, ami a nyakadon van. A miatt látod őket, vagyis miattam.

- Miattad? - kérdezett vissza, mire bólintottam.

- Azon az estén mikor találkoztunk és te a fejedbe vetted, hogy leugrassz arról a kicseszett szikláról! Akkor én... én... - megakadtam. Mit is mondhatnék? Most tényleg valljam be, hogy én utána ugrottam? Ezzel szinte aranytálcán adom át neki magamat.

- Akkor megmentettél. - fejezte be. A lélegzetem elakadt. Vártam... vártam, hogy valami szúrós megjegyzést tegyen még hozzá, de nem jött. E helyett inkább meg fogta kezemet majd tekintetét finoman az enyémbe fúrta. Most meg, mire készül? Ujjaival óvatosan masszírozni kezdte kezemet majd, ezt mondta. - Mindennél jobban hálás vagyok, ezért neked. Mivel tudnálak kárpótolni?

A tüdőm teljesen feladta a szolgálatot, ugyanúgy, mint a lábaim. Teljesen ledöbbentem. Tartozott nekem ez igaz, de... én nem gondoltam, hogy ezt egyszer be is hajtom rajta. Vagyis dehogynem! Gondolkodtam. Az agyam pörgött ezerrel. Mit kéne mondanom. Várjunk csak... miért tétovázok ennyire? Nincs miért. Nincs mit veszítenem. Ha vissza kerül hozzám az erőm már úgy sem fog érdekelni ez a nő. Ő csak egy ember. Ugyanolyan kis törékeny és logikátlan, mint bármelyik más. Azonban éreztem kezeim meg remegnek. Nem értem... nem értem magam!! Mi van velem?! Miért érzem, ezt a fura érzést magamban?! Ez mi?! Ez csak még jobban, annak a jele lehet, hogy ember kezdek lenni az erőm nélkül, igaz? Tényleg súlyosbodik az állapotom. Az erőm nélkül semmi vagyok. Egy nulla. Ha így folytatom eltűnők és akkor minden rólam folyó dolog eltűnik, ami valaha létezett.

Hein ujjai szüntelenül jártak bőrömön, miközben csendben várt és figyelt engem. Lassan végig mértem szemeimmel. Hiába volt rajta az egyik melegítő szettem, így is nagyon vonzó volt. Alakja tökéletes. Szemei gyönyörű kékek, mint a tenger színei. Hosszú egyenes fekete haja derekáig ért. Arca gömbölyded. Szája, olyan rózsaszín, mint a cseresznyefavirágnak. A hangja pedig... a hangja, olyan világon túlin csengett, amit egésznap el tudnék hallgatni.

Nagy levegőt vettem majd idegesen kifújtam.

- Kössünk szerződést.

°°° 

*Lia szemszöge*

Láttam hezitál. Mi miatt? Ennyire borzalmas dolgot akar tőlem kérni vagy ennyire megvalósíthatatlant? Kezem kicsit megállt. Csak egy pillanat volt. Nem vehette észre. Bár őt ismerve ilyen rövid idő alatt, azt is észrevehette, ha nem jó ütemben veszem a levegőt. Idegesítő... az őrületbe kerget! Főleg most! Itt állt előttem egy száll nadrágban! A haja csurom vizesen tapad homlokához. Ezzel is még jobban kiemelve fekete szemeit. A teste pedig... túl csábító. Hogyne lehetne nem odanézni? Nyilván kísértésbe hoz! Hiába is az önmegtartóztatás tekintetem önkéntelenül is vándorol feszes mellkasára vagy jól kidolgozott hasára. A karjairól nem is beszélve...

Kezembe vettem kezét és masszírozni kezdtem. Fogalmam sincs mi vezérelt, de nem húzódott el. Miért nem? Talán már, olyan szinten elege van belőlem, hogy már eltűri ezt? Tényleg ennyire idegesíthetem?

Gondolataimból mély hangja zökkentett ki.

- Kössünk szerződést! - mondta, mire szemöldököm a plafonig szökött. Oké... ennek tényleg elmentek otthonról. Mondjuk mind a ketten egy-egy vállalkozást vezetünk szóval számíthattam volna erre.

- Milyen üzletet akarsz? A DxD...

- Nem! - fojtotta belém hirtelen a szavakat, mire összezártam számat. - Nem ilyen szerződés.

- Akkor? Milyen?

- Ez egy sokkal másabb és mélyebb. - szemei egy pillanat alatt váltottak, olyan sötétté, mint az éjszaka.

- Mire gondolsz? - kérdeztem félve. Nagyot nyeltem. Most már végképp nem értettem semmit.

- Vérszerződésre - mondta ki, mire egész testemet elhagyta az élet. 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — —— —