— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

*A még mindig ismeretlen fiú szemszöge*

Elment. Most komolyan elmegy?! Ez az ember! Annyira idegesítő! Idejöttem, hogy kicsit feltöltődjek az erőmmel, mert kezd alább hagyni. Erre, ez! Mondjuk... arra nem számítottam, hogy a teste már elkezdi az összeomlást, bár érthető. Az erőm mérhetetlenül nagy és egy ember sem bír el vele. A kérdés meddig bírja? Meddig tudja a teste fenntartani? Aiishh! Újra belevágtam az öklömet a falba. Egy kráter hagyva maga után. Oh, basszus... most, azonnal le kell lépnem, mielőtt bárki rajta kap! Egy csettintés és már otthon is vagyok. Ezért is szeretem az erőmet. Annyival könnyebb így minden.

- Uram! Uram! - rohant hozzám Jeonghan eszeveszetlenül. Ő volt az én segédem. Egy komornyik vagy valami ilyesmi. Mindegy.

- Mi az már megint? - huppantam bele a székembe majd feltettem a lábamat az asztalomra. Hirtelen bevillant egy kép. Nem régen Hein ült itt. Ajkai édesek voltak. Az illata túlságosan is mámorító. Ah! Mikre gondolok én?! Ő egy ember! És még egy nő is! Két legrosszabb dolog!

- ...Szóval igen uram. Most mi tévők legyünk? - fejezte be monológját majd rám emelte tekintetét.

- Mi van? - húztam fel szemöldökömet.

- URAM! BAJ VAN ÉS MAGA TELJESEN MÁSHOL JÁR! - csapott az asztalomra, mire összehúztam szememet. Azonnal visszább vett és hátrébb lépet.

- Én is így gondoltam.

- Csak azt ecseteltem magának Hong Úr, hogy... - közelebb hajolt hozzám majd megfogta a kis kancsót az asztalomról és rám öntötte a tartalmát. Mondanom sem kell. Szent víz volt benne.

- Mit művelsz?! - ordítottam rá majd vártam a fájdalmat, de nem jött. Ne... ne, ne, ne, NE, NE, NEEE!!! - jól éreztem. - mondta Jeonghan halkan. - Mi történt magával uram?

- Semmi! - vágtam rá, azonnal - Túl reagálod!

- Nem hinném. Hisz nincs mit túl reagálnom. - fonta karba kezét maga előtt.

- Hogy fognád be! - csaptam az asztalomra idegesen, mire ijedtében ugrott egyet. Orrnyergemet kezdtem el masszírozni majd halántékomat. Fáj a fejem. Fáj a fejem. Fáj! Először érzek ilyet. - Fáj a fejem

- Micsoda...? - kérdezett vissza hitetlenkedve.

- FÁJ A FEJEM! A KURVA ÉLETBE! - löktem ki magam alól a széket majd fel-alá kezdtem járkálni. - Beszélnem kell vele. Minél hamarabb vissza kell szereznem az erőmet, mert különben...

- Uram! Ha bármiben is tudok segíteni, akkor kérem mindenképp szóljon! - jött oda kis kutya szemekkel.

Gondolkodtam majd a könyvespolcomhoz mentem. Kikerestem a fekete kötésű arany ciráldás könyvet, aminek a borítóján egy, JH felirat szerepelt majd kinyitottam. Csak faltam a betűket és hevesen lapozgattam.

- Nem... nem... nem... ez sem. EZ SEM AZ! - csaptam idegesen össze. Jeonghan abban a pillanatban termett előttem.

- Hogy veszítette el?

- Egy ember meg akart halni én pedig meg mentettem. - válaszoltam röviden. Aztán hirtelen bevillant valami.

- Uram úgy látom támadt egy ötlete.

- Igen! Csak el kell érnem újra, hogy halál közeli élmény történjen és vissza kerül hozzám az erőm! - húztam ki magamat büszkén - Annyira csodálatos vagyok meg okos meg elképesztő meg

- Szerény - tette hozzá unottan Jeonghan, mire szúrós szemmel néztem rá. - Semmi baj Uram. Én, ezért szeretem magát! - fogta meg vállamat, mire azonnal lelöktem magamról.

- Irány visszaszerezni az erőmet! - mosolyodtam el ördögien majd elindultam.

°°°

*Lia szemszöge*

Még mindig a mosdóban vagyok és próbálom megtisztítani a nyakamat. Nagyon nehezen akart elállni, de valahogy sikerült megállítanom. Muszáj elmennem valahova egy ragtapaszért vagy kérnem, mert nincs nálam.

Elindultam a kis mentő ellátó helyiségre, ahol azonnal a szolgálatomra voltak. Elmondtam, hogy megcsúsztam és lehorzsoltam a nyakam, ezért kellene a tapasz. Erre, azonnal ijedten néztek rám és alapos fertőtlenítés után bekötözték.

- Köszönöm szépen munkájukat! További szép napot kívánok maguknak! - köszöntem el majd meghajoltam és visszaindultam az irodámba, ahol még rengeteg papír munka és telefonálás várt.

°°°

Már este 18:01 volt. Szemeimet megdörzsöltem majd kihalásztam a zsebemből a telefonomat. Megnyitottam a beszélgetésemet Minghao-val majd rögtön küldtem is neki az üzenetet.

💬⌞'Végeztem mára. Te, hogy állsz? 😩'⌝

A válasz 1 perc múlva már érkezett is.

💬⌞'Itt vagyok az épület előtt. Gyere. 😏'⌝

Elmosolyodtam majd gyorsan összeszedtem holmimat és szinte futva indultam el a lift felé. Hála istennek, hogy most még működött! Reptében köszöntem a portásnak majd kiérve vadul Minghao kocsiját kerestem.

- Itt vagyok! - hallottam meg hangját majd láttam, ahogy vadul integet nekem. Azonnal odarohantam hozzá. - Szia Lia! Milyen napod volt? - nyitotta ki nekem az ajtót, mire megköszönve neki már be is ültem.

- Szia Hao! Huh... hát fárasztó. De megérte teljesen! Nagy előre haladásnak örvendhetünk ma!

- Miért? - húzta fel kíváncsian szemöldökét, mire én kajánul elvigyorodtam.

- Újabb édességet vezetünk be a piacon. A... HOLANGI TEA-s gumicukrot. (Holangi~tigris) A fiú eltátotta száját.

- Igazán jól hangzik! Alig várom, hogy majd kipróbálhassam.

- Hidd el! Mindenképpen hozok majd neked belőle kóstolót! - mondtam majd a fiúra kacsintottam. - Melyik étterembe megyünk? - kérdeztem kíváncsian.

- Tippelj! - harapott ajkába, hogy visszafojtsa nevetését.

- Hmm... - gondolkoztam el. - Cheese Restaurant?

- Nem!

- Cat Coffee?

- Nem!

- Hát akkor?

- Egy különleges helyre!

- Vagyis...?

- Ha odaértünk majd meglátod! - mosolygott rám majd combomra simított kezével.

- Már alig várom, hogy láthassam! - kezdtem el izgalomba jönni. Imádtam mikor Hao meglepetésekkel halmoz el. Azok voltak igazán a kedvenc dolgaim, mert belőle bármi kitelt csak, hogy láthasson mosolyogni. 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —