ᴍɪɴꜱᴜɴ

Forgolódok éjszaka, a lelki fáradtságom nem hagy nyugodtan aludni. Hajnali fél öt körül lemegyek a konyhába és egy pohár vízzel ülök le az asztalhoz. Csak a mikró számlapjának kékes fénye ad világítást, élvezem, hogy sötétség vesz körül. Ez más, mint amilyen akkor ér el, mikor a bátyám itthon van. 

Nem volt mindig ilyen rossz a kapcsolatunk. Két éve romlott meg és azóta az este óta csak rosszabb. Már a gondolattól is végig fut rajtam a hideg, könnyek mardossák a torkom, de még most sem engedek utat nekik. Megfogadtam, nincs több sírás. Csak az energiámat veszi el, semmit sem oldanék meg vele. 

Ücsörgök még kicsit a sötétben, majd vissza megyek a szobámba és szokásosan kulcsra zárom az ajtót. Nem tudhatom, milyen állapotban ér haza a bátyám és jobb szeretek felkészülni. Történtek már durva esetek, mindnek én ittam meg a levét. Ha Minho ideges, az számomra két éve csakis rosszat jelent. 

Elfekszem az ágyon, magamra húzom a takarómat és megpróbálok aludni. Mikor már kezdeném feladni, az ismeretlen fiú hangja jut eszembe. Megnyugtat. Én magam sem értem, hogy miért, de az agyam lelassul, a hang orgánumára koncentrálok és a légzésem nyugodtabbá válik. Aztán mély, parancsoló hangszíne is felmerül bennem, a testem pedig fellángol, megijedek a saját reakciómtól. Lerúgom magamról a takarót és gyorsan kinyitom az ablakot, hogy a hűvös, hajnali őszi levegő lehűtsön. Ez nem normális.

Felejtsd el! Elgyengültél, de nem történik meg többször. Vele biztosan nem, hiszen róla tudod, hogy barátnője van. Ahogy azt is tudod, milyen érzés, mikor valaki félrelép a hátad mögött. Nincs annál rosszabb. Főleg, ha igazából mindvégig az egész az orrod előtt volt. 

És mégis...

Az utasításai, elmélyülő, rekedtes hangja és az orgazmus okozta nyögései töltik ki a gondolataimat. A szavai visszhangoznak a fejemben. És azt képzelem, hogy te csinálod nekem. Szorosan lehunyom a szemeimet, átkarolom felhúzott térdeimet és a másik oldalamra fordulok. Kár a gőzért, nem? Nem tehetek róla, hogy ekkora vágyat ébreszt bennem. Ez inkább az ő hibája. Vagyis, talán mindkettőnké. Én kezdtem az egészet, mert már eleve nem szabadott volna addig fellépnem az oldalra, míg le nem higgadok. De aztán ott volt ő, egyből lecsapott rám és én szinte kiprovokáltam belőle a többit. Úgy viselkedtem, mint egy figyeleméhes, felajzott ribanc, aki tisztában van a fiú kapcsolati státuszával, csak éppen nem érdekli. Mert akkor valóban nem érdekelt. 

- Ezt nem hiszem el! - suttogom a párnámba. 

Azt mondtam neki, hogy többet ez nem történhet meg és ő egyetértett. Csakhogy én benne lennék. Ha újra erre kerülne a sor, a szavaim semmissé válnának. És ez ijeszt meg a leginkább. 

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Izzadtan fekszem a földön, pólóm a bőrömhöz tapad, a telefonom pedig az arcomon landol, miután kicsúszik az ujjaim közül.

- Gratulálok! Nagyon ügyes vagy - mormogja a mellettem fekvő Taehyung. - Nagyon értesz ahhoz, hogyan legyél balfasz.

- Sok minden mázhoz is remekül értek - vágok vissza, mire Hoseok, aki a bal felemen hever, elneveti magát.

- Ó, igen! Volt szerencsénk élőben meghallgatni kiváló tudásod prezentálását. 

A többiek röhögnek, még az eddig komoly Seokjin is megenged magának egy vigyort. Máskor már vissza vágtam volna reflexből, de most kivételesen nem teszem. Eddig elég fagyos volt a hangulat nálunk, majdhogynem kínos. Végre lazítottak magukon és ha ehhez egy beszólás kellett, én nem fogom elrontani az örömüket. 

Sunhee eddig még nem írt. Gondolkodom, vajon most nekem illene-e őt keresnem, mivel legutóbb ő jött el hozzám, de nem tudom, mit találhatnék ki. 

- Mi a tervetek hétvégére? Arra gondoltam, tarthatnánk egy csapatépítő lazulást - veti fel az ötletet Jimin. Hoseok egyből benne van, ahogy Namjoon és Taehyung is. 

- Ezt a csapatot még hova akarod építeni? - kérdezi Yoongi. - De én benne vagyok. 

- Csak ha most is lesz karaoke - szabja meg a részvételi feltételét Jin, amire persze kapja is az igenlő választ. - Pizzát rendelünk, az alkohol felelősek pedig most Jungkook és Jimin lesznek. Mivel múltkor kibújtatok a takarítás feladata alól. 

- Én nem biztos, hogy ráérek hétvégén - mondom, mire Taehyung a könyökére támaszkodik és rám mered. 

- Randid lesz a barátnőddel? 

- Még bármi megeshet - olyan furcsán hangzik a szájából a barátnő szó, hogy akaratlanul is grimaszolok. Pedig nem mondott hülyeséget, Sunhee már tényleg a barátnőm. 

A tánctanárunk ezt a pillanatot választja arra, hogy felkeltsen minket és közölje, mára véget ért a próbánk. Fél hét van, ami azt jelenti, vacsora idő. Hangosan kordul egyet a hasam. Izzadtan, kifáradva indulunk meg a konyhába és nem törődünk azzal, hogy nem ártana lezuhanyoznunk. Mind farkaséhesek vagyunk, szinte azonnal rávetjük magunkat a zöldségragura, egyetlen falatot sem hagyunk magunk után. 

Jóllakottan dőlök le az ágyamra, óramű pontossággal kezd csörögni a telefonom. Természetesen Sunhee az, a napom felől érdeklődik, majd ő is elmeséli a sajátját. Monotonnak érzem az időt, amíg beszél. Ez így nem helyes. 

- Mit csinálsz a hétvégén? - szakítom félbe. 

- Nem tudom. Attól függ, te mit szeretnél csinálni. 

- Ott alszom nálad, mit szólsz? - fejben háromszor elátkozom magam, plusz még hatszor, a többiek nevében. 

Sunhee örömködve fogadja a programfelajánlásom, biztosít róla, hogy jól fogom magam érezni nála és nagyon boldog, amiért ilyen jó ütemben haladunk előre. Egy pillanatra elhallgat, már azt hiszem kimondja az sz betűs szót, de nem teszi. Azt hiszem, nem is baj. Túl korai lenne újra hallanom tőle. 

Miután letesszük, benyomom a laptopom és amíg magához tér a gépezet, elmegyek zuhanyozni. Nem tervezem sokáig áztatni magam, viszont pár percig kiélvezem, ahogy a meleg víz ellazítja az izmaimat. Hagyom, hogy az agyam kikapcsoljon picit, nem gondolok a közelgő koncert sorozatokra, a média felhajtásokra, se Sunhee-ra. Az egyetlen, amire gondolok az...Minsun.

- A rohadt életbe! - hátra tántorodok, amitől meglököm a csapot és meleg víz helyett hideg kezd rám ömleni. - Bassza meg! 

Elzárom a csapot gyorsan és egy törölközőt a derekam köré csavarok. Szitkozódva lépek ki a szobába, ami rózsaszín fényben úszik. Tegnap nem zártam be a böngészőt, ezért automatikusan a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx töltött be, amint a gép magához tért. Magamra kapok egy tiszta alsónadrágot és egy szürke pólót, majd leülök a székbe és bejelentkezek. Ha jól számolok, nem telt el úgy nap a prémium csomag megvásárlása óta, hogy ne léptem volna be. 

A Jelenleg aktív listát lefelé görgetve csalódottság lesz úrrá rajtam, mivel Minsun profilját nem látom. Az órára nézek, nyolc lesz nemsokára. Biztos dolga van, vagy szünnapot tart. Remélem, hogy nem az utóbbi. Ettől megint elkáromkodom magam, de kár lenne tagadni a nyilvánvalót. Minsun miatt léptem fel ma, hogy beszélhessek vele. Miről akarok beszélni? Lövésem sincs. Sok mindenről. Mondjuk arról, hogyan telt a napja, mi a hobbija, mit tanult, vagy tanul-e valamit jelenleg. Kíváncsi lennék a kedvenc filmjére is, a 365 napon kívül. Mert az most biztosan dobogós helyezett. Ahogy nálam is. Kérdeznék még a többi kedvencéről, a helyekről, ahol járt, meg úgy általában róla. Minsun érdekes lány, de ezt már úgyis tudja, hisz mondtam neki. 

Várakozok, frissítem az oldalt percenként, nehogy valaki elkapkodja előlem, mikor fellép. Csakhogy órák telnek el, és Minsun nem lép fel az oldalra. Éjfél is elmúlik, közeledünk az egy órához, de még mindig semmi. Hajnali kettőkor lépek ki és fekszem be az ágyba. Nem vagyok boldog. Hiányérzetem van, ami az egyik legrosszabb érzés. Azon gondolkodom, vajon mit csinálhat? Talán családi programon volt és elfáradt, vagy a barátaival van. Eszembe jutnak a foltjai, amik a karján látszódtak és bele se merek gondolni, mitől keletkeztek. Megfordul a fejemben, hogy esetleg máshol a testén is fellelhető egy-egy folt, de aztán magam elé képzelem a testét - már amennyit láttam belőle -, és kissé nyugodtabban fújom ki a levegőt. Nem emlékszem, hogy lett volna rajta több. 

Ezt is meg szeretném kérdezni tőle. Csak a lehető legóvatosabban kell tennem és nem most. Úgy érzem, ez egy olyan téma lenne, ami miatt nem közelebb, hanem távolabb kerülne tőlem. Előbb a bizalmát kellene elnyernem, addig bármi másra rákérdezni kockázatos lenne. 

°°°
Várni akartam a résszel, de ma megyek vezetni először egy hetes kihagyás után és gondoltam ha meghalok, legalább legyen mit olvasnotok.
ui: igen, én vagyok az, aki 3-szor fullasztja le az autót egy parkolás alatt. ne kérdezzek, hogyan!