ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Sejin irodája előtt várakozom, karba tett kézzel dőlök a falnak és fél percenként a lépcsőfordulót lesem. Idegesen forgatom ujjaim között a telefonom, többször is eljátszom a gondolattal, hogyha nem érkezik meg a következő fél percben, akkor hagyom az egészet és jelnek veszem, miszerint mégsem volt jó ötlet újra kezdeni Sunhee-vel. 

Azért agyalok ezen ennyit, mert a tegnap este óta még most sem érzek bűntudatot amiatt, amit Minsun-nal csináltunk. Mondjuk rendesen össze is zavarom magam ezzel, mivel nemrég még én voltam az, aki egyből belement volna, hogy ismét a volt barátnője legyen a párja. Talán idő kérdése és megint hozzá szoknék. Túlságosan bennem van a megcsalás miatti csalódás, így nem fog menni, hogy új esélyt adjak neki. 

- Mióta ácsorogsz itt? - jelenik meg végre Sejin, kezében egy nagy köteg papírral. 

- Nem olyan régóta. Beszélni szeretnék veled.

Sejin előreenged, leülök az asztalánál lévő székre és megvárom, amíg ő is helyet foglal. Rendezgeti a papírokat, belekortyol a kávéjába és szemüvege fölött rám néz, hogy kezdjek bele a mondandómba. 

- Sunhee és én szeretnénk újra kezdeni. Pontosabban már elkezdtük, csak még nem szóltam róla igazán senkinek - Jin és Minsun kivételével. 

- Tessék? - néz rám csodálkozva, látszólag jól megleptem. 

- Pár napja megkeresett, beszéltünk és arra jutottunk, hogy mindketten a másikat akarjuk. Ennyi az egész.

- Mi van a barátjával? 

- Már nem a barátja - vonok vállat, amiről egyből Minsun jut eszembe. 

Sejin motyog valamit az orra alatt, amit nem értek. Tudom, hogy ugyan azt gondolja, mint Jin. Sőt, legszívesebben ugyan azt is mondaná, talán csak más szavakkal. Azonban nem teszi, bár kissé rosszallóan megrázza a fejét és csak azután emeli rám a tekintetét újból. 

- Várjatok még a nyilvánossággal! A történtek után korai lenne tudatni a nagy közönséggel, hogy ismét foglalt vagy. 

- Engem az sem zavar, ha titokban kell tartani. Óvatosabb leszek, mint korábban. 

- Azt nagyon helyesen teszed. Aki egyszer megtette...

- Az megteszi újból. Tudom. Ha sejtenéd, hányszor hallottam már ezt az elmúlt napokban! - sóhajtok fel. 

Beszélünk még egy negyed órát, aztán magára hagyom, hogy csinálhassa a dolgát. Átöltözök, dobok egy üzenetet Sunhee-nek, hogy ha ideje van, ugorjon ma át este, aztán lemegyek a próbaterembe a többiekhez. 

Mivel megtettem és szóltam Sejin-nek, így már kénytelen leszek összeszedni magam. Sunhee a barátnőm, az a dolgom, hogy úgy viselkedjek, mint a barátja. Minél többet leszek vele együtt, talán annyival könnyebb lesz hozzá szoktatnom magam a gondolathoz. Meg ahhoz is, hogy innentől kezdve, a kapcsolatunk előre haladtával búcsút kell intenem a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-nek. Nem azonnal. Hiszen ő sem abban a pillanatban közölte velem, hogy másért hagy el, mikor kitalálta. Nekem is van még időm. 

ᴍɪɴꜱᴜɴ

Felszisszenek, mikor a víz hozzáér a bőrömhöz. Állítok a hőfokon, beállok a vízsugár alá és szorosan lehunyt szemekkel bevizezem a hajam. Keveset aludtam, ilyenkor minden sokkal jobban irritál, mint máskor. Ahogy végzek a fürdéssel, kinyúlok egy törölközőért, de mielőtt még magam köré tekerném, beállok a tükör elé. Ez a mindennapi rutinom része. 

Nézem a felkaromon lévő kékes zúzódásokat, a jobb csuklóm körüli piros nyomot, ami feleleveníti bennem a két nappal ezelőtt történteket és vissza kell fognom a könnyeimet. Nem sírok miatta többé. Hamarosan véget ér ez az egész, rendezem a tartozásom és örökre magam mögött hagyom őt. 

- Mi tart ennyi ideig? - dörömböl az ajtómon, amitől összerezzenek. 

- Csak a fésűmet keresem - dobom be az első hazugságot. Nyitogatom a fiókokat, kiveszem belőle a fésűt és magam köré tekerem a törölközőmet, úgy hagyom el a fürdőszobát. 

Bevonulok a szobámba, kiválasztok egy fekete fehérneműszettet és a tegnapi pólómat veszem fel rá. Azt a pólót, ami rajtam volt, miközben azzal az ismeretlen sráccal...

- Mennyinél jársz? - sejtettem, hogy utánam jön majd és az ajtónak támaszkodva kér számon. 

- Körülbelül két millió won hiányzik még - a hiányzó összegtől görcsbe rándul a gyomrom. Az rengeteg időt jelent a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-en. 

- Húzz bele! Mutass valami újat azoknak az idiótáknak - csakis újat tudnék nekik mutatni, mivel eddig semmit se láttak belőlem. Legalábbis ahogy ő gondolja. De erről neki nem kell tudnia. 

- Hidd el, Minsun, mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha mihamarabb összeszeded azt a pénzt. Utána nem látjuk többet egymást. 

- Hála Istennek! - mondom, de nem túl halkan, mert meghallja. Megállok a fésülködésben, ahogy mögém ér és egy határozott mozdulattal hátra csavarja a bal karom. Felnyögök a fájdalomtól. 

- Vigyázz a szádra, hugicám! - sziszegi a fülembe, majd még egyszer rászorít a csuklómra, ami a múltkori hasonló eset után most még jobban fáj. - Hajnalban érek csak haza. Nem ajánlom, hogy megint megpróbáld elhagyni a házat. Megegyeztünk, emlékszel? 

- Igen. 

- Hogy mondod? - nehezemre esik nem elsírni magam előtte. Viszont tudom, hogy az elégedettséggel töltené el, ezért megemberelem magam. Felé fordulok, mosolyt erőltetek az arcomra és a szemébe nézek. 

- Igen, bátyus. 

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Csókkal üdvözlöm Sunhee-t, aki lábujjhegyen pipiskedve karolja át a nyakam és bújik közelebb hozzám. Még alapjáraton ezzel semmi baj nem lenne, ha Taehyung és Namjoon nem bámulnának rám úgy, mintha földönkívüli lennék. A próbán lett volna alkalmam közölni velük a nagyszerű hírt, de nem volt kedvem hozzá. 

- Ezt ma sütöttem, gondoltam hozok mindenkinek belőle - nyújt át egy szatyor süteményt Sunhee, én pedig újabb csókot nyomok a szájára köszönetképpen. Jin fapofával sétál el mellettünk, szó nélkül veszi el a szatyrot és megy be vele a konyhába. Azért nem csodálkoznék rajta, ha egyből a kukába hajítaná. 

- Mit szólnál egy filmhez? - kérdezem, miközben a szobám felé terelem, hogy mihamarabb eltűnjünk a többiek szeme elől. 

- Benne vagyok! 

Amíg keresek egy viszonylag semleges filmet, Sunhee elhelyezkedik az ágyamon, odébb pakol néhány párnát és az ő szavaival élve kuckót csinál kettőnknek. Elindítom a Láthatatlan embert, besötétítek, majd lerúgom magamról a cipőmet és befekszem mellé. Átkarolom a vállát, ő a mellkasomra hajtja a fejét, úgy nézzük a filmet. 

Nem igazán tud meglepetéseket okozni, majdhogynem teljesen kiszámítható. Sunhee persze megugrik olykor és megjegyzéseket tesz a főszereplőre, de nem köt le túlzottan. Mármint nem csak a film, hanem Sunhee se. Némán szitkozódok, amikor megjelenik a stáblista, mert a mellettem fekvő lány kinyújtózkodik és minimum egy szopást ígérő csókba kezdünk bele. Most komolyan, egy horror filmtől indult be így? Viszonozom a csókját, el is mélyítem, de csak mert eszembe jut a tegnap este és az, ahogy Minsun nyögött a fülembe, miközben az utasításaim szerint elégítette ki magát. 

Eleget teszek baráti kötelezettségeimnek, megfordítom a helyzetünket és magam alá gyűröm Sunhee-t. Felkuncog, kezeit felvezeti a vállaimra, tarkómat birizgálja a körmeivel. Szeretem őt. Szeretem Sunhee-t. Szeretem, csak a bizalom nincs meg még. Igen, ezt kell felépíteni, aztán minden rendben lesz. 

Lerángatom róla a nadrágját a bugyijával együtt, bepozicionálom magam a lábai közé, két kezemmel átkarolom a combjait és puszikkal hintem be a bőrét. Rögtön meghúzza a hajam, pedig még szinte semmit sem csináltam. Érzem, ahogy kezdek felizgulni, de korábban ilyenkor már nagyon is nehezen fértem el a nadrágomban. Bevetem a nyelvem, addig nyalom, amíg már nem bírja türtőztetni a hangját és akkor szünetet tartok. A hevessége meglep, hajamnál fogva húzza vissza a fejemet magához. 

- Abba ne hagyd most! - lihegi, mire folytatom ott, ahol az előbb félbe maradt a munkám. Két ujjamat csúsztatom belé, meg sem várva, hogy megszokja őket és gyorsan ujjazni kezdem. - J-Jeongguk...

Nem tudom, azért kapcsoltam-e fénysebességre, hogy hamarabb felizguljak, vagy azért, hogy hamarabb elmenjen és befejezhessem ezt. Ismerem már a gyenge pontjait, sikerül is eltalálnom benne azt, amelyiktől megfeszül a háta és fél percen belül, a nyelvem további segítségével sikítva élvez el. Lehet nem ártana hang szigetelni majd a falakat. 

Már nyúlna a nadrágomhoz, hogy valóra váltsa a korábbi ígéretét, de lemászok az ágyról és a fürdőbe megyek. Megmosom az arcom, álldogálok egy kicsit a csapnak támaszkodva, aztán úgy döntök, mára ennyi elég is volt. Fokozatosságra kellene törekednem. 

- Menten elalszok - nem a legjobb kifogás, de megteszi. Sunhee már felöltözött, mire kiérek a szobába és ablakot nyitok. - Nem baj, ha másik nap folytatjuk? A mai próba eléggé húzós volt. 

- Persze, hogy nem. Pihenned kell - megértően mosolyog és kezdem azt hinni, Jin és Minsun talán félreismerték őt a szavaim alapján, ahogy én is. Sunhee tényleg olyan, mint aki tiszta lappal szeretne kezdeni és hajlandó ezért hozzám alkalmazkodni. Régen is így tett, csak hát ez most kicsit más helyzet. - Mi a programotok holnapra? 

- Próba reggeltől estig. 

Örülök, amiért nem veti fel az ötletet, hogy benéz nap közben. Megkérdezem tőle, ő mit tervez. Azt mondja, munka után egy régi ismerősével találkozik, valószínűleg beülnek valahová kávézni, aztán ő is pihen. 

Tíz perc múlva már egyedül vagyok. Több se kell. Először a konyhába megyek, magamhoz veszek két csirkehúsos szendvicset és belenézek a kukába. Hangosan elnevetem magam, mert a Sunhee által hozott sütik mind az alján hevernek. Nem tudom hibáztatni Jin-t. Nem kedveli őt, én nem erőltethetem rá, hogy kedvelje, a sütit meg úgysem akartam megkóstolni, mert nem kívánok édeset. Szinte már szívességet tett nekem azzal, hogy kidobta. 

Bejelentkezek a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-re, a Jelenleg aktív lányok listáját böngészem. Nem hagyott igazán nyugtot Minsun reakciója a tegnapi megszólalásomra. Valamiért úgy érzem, megbántottam. Sőt, elég nyilvánvaló, mert egyből kilépett. Más esetben nem érdekelne, az emberek túlteszik magukat az ilyeneken, legalábbis egy bizonyos részük. Minsun viszont egy gyengébbik, nagyon sebezhető oldalát mutatta meg, amiről azt hittem, soha nem fogja. Másnak is megtette volna? Vagy csak voltam olyan szerencsés én, hogy pont akkor támadt kedvem beszámolót tartani neki Sunhee-ról? 

Meglátom a profilját, mivel most is aktív. Rákattintok, de legnagyobb meglepetésemre várólistára dob. A szemeim csak akkor kerekednek el igazán, mikor a sarokban lévő számra pillantok. Én vagyok a tizenhatodik a sorban. Máskor egyből összedobott minket az oldal. Mi történik?