ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Az, hogy Minsun bármelyik pillanatban meggondolhatja magát, egyértelmű. Nem ismer, bár eddig is fent volt az oldalon és ismeretlenekkel beszélgetett - ha nem többet csinált, amit erősen kétlek -, ez most más. Az eddig ellenálló lány most készül szinte kivetkőzni magából, mivel szerintem nagyon is tisztában van azzal, mi fog történni, ha belekezdünk a filmbe. 

- Készen állsz? - töri meg a ránk telepedett csendet. 

- Készen. 

Egyszerre indítjuk el a filmet, ő pedig kikapcsolja a kameráját és így már én sem láthatom őt. A laptoppal együtt áttelepedek az ágyra, egy párnát teszek a hátam mögé és figyelmemet teljesen Minsun-nak szentelem. Persze nézem a filmet én is, de leginkább a reakcióira vagyok kíváncsi. Nem érnek nagy meglepetések, bizonyos jeleneteket én is elég jól megjegyeztem már az első nézésnél, nagyjából tudom, mikor mi következik. 

Minsun csöndben van, nem hallok semmi neszt. Bevallom, még sosem izgatott fel egy közös filmezés ennyire. Nem maga a film van rám hatással - bár hazudnék, ha azt mondanám, kicsit se indít be -, hanem a túloldalon lévő lány, aki egy mukkot sem szól és ezzel mégis mindent elmond. Egyes jeleneteknél már azt hiszem, megtöri a csendet, de nem teszi. Várok és várok, ám nem kell olyan sokáig. Annál a bizonyos zuhanyzós résznél üti meg a fülem a sóhaja először. Nem hangos, még csak nem is mélyről jövő. Egy egyszerű, rövid sóhaj csupán. Helyezkedek, felhúzom jobb lábam, hogy kényelmesebben feküdjek, a laptopot pedig magam mellé teszem. 

Nem tudom mennyi idő telik el, mikor újabb sóhajt hallat. A híres hajókabinos jelenetnél járunk és a kezem akaratlanul is lesiklik az ágyékomra. Ekkor hangokat hallok, mintha Minsun is helyezkedne az ágyán. 

- Mit csinálsz? - kérdezem. 

- Cs-csak megfordultam. 

- A hátadon fekszel? 

- Igen. 

Áldom a jó eget, hogy még mindig nem gondolta meg magát. A hangja elárulja, Minsun már alig ura önmagának. Továbbra is szemrebbenés nélkül nézem a filmet, állkapcsomat összeszorítom a képekre, amik a fejemben jelennek meg. Sunhee-t látom magam előtt meztelenül, hátra vetett fejjel. Abból a szemszögből tárul elém, ahogy a lába közül látnám. Nem egészen tisztességes, amit most csinálok, főleg ha tekintettel vagyok rá. Egy pillanatra elönt a düh, mert ő sem volt rám tekintettel, de aztán eszembe jut, hogy én adtam neki új esélyt és most a bizalom kiépítése lenne a legfontosabb. Ahelyett itt fekszem a szobámban, egy pornót megszégyenítő, romantikusnak alig nevezhető filmet nézek, miközben a két nappal ezelőtt megismert lány a beszélgetés túloldalán talán már magához is nyúlt. Én pedig annyira élvezem ezt az egészet, hogy képtelen vagyok leállni, hiába kaptam vissza Sunhee-t. 

- Ezt szeretnéd te is? - utalok az éppen aktuális, nagyon is szenvedélyes jelenetre célozva. Nem válaszol, csak az elakadó lélegzetét hallom. - Válaszolj! 

- Igen - enged ki egy reszketeg sóhajt. - Ezt is szeretném. 

Most már erősebben markolom magam odalent. Egészen a film végéig így teszek, többször is elnézve a képernyőről, hogy vissza nyerjem az önuralmam. Amint megjelenik a stáblista, egyszerre lélegzünk fel. Ezen kívül Minsun nem ad ki hangot, ahogy én sem. Csönd telepszik ránk, hamar megtöröm.

- Szeretnél magadhoz nyúlni? - kérdezem, hangom elmélyül. Minsun igennel felel, ami az eddigieknél is jobban felizgat.  - Segíthetek benne? 

- Hogyan? - hát ilyen ő, mikor már nem tud tisztán gondolkodni a vágytól! Hagyok némi hatásszünetet, ezzel is szeretném még izgatni őt. Tényleg meg fogja engedni nekem, hogy segítsek neki? 

- Szeretném, ha kényelmesen elhelyezkednél és kicsit széjjel nyitnád a lábaidat - mondom az instrukciókat. Eltelik pár másodperc, mire Minsun válaszol, ezzel elfogadva a segítségemet.

- Kész. 

- Húzd feljebb a pólódat! - bízom benne, hogy rögtön meg is teszi, ezért azonnal folytatom. - Vezesd végig az ujjaidat a melleidet, de ne siesd el! Mindegyikre szánj időt, aztán... - elharapom a mondat végét, Minsun hümmögésébe belerezzenek. - ...vedd le a bugyidat! 

ᴍɪɴꜱᴜɴ

Ez az első alkalom, hogy ilyet csinálok. Mármint, az önkielégítés nem újdonság, az viszont, ahogyan csinálom, már az. Nem tudom, ki ő. Semmit se tudok róla, mégis a hangja az, ami most vezet engem és biztos vagyok benne, ha nem lennék így felizgulva, nem mentem volna bele ebbe az egészbe. 

Valami viszont vele tart, követem az utasításait és figyelmen kívül hagyom az aggályaimat. Ráérek később is ezen gondolkodni, mikor már túl vagyok rajta. Magamat ismerve, meg fogom bánni. 

Teszem, amit mond. Lehúzom a bugyim, az ágy mellé hajítom és kisebb terpeszbe helyezkedek. Hallom a légzését, ami néha gyorsabb, néha szakadozottabb. A következő lépésem tőle függ, átengedem neki az irányítást. Morog valamit, mély hangjától kezdem teljesen elveszíteni az eszem. Bárki is ő, a hatása alá vont. 

- Érintsd meg magad! - összeszorítom ajkaimat a szavaitól, szemeimet lehunyom és teszem, amit mond. Ahogy ujjaimmal végig simítom érzékeny részem, a testem összerándul. - Lassan csináld, ne kapkodj! 

Nem kapkodok. Bármennyire is szeretném minél hamarabb a kielégülést, mert úgy érzem, az agyam és a testem végleg felmondják a  közös szolgálatot, hallgatok rá. Az, hogy nem lát engem, megnyugtat. Már ez is épp eléggé kint van a komfortzónából. Vele most kiléptem belőle egy hatalmas lépéssel és még élvezem is. 

- Te...? - alig van hangom. Halkan kuncog, ettől végig szalad rajtam a hideg. 

- Arra vagy kíváncsi, hogy én is magamhoz nyúltam-e? Igen. És azt képzelem, te csinálod nekem. 

Egy pillanatra megdermedek. Barátnője van, Minsun! Te beszélted rá, hogy tisztázzák a dolgaikat és most mit is csinálsz? 

- Én? - kérdezek vissza bizonytalanul. Látott engem, ő oda tud képzelni maga mellé. 

- Igen, te. 

Először azt hiszem, kijavítja magát és közli, hogy igazából a barátnőjét képzeli oda, de nem teszi.

Muszáj még lassabbra vennem a tempót, mert kis híján elmegyek. Rég volt ilyen intenzív az örömszerzés saját magamnak, ő viszont rengeteget dob rajta. Nem volt részem ehhez hasonlóban korábban. 

- Gondolom már kellően nedves vagy, igaz? - válaszul csak hümmögök. - Akkor itt az ideje, hogy az egyik ujjadat is bevesd. 

Elmormogok magamban egy imát ezért az utasításáért. Ahogy középső ujjamat magamba vezetem, kiszakad belőlem egy jóleső sóhaj, amivel szinte egy időben belenyög a fülembe. Ha tudnám a nevét, most azt ismételgetném. Ha tudnám, hogyan is kellene elképzeljem őt, megtenném. Mert ebben a pillanatban én is azt szeretném, hogy ő érintsen. 

 ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Hátra vetett fejjel, lehunyt szemekkel koncentrálok, nehogy túl hamar elélvezzek. Az apró, de egyre hangosabb nyögései csak megnehezítik a dolgom. Bal kezem gyorsabb tempót vesz fel, a sóhajai és nyögései sűrűbbek lesznek, szinte követelőzőek. 

- M-mindjárt - nyöszörgi, nekem pedig lőttek. Sok mindent akarok mondani neki. Hogy szeretném, ha a másik kezével is magát izgatná. Hogy ha ott lennék, most a nyelvemmel juttatnám a csúcsra, de nem vagyok képes megszólalni. Én elképzelem őt - bármennyire is helytelen -, ahogy az én kezeim helyett az övéi fogják körbe a farkam, az ő szája érint és ő benne megyek el. Hozzá képzelem azt is, ahogy a nevemet sikítaná, ám ez annyira túllendít a holtponton, hogy további két rántás után hangosan élvezek el.

Még jócskán érzem testemben az orgazmus utáni remegést, mikor meghallom az ő hosszú, jóleső nyögését és tudom, eljutott a csúcsra abban a szent pillanatban. 

- Ez hihetetlen - hangja erőtlen, mintha több kilométert futott volna. Elmosolyodom, de fejemben felcsendülnek a vészharangok. 

Ez megcsalásnak számít, nem? Alig pár órája jöttem össze Sunhee-vel újra, és most, miután eljuttattam Minsun-t a csúcsra - még ha nem is fizikai segítséggel -, realizálódik bennem, mit tettem. Realizálódik, felfogom, viszont nem ér el a bűntudat. Várok, nem jön. 

- Hogy érzed magad? 

- Jól. És te? - azért, mert én nem tudom megbánni az előbbieket, úgy hallom, Minsun már megtette helyettem is.

- Tudom, mire gondolsz most. Ne foglalkozz ezzel, te semmi rosszat nem tettél. Talán ezt vehetjük kiegyenlítésnek is - amint kimondom ezt, már meg is bánom. 

- Kiegyenlítés? Szóval te úgy fogod fel ezt az egészet, hogy vissza adtad a barátnődnek azt, amit ő tőle kaptál? - Minsun hangja megváltozik, pillanatok alatt mérgessé válik. - Ez kibaszottul szemét húzás volt tőled. 

- Mondtam, hogy nem a te dolgod. Inkább köszönd meg a segítségem, én szívesen tettem. 

Egy utolsó baromnak gondol, mondani sem kell. Még hallom, ahogy szitkozódva a bugyiját keresi, majd a következő percben már teljes némaság vesz körül. 

Minsun kilépett a beszélgetésből. 

°°°
Well... kicsit átírtam ezt a fejezetet, hogy az első alkalmuk ne legyen annyira szenteltvizet megkövetelő,  hisz...khm... mégiscsak az első.
De azért itt van: 🍶🍶🍶
Kicsit visszább veszek a részekkel, legalábbis a közzétételükkel, mert megint elszaladt velem a ló.
Legyetek jók!
ui: véleményeket ennél a sztorinál különösen boldogan fogadok. 😏 Mondjátok el mi tetszett/nem tetszett, a teóriákat, ötleteket, stb. Mindenre kíváncsi vagyok és köszönöm, hogy olvastok! ♥️