ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

" Nem fogok megható bekezdéseket írni. Egyrészt nincs kedvem hozzá, másrészt az időm is fogytán van. Fogalmad sincs, ki vagyok. Nyilván hallottál ezt-azt a húgomtól és már azt kívánom, bár a fele se lenne igaz! Nem esik nehezemre kitalálni, mit gondolhatsz rólam. Ha lenne időm, még talán emészteném is magam miatta, de ennél sokkal fontosabb dologra kell figyelnünk. Ami nekem a legfontosabb most, az neked is épp annyira, ha nem jobban. Búcsúajándékként Minsun egy repülőjegyet kapott tőlem, hogy új életet kezdhessen, ha akar. Eleinte azt hittem, erre nem lesz szüksége, de aztán te jól tönkre basztál mindent. Ezúton is gratulálok. Volt szerencsém végig hallgatni Minsun összeomlását, és tényleg alaposan belerúghattál, ha még nekem is elmesélte az egészet. Viszont valamiért én nem hiszem, hogy vagy te olyan felelőtlen, mint amilyennek tűnsz az elmondottak alapján. Úgyhogy remélem jól teszem, amiért ezt leírom neked. Akkor kapod kézhez, ha már nem élek. A képlet egyszerű, nem akarom húzni Minsun idejét és elég sokáig tartott, amíg el tudtam fogadtatni vele a tényt. Nem várom meg, amíg a testem magától felmondja a szolgálatot. Legalább te örülj neki, nem kell a színjátszás meg a sajnálkozás. Ami azt jelenti, bármennyire is szeretném elkerülni, Minsun egyedül marad. Újra kiemelem, neked is hála. Te még mellette lehetnél. Mellette lenne a helyed, vele kellene lenned. Ha már elérted, hogy miattad kockára tegye a biztonságunkat, éjszakákra kimaradjon és még szerelmes is legyen, mégis mit képzelsz, hová menekülsz? A saját nyomorod nem a legjobb hely, tartogasd későbbre, ha tényleg elveszíted. Most pedig alaposan olvasd el a következő sorokat, mert nagyon nehezemre esett kiszednem belőle, mi lesz a terve későbbre: Minsun a péntek délutáni komppal akar átmenni Busanba, azt mondta, valamit szeretne megnézni ott, mielőtt a másnap déli szöuli géppel Európába megy.  Ötletem sincs, mit kezd ott egymaga. Azt viszont tudom, hogy igazából nem akar menni. Ugye nem kell tovább ragoznom, rájössz magadtól is? Minsun-nak semmi keresnivalója Európában, legalábbis nélküled semmi. Szerelmes beléd, te is belé, különben nem vártál volna rá ennyit és ő sem vívódott volna hónapokig, hogy megkeressen-e. Tedd a dolgod! Vigyázz rá, ha már én nem tudtam.

Minho. " 

- Péntek délután van - ébreszt fel Yoongi a  mélázásomból. Még nem teljesen fogtam fel a levél tartalmát.

- Neked mit írt? 

- Röviden annyit, hogy szóljak neked, nehogy elkúrd az utolsó lehetőségedet. Értem, még mindig gyűlölsz és teljesen jogosan. De jó lenne, ha ezt most félretennéd egy kicsit, beülnénk az autóba és megpróbálnánk oda érni Busanba, mielőtt késő lesz. Mit gondolsz, képes vagy erre? 

Összehajtom a levelet, Yoongi-ra nézek. 

- Mi még nem végeztünk - mutatok kettőnkre. - A te hibád is, amiért idáig jutottunk. 

- Pont ezért akarok segíteni. Tartozom neked és ezzel korántsem egyenlíthetek. Kezdésnek talán jó. Szóval, indulunk? 

°°°

Yoongi vezet, jócskán átlépve a sebességhatárokat. A kikötőhöz érve átesünk a már jól ismert procedúrán, a komp fedélzetén leparkolunk és várunk az indulásra. Kiszállunk az autóból, a korlátnak támaszkodva nézek a túlpart irányába. Yoongi a zsebébe nyúl, előhúz egy nyalókát és elkezdi kicsomagolni. 

- Mi a fene? 

- A terapeutám javasolta. Ha késztetést érzek, hogy anyaghoz nyúljak, vagy bármi káros szenvedélynek kezdjek hódolni ahelyett. 

Szájába veszi a nyalókát, elismerően hümmög.

- Meggyes. 

- Miért nem mondtad el korábban? - hozom fel a témát én magam. - Volt rá lehetőséged és nem érdekel, hogy Sunhee is megtehette volna. Egy csapatban vagyunk, barátok voltunk és te hátba szúrtál. 

Nem is igazán az érdekel, miért feküdt le a volt barátnőmmel, amikor még együtt voltunk. Ez számít nekem a legkevésbé. De a következményei maradandó sebeket hagyhatnak, miattuk az is lehet, nem tehetek már semmit és Minsun el fog menni. 

- A drogra foghatnám, felesleges lenne. Akkoriban az kellett, amit akartam, nem értem be kevesebbel. Egyszer, mikor elhoztad Sunhee-t a kollégiumba, szemet vetettem rá és onnantól kezdve nem érdekelt semmi. Meg akartam szerezni, még ha csak egy alkalomra is. Mit ne mondjak, hamar belement a dologba. 

- Amikor eljött hozzám, hogy kezdjük újra, már akkor is...?

- Azelőtt is, utána és még azután is. 

- Hát, ez pompás. Nem vagyok kíváncsi a részletekre. 

Yoongi nem is mond többet. Csöndben vagyunk, hallgatjuk a vizet és a többi utas beszélgetését. Egyik pillanatról a másikra jut eszembe még valami, amit nem értettem eddig. 

- Minho volt a dílered, igaz? 

- Igen. Gondolom ennek a kis kellemetlen kapcsolatnak köszönhető, hogy most itt vagyunk. Én vagyok az összeköttetés. 

A beszélgetésünk abba marad. Vissza ülünk a kocsiba, az idő múlik, de nem elég gyorsan. Ahogy meglátom Busan fényeit, még idegesebb leszek, és ha tehetném felgyorsítanám a komp tempóját. Túl lassú, el fogok késni. 

Bő háromnegyed óra múlva kikötünk, Yoongi beindítja a motort és lehajt a fedélzetről. 

- Tudod, hol keressük? Busan elég nagy, nincs időnk átfésülni az egész várost . 

Gondolkodnom sem kell. Ha Minho igazat mondott és Minsun még most is szeret, itt Busan-ban csak egyetlen helyre mehet. 

- Igen, pontosan tudom, hol lehet. 

°°°

Szándékosan rövidebb a rész az eddigieknél. Már csak kettő + Epilógus és vége a történetnek. 

Viszont itt ismét megragadom az alkalmat egy gyors tisztázásra. Az üzenetek alapján arra következtetek, egyeseknek némi felvilágosításra van szüksége. Szóval aki magáénak érzi ezt a témát, az nem árt, ha gondosan elolvassa: az összes történet itt, ami az én nevem alatt íródik, az enyém. Az én időmtől, kedvemtől függ, mikor érkezik rész és melyikbe. Jelenleg három futó történetem van, ezek mellett egy piszkozatban. Az a történet kap részt, amelyiknél van ihlet. Ergó hiába fejezem be ezt, lehet, hogy a Tiltott határ csak hetek múlva lesz frissítve. Ilyen ez. A piszkozatban lévő történetet írom néhány napja, nagyon tetszik és szeretnék azzal többet foglalkozni. Röviden: azért, mert valahová nem írok napokig, esetleg hetekig (vagy akár hónapokig), az nem jelent automatikus befejezetlenséget. Csak idő kell. Meg kedv, ahogy mondtam. Erről ennyit.