ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Annak ellenére, hogy Sunhee sok okot adott a folyamatos agyalásra, rég ébredtem ilyen kipihenten. Mivel előző este kimaradt a vacsora - mert kellően jól laktam a desszerttel -, rögtön a konyhába megyek. Készítek egy kávét, öt szelet pirítóst és leülök az asztalhoz. Úgy tömöm magamba az ételt, mintha napokig nem ettem volna.

- A kardió edzés utáni tápanyag pótlás fontos - Jin jön be a konyhába, arcán pimasz vigyorral. Hümmögök, de mivel tele a szám, nem mondok semmit a beszólására. - Mi volt ez tegnap este? - kérdezi kíváncsian, és egyben aggódva is. 

Mind a hatan szemtanúi lehettek, amikor a Sunhee-vel való szakítás a padlóra küldött. Magam alatt voltam, nem sikerült mindig erősnek mutatnom magam. Sokszor előfordult, hogy nem beszéltem velük, mert nem tudtam, mit is mondhatnék. Huszonegy évesen lettem először szerelmes, és huszonkét évesen törték össze a szívem. Az első alkalmak maradandóak. 

- Szeretné, ha újra megpróbálnánk - mondom két falat között. Jin leplezni sem tudja, mennyire meglepődik.

- De hisz van barátja.

- Már nincs. Szakított vele. Állítása szerint miattam, mert még mindig engem szeret. 

Nem kicsit vagyok tanácstalan. Felnőttként kellene gondolkodjak, józan döntéseket hozni csakis úgy lehet, ha elkövetkeztetünk néhány ténytől. A jó szex nem lehet befolyásoló, mert az lehet jó mással is. Ha az érzelmeimre hagyatkoznék csupán, már ma felhívnám Sunhee-t, hogy benne vagyok, legyünk ismét egy pár. De a bizonytalanság, a megcsalás utáni keserűség bennem van, és ezt nem hagyhatom figyelmen kívül. 

- Engedj meg egy indiszkrét kérdést. Miért dugtad meg? - Jin szóhasználata nem tetszik.

- Szeretkeztünk.

- Ó, igen? - szalad magasba a szemöldöke. Elnéz rólam, tölt magának egy bögre kávét és leül velem szembe. - Szóval te is szereted. 

- Mintha nem lenne baromi egyértelmű. Három hónap alatt nem lehet túllépni ilyenen. 

- Milyenen, Jungkook? Megcsalt, valószínű, hogy nem is egyszer. Ezek után képes vagy neki új esélyt adni? 

Lenyelem az utolsó falatot, belekortyolok a kávémba és komor tekintettel nézek Jin-re. Oké, félt, ezt megértem. Ha nem törődne velem, nem tenné. Viszont az, hogy kérdésekkel bombáz, nyomást helyez rám és ettől mindig ideges leszek. Nem akarok vele veszekedni, ezért csak vállat vonok.

- Azt mondtam neki, időre van szükségem. Van pár napom átgondolni ezt. Én tényleg úgy láttam rajta tegnap, hogy megbánta és nem hazudott. Ha belemegyek ebbe és megint az enyém lesz, sokkal óvatosabb leszek. 

Jin karba tett kézzel dől hátra, csalódott sóhajt enged ki. Látom rajta, hogy beletörődött, ez az én döntésem és ők maximum csak tanácsot adhatnak, amit vagy megfogadok, vagy nem. Viszont bármelyikőjüket kérdezném erről, ugyan azt mondanák, mert ismernek. Az ember hibázhat, nem? Ebből áll az életünk, hibák sorozatából, amikből tanulhatunk. Megégettem magam korábban, nem kizárt, hogy újból bekövetkezne. Ugyanakkor szeretném. Sunhee hozzám való, nem máshoz. 

- Ma szabadok vagyunk. Lehetőleg jól gondold át, mit akarsz cselekedni. Nincs kedvem újra összekaparni téged a földről- áll fel az asztaltól Jin és a mosogatóba teszi az üres bögréjét. - Jusson eszedbe az is, min mentél keresztül miatta. A szíved ide nem elég, ahogy a farkad sem - vet rám egy komor, jelentőség teljes pillantást, majd kimegy a konyhából, ott hagyva engem egyedül az asztalnál.

°°°

A ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx főoldalán görgetek lefelé. Nincs mentségem, ideges vagyok, kattogok és ilyenkor a legjobb levezetés számomra az önkielégítés. De hát, ezzel szerintem az emberek túlnyomó része ugyan így van. A sport is egy lehetőség, ahogy sok minden más is, elvégre nem vagyunk egyformák. Ez az opció viszont számomra most a legegyszerűbb. Meg ha már prémium, ki is kéne használnom.

Mielőtt kiválasztanék egy lányt, átfut az agyamon, hogy mit is csinálok. A volt barátnőm miatt lettem ilyen feszült, és most egy másik lány segítségével akarok megkönnyebbülni. Grimaszt vágok. Nem vagyunk együtt, megtehetem. Amint feldereng, ahogyan Sunhee a nevemet nyögte, a farkam megrándul és ráfogok. Kiválasztom az első, velem nagyjából egy korban lévő lányt és már látom is a webkameráján keresztül. 

Nem teketóriázunk, hamar a lényegre térünk és alig öt perc elég is, hogy elélvezzek. Továbbra is kitartok a tény mellett, miszerint a valódi szex nyomába sem ér egy-egy ilyen orgazmus. Ég és föld a kettő. 

Készülök kilépni és megejteni a második reggelimet, mikor is a szemem megakad a tegnapelőtti lány profilján. Az oldal szerint Jelenleg aktív. Eszembe jut, mennyire makacs volt és mi mindent engedett meg magának, holott itt ő van értem, nem pedig fordítva. Végül a hozzám intézett utolsó kérdése miatt rá kattintok. Beszélgetni akart? Hát, akkor beszélgessünk. 

Megjelenik a képernyőn, látom, ahogy azt nézi, kivel dobta össze az oldal. A haja most nincs kiengedve, laza kontyba fogta és csak néhány tincse kereszteszi az arcát. Így mondjuk sokkal szebb is. Egy menta zöld ing van rajta, kilátszik vállánál az egyik melltartópántja. Nem mutat magából többet, mint múltkor. 

- Annyi lány közül választhatnál, de te úgy döntöttél, most sem elégülsz ki - néz a kamerába, bár engem továbbra sem lát. 

- Azon már túl vagyok. Gondolom, hiába mondanám, hogy vetkőzz. 

- Nem tudom. Tégy egy próbát! - hátrébb ül, törökülésbe helyezkedik és várakozóan pislog. 

- Nem fogsz vetkőzni - mondom unottan, mire bólint és elneveti magát. - Miért csinálod ezt? Vagyis, miért nem? - őszintén érdekel, mégis mi a fene baja van. A ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx erről szól, nem holmi cseverészős ismerkedős oldal. 

- És te miért? Múltkor sem jártál sikerrel és azt mondtad, nincs se időd, se pénzed rám. Szóval, mi járatban? - kényelembe helyezi magát, mint aki egy hosszú beszélgetésre készül. 

Nem ismer, ahogy én sem őt. Még jobb, hogy a hangom alapján talán nem is fog rájönni, kivel beszél. Tökéletes arra, hogy kikérjem a véleményét, hiszen nem befolyásolja semmi. 

- Te összejönnél a volt pároddal, ha ő újra akarná kezdeni veled, mert rájött, hogy még mindig szeret? - teszem fel a kérdésem. A lány felvonja a szemöldökét, rövid gondolkodóba esik. Ahogy előre dől, szétnyílik az inge és belátást enged alá. Még így is meg tudom állapítani, hogy formás mellei vannak. Igaz, múltkor a vékonyabb ing anyaga sejtette ezt már. 

- Azt hiszem igen, de csak ha én is szeretném őt. 

- Akkor is, ha ő megcsalt és elhagyott valaki másért pár hónapra? 

- Ebben az esetben nem. Aki egyszer félrelép, képes lenne újból megtenni - úgy beszél, mint aki jártas ebben a dologban. - Csak nem vissza akar kúszni hozzád? 

- De, olyasmi. 

- Az a legfontosabb, hogy ne feküdj le vele addig, különben manipulálni fog az élmény. 

Erre nem válaszolok. Csönd telepszik ránk, a lány arca pedig megváltozik, szája elé kapja a kezét. Kivételesen nem mosolyog. 

- Jézusom, te megdugtad! - a szememet forgatom, bár úgy sem látja. - Beakasztottad neki, mintha nem lenne holnap. 

- Nem dugtam meg - szűröm a fogaim között. Már meg is bántam, hogy belekezdtem ebbe a beszélgetésbe. - Ő csak be akarta bizonyítani, hogy még szeret. 

- Egyedül ő akarta? - kezdem megkérdőjelezni, hogy a lány nem gondolatolvasó. Megint nem felelek. - Valahogy sejtettem. 

- Oké, belátom, kár volt kikérnem a véleményed. Veled sem jutok előrébb. 

- Mert nem másnak kéne megoldania a problémáidat. Ha bírod a csalódást, adj neki még egy esélyt. Majd eldöntöd, megérte-e vagy sem. Felnőtt vagy, ha nem tévedek. Menj azután, amit el akarsz érni. 

Évek óta azt teszem, csak te nem tudsz róla. 

- Neked inkább valami lelki segély szolgálatnál lenne a helyed, nem a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-en. 

- Sajnos nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy önálló döntéseket hozzon - vissza vesz a hangjából, a mondata végét már szinte suttogja. - Itt vagyok, mert ezt hozta az élet.

- De nem teszed azt, amit tenned kellene. Ez az oldal nem csevegésre való, hanem...

- Hanem? Arra, hogy elkezdjem simogatni magam és te kiverhesd a látványra? Hogy az általad megkövetelt nevet sikítsam a kamu orgazmusom alatt? Ezt szeretnéd? 

- Igen - nem tudom, mi ütött ebbe a lányba, de szerencse, hogy nem lát. A mosolyom, ami a nagyszájúsága miatt elterül az arcomon, biztosan kiakasztaná.

- Akkor mégis miért beszélgetünk most? 

- Mert ahhoz volt kedvem. Tetszik, hogy mersz nemet mondani. Érdekes vagy. 

- Ez rólad nem mondható el - fordítja el a fejét, viszont a szája sarkában ott lapul egy elfojtani kívánt mosoly. - Szerintem ne húzd sokáig a dolgot. Ha szereted a lányt és vagy olyan naiv, hogy hiszel neki, akkor vágj bele. Egyszer élünk. Érdekel, mi sül ki ebből. 

- Szeretnéd, ha megosztanám veled a későbbi fejleményeket? 

- Nahát, lennél olyan nagylelkű? - kap a szívéhez. 

- Egy feltétellel. Áruld el a neved! - valószínűleg nem kérném erre, ha nem lennék benne biztos, hogy később még beszélni fogunk. 

Van valami ebben a lányban, ami egyszerre taszít és vonz. A bátor megszólalásai az elején még idegesítőek voltak, viszont kezdem elismerni, valóban érdekes. Mi kényszeríthet rá valakit, hogy ezt az utat válassza? Ugyan mi sodorta őt egészen addig, hogy a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-en tölti a napjait. Persze nem tudhatom, mit csinál, mikor éppen nincs fent. Talán valahol tanul, és az ösztöndíját akarja kiegészíteni. Vagy valami maffia családnak rendezné a tartozását és így könnyen szerezhet sok pénzt. Bárhogyan is, kíváncsi vagyok rá. A kíváncsiság nem bűn. Annyira. 

- Minsun. 

Elégedetten dőlök hátra, ujjaimat összefonom a tarkóm mögött. Ezek szerint nem csak én vagyok kíváncsi, még ha őt egyedül a kapcsolati válságom érdekli. 

- Örülök a találkozásnak, Minsun. 

Ezután kilépek, kinyújtózkodom és a telefonomat magammal viszem a fürdőbe. Írok egy üzenetet Sunhee-nek, hogy holnap este találkozzunk újból, mert beszélni szeretnék vele. Ugyan még nem döntöttem száz százalékosan, ennyi időnek bőven elégnek kell lennie. Nem fogom félretenni a rossz érzéseimet, de lényegében már tudom, mit akarok. Sunhee kell nekem, bízni szeretnék benne és fürödni abban az érzésben, hogy én kellek neki. Szeretem őt, ezen pedig nem változtathat semmi és senki. 

Legrosszabb esetben megint pofára esek. Néha ugyan azt a hibát többször is el kell követnünk, mire tanulunk belőle.