ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Alaposan átgondolom, mit akarok kérdezni tőle. Nem szeretném, ha átlépnék egy határt és visszafelé sülne el a játék. Ugyanakkor alig bírok csodálkozni ezen a lányon. Az első alkalommal, mikor beszéltünk, világossá tette, hogy nem hajlandó vetkőzni. Sőt, utána is eltántoríthatatlan volt, nem engedett. Az, hogy egy film viszont felizgatta és lehetőségem adódott kicsit lebontani a maga köré épített falait, lehet akár a szerencsének is köszönhető. Minsun-nak jó oka van rá, hogy korábban nem ment bele ilyesmibe. Biztosan jó és nyomós indok tartotta vissza, most viszont ismét ott tartunk, ahol a múltkor. A ma este lehet az az este – és minden jel arra mutat, hogy lesz is -, mikor újból megcsodálhatom a testét.

- Elvitte a cica a nyelved? – kérdezi kuncogva.

- Nem tudom, cicám. Úgy érzed, benned van?

Elpirul, mint mindig, mikor zavarba jön. Ez az, ami annyira átkozottul felhúz. Hogy egyik pillanatról a másikra vált. Egyszer ártatlan kislányként látom, a következőben már határozott, aki pontosan tudja jól, mit akar, és hogyan érje el azt.

- Nincs kényszer. Ez a játék nem arról szól. Arra válaszolsz, amire szeretnél – szögezem le, mire bólint, hogy tudomásul vette. Bár ez szerintem eddig is egyértelmű szabály volt, jobb kimondani. – Mi a másik ok, amiért ott hagytad az egyetemet? Csak az ösztöndíjad?

- Nem. A bátyám volt a másik oka – kicsit meglep, hogy válaszolt és nem választotta a vetkőzést, de Minsun nem adja könnyen magát, erre már rájöttem. Azért örülök, hogy újabb infót osztott meg és látszólag nem érinti olyan rosszul, hogy beszélt erről, mint múltkor. – Én jövök?

- Akár, felváltva is kérdezhetünk – egy lehetőségem van. Ha olyat kérdez, amire nem akarok, vagy nem szabad válaszolnom, lekerül rólam az alsóm és nem lesz, mi rejtsen előle.

- Miért jöttél el a barátnődtől?

- Mert kiderült, hogy mialatt újból összejöttünk, legalább háromszor csalt meg.

Minsun elhúzza a száját, de nem tűnik úgy, mintha nagyon meglepődött volna. Valószínűleg csak én voltam ennyire naiv és vak Sunhee-vel kapcsolatban. A többiek és Minsun is megmondták, hogy mire számítsak.

- Mikor feküdtél le valakivel utoljára?

Azt hiszem, itt van az a pont, mikor valami olyanba tenyerelek bele, amibe nem kellene. Ezt csak Minsun arckifejezéséből tudom meg, a szavai csak megerősítenek benne. A francba! Elszúrtam?

- N-nemrég – válasza közben kerüli a tekintetem, megszűnik az előbb még magabiztos Minsun. Nem tetszik a hangulat, amibe került a kérdésemtől és emiatt csak még jobban érdekel, miért lett hirtelen ilyen.

- Nem akartad? Történt valami, ami... - nem hagyja, hogy befejezzem, még a kérdésre sem válaszol. Leveszi a pólóját, szemem elé tárva fekete melltartóját és ezzel el is intézte, hogy válaszolnia kelljen.

A fejemben megszólal a vészharang, de úgy hiszem, ha jobban bele akarnám ártani magam ebbe a témába, megszakadna az eddig olyan szépen épülgető bizalma felém. Tudom, hogy ez nincs lerendezve. Igenis meg fogom tőle kérdezni, mitől lett ennyire maga alatt, mert nem akarok egyből a legrosszabbra gondolni. Minsun az, aki ismét vált, arcára visszavarázsolja a korábbi sejtelmes mosolyát és hagyom neki, hogy irányítsa a játékot, ahogy ő szeretné. Nem is akármilyen kérdéssel.

- Hogy hívnak?

ᴍɪɴꜱᴜɴ

Előző kérdésétől a feltörő emlékek még a szemem előtt táncolnak, de nem akarom, hogy véget érjen az, ami elkezdődött közöttünk ma este. Váltok, olyan hirtelen, hogy tudom, meglepem majd vele és már el is könyvelem magamnak a sikerem, mert azzal a kérdéssel állok elő, amiről úgy sejtem, nem fogja megválaszolni.

Látom, ahogy alkarján megfeszülnek az izmok, az asztalra támaszkodik és hallom mély lélegzetvételét. Kifogtam rajta?

- Jeon.

Ügyesen kivágja magát egy családnévvel. Nem tehetek semmit, mivel választ adott a kérdésemre, ezért karba tett kézzel várom, hogy kérdezzen. Persze félek is tőle. Az előbb is olyanra kellett válaszolnom az egyetemmel kapcsolatban, amire nem szerettem volna. Mégis megtettem, mert még azzal a válasszal sem árultam el túl sokat. De az utolsó kérdése...

- Miért vagy fent ezen az oldalon? – szakít ki a gondolataimból.

Őszintén kellene válaszolnom. Ez a játék lényege: őszinteség, vagy pedig megszabadulsz egy ruhadarabtól. Már csak egy melltartó és bugyi takar előle. Rajta még mindig ott van az alsónadrágja, úgy lóg a derekán, mintha bármikor leeshetne róla.

Tartozom a bátyámnak nem kevés pénzzel és ő szabta meg a feltételét, hogyan kaparjam össze. Ez lenne az igazság. Viszont én nem ezt választom. Lassú, átgondolt mozdulatokkal lehúzom vállaimról a melltartóm pántjait, majd hátra nyúlok és kicsatolom. Látott már korábban nélküle, így aligha éri meglepetés. Fejét kicsit lejjebb hajtja, ezzel tökéletes rálátást engedve ajkaira, amiket beharap és a lábaim között ismét felcsap az égető bizsergés.

- Gyönyörű vagy – mondja, fejben ellenkezem. Nem vagyok az. Mocskos vagyok, bemocskoltak és ő ezt nem tudja. – Bassza meg, Minsun! – nem rejtegetem magam előle, mikor közelebb hajol a képernyőhöz. Még így sem látom az arcát és tudom, hogy a tíz megválaszolt kérdésemig nem is fogom. – Megtennél nekem valamit?

- Az attól függ.

- Szeretném, ha megfognád a melleidet.

Kis híján felkiáltok a döbbenettől, amiért a testem teszi, amit kér, mielőtt még az agyam felfoghatná a kérését. Két kezem a két mellemre tapad, a látványtól még előrébb mozdul, így teljesen rálátok a merevedésére. Vele nem érzem kellemetlenül magam. Eddig akárhányszor kellett megtennem, hogy ismeretlen, különböző korú férfiak előtt vetkőzzek, vegyek részt a beteges szerepjátékaikban vagy imitáljak bármit, amit kértek, végig hányni tudtam volna. Nem csak tőlük, magamtól is. De ő merőben más. Vonz, biztonságérzetet ébreszt bennem, pedig most szinte teljesen lemeztelenedtem előtte, már ami a fizikai valómat illeti. A lelkem is kezd lecsupaszodni, ám az még közel sincs olyan állapotban, mint a testem. Kitör belőle egy halk morgás, amitől jobb kezem automatikusan megrándul és erősebben markolok a mellembe.

- Ha így nézel a kamerába, nem lesz szükség további kérdésekre – most bújik ki belőlem a kisördög. Vállat rántok. – Nocsak!

Jól emlékszem, mit mondott. Még egy vállrántás és nem fogja hagyni, hogy elélvezzek.

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Soha nem tanúsítottam még ekkora önuralmat, mint most. A vállrántása után még kész csoda, hogy nem kértem rögtön a bugyija levételére. Megtette volna, egyből és még megismételnem sem kellett volna a kérést. Elvigyorodok.

- Kívánsz? – kérdezem, közel hajolva a mikrofonhoz. Kezei már nem a mellein pihennek, hanem jól kivehetően a combjain járnak fel-le. A frusztrált Minsun-nál kevés izgatóbb látvány van. Annyira ártatlanul csinálja most is, megőrjít vele.

- És te engem? – kérdésre kérdés.

- Azt hittem, ez a nem rég elmondottak alapján egyértelmű. Megismétlem, ha szeretnéd. De csak egy feltétellel – mutatom fel neki azt az ütőkártyát, amit ő is bevetett még a játék elején. – Ha megteszem...

- Leveszem a bugyimat is.

- Jó kislány – szavaim hallatán szemei elkerekednek és az ajkai halovány mosolyra húzódnak. Tudni szeretném, mire vágyik, mikor valakivel együtt van. Hogyan szereti, ha hozzáérnek, mi váltja ki belőle azokat a nyögéseket, amiket eddig hallhattam? Mitől veszti el a fejét, mivel tudnám egyből a csúcsra juttatni? Meddig bírna vonaglani alattam, amíg már könyörögne a kielégülésért? Talán nem is szeretném, ha elmondaná ezeket. Magamtól akarok rájönni.

- Szóval? – haja előre esik, elég hosszú már ahhoz, hogy takarásba vonja a melleit.

- Úgy dugtam meg, hogy te jártál a fejemben – szándékosan nem mondom ki, hogy Sunhee-t, vagy azt, hogy a volt barátnőmet. Minsun e nélkül is tudja. – A te melleidre gondoltam, a szádra, és arra, vajon a lábaid között is olyan gyönyörű vagy-e, mint amúgy. Hogyha a te csiklódat szívom meg és dugom beléd két ujjam, a hátad mekkora ívben feszülne meg? A hajlékonyságodon is agyaltam, mert jelenleg most is az egyik legnagyobb vágyam, hogy a lábaidat a nyakamba vehessem és úgy...

Minsun megmozdul, kezei határozott mozdulattal szabadítják meg az utolsó ruhadarabjától. Én nyertem. Ugyan nem látom, mert deréktól lefelé a kamera nem mutatja, némán figyelem, ahogy helyezkedik és egy könnyed mozdulattal maga mellé dobja a vékony textilt.

- ...dugjalak meg. – fejezem be a mondatomat, kezem lesiklik a merevedésemre és mikor rámarkolok, Minsun előre dől, egyik ujját a szájába veszi és olyat tesz, amitől elfogy a maradék türelmem is. Ajkai között mozgatja, ki és be. – Te akartad.

Nem várok tovább, nincs több kérdés. Úgy teszek, ahogy az előbb ő és egy pillanattal később az alsóm már a földön hever. A különbség kettőnk között, hogy ő jól látja merevedő férfiasságom. Ismét elpirul, amit ugyan nem értek, hiszen már egyikünkön sincs semmi, mégis aranyosnak találom.

- Így jó neked? – célzok a helyzetére és arra, hogy nem láthatom deréktól lefelé.

- Igen, most jó – nem tudom, ez egy ígéret-e a későbbiekre nézve, de megelégszem vele.

Lejjebb hajtom a laptop fedelét, hogy jobban lássa, ahogy kezem folyamatosan mozog. Nem gyorsan, mert nem akarok ő előtte elmenni. Szavak nélkül kommunikálunk. Figyelem minden mozdulatát. Halk sóhaja, mikor először magához ér, zene füleimnek. Ez egy különleges alkalom neki, mert biztosan tudom, hogy nem csinált még ehhez hasonlót. Legalábbis úgy nem, hogy ő is élvezte volna. A mozdulatai, az arckifejezései elárulják, mert ő is megdöbben néha saját magán. Nekem engedi, hogy lássam őt így. Velem elmeri engedni magát és ez még nekem is egészen különleges érzés. Ez a bizalom, ami közöttünk épül, bensőségesebb, mint mondjuk...Sunhee-vel. De ők ketten alapból sem összehasonlíthatók, a két lány ég és föld. Sunhee testét ismertem, tudtam a gyenge pontjait, nyögésének hangjait és megannyiszor hallhattam már, ahogy az én nevemet sóhajtozza. Minsun viszont maga a felfedezetlen föld, az eddig ismeretlen óceán, amiben meg akarok mártózni.

- Állj! – azonnal leáll, ujjai elengedik legérzékenyebb pontját, és rebegő szempillákkal néz a kamerába. – Folytathatod!

Együtt csinálom vele, miután megerősítettem magamban a tényt, hogy Minsun teste rögtön reagál rám. Hihetetlen! Elérhetett egy olyan ponthoz, ami sokkal erősebb reakciót vált ki a testéből, mert hangosabban felnyög egyszer és ajkai jobban elnyílnak. Gyönyörű. Minsun tényleg gyönyörű. Felgyorsítok, kiszakad belőlem egy újabb morgásba torkolló nyögés, amitől a teste megrándul. Nem bírom levenni róla a szemem és összpontosítanom kell, hogy még időben megállítsam újra. Egyik lábát váratlanul felhúzza, a látványtól eláll a lélegzetem.

- Te jó ég! – teljesen nem láthatom továbbra se, mert ujjai és a keze kitakarják előlem, de már ez sokkal több annál, mint amiben korábban reménykedtem. Látom, ahogy kezdi elveszíteni az uralmát maga felett, a kamerába néz, aztán a farkamon dolgozó kezemre és lehunyt szemmel hátra dönti a fejét. Miért tölt el ilyen szintű elégedettséggel ez? Megint felnyög, másik kezét is beveti. Szemeit kinyitja, ahogy ujjait magába vezeti és beharapja alsó ajkát, mert a látványomtól csak még közelebb kerül az orgazmushoz.

Nagyon el szeretné érni. Benne nincs annyi türelem, mint bennem. Nyög, egyre sűrűbben és egyre hangosabban.

- Képzeld azt, hogy én csinálom! – mondom, amitől felsóhajt, és a teste összerándul. – Állj!

Jól időzítettem. Látni rajta, hogy alig pár másodperc múlva élvezett volna el. Felháborodott, esdeklő pillantással keresi tekintetével a kamerát, de annyira a fellegekben jár, hogy muszáj elnevetnem magam. A nevetésemből nyögés lesz, mert egy mozdulattal én is megérezhetem az orgazmus gyors közeledtét.

- Megmondtam. Még egy vállrántás és nem fogom hagyni, hogy elélvezz, emlékszel?

- Jeon... - a Jeongguk jobban tetszene a szájából, de beérem most ezzel is.

- Mit szeretnél? – én nem állok le, az asztal szélébe markolok, hogy még megtartsam magam és ne menjek el. – Mondd ki, Minsun! Hallani akarom.

- Engedd meg!

- Mit? – panaszosan felnyög. Megtehetné, hogy újból magához nyúl és mégsem teszi, mert ellentmond saját magának. Az engedélyemre vár, holott azt mondta, nincs rá szüksége. Hah! Dehogy nincs.

- Szeretnék elmenni. Kérlek! – az az utolsó szó megteszi a hatást, engedek neki.

- Csináld tovább! – nem kell kétszer mondanom. Ujjai visszatérnek oda, ahol az előbb olyan őrjítően köröztek. A lábát úgy helyezi, hogy most annyit se lássak, mint az előbb, de nem haragszom rá emiatt. Még csak nem is neheztelek rá, mert így érzi jól magát és az sokkal inkább felizgat, hogy látom, mennyire közel jár már.

Nincs sok hátra. A mozdulatai követelőzőbbek, gyorsabbak, türelmetlenebbek. Már nincs kontrollja maga felett, nem tudja visszafogni a hangját, ahogy én sem. Fittyet hányok rá, ki hallja meg. Minsun a következő pillanatban megfeszül, kisebb sikolyt hallatva, remegve élvez el és én követem, abban a szent pillanatban.

Teljesen elvesztem a fejem, csillagokat látok és még az orgazmusom kellős közepén is azt képzelem, hogy az ő kezei fognak körbe. Ami egészen hihetetlen, azaz, hogy további három mozdulat után még egyszer elmegyek.

A lábaim remegnek, mint a nyárfalevél. Az egész testem úszik a mámorban, nem bírok magamhoz térni. Fáradtan, ernyedt tagokkal zuhanok le a székbe, kifáradtan dőlök a támlának és igyekszem rendezni a légzésem.

- Ó, Jézusom! – hallom csodálkozó hangját. – Jeon...

- Igen, tudom. Nekem is őrületes volt, szavak nincsenek rá, mennyire...

- Látlak.

Mi? Mintha villám csapott volna belém, felemelem a fejem és meglátom magam a képernyőn. Az arcomat is. Kihűlnek az ujjaim, leblokkolok. Minsun ugyan olyan döbbenten mered rám, mint én ő rá.

És még csak a tíz kérdésig sem jutottunk el.

°°°
Ahogy ez a rész megszületett: megírtam word-be, átküldtem magamnak facebookon, kimásoltam a szöveget, bemásoltam wattpad-re telefonról, és bumm. Elég macerás, de csak meglett. Úgy néz ki, hogy már csak ezt a sztorit fogom itt így megírni, a többi pedig már az új profilomon lesz olvasható. ( @catchmejk).

Elnézést a tördelésért, és a képhiányért, de kép szerintem ezután sem lesz. Azzal már nem bajlódok inkább.