ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Azon gondolkodom, vajon ha megkérdezném tőle, miért mosolyog ennyire, abba hagyná? Nem azért, mert azt szeretném, hanem pont ellenkezőleg. Minsun mosolya ragadós, mint az ásítás. Érzem, ahogy az én ajkaim is felfelé görbülnek, bár nem láthatja. Több fény van a szobájában most, nem csak a képernyő világítja meg az arcát. Az ágya mellett ég a kislámpája, ez az első ilyen alkalom.

- Miért mosolyogsz ennyire? - kérdezem végül.

- Mert az élet nem olyan igazságtalan, mint azt sokáig hittem.

Ezen elmerengek picit, a hangja ránt vissza az elmélkedésből.

- Nem úgy volt, hogy a barátnődnél töltöd a hétvégét? - rajta a sor, hogy kérdezzen. Miközben újból feltámad bennem a harag, magam elé veszem a tegnapi papírt és egy tollat.

- Játszunk inkább, ahhoz több kedvem van, mint erről beszélni. Túl jó hangulatod van, még véletlenül sem szeretném elrontani.

Oldalra dönti a fejét, bólint és elengedi a témát. Persze tudom, hogy fogok róla beszélni neki, mert szeretném, ha elmondaná a véleményét, de nem most. Kattogtatom a tollat, amíg gondolkodik a következő kérdésein. Megfigyelem, hogy sokkal könnyedebben mozog, nincs úgy befeszülve és nem pillantgat az ajtaja felé sem. Részletesebben is érdekelne, mitől lett ennyire vidám, de egyelőre megelégszem annyival is, hogy láthatom.

- Gondoltál ma rám? - meglepődöm, hogy ezt kérdezi. Húzok egy strigulát a neve alá, mert már ki is csúszik a válasz a számon.

- Igen, többször is - mondom, amitől megint elmosolyodik. Van egy olyan érzésem, hogy ő is gondolt rám.

- Melyik volt a legnehezebb döntés, amit meg kellett hoznod? - tereli komolyabb irányba a kérdezz-feleleket.

Nehéz döntés? Rengeteget hoztam meg, még olyat is, ami utólag vissza gondolva könnyű volt, csak a körülmények tették nehézzé.

- Nem tudnék kiemelni egyet. Ha a legrosszabb döntést kérdeznéd, az egyszerű lenne.

- Akkor azt szeretném tudni.

- Bizalmat adtam olyannak, aki már egyszer eljátszotta azt - ismét Sunhee-ról van szó, Minsun is tisztában van vele.

- Szerintem nem is bíztál benne igazán. Csak szeretted volna, ha bízhatsz. Ennyi idő nem elég ahhoz, hogy felépíts valamit, ami korábban darabokra hullott.

Isten látja lelkemet, én próbálom türtőztetni magam. Tényleg. Csakhogy Minsun megint az ajkát harapdálja, miközben lelket akar önteni belém. Nem mintha szükségem lenne rá, jelen pillanatban Sunhee izgat a legkevésbé. A fenébe is, van valami Minsun-ban, amit nem tudnék megmagyarázni, és az a valami vonz engem. Annyira, hogy még akkor is rá gondoltam, mikor a zuhany alatt a volt barátnőmet dugtam, majd a szobában is. Mert Sunhee - ismételten - a volt barátnőm és igen, megdugtam. A szeretkezés közelében sem álltunk.

- Be kell vallanom valamit - teszem le a tollat és Minsun arcvonásait figyelem.

- Mit? - suttog, ajkai alig mozognak.

- Te jártál a fejemben ma, mind a három alkalommal, mikor lefeküdtem a volt barátnőmmel.

ᴍɪɴꜱᴜɴ

Velem valami orbitálisan nagy probléma lehet fejben, amiért ilyen borzalmas napok után ennyire rövid idő alatt képes felizgatni. Vagy csak már túlságosan hozzájuk szoktam. Mégsem értem, hiszen Sungho, amit tett, mást azonnal olyan szinten padlóra küldene, hogy hónapok, sőt még egy év is kevés lenne a talpra állásához.

De hallom őt, részben látom is és biztonságérzetet ad. Mintha senki nem árthatna nekem, amíg ő ott van a kamera túloldalán és figyel engem.

- Háromszor? - bólint, kezei letévednek az asztal alá, ott maradnak.

- Először a fürdőben. Ahogy neki nyomtam a kabinnak, arra gondoltam, hogy te vagy a helyén. Aztán a szobában, kétszer is majdnem a te nevedet üvöltöttem. Azt képzeltem, hogy nem ő van alattam, hanem te, Minsun - bizsergést érzek a lábaim között, önkéntelenül is oda nyúlok. - Most rossz embernek tartasz, igaz?

- Nem.

- A te szádra gondoltam, miközben leszopott. Mikor kinyaltam, akkor is te jártál a fejemben.

A lábujjaimat összeszorítom, viszont az altestemre igyekszem oda figyelni, hogy ne tegyem vele ugyanezt. Még nincs itt az ideje, várnom kell.

- Ugye nem hazudsz? - legbelül tudom, hogy nem, mert a hangja és a testbeszéde elárulja.

Szó nélkül hagyja a kérdésem. Hátrébb löki kicsit a székét, feláll és mielőtt bármi mást mondhatnék, elkezdi kicsatolni az övét és egy mozdulattal kigombolja a nadrágját, lehúzza azt. Az alsónadrágján keresztül látom, hogy nagyon is izgalmi állapotban van.

- Nem hazudok - a hangja az eddigieknél is mélyebb, rekedtes és ez megőrjít. Jobb tenyerét végig simítja magán, aminek látványától elnyílik az ajkam. - És nem akarom tovább magamban tartani se. Rád gondoltam, miközben megdugtam, mert azt akartam, hogy te legyél az ő helyén. Ezt teszed velem, Minsun. Van egyáltalán fogalmad róla? Amikor látszólag még minden rendben volt, már akkor sem volt rendben semmi.

- Sajn...

- Eszedbe ne jusson kimondani! - tenyerel az asztalra. Pólója nyakszegélyénél látom kulcscsontjait, amiken szeretném végig húzni az ujjam. - Mire gondolsz?

Nem vagyok normális. A maradék eszem is elment és nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Van valami benne, ebben a srácban, ami olyan dolgokra késztet, amire eddig még nem volt példa.

- Szeretném, ha levennéd a pólódat!

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Teszem, amit kér. Egy egyszerű mozdulattal áthúzom fejem felett a pólóm és ledobom a földre. Kis híján felnyögök, ahogy látom, mennyire tetszik neki, amit lát. A szemei éhesen tapadnak a felsőtestemre, most áldom azokat a vért és verejtéket megkövetelő napokat, amiket az edzőteremben töltöttem. Nyelvét kidugja, megnyalja ajkait és figyelem, ahogy mélyebb, nagyobb levegőket vesz.

- M-még játszunk? - kérdezi bizonytalanul, mire elnevetem magam.

- Szeretnél játszani?

- Hoznék pár új szabályt, ha nincs ellenedre - szóhoz sem jutok a hirtelen változástól, ami a hangjából csendül. Eddig is lerítt róla, hogy felizgattam, most viszont egyáltalán nem is leplezi.

- Hallgatlak - nem ülök le, állva maradok. Minden értelemben. - Avass be az összes apró részletedbe!

- Te jössz két kérdéssel. Aztán megint én. Többre nem igazán lesz szükségünk, úgy gondolom. Szóval, aki nem válaszol a kérdésre, az vetkőzik.

- Rajtam egy, rajtad pedig maximum három nyamvadt ruhadarab van, cicám. Ide négy kérdés még sok is.

Felvont szemöldökkel néz a kamerába, aztán csak nemtörődöm stílusban vállat ránt.

- Még egy ilyen váll rántás és nem fogom hagyni, hogy elélvezz.

- Azt nem tudod befolyásolni.

- Ó, valóban? - figyel a hangomra, állandón. Ennél könnyebb dolgom nem is lehetne ez ügyben, mert múltkor is tökéletesen követte az utasításaimat. Minsun, bármit is mondanék neki, engedelmeskedne. Csak nincs tisztában ezzel. Nem tudja, hogy tudom, sokkal nagyobb hatással vagyok rá, mint hiszi. - Tegyünk egy próbát!

- Szóval az én szabályaimat is belevisszük a játékba?

Hogy hogyan keveredtünk ide? Egyszerű. Ide akartunk kilyukadni. Erre várt ő is és én is. Csak a megfelelő lépésekre volt szükség. Nem gondolok Sunhee-re. Semmi és senki másra nem pazarlok egyetlen másodpercet sem, egyedül Minsun-ra vagyok hajlandó figyelni. Jól tudom, ő is arra gondol, amire én: mindketten ezt az alkalmat vártuk, már a legelső vége óta.

- Igen. Játsszunk tovább! Én jövök.

°°°

Igen, tisztában vagyok vele, hogy a nemi erőszakon nem lép túl ilyen gyorsan senki. Minsun sem, csak ez nála nem most jön ki, hanem majd a későbbiekben és nem véletlenül akkor. Mindenki másképp dolgozza fel a traumákat, más helyzetek hozhatják elő neki a lelki sebeket, hiába hiszi azt most, hogy "minden rendben". Tudjuk, hogy semmi sincs rendben.

Azért szeressetek, most még adok rá okot. :') A következő rész extra hossz lesz, minden is fog benne történni. Csak szólok.