ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Nem érem el Minsun-t az előző este óta, pedig még korán reggel is belépek a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-re, hátha valami véletlen folytán fent találom. De nem jön fel, se délelőtt tíz körül. Múltkor azt mondta, éjszaka nem alszik jól, ezért nappal pihen. Ha tényleg így van, esélytelen lesz, hogy még az este előtt tudjak vele beszélni.

Sunhee délben felhív, hogy megkérdezze, hánykor megyek át hozzá, mert akkor úgy áll neki a főzésnek. Azt hazudom, nyolc előtt biztosan nem, mert segítenem kell a srácoknak. Jó, ez részben igaz is, de biztos vagyok benne, hogy a hat srácból legalább négy már jóval nyolc előtt a világát sem fogja tudni. Gondolatelterelésként felöltözök, átmegyek Jimin-hez és szólok neki, hogy intézzük el most a bevásárlást. Hamar összekapja magát, a többiek addig leadják az igényeiket, majd a lehető legjobban rejtőzködve elindulunk a bolt felé.

- Engedj meg egy kérdést, de miért jöttél össze újra Sunhee-vel? - Jimin nem az a kertelős fajta. Amint kellő távolságra kerülünk a kollégiumtól, fojtott hangon vallatni kezd.

- Talán azért, mert még mindig szeretem? - nézek rá úgy, mintha nem lenne egyértelmű. Vagyis hát, annak kéne lennie.

- De hát megcsalt. Hogy szeretheted még őt ezután?

Lefordulunk egy másik utcára, nagyobb léptekkel haladunk. Agyalok, vajon hogyan mondjam meg Jimin-nek, mi a szitu. Felém nézeget, de szerencsére a napszemüveg és a maszk eltakarja előle az arckifejezésemet és én sem látom az ő értetlen vonásait.

- Az még nem jelenti azt, hogy kiszerettem belőle.

- Bízol benne? - fogós kérdés, Jimin, nagyon fogós kérdés. Beérünk az áruházba, szerzek egy bevásárlókocsit és megindulunk a sorok között.

- Úgymond tiszta lappal kezdtünk, szóval igen, bízom benne - itt átfut az agyamon, hogy vajon tényleg így van-e, de úgy döntök, nem most fogom megvitatni ezt magammal.

Jimin szerencsére a kezében lévő listán szereplő dolgokat kezdi összeszedni. A pizza rendelést Jin végül átvariálta, így most hét mirelit pizzával, tizennégy üveg soju-val és jó pár üveg sörrel állunk a kasszánál. Jimin a fejéhez kap, mint aki elfelejtett valami fontosat, majd ott hagy fél percre és egy üveg száraz vörös borral tér vissza. Komolyan, a detoxban fognak kikötni.

Kifizetem a végösszeget, elosztjuk a szatyrokat és a kollégium felé vesszük az irányt. A konyhában lepakolunk, bedobálom a pizzákat a fagyasztóba, aztán összedobok egy dupla sajtos szendvicset és a szobámba megyek.

Elő veszem az egyik hátizsákom, bele dobálok két pólót, alsóneműket és zoknikat, majd egy nadrágot is. Nem pakolok sok mindent, valószínűleg több ideig leszek meztelenül, mint ruhában. Megint csak szidom magam, amiért kis lépésekről papoltam, most mégis szexmaratonra készülök. De nem tudhatja az ember előre. A fiókomban lévő doboz óvszert is a táskába süllyesztem, leülök a gép elé és újból belépek a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-re.

Csalódnom kell most is. Minsun nem elérhető.

ᴍɪɴꜱᴜɴ

Arcom a hideg padlónak nyomódik, testem egészében reszketek. Órák óta heverek már a fürdőszobában, ahogy megmozdulok, belém hasít a fájdalom szinte mindenhol. Lassan végig tapogatom magam, keresem a fájdalmam forrását, aztán rájövök, hogy az éjszakát megúsztam fizikai sérülések nélkül. A lelkem fáj csak, az bénít le ennyire.

Az összes ilyen alkalomkor vissza emlékszem azokra az időkre, mikor Minho és én úgy szerettük egymást, mint ahogy a testvérek szokták. D ez már mind nincs sehol, eltűnt. Most egy magából kiforduló, dühös, bosszútálló Minho van és az ő szabályai. Engem hibáztat olyanért, amiről nem tehettem, csak egyszerűen mikor megtörtént, én voltam az egyetlen, akit elő vehetett. Minho sosem viselte jól, ha nem kaphatta meg, amit akart. Ez pedig a tragédia után teljesen átformálódott benne.

- Húzz innen kifelé! - szakítja meg gondolataimat mély, ellentmondást nem tűrő hangjával. Azonnal magamhoz térek, igyekszem minél gyorsabban elhagyni a fürdőt.

A szobámba megyek, közben elhaladok a folyosón lévő tükör előtt. Megnézem magam benne, ijesztő látványt nyújtok. A szám és a szemem alatti karikák enyhén lilás árnyalatot vesznek fel, az ajkaim cserepesre száradtak és a hajam egy szénakazal. Leülök az ágyamra, tekintetem a laptopomra téved és a keserű íz visszatér a számba.

- Holnap este jövök - jelenik meg Minho a szobám ajtajában. - Ismered a szabályokat, a következményekkel együtt.

- Igen.

- Vettem ezt-azt, minden van itthon, amire szükséged lehet, szóval a "Boltba kellene mennem" ütőkártyát jobb, ha nem próbálod bevetni. Még tampon is van - tényleg gondolt mindenre. - Reméljük, annak is hasznát fogod venni. Védekeztetek egyáltalán Sungho-val?

Összeszorul a torkom.

- Ne merj teherbe esni, Minsun!

Üvölteni tudtam volna. Torkom szakadtából, minden erőmmel és legszívesebben hozzá vágtam volna valamit. Ne merjek? Én ne merjek? Hát volt egyáltalán lehetőségem tenni ellene? Nem emlékszem. Eddig erre nem gondoltam, de most olyan durván lecsap rám a félelem, hogy csak bámulni tudom Minho-t, többre nem vagyok képes. Még egy szót sem bírok kinyögni.

- Ne próbálkozz semmivel! Szedd össze a pénzt és mindkettőnk élete könnyebb lesz, elhiheted.

Azzal már ott sincs. Úgy kapok a hasamhoz, mintha bármit is tehetnék. Próbálom felidézni magamban azt az egy órát, mikor Sungho megerőszakolt. Egyszer sem nézhettem szembe vele akkor, tarkómnál fogva nyomta a fejem a matracba, de ha éppen olyan pozíciót választott, a saját pólómmal kötötte be a szemem. Elkap a hányinger, az idegesség és az undor megteszik a hatásukat. A fürdőbe rohanok, térdre zuhanok és kiadom a gyomrom tartalmát. Ami nem valami sok, ezért hamar gyomorsav kezdi marni a torkom.

Zokogok. Annyi hónapon keresztül kibírtam sírás nélkül, és az elmúlt két napban kétszer is megszegtem a fogadalmam. Hallom, ahogy Minho autója kikanyarodik a felhajtóról és mikor már messze jár, hangosabban felsírok. Ennyi lenne? Majdnem másfél év után kezdem el feladni?

Tény és való, ha feladnám, nem kellene tovább elszenvednem semmit. Utána megszűnne mindez, Minho pedig megrohadhatna a saját nyomorában, mert tudom, hogy a viselkedése ellenére megviselné, ha nem maradna több családtagja. Én vagyok számára az utolsó, ahogy ő is nekem. Szeretem őt. A testvérem és ez a szeretet iránta nem fog elmúlni, csupán már kevésnek érzem ahhoz, hogy át akarjam vészelni még a maradék időt. Hogy ő szeret-e engem? Nem. Ha szeretne, nem dobott volna oda Sungho-nak, nem okozna lelki traumát már csak a puszta jelenlétével és talán, de csak talán, kiengedne a házból.

- Minden rendben lesz - kúsznak elmémbe az ismeretlen fiú szavai. Azt mondta, minden rendben lesz. Honnan tudhatná? És én honnan tudhatnám?

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Még indulás előtt is felnéztem az oldalra, de Minsun nem volt fent. Fél kilenc után fordulok ki a parkolóból és meg sem állok a háztömbig, ahol Sunhee lakik. Felcsöngetek, beenged és mire felérek az ajtajához, ő már kint vár a lábtörlőn ácsorogva.

- Szerencse, hogy nem melegítettem meg korábban a vacsorát - csókot nyom a számra, bemegyek utána a lakásba.

A konyhaasztalnál egymással szemben ülünk, Sunhee elém pakolja az összes kaját, közben kérdezget, érdeklődik. Régen nagyon szerettem, mikor ezt csinálta. Éreztette velem, hogy fontos vagyok neki. Most valamiért kicsit erőltetettnek érzem, bár ő látszólag természetesnek veszi ezt. Sunhee nem érzi azt, hogy valami furcsa? Vagy csak én képzelődök?

- Nagyon finom - dicsérem a főztjét, mire belepirul a bókba. Megengedek magamnak egy mosolyt, átnyúlok az asztalon és kezére teszem az enyémet.

A kész ételek és a konyha állapota alapján Sunhee mindent beleadott a vacsorába. Én meg hálátlan módon azon rágódom, hogy vajon miért érzékelem a közelségét ilyen szokatlanul. Nyilván a korábbi megcsalás és szakítás közrejátszik ebben, de igazán megerőltethetném magam kicsit, nem kellene mindig a rosszra összpontosítanom. Ha ő igyekszik, nekem sem ártana.

- Egy közös zuhany? Aztán megnézhetnénk azt az új animációs borzalmat, amiért annyira oda voltál múltkor.

- Dolittle a címe - neveti el magát a kifejezésemen, én csak felsóhajtok. - És nem animációs borzalom.

- Persze, mert az állatoknál mindennapos, hogy beszélnek meg...

- Inkább menjünk - húz fel az asztaltól, mielőtt belemerülnék a film lehordásába.

A fürdőszoba előtt megragadom a derekát, neki nyomom a falnak és az ajkaira tapadok. Ezzel meglepem, de karjait a nyakam köré fonja, én megmarkolom a csípőjét, jelezve, hogy ölbe fogom venni és jó lenne, ha kapaszkodna. Hamar a zuhanyzóba viszem, ő közben ajkaival áttér a nyakamra és megszívja a bőröm. Hát, ez az egyik olyan dolog, amivel pillanatok alatt fel lehet izgatni. Leteszem a földre, hátra nyúlok és megnyitom a meleg vizet. Lekapom róla a felsőjét, a melltartóját is és miután ő is levette rólam a pólómat, kihajítom a ruhadarabokat a fürdő padlójára. Csupasz mellei a mellkasomnak nyomódnak, azoknak kezdem szentelni a figyelmem.

Sunhee szép. Szép az arca, a teste, a mosolya és a hangja is. Kerek feneke van, jól esik ráfogni, annál fogva magamhoz húzni. A bőre hibátlan, egyetlen apró folt, de még anyajegyek sem tarkítják. Egyik mellbimbóját a fogaim közé veszem és gyengéden meghúzom, mire felnyög. Tudom jól, mi indítja be. Tudom, mikor hová kell tennem a kezem, a szám, hogy neki a legjobb legyen. Úgy ismerem a testét, mint a tenyeremet.

- Fordulj! - teszi, amit mondok, háttal áll nekem. Nadrágjaink már eláztak, így nehézkesen ugyan, de megszabadítom a sajátjától, egyszerre letolva vele a bugyiját is. Kicsatolom az övem, letolom a gatyám, odébb rúgom és engedem neki, hogy hátra nyúlva a farkamra markoljon. - Mondd, hogy tartasz itt bent gumit!

- A fiókban - meglep ugyan, de kilépek egy pillanatra a csaphoz, kihúzom a fiókot és egy gyors mozdulattal kibontom a benne talált óvszert. Gyakorlott mozdulattal görgetem magamra, vissza megyek a csobogó víz alá és megint a kabinnak nyomom.

Fenekét hozzám dörgöli, érzem a mozdulatain, hogy szeretne megfordulni és a szájával a csúcsra juttatni, nekem viszont ehhez most nincs türelmem. Két lába közé nyúlok, kisebb terpeszre kényszerítem. Jobb kezemmel felsimítok a hátán a tarkójáig, lejjebb nyomom, ezzel is elérve, hogy fenekét jobban kitolja, aztán a következő pillanatban már benne vagyok.

Az elején lassú tempót diktálok, de Sunhee az egyik mozdulat hatására összeszorítja magát körülöttem, amitől egy erősebbet döfök előre. Jobb kezem a nyakára csúszik, csak mert tudom, hogy ezt is szereti. Sunhee oda van azért, ha én irányítok és jelen pillanatban nekem is arra van szükségem. Legalább egy valami fölött legyen uralmam. Egyik pillanatról a másikra az elmémbe kúszik Minsun testének emléke, mikor még nem látszódott rajta annyi zúzódás és volt időm megcsodálni formás, tökéletesen telt melleit, karcsú derekát. Ettől begyorsítok, úgy ostromolom Sunhee-t, hogy alig győzi a nevemet nyögni. Lehunyom a szemem, mert érzem, hogy közel járok, de mikor újból Minsun-t látom magam előtt, annyi időm sem marad, mint amennyit hittem. Két erős mozdulat után hangosan élvezek el, ujjaim Sunhee csípőjébe marnak és szerencsémre ő is abban a pillanatban megy el.

Lihegve csusszanok ki belőle, ezzel is érezve még egy kis töredéket az előbbi orgazmusból. Sunhee a kabinnak dől, látszólag alig ura magának, mert nem kicsit remeg.

- Jól vagy? - lehet, hogy túl durva voltam és mégsem élvezte annyira, mint amennyire úgy tűnt.

- Így máskor is csinálhatnád - mosolyodik el. Régebben is volt már keményebb együttlétünk, dörömbölt át szomszéd, hogy lehetőleg vegyük halkabbra magunkat mert nem kíváncsi rá, mennyire döngetem a barátnőmet. Érthető. - Mi lelt téged?

- Csak nagyon kívántalak - kidobom az óvszert, állítok a víz hőfokán és a kezembe veszem a szappant.

- Add azt ide nekem - nyúl a kezem után, kiveszi belőle a szappant és jelzi, hogy forduljak háttal neki.

Lágyan dörzsöli a hátam, nem hagy ki egyetlen apró részt sem. Örülök neki, hogy most nem kell szemben lennem vele. Nehezemre esne a szemébe nézni azután, hogy egy másik lányra gondolva dugtam meg. Mert ezt közel sem lehetne szeretkezésnek nevezni.

Miután lemossa rólam a habot, átkarolja a derekam és puszit nyom a vállamra, hozzám bújik.

- Szeretlek, Jeongguk.

Jól hallhatóan mondja, még csak azt sem tettethetném, hogy nem hallottam. Ráfogok engem ölelő karjaira, a régi időkre gondolok és arra, milyen jó lenne, ha a szemébe is tudnám mondani. Megtehetném, de nem fordulok meg, csak kezeimet az övéire simítom és egy pillanat múlva válaszolok neki.

- Én is szeretlek.